Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. július 11. Képújság 3 Többet is exportálhatnának Magyarország összes exportforgalmának több mint 26 szá­zalékát mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek teszik ki. Ennek a !forgalomnak több mint egyharmada a dollárral vagy más kemény valutával fizető piacokra irányul. Milyen szere­pe van ebben termelőszövetkezeteinknek? Ezzel a kérdéssel ke­restük meg a TOT ágazati és koordinációs főosztályának ve­zetőjét, Perczel Jánost. — Hazánk 1400 mezőgazda- sági szövetkezete jelentős sze­repet játszik az ország export- árualapjának megteremtésében mind a rubel, mind a dollár el­számolású piacokon. Ezért fon­tos, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari export tovább növekedjék, hozzájáruljon a gazdasági egyensúly javításá­hoz, és fejlődjön a mezőgazda­ság szövetkezeti szektorának exportteljesítő képessége, erő­södjön a termelők exportérde­keltsége. A magyar mezőgazdasági termékek csaknem 70 százalé­kát a mezőgazdasági szövetke­zetek közös és háztáji gazda­ságai adják, s ilyen arányú az exporthoz való hozzájárulásuk is. Az MSZMP KB Szövetkezet- politikai Munkaközössége 1978. március 30-i ülésén egyebek mellett állást foglalt abban, hogy a külkereskedelmi vállala­tok növeljék a szövetkezetek érdekeltségét a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésé­ben. Azt is hangsúlyozta, hogy tovább kell fejleszteni a szö­vetkezetek és a külkereskedel­mi vállalatok együttműködését. — Ez biztató, de hosszú az út, amely egy kedvező döntés­től a megvalósulásig tart. Te­hát, milyen gyakorlati lépéseket tettek? — A külkereskedelmi tárca, valamint az országos érdek- képviseleti szerv vezetőinek összehangolt intézkedései után megkezdődött a központi dön­tések végrehajtása. Néhány kérdésben már előrehaladás ta­pasztalható. A legjobb információval és külföldi kapcsolatokkal rendel­kező tőkeerős mezőgazdasági szövetkezetek néhány esetben kezdeményezően léptek fel, és eredményesen valósították meg a dollár elszámolású exportot növelő fejlesztést, közvetlen kapcsolatokat és közös érde­keltségű vállalkozásokat hoz­tak létre. Megfelelő kapcsolatrendszer alakult ki a Kereskedelmi Ka­mara, a Külkereskedelmi Bank és a TOT között, amelynek ered­ményeként több információs jellegű ankétot szerveztek. így rendszeresen napirenden tart­hatók a mezőgazdasági szö­vetkezeteket érintő külkereske­delmi kérdések. — Ez azt jelenti, hogy min­den kérdésre sikerült kielégitő megoldást találni? — Bármennyire is jó lenne „igen"-t mondani, ezt nem te­hetem. Gondunk például a mezőgazdasági szövetkezetek exportérdekeltségének számot­tevő erősödése, az ezzel kap­csolatos szervezeti, szabályo­zásbeli konstrukciók kialakítá­sa. Nem jutottunk előbbre a külföldi szövetkezetek és szö­vetségeik és a magyar mező- gazdasági szövetkezetek közötti érdemi — gazdasági kapcso­latok kialakításában. Nem si­került olyan közös vállalkozá­sokat tető alá hozni, amelyek­ben a nyugati partner tőke- befektetésével garantálja .. az értékesítést és a nettó export növekedését. A szövetkezeti mozgalom egészére változatlanul az jel­lemző, hogy a közös gazdasá­gok fejlesztése, a termelés mi­nőségi jellemzői, az irányítás szervezeti formái nem alkal­mazkodnak a nemzetközi piac ritmusához, értékítéletéhez. A lehetőségek ellenére a termelőszövetkezetekre nem jellemző az exportorientáltság, még a nagyüzemek is csak kis mértékben vállalnak — vállal­hatnak — részt a nemzetközi áruforgalom közvetlen napi gondjainak és távlati felada­tainak megoldásából. — Milyen eszközeik vannak a szövetkezeteknek arra, hogy bővitsék a nemzetközi kapcso­lataik körét? — A nyugati szövetkezeti szervezetek forgalma több ag­rártermékből meghatározó je­lentőségű mind belföldi, mind nemzetközi piacokon. Szövetke­zeteik és szövetségeik zömmel tagjaik mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeit érté­kesítik. Mi nemcsak verseny­társként léphetünk fel termé­keinkkel, fe'kínálhatunk több olyan terményt, áruféleséget is, amely az áruválasztékukat bő­víti, számunkra pedig többlet- exportot jelent. Agrár-külkereskedelmi gya­korlatunk eddig nem számolt kellőképpen a nyugati orszá­gokban működő szövetkezetek és szövetségeik gazdasági sú­lyával és jelentőségével. Nem aknáztuk ki a gyakran kézen­fekvő lehetőségeket sem. Me­zőgazdaságunknak és élelmi­szeriparunknak alig van külke­reskedelmi kapcsolata nyugati szövetkezeti szervezetekkel. Ma­gyar mezőgazdasági szövetke­zetek és nyugati, szövetke­zetek között közvetlen kapcso­lat eddig nem épült ki. — Milyen lehetőségek kínál­koznak a külgazdasági kap­csolatok bővítésére? — A nyugati országok szö­vetkezeteivel, továbbá a kis- és középvállalatokkal kialakítandó kapcsolatok az eddigiektől több szempontból eltérő meg­közelítést és szervező munkát igényelnek. (Az eddig létrejött kisszámú gazdasági eqyüttmű- ködés ugyanis esetleges és álta­lában a személyes kapcsolatok­hoz kötődik.) Lehetővé kell tenni például, hogy a nyugati szövetkezeti szervek, valamint a kis- és kö­zépvállalatok szervezett formá­ban megismerjék a magyar mezőgazdasági szövetkezetek exportteljesítő képességét, együttműködési lehetőségeit. A különböző gazdasági együtt­működési formák és ezek kere­tében előállított termékek be­mutatását és ismertetését az ún. referenciaüzemekre kell építeni. A gazdasági kapcsolatok bő­vítését a tradicionális kereske-. delmi kapcsolatok mellett ’fő­ként a közös termelési és érté­kesítési célt kitűző nemzetközi vállalkozások, valamint a szer­ződéses termelés és az „export- bérmunka" irányában kellene kiterjeszteni. B. P. Eredményes növényvédelem Az idén más évekénél vi­szonylag kisebb mértékben pusztítják a kártevők a szán­tóföldi növényeket, gyümölcsö­söket - ez derül ki a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémia» Köz­pontjának most elkészült össze­sítéséből. A változékonyabb időjárás akadályozta egyes gombák, rovarok nagyobb ará­nyú kifejlődését, de mindenek­előtt a korábbiaknál' fegyelme­zettebb növényvédelmi munka segített. Az állami gazdasá­gok, termelőiszövetkezetek több­sége felismerte: a kártevők el­leni körültekintőbb védekezés a terméseredmények megőrzésé­nek igen fontos eszköze, s a ráford'ításoik általában több­szörösen megtérülnék. A határszemlék és a megyéi nönvtényvéd'ő állomások jelzé­séi szerint a szántóföldi növé­nyek közül' jelenleg a kukori­cát nem fenyegeti kártevő a napraforgónál azonban fenn­áll a mezei poloska elterjedé­sének veszélye. A korábbi hó­napokban megfelelő módon Vé­dekeztek az alimafavarasodás ellen, így e betegség nem fe­nyegeti a gyümölcsfáikat. A szőlőnél jelenleg a .4—5. permetezésnél tartanak az üze­mek. Az ország szőtőállománya mentes a kártevőktől. E kedve­ző helyzet megőrzésére jelenleg a peronoszpára és a szőlőmo­lyok ellen védekeznek,. Vasutasnap 1982. • • Ötszáz személyes szociális épületet avattak Dombóvárott A harminckettedik vasutasnap ünnepségeit megyénkben pén­teken délután tartották meg. A két nagy üzemfőnökség, a dom­bóvári és a bátaszéki központi ünnepségére megjelentek a szolgálati helyek dolgozóinak képviselői, valamint a helyi párt és tanácsi szervek vezetői is. A legjelentősebb eseményre Dombóvárott került sor. Itt a vá­rosi művelődési házban Haran­gozó László mérnök-főtanácsos, üzemfőnök tartott ünnepi beszé­det. A hallgatóságot emlékez­tette a vasút hőskorára és a mai eredményekre, az egyre korsze­rűbb és pontosabb munkát vég­ző sok ezer vasutasra. Az ünnep­ségen részt vett a városi pártbi­zottság, és a tanács képviseleté­ben Vidóczy László tanácselnök is, aki meleg szavakkal köszön­tötte az első félévben is, az el­múlt években is kiváló termelési eredményeket elért kollektívá­kat. A vasútigazgatóságot Bus Károly igazgatóhelyettes képvi­selte. Az ünnepség második részé­ben felavatták az üzemfönökség dolgozói részére készített ötszáz személyes öltözőt, mosdót, ét­kezdét. A huszonegymillió fo­rintos költséggel épített létesít­ményben fekete-fehér Öltöző, századagos melegítő konyha, három orvosi rendelő is van. A vasutasnap alkalmából az új lé­tesítmény étkezdéjében két va­sutas dolgozó — Csonka Sándor kocsilakatos és Bősze György váltókezelő festményeiből ka­marakiállítást is megnyitottak. Majd pedig az üzemfőnök át­adta Dombóvár közönségének, □ 424-es sorozatú mozdony 124. példányát, amelyet a felvételi épület előtt állítottak fel. A MÁV Dombóvári Építési Fő­nökség dolgozói is ünnepséget katonák előtt Geresdi István igazgató mondott ünnepi beszé­det. Majd itt is jutalmakat, ki­tüntetéseket adtak át, többen rendkívüli előléptetésben része­sültek. A MÁV bátaszéki üzemfőnök­séghez tartozó kisállomások dolgozói, a vontatási főnökség kollektívája is a központi ün­nepségen, a szociális épületben emlékezett meg a 32. vasutas­napról. Itt Szentes László üzem­főnök mondott beszédet, kö­szönte meg a dolgozók egész évi lelkiismeretes, jó munkáját. Ezen az ünnepségen ott voltak a szekszárdi állomás dolgozói­nak képviselői is, Baka György állomásfőnökkel az élen. A pályafenntartási főnöksége­ken, így Dombóvárott és Szek- szárdon is, ugyancsak megemlé­keztek a vasutasnapról. tartottak. Egész Dél-Dunántúl vasútépítői, és az őket segítő Két napig tartott a munka, amíg a gőzmozdonyt végleges he­lyére állították, a mozdony alá repülővágányt építettek. A központi szociális épület 21 millió forintba került Csütörtökön hordták fel az öltözőkbe a szekrényeket Dávid bácsi, a kéményseprő Horváth Dávid Tolnán, ha bárhol szóba ke­rül ez a név, mindenki tudja, kiről beszélnek: Horváth Dávid kéményseprőről. Nem azért, mert alighanem rajta kívül sen­ki seim viseli ifit ezt a nevet - szülőföldjén-, Hevesben gyako­ribb — hanem az isík olásgye- írektől a nyolcVanévesig, csak­nem mindenki isimeri. Hiszen a kéményseprő minden ház'ban megfordul. A kéményt tisztíta­ni, időnként az olajkályhát rend­be tenni, vagy a kályhacsövet kipucolni. Nagy ritkán már cél­ból is: tüzet oltani. Miiint a tol­nai önkéntes tűzoltó egyesültet elnöke elmondta, Dávid bácsi oszlopos tagja az egyesületnek. Ha tűkhöz kell kivonulni, per­cek alatt riasztja a csapatot, lévén felesége a községi ta­nácshoz gondnoka és hivatali időn kívül szolgálati lakásukba van kapcsolva a tanács telefon­ja. De Ott Van a kiképzéseken, versenyeken is. Most éppen a selyem-gyárból jött, átvizsgálta a gyárkéményt. Miközben leülüník a konyha- asztalnál - „fenntartott helye” van az asztal' végén, ott kor­mos az asztailátíb, kormos a hokedli — kopogtatnak. Idős asszony jön, alkar anyja is le­hetne, mégis Dávid bácsinak szólítja: holnap festés lesz ná­lunk, ha lenne szíves előtte a kéményt, meg a kályhákat-esö- veket rendibe tenni... — Hánykor jönnek a fes­tők ? — Nyolcra. — Rendiben van, hátkor ott leszek... Csak utóba jegyzi meg: hív­hatnának akár festlés után is engem, az ötméteres kályhacsö­vet úgy kipucolom, utána nyo­ma se lesz annak, hogy ké­ményseprő járt a lakásban. Még ujjlenyomat se marad a csövön. Munkás életére terelődik a szó. Harminchatban, tizennégy éves korában ment el kényény- seprőinasbaik Hevesbe. Másfél év után megvált mesterétől, no nem mintha a szakmából áb­rándalt volna ki„ szülei nem bírták a terheket. Akkoriban az inas, illetve a szülei fizettek a mesternek, nemhogy ő kapott volna1 bért, ösztöndíjat. Sok volt az az évi öt mázsa búza. Utána napszámos-álét, kato­náskodás. Ötvenegyben már is­mét a szakmában, Kunmadara­son. Nem- kérték a bizonyít­ványt, de kipróbálták vele, mit tud : tisztítani kellett szabadké­ményt, deszkdkéményt, sövény­kéményt, nádrágkéményt. Ez utóbbinak az egyik szárában föl, a másikban le kellett mász­ni. — A mászás volt a legfonto­sabb és a legnehezebb. Neki- fesz.it» az ember a térdét-kö- nyökét a kéményfalnak, közben a kaparóvassal, meg a nyír­söprűvel dolgozik. Vigyázni kell, mert ha megcsúszik, bi­zony lehorzsol ódik a bőr. Léle­gezni be szájon — a szájken­dőn keresztüli -, k:i orron. Ak­koriban arrafelé sokan tehén-, meg bi fka trágyával tüzeltek, egy kéményből néha egy véka korom, is kijött. Horváth Dávid még ott, Szol­nok megyében lététté a szak­munkásvizsgát, majd' hatvan­egyben áttelepült a család Tol­nára. — Először Harc, Szedres és Sióagárd volt a körzetem. Az első utamon eltévedtem, de az­tán csak odataláltam, ahova elindultam,. Ma már Tolna oz én területem, de mindig jó ér­zéssel gondolok ezekre az évekre, és azokra az emberek­re, akiket a falvaikban megis­mertem. Különösen Szedresre szerettem járni.. — Eleinte gyalog, meg bicik­livel. Vittem a szerszámokat, a kéményégető-készüléket. Akiinek csupa korom a ruhája, nem ül­het föl a buszra, nem „stoppol­hat" személyautót. Egyszer, egy téli napon az egyik buszveze­tő megszánt, leállt mellettem az országúton és invitált: szálljak be. Ilyen kormosán? - kérdez­tem. — Nem baj, csak tessék Vi­gyázni és az ajtó mellé állni, így aztán, ha megállt a busz, elsőnek szálltaim le, majd a ki- beszállás után én is visszamen­tem a helyeimre. Ez a buszos máskor is elvitt. — Ma már utazhat buiszon- vonaton a kéményseprő, védő­köpenye megvédi a koromtól az útitársakat. — Sok minden- más a mun­kánkban, mint azelőtt. Valaho­gyan nem kormozódnak annyiha a kémények. Igaz, sóik helyen olajjal tüzelnek — jómagam ti­zenkét éve tettem vizsgát ol'aj- ká I ylha já vít-á siból -lka riba n tartó s- ból, azóta ezt is csinálom — de okosabban, hozzáértőbben ,is tüzelik el a fát, a szenet. Az­tán: kéményt kiégetni azelőtt csak 'téten, akkor is csak ami­kor nagy volt a hó, lehetett. A nádtető különben könnyen tü­zet fogott volna. Ma a területe­men mindössze két nádfedeles ház van. — Nyilltón kevesebb a tüzeset is. — Természetesen. A cserép-, vagy palatető szerkezete nem gyullad olyan könnyen. De azért nagy a szerepe a meg­előző munkának. És itt is fon­tos a kéményseprő: meglátom a lyukat a kémény oldalában, vagy az elvékonyodott faltot és szólok: javíttassák meg, nehogy leégjen a ház. És ha mégis tűz keletkezik: riasztok és megyek. Sugárcsővezető vagyok. — Meddig? ' — November 29-lén letelik a szolgálat, betöltőm a hatvana­dikat. De már szólt az igazgató, szeretnék, ha még maradnék. No nem teljes, hanem nyugdí­ja sm ű szakba n, fétim úszóikban. Óla jkál yhá kát. karba n t arta ni, foglalkozni a fi atal óbbakkal. Tűzoltóként pedig? Amíg bí­rom. A Tolna megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazgatója megmond­ja az okát a marasztalásnak : — Dávid bácsi egyike a leg- lelkilismeretesebb, leghozzáér­tőbb szakembereinknek. Egysze­rűen, képtelen rossz munkát vé­gezni. Mindig az ő keze alá ad­tuk a kezdőket, ő volt az első, akii megtanulta az olajkályha javítást-karbantartást, négy év­vel ezelőtt ugyancsak ő kezdte meg a munkát új szolgáltatá­sunknál, a vegyszeres kazánmo­sásnál. Ritka l'eMsmeretes em­ber. Horváth Dávid tagja a válla­lati szakszervezethi bizottság­nak, a munkaügyi döntőbizott­ságnak, tartalékos munkásőr és 1957 óta tagja a pártnak. Mint arról már hírt adtunk, eredményes munkája elismeré­séül a Népiköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. J. J.

Next

/
Thumbnails
Contents