Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

1982. július 10. Képújság 7 tósági húsboltot építtetett. Ta­valy nyílt meg, nagy sikerrel tevékenykedik. A kényszervá­gott, természetesen egészséges állatok húsa nagyon kell a fa­lunak. Hanák Júlia, a községi tanács vb-titkára tájékoztatott: 1981-ben kimértek a hatósági húsboltban szarvasmarhából 6560 kilót, sertésből 17 ezer 299 kilót, juhhúsból 1988 kilót. Mi volt azelőtt? El kellett vinni Bölcskéről a kényszervógott ál­latokat, most viszont még más­honnan is ide kerülnek, időn­ként. Hogy tökéletes legyen ez a „szolgáltatás", hűtőkamrát is építenek a boltban, jövő ja­nuárra kérték a beszerelést, mert akkor már lesz rá pénz. Egyelőre pedig az van, hogy a kimérendő hús nem ér rá meg­melegedni a legnagyobb káni­kulában sem, olyan gyorsan el­kel. Még egy húsbolt is található Bölcske központjában, a Rá­kóczi Termelőszövetkezeté. Ép­pen Nagy Jánosék háza mel­lett, tehát az ófész által üze­meltett húsbolt szomszédjaként. Konkurenciáról szó sincs. Ulbert Adóm, a Rákóczi Tsz elnöke : — Sokat javult a húsellátás a községben, de nem tökéletes. A termelőszövetkezet húsboltjá­ban évente 300 sertést mérnek ki, ez számottevő meennyiség. A központi keretet eleve úgy állapítják meg a falu számá­ra, hogy az önellátó. Mert van csirke, kacsa, van disznótor. Mindenesetre azon voltunk, hogy amit lehet, megteremt­sünk az embereknek. Aratáskor például száz-százhúsz dolgo­zónk részére hozatjuk az ebé­det, ki a munkahelyre, az új étteremből, mindenkinek a sa­ját éthordójában, két kocsinak ez lesz a dolga. Mégpedig olyan ebédeket, hogy minden­kinek másfél adagot kérünk. A heti étrendet mi állítjuk össze. Az éttermet a szövetkezetünk építtette, és átadta üzemelte­tésre a megyei vendéglátó vál­lalatnak. Huszonegy forint egy ebéd, ebből a dolgozó tizen­ötöt fizet, a többit a szövetke­zet téríti. (Útba ejtettem ezt a szép, egyedi formában készült étter­met, szellős teraszajtajánál megittam egy csésze kávét, ami olyanra sikerült, hogy különbet aligha lehet főzni, legfeljebb szebben tálalják. ..) Természetesen nemcsak ara­táskor fogyasztják a bölcskei tsz-tagok a modern étterem főztjét, vannak mindennapos vendégek, ötvenvalahányan. Tehát Bölcskén már nem ko­pott kisvendéglőben tálalnak hétköznapi ebédet, mint sok más faluban, aztán a nagy rendezvények alkalmával sem az abrosz tündököl csupán. Ez bizony étterem a javából! A tsz-irodában megkérdez­tem, milyen, mennyi kenyér ígérkezik az asztalunkra, ho­gyan készült föl az aratásra a szövetkezet. Törjék István fő- agronómus a legszakszerűbb felvilágosítást adta, mindenre kiterjedően. Tudós szakembtr, az ugyancsak agrárménök el­nök önállóan irányító ..jobb- keze". Törjék István dolgozta ki az aratási és egyúttal az egész nyárra vonatkozó mun­katervet. Kibővített vezetőségi ülésen ismertette, ott volt a szövetkezet egész párttagsága. — Mindenki pontosan isme­ri a feladatát — mondja a fő- agronómus. — írásban is ki­adtuk, fe van írva minden mun­ka szeptember 1-ig. — A nőbizottsággal külön is megbeszéltük a feladatokat — veti közbe az elnök. — Legye­nek azon, hogy a férfiak nyu­godtan dolgozhassanak ebben a nehéz időszakban... De nemcsak a háziasszonyi teen­dők jó ellátásáról van szó, dol­gozik a szövetkezetben egy kis női brigád az erdészeti mun­kákban és lesz dolguk az asz- szonyoknak a magtárban is. Az aratás várható eredmé­nyével kapcsolatosan így ösz- szegez Törjék István: — Szorulás egyelőre nincs. Amit terveztünk búzából, az bejöhet. Hideg, száraz tél és hideg, száraz tavasz után ért­hető, hogy az optimális nyolc­millió kalász helyett csak öt­hatmillió van hektáronként, nem tudott elbokrosodni a bú­za. Július 10-e előtt nem lehet búzát aratni nálunk, úgy lá­tom. Tizenöt munkanap szük­séges az ezer hektár betakarí­tásához. Nyolc használható, rendbe tett kombájnunk van. Az alkatrész-ellátás súlyos hiá­nyosságaira nem térek ki. Mi magunk is készítettünk alkat­részt, amit lehetett. Vett a szö­vetkezet egy óriásbálázót, mert nélkülözhetetlen. A szalmából el akarunk adni Dunaújváros­nak 1500 tonnát. A bálázógép milliókba kerül.. . Fejtegetésekbe bocsátkozunk a gazdálkodás lehetőségeiről, tekintettel a mezőgazdaságban felhasználandó anyagok, gé­pek, eszközök árára .. . A községi tanács gazdálko­dását, településfejlesztő törek­véseit nagyszerűen segíti az OTP. Hanák Júlia vb-titkár örömmel újságolja: két ese­mény is van „ma" Bölcskén, egyik az, hogy a három nem megfelelő ház közül, amelye­ket cigány családok laktak, kettő megüresedett, éppen most adták át a „tűrhetőbbnek” a kulcsát. A tanács kifizette az árát, az illető családok tudtak venni tanyát az Alföldön. Egyébként is ott van a rokon­ságuk. A harmadik cigányhá­zat is megüresíti a tanács, az­tán majd új házak épülnek ezen a részen, mégpedig szép sorházak, a szemben lévő GYGV-üzem segítségével. A másik mai esemény ugyancsak egy új falurész megteremtését készíti elő: az úgynevezett ba- racsi részen kisajátítanak ak­kora területet az óriási kertek­ből, hogy itt 52 házhely lesz, három új utca. Paksról és Szekszárdról jöttek ki szakem­berek, mondja a vb-titkár és mosolyogva hozzáteszi: a kisa­játítási tárgyalás jól halad, dé­lig lement a fele, mindenki el­fogadta a fölajánlott összeget. A pénzt, az OTP megelőlegezi, tehát simán megy a dolog. Bölcske simán is, megoldha­tó konfliktusokkal is azon az úton tör előre, amely a leg­jobbnak ígérkezik. Nem köny- nyen, nem gombnyomásra. Úgy csak harangozni lehet. GEMENCI JÓZSEF Kép: GOTTVALD KÁROLY zöldségespavilon, fahózszerű épület. A ZÖLDÉRT boltja. Az egyetlen eladó arca nagyon is­merős. Hát persze: Pakson dol­gozott a hajdani Birka-csárdá­ban. A csárda megszűnt, Dom- bai Ferencné bölcskei lakos, s itt keresett magának munkát, mégpedig olyant, amihez iga­zán van kedve. Szerződéssel dolgozik a vállalatnak. Az áru nagy többsége nem Szekszárd- ról vagy más központi helyről kerül ide, maga szerzi be Dom- bainé, helyben és a környéken. Jóval olcsóbban tudja így áru­sítani a zöldséget is, a gyü­mölcsöt is. Bölcskén ugyan nincs hiány kertekből, de azért nem mindenki kertészkedik, kell a bolt. Sőt, maszek zöldség­bolt is van, arrább, az italbolt szomszédságában. Primőr sár­gadinnyével, óriáspaprikával. Leginkább Pestről hozza az árut a tulajdonos hölgy. A mál­nát helyben veszi. Egy modern faluban minden új élni és érvényesülni akar. Az áfész húsboltját egy hó­napig hirdették, szerződéses­nek szeretné átformálni az áfész. Divat ez most, cél is, több helyen szükségszerűség. Ebben az esetben viszont alig­ha fog megvalósulni a szán­dék, mert a húsbolt egy ma­gánháznak a „szobája”, az áfész csak bérli ezt a helyisé­get. A háztulajdonos, Nagy Já­nos ötven évig dolgozott a hentes és mészáros szakmában, oz utolsó időkben mint az áfész dolgozója, éppen ezért adta bérbe az üzlethelyiséget. Már tíz éve nyugdíjas. Egyik lánya, Kanyó Lászlóné folytat­ja a szakmát, méri a bölcskei- eknek a húst, ami jut Bölcs­kének ebből a „keretes” áru­ból. De most, a közelmúltban kitört a konfliktus: az áfész úgy akarja szerződéssel átad­ni az üzletet, hogy — Kanyoné elmondása szerint —, megdup­lázódna az áfész tiszta jöve­delme, az övé pedig még ke­vesebb lenne, mint az eddigi, hiszen az összes rezsi őt ter­helné. Tavaly összesen 41 ezer 545 forint volt az asszony fi­zetése. ^z édesapjáék negyed­évenként 900 forintot kapnak az áfésztól, bérleti díjként. Fölmondták a bérletet írásban, a szövetkezet elutasította, er­re újra fölmondták, erős in­dokkal. „Én építettem a ma­gam számára az üzletet..." — írja az idős mester. Szóval a ZOLDÉRT-nél be­válik a szerződéses módszer, az áfész-nél, húsügyben, nem. Persze, a húsboltban csak azt lehet árusítani, amit kapnak, tehát gazdálkodásra, szabad fölvásárlásra nincs lehetőség, mint a zöldségnél, és így bi­zony sántít a dolog, ha nagy jövedelmet tulajdonítanak a dolgozónak. Javult a községben a húsel­látás azzal, hogy a tanács ha­Bölcske központjában szép arcú lányával várakozik a déli buszra egy asszony. Az asszony karján kosár, és nem is úgy öltözött, hogy utazzon. Kikísér­te a leányt. Amikor föltűnik a kanyarban a busz, azt mondja: — Jó légy! ötszáz vagy talán ezer év­vel ezelőtt is így búcsúztatták a lányokat faluhelyen. Az ősi szeretet és féltés szavaival. A református templom lába előtt van az út, megszólal a magpsban a harang. Megkér­dezem az asszonytól: — Hosszú a harangkötél és itt lenn húzzák, vagy föl kell mászni a harangig? — Gombnyomással haran­goznak. Csak meg kell nyomni valamilyen szerkezetnek a gombját. A katolikus templom­ban is így van. Remek, gondolom, és elfor­dulok, nehogy félreértse az asszony a mosolyomat. Az ju­tott eszembe, idővel talán mag­netofon lesz a harangok he­lyén. Meddig modernizálódhat egy falu? Mindenesetre Bölcskén jól mennek a dolgok. Ami célsze­rű, okos, használható újdon­ság, azt megvalósítják. A ter­melőszövetkezet a termelésben, az egyház a harangozásban, a ZÖLDÉRT a zöldségellátásban, a tanács a faluszépítésben... Bölcske modern falu. Kávét akartam inni a presz- szóban. Leltároznak. Előtte a szép kis parkban néhány hárs­fa illatoz. Egy öregember sze­degeti a hársfavirágot. — Eladásra szedi vagy csak magának? — Dehogy — folytatja a fuldokló köhögést —, dehogy eladásra. . . csak... nekem. .— Állandóan köhög. Itt jó helyre kerül a hársfa­tea. Az úton egy másik, még jobb erőben lévő idős férfi tekeri a kerékpárt. A fején nem a ha­gyományos, őrjítően meleg fe­kete kalap, hanem szellős szal­makalap, a kerékpár kormá­nyán és csomagtartóján mo­dern szatyrok, táskák. Megy a szőlőbe gyümölcsért, zöldsé­gért. A presszó — vagy inkább mondjuk azt, hogy a művelő­dési ház, hiszen az épület na­gyobb része ez —, mellett hú­zódó parkban napközis gyere­kek játszanak árnyas fák alatt, felügyelettel, de szabadon. Nem kopár iskolaudvarban, kerítések között. Nem... A park elején, a csücsökben kis Dombai Ferencné szerződéses zöldséges A tsz hentese, Frigyer Mihály Kanyó Lászlóné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents