Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

1982. július 8. Képújság 5 k^nnwlfpi*pclfpr1pc A SZÓ e9ysze're iel01 üzletágat 1*011 j Ylv“i C9l\CUC9* és üzlethelyiséget, olvastán legtöbben valószínűleg ez utóbbira gondolunk. Arra a boltra, ahol a kívánt könyvekért pénzt adunk, és ahol a polcok közt böngészve újabbak és újabbak megvásárlására kapunk kedvet. E sorok írója Szakszerűen A nem szakember számára legkönnyebben hozzáférhető szakmai leírás a legjobb hazai lexikonban, a Nagy Révai XII. kötetében olvasható. Ez o könyv- kereskedés ikörét hat főágra oszt­ja és elsőként a kiadást említi, amit ugyan ma mór nem szok­tunk ide sorolni, noha logikai összefüggése kétségtelen. Egyes könyvkiadóknak (pl. Kossuth) máig vannak boljaik és kiter­jesztési hálózatúk. A második ág szaknyelven a „szortiment”, ami tulajdonképpen magát a bolthelyiséget és az itt folyó te­vékenységet jelenti. Harmadik­ként a részletüzlet említtetik, ne­gyedikként pedig a „kolpor­tázs". Utóbbi lassan eltűnőben, bár néhány éve még Szekszár- don is járt házról-hózra. lakás- ról-lakásra könyvüzletkötő, aki az első részlet kézhezvételekor nyomban ott is hagyta a vásár­lónál a kiválasztott könyvet. Ezt napjainkra az ötödik ág, a funkciójában megváltozott „bi- zományosság” vette át. Koráb­bon ez csőik főváros-vidék közti kapcsolatot jelentett, mostaná­ban már minden nogyóbb mun­kahelyen van könyvbizományos. Közülük sokon igen szép for­galmat bonyolítóinak le. Végül hatodik az antikvárüzlet. Hasz­nált könyveket vásárló-eladó bolt — sokak bánatára — me­gyénkben nincsen. A pécsiek lá­togatnak át időszakonként hoz­zánk. Meggondolandó, hogy nem lenne-e létjogosultsága egy „saját" antikváriumnak miná- iunfc. Végül: a könyvkiadók és könyvterjesztők ajánlatait na­ponta halljuk a rádióban. Előd­jük, a Magyar Könyvkereske­dők egylete 1878-ban alakult A „tankönyv” az a szó. ami­től a legtöbb szülő dühbe gu­rul. Joggal vagy jogtalanul, ez más kérdés. Ha csak a megye- székhelyre gondolunk, akkor az egy szem központi („Bobits”) könyvesboltnak szezononként 50 —60 tonna tankönyvet kell el­osztania. Nem tudom, hogy ki és miként van vele, én példá­ul egy tonna tankönyvet se tu­dok elképzelni. Az 50-60 torma egy tornateremnyi mennyiséget jelent és igen jelentős részben nők nehéz fizikai munkáját, ami a másutt leírtakból egyenesen következik. Vagyis abból, hogy a pálya „elnőiesedik." Az elnőiesedett potyáról szár­mazó kifogások: '(Bízzunk abban, hogy lesz el­lenvélemény, szerintem az ellen- vélemény élteti a lapot.) — Az iskolák áprilisban igé­nyelnek tankönyveket. — Nagy rátartással. — MájuSban a Művelődés­ügyi Közlönyben „foglaltatik" a tényleges tankönywgény. — Júliusban következik a zűr­zavar, részben azért, mert az is­kolák túirendeltek. — Aztán a visszáruzás... A megyei tanács kereske­delmi osztálya, a MÉSZÖV és kedves könyvkereskedő isme­rősei segítségével az oldalt írta és összeállította: Ordas Iván. A fényképeket készítet­te: Bakó Jenő. A szekszárdi vasútállomásról a városba menet naponta ez­rek mennek el egy könyves­pavilon mellett, melyből 1964 óta ugyanaz a barátságos, szemüveges, most már ősz asz- szony szemléli a járókelőket. Májer Ágostonnénak sajátos látószöge van, és vásárlóinak köre is sajátos. Ez utóbbit azonban csak a kérdező képzeli, abban a bit­ben, hogy itt csak azok vásá­rolnak, akiknek vonatra menet hirtelen jut eszünkbe, hogy elfe­ledtek olvasnivalót vinni ma­gukkal. — Nincs egészen így — mondja Májer Agostonné. — Rendszeres törzsvevőim is van­nak, akik itt rendelik meg, vagy tetetik félre maguknak a kívánt könyvet. — Milyen az érdeklődési kö­rök? — Vegyes, mint minden köny­vesboltban. Éppúgy igénylik a Legutóbb a szedres! ófész- vegyesboltban akadtunk egy olyan, régóto keresett könyvre, mely a „főhivatású” szakbol­tokban — egyébként pontosan egy tucat ilyen van a megyé­ben — már régóta nem volt található. A szedresi bolt pa­tyolattiszta, vezetője roppant kedves, de elsősorban mégis az a dolga, hagy sót. cukrot, lisz­tet, olajat, -netán papírszalvé­tát áruljon, nem pedig köny­vet. Az emberben az ilyen üz­letek láttán még mindig a régi szatócsboltok emléke él, me­lyékben valóban lehetett lám­pacilindert kapni, bajuszpedrőt és süvegcukrot, de könyvet még véletlenül se. Ebből a tapasz­talatból kiindulva Csapó Jenő­höz, a MÉSZÖV elnökhelyette­séhez fordultunk felvilágosí­tásért. — A fogyasztási szövetkeze­tek Tolna megyében 1975-ben 13,4 millió, 1980-ban 20 millió, 1981-ben 24,8 millió forint ér­tékű könyvet adtak el — mon­dotta. — 1975 és 1981 között a könyvforgalom 84 százalékkal, az utolsó két évben pedig 23,5 százalékkal nőtt. szépirodalmat, mint Mág Ber­talan bűnügyi történeteit, a Delfin-könyveket, a legkülön­bözőbb szakkönyveket és a Pa­noráma kiadványait. —• Ez utóbbiak mégis össze­függésben vannak az utazás­sal. Kedvgerjesztőül csak az olcsóbb könyveket teszi ki a pavilon külső polcára? — Igen. — Mert ezeket érdemes? Vagy tán mert ezeket kevésbé lopják? Egyáltalán: — lopnák a kedves vásárlók? — Akad köztük, oki igen. Múltkor például észrevettem, amint az egyik férfi a szatyrá­ba süllyeszt egy drága szakács­könyvet Nem voltom rest, ki­penderültem itt hátul, utána­mentem és kihúztam. — Mit szólt hozzá? — Először én szóltam. Azt. hogy „nem szégyellj magát?” — Mire ő?. — Közölte, hogy „nem”! Ez utóbbi majdnem duplája az országos aránynak, tehát mindemhogyan az áfészek já könyvterjesztő munkáját bizo­nyítja, de ugyanígy a könyvek iránti érdeklődést is. A könyvek átlagára tagadhatatlanul emel­kedett, de korántsem olyan arányokban, hogy az előbbiek­ben leírtakat vissza kellene vonni. — Valamennyi szövetkezet foglalkozik könyvértékesítéssel — folytatta Csapé Jenő. — A könyvesboltok mellett a leg­különbözőbb profilú 183 bolt­ban vásárolhatja meg a lakos­ság a szépirodalmat, útleíráso­kat, szakácskönyveket, ifjúsági regényeket Egyik fényképünk a szekszár­di 160 lakásos bérház alatti áfész-boltban készült, ahol a könyvek éppen cioökrémes tu­busok „társaságában" látha­tók. — A szövetkezetek kiterjedt bizományosi hálózattal rendel­keznek. Jelenleg 235 bizomá­nyos foglalkozik könyvértékesí­téssel üzemekben, iskolákban. A könyvekkel (korábban ter­mészetesen papiruszokkal és később is csak kéziratos ,mun­kákkal) való kereskedés az írás­beliség kezdete után — aligha­nem a legkorábbi tevékenysé­gek egyike volt. Arról minden, esetre mór biztos adatok vannak, hogy Nagy Sándor idejében At­hénben és Alexandriában sza­bályos könyvvásárokat — ma úgy mondanánk, hogy aukciókat — tartottak. Igazából „piacra" azonban a könyv csak a nyom­tatás feltalálása után került. Mátyás király híres Corvináinak gyűjteménye — persze csak a kötetek száma szerint —, alig volt nagyobb, mint ami ma egy könyvszerető középiskolás diák polcain található. A könyvkeres­kedelem fellendülését — a Bib­lia és a vitairatok terjesztésé­vel — tulajdoniképpen a refor­máció hozta. Korábban egy-egy könyvszerető főárral megesett, hogy falut adott valamelyik ne­ki tetsző munkáért. Ez azzal pár­huzamosan tűnt el, hogy a könyv „népéfebnezési cikk” lett, amely kifejezést, persze — saj­nos — ma sem kell egészen szó szerint venni. Budán az első könyvárus egy bizonyos Feger Tib old volt 1484 és 1494 között. Pap János 1498- tól 1515-íg működött a főváros­hivatalokban. Tavaly az ő révü­kön 8 millió forint értékű könyv jutott el az olvasóhoz. A könyv­Könyvek az áfész-üzlet ki­rakatában ban, 1523-ban pedig felbuk­kant egy bizonyos Sessardiai Lénárd, akinek latinosított ne­ve mögött a kutatók joggal sej­tenek „Sze'kszárdi”-t. Nagyot ugorva előre az időben, min­denki ismeri Länderer és Hec- kenast nevét 1848-ból, akik nemcsak nyomdászok és kiadók, hanem könyvkereskedők is vol­tak. Itt érdemes megemlíteni a könyvesboltoknak egy régi — sajnos - mór eltűnt funkcióját. Azt, hogy nemcsak üzlethelyi­ségek, hanem kultúnközpontok, szűkebb irodalmi szalonok, ta­lálkozóhelyek is voltak. Csak nemrégiben leplezték le a fő­városban Püski Sándor, a híres könyves hervadhatatlan érde­meit hirdető emléktáblát. Jóival fiatalabb társa, Hortónyi Ist­ván nekem sokáig főkönyvelőm volt egyik munkahelyemen. Tő­le tudom, hogy o Püski-féle bolt­ba betérni, ott az íróknak egy­mással eszméket cserélni még a történelmileg igazán nem távo­li múltban is a. lehető legter­mészetesebb tevékenység volt. Ez már a múlté. Nem a múl­té azonban egy nélkülözhetet­len követelmény — a könyvke­reskedő műveltsége. A szüksé­ges műveltség megszerzése el­sősorban egyéni teljesítmény dolga. A szakképesítés különbö­értékesítés a szövetkezeteknél nem valomiféle kampánymun­ka, hanem folyamatos tevé­kenység. Mégis megkülönböz­tetett figyelmet fordítanak a könyvhetek szervezésére, lebo­nyolítására. Tavaly az őszi me­gyei könyvhetek során 50 szá­zalékkal nagyobb értékű könyv talált gazdára, mint egy évvel korábban. Az úttörők több mint 100 ezer forint értékű könyvet adtak el, a szövetkezetek közre­működésével. Itt szabad legyen egy halk közbeszólás... Mi sem természe­tesebb, mint az, hogy a nagy tapasztalatú kereskedő forint­ban méri a forgalmat, hisz mi másban mérhetné. A könyv be­cse, értéke azonban nem az árával azonos, gondoljunk csak egy Olcsó könyvtár-soro­zatban megjelenő Míkszáth- regényre és egy (joggal)) drá­ga bestsellerre. A szövetkeze­tek egyébként abban is jeles­kedtek, hogy az írókat közel hozzák az olvasókhoz. Tavaly 21 irodalmi rendezvényt szer­veztek, túlnyomórészt falvakban, ző fokozatai azonban szervezet­tek. Ezzel kapcsolatban Zörényl ZaHárvné, a Müveit Nép Könyv- terjesztő Vállalat 481. számú boltjának — amit mindközön- ségesen „csak” a szekszárdi Babits-könyves boltnak nevez­nek — vezetője a többi közt a következőket mondta :- Alapkövetelmény az érett­ségi. — A mi boltunkban van 9 nő és egy férfi! Tegyük azonban a képet tel­jesebbé. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete másfél éves tanfolyamokat in­dít eladók, szakeladák, antikvá- rusok és boltvezetők képzésé­re. Ut az oldal összeállítójának ismét engedtessék meg némi személyeskedés. Rendkívül fon­tos a képziés, sőt elsősorban csak a képzés fontos. Meg amit az ember rátesz. Az Élet és Iro­dalom című hetilap nemrég kö­szöntötte 60. születésnapján az előbb említett hosszú című vál­lalat egyik főszerkesztőként nyugdíjbo ment képviselőjét. Kristó-Nagy István eredeti ké­pesítése — gyógyszerész. Én an- tikvárusk ént ismertem meg. Valószínűleg boldog volt, hogy könyvkereskedőként, könyves­ként mehetett nyugdíjba. melyek több mint 3000 érdek­lődőt vonzottak. — A könyvesbolti és könyv­terjesztői hálózot rendszeresen bővül — fejezte be tájékozta­tását Csapó Jenő. — Az el­múlt évben o paksi atomlákó- telepen új könyvesboltot nyitott a szövetkezet, és ezzel a paksi áfész az egyetlen az ország­ban, mely egy településen két ilyen szaküzletet működtet. Mindkét bolt forgalma dinami­kusan növekszik. A szövetkeze­tek elképzelései között szerepel az is, hogy a folyó ötéves terv során további 38 boltban veze­tik be a könyvárusítást. Mun­kánk élismerését jelzi, hogy a SZÖVÖSZ és a Művelődési Mi­nisztérium évente 3—5 könyv­bizományost és 2—3 megyebeli iskolát részesít elismerő okle­vélben. Az idei év tapasztalatai fs kedvezőek, Bonyhádon például már januárban 39 százalékkal, Tamásiban 52 százalékkal több könyvet adtak el, mint koráb­ban. véletlenül pontosan emlékszik arra a negyvennyolc évvel ezelőtti napra is, amikor életében először vásárolt könyvet. így az alábbiakból bizonyára nem hiányzik majd némi szubjektivitás. Elsősorban azon­ban természetesen tények ismertetésére kerítünk sort. pavilonból nezve Vers - mindenkinek? Tételezzük fel, hogy a tv szombat esti azonos című mű­sora a vers szeretetére, élvezetére nevelés szempontjából nagy jelentőségű. Ha e műsor hatására is növekszik a vers­olvasók száma, egyáltalán nem csodálkozom. Probléma ak­kor támad, ha a vers szeretetére nevelt tisztelt polgár válo­gatni kezd a könyvek között. Nemcsak „egy” kötetet keres, hanem „azt" a kötetet. Akkor bizonyára úgy jár, mint én. akinek története két dátum közé esett. Március 8. az egyik, ünnepi könyvhét a másik. Az Aki a legdrágább, oki a leg­szebb című versgyűjteményt szerettem volna megvenni! — Sajnos, már el is fogyott! Mindössze néhány darabot kaptunk belőle, s ahogy csomagoltuk ki, úgy már vitték is! Másutt se jártam szerencsével, az utcai árusoknál sem. Mégis telüKrerekedett bennem a hit, hogy legközelebb sikerül hozzájutnom ahhoz a kötethez, amit kiszemeltem. Nagy figyelemmel böngészgettem az ÁKV kiadványát, a Könyvvilágot. Fel is fedeztem egy másik reprezentatív kö­tetet, Dzsajodéva: Gita Govinda c. könyvét. Siettem a bolt­ba. De baljós jelekből — hogy a könyvhéti sátrak eladói még csak nem is hallottak róla — rosszat sejtettem. Okkal. — Azt a néhány darabot, omit kaptunk, már az első percekben elvitték! — Ebből o könyvből mikorra várnak még? — Sajnos, utónrendelésre nincs lehetőségünk!... Sem o nőnapiból... — tette hozzá hangsúllyal az elodó, bizonyít­va, hogy savanyú, letört ábrázatomat március elejétől ed­dig sem sikerült elfelednie. Aztán zötyögött velem hazafelé a busz. Normális körülmények között ilyenkor szundítani illik, engem a méreg nem engedett! Az utolsó döfést este a tv-reklóm szövege adta nekem, azzal, hogy: „Könyvvel könnyebb!" De kinek? És mikor? Hiába töröm magamat, nem értem azokat a szakembere­ket. akik egy-egy könyv példányszómát meghatározzák. Túl sokat tévednek. Az alkalomra szánt kiadványok példány­számát illetően is. — Konrád — Régiek és maiak A szekszárdi Babits-könyvesboltból egy délelőtti pillanat. A gondolákra kitett választék óriási. Könyv a vegyesboltban

Next

/
Thumbnails
Contents