Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

1982. július 1. KÉPÚJSÁG 5 Közművelődésünk kérdései A közművelődésben dolgozók továbbképzése A közművelődésben dolgozók­nak minden esztendőiben ren­deznek továbbképzéseket - rész­ben év közben, részben pedig nyáron, táborokban. Ezeken a továbbképzéseken egyaránt részt vesznek a főfoglalkozású és a tiszteletdíjas közművelődési dolgozók, csoportvezetők. Azon kívül, hogy saját tudásukat gyarapítják a speciális tanfo­lyamokon, tájékoztatókat hall­gatnak az aktuális művelődés­politikai témákból, egymással a jó munkakapcsolatot segítő ba­rátság szövődik; nekünk, a kü­lönféle rendezvények résztvevői­nek is hasznosak ezek a to­vábbképzések, hiszen a gyakor­latban mi is profitálunk a nép­művelők tudásából, kibővült is­mereteikből, azaz magasabb színvonalon, korszerűbb eszkö­zökkel gondoskodnak szabad időnk kellemes és hasznos eltöl­téséről. Megyénk szakembereinek to­vábbképzését jórészt a megyei művelődési központ szervezi, és legtöbbjét megyén belül tart­ják. Néhány esetben más me­gyékkel, illetve országos szer­vekkel közösen és más megyé­ben tartják a tanfolyamokat. Dránovítsné Szabó Mária, a megyei művelődési központ módszertani osztályának vezető­je a nyári szakági képzésekről tájékoztatott bennünket. Az amatőr képzőművészek al­kotótáborát Dom boriban tartot­ták, ugyancsak .befejeződött Tengeiicen a szónókképző tan­folyam, s nemrégen érkeztek haza Lengyelből a résztvevőik, akik az ifjúsági klubvezetőkép­ző tanfolyamon voltak. Az utób­binak 25 megyerikben és 20 Baranya megyei hallgatója volt. Ma ér véget a fafaragó alkotó­tábor Dombóváron .és július 2- án zárja kapuit a díszítőművész tanfolyam Lengyelben. E cso­port résztvevői a korábbi tábor­ban a tananyag első feleként elsajátították a hímzéssel kap­csolatos .tudnivalókat, most pe­dig a csoport két részre oszt­va tanulja a szövést Akik a szö­vés haladó tanfolyamán vesz­nek részt, azok ősszel vizsgáz­hatnak. Tehát a tanfolyam cél­ja, hogy a résztvevők alapfo­kon megismerjék a népi szövést, elsajátítsák a gvapliúszövés technikáját. Tudjanak sima és csilkritmusú szőtteseket tervezni, kivitelezni és a szakkörök taq- iaival meataníttatni. A III. dél- dunántúli fotós alkotótábort idén Marcaliban rendezték meg, s július 4-ig tart, Tolna megyei résztvevőkkel. A VI. országos színjátszó alkotótábort Duna- földváron rendezik meg augusz­tus első hetében - a Népmű­velési Intézettel közösen és más szervek anyagi támogatásával, s ugyarfcsak az intézet finan­szírozásában. A fi lm vita-vezetői tanfolyamon - amely szintén roppant hasznos - is vesznek részt megyénkből és a szent­endrei néprajzi filmes bemutta­Lengyelben, a tanfolyam r észtvevői szőni tanulnak tón, valamint a Békésen meg­rendezendő néprajzi filmes al­kotótáborban is képviseltetjük magunkat. Külön kell szólni a természet- védők kutatótáboráról, amelyet idén nyáron - augusztus TI— 22. között - rendeznek első íz­ben Váralján. A táborban szak­köri tagok és egyéb kutatók vesznek részt a megye terüle­téről. Mindehhez tudni kell, hogy az év elején természettu­Színminta-tervezés dományos munkacsoport ala­kult, a környezetvédelmi tanács patronálásával a. megyei mű­velődési központiban. Tagjai kö­zött vannak orvosok, geodéták, mérnökök, pedagógusok és ku­tatódiákok. A táborban részt vevők egy idő elteltével szak­körvezetők lehetnek. A tábor tá­volabbi célja az, hogy ameny- nyiiben o terület természeti érté­keiről egy dokumentálható anyög elkészül, azt kiállításon, vagy előadás formájában be­mutatják elsőként Váralján, majd a megyében másutt iis. A felsoroltakon kívül a me­gyei művelődési központ vállal­va az anyagi terheket, szakem­bereket küld az ország külön­böző településein megrende­zendő képzőművész-, fotós-, fil­in es tóvá b'bképzésekre, citera.is- kolába, népzenészek alkotótá­borába, honismereti akadémiá­ra, cigányegyüttesek vezetőinek továbbképzésére. A legutóbbi Művészet és ifjúság seregszem­lén legjobban szerepelt 15 vers­mondót delegálja a művelődési központ a vensmondótáborba, ahol felikészülnek a jövőre meg­rendezésre kerülő Babits Mihály vers m and óve rse ny r e, aimel y nek a házigazdája ugyancsak a megyei művelődési központ lesz, s amelyet a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Művelődé­si Minisztérium és a Népiműve­lési Intézet rendez.-h­Jogi kérdések A határozott időre szóló munkaszerződés és a gyes EGY FIATALASSZONY felhá­borodva mesélte el „sérelmét”. Frissen diplomázott pedagógus­ként nem sikerült állandó stá­tust szereznie. A városka isko­lájába helyettesként alkalmaz­ták. Egy gyermekgondozási se­gélyen lévő anya feladatát kel­lett ellátnia. A munkaszerződésben hang­súlyozták, hogy határozott idő­re kívánják alkalmazni. Az idő­pontot is megjelölték, meddig számítanak rá. Egy tanévet le­dolgozott, és éppen az évzáró ünnepély utáni napokban szült. Munkaszerződése a következő tanév végéig szólt. így semmi akadálya nem volt annak, hogy a 140 napos terhességi-gyer­mekágyi segélyben és a gyes­ben részesüljön. Úgy gondol­ták, jó lesz, ha a pelenkázás nehéz korszakán egyszerre lesz­nek túl. Mindenképpen két gye­reket szerettek volna. És az el­ső gyerekkel gyermekgondozási szabadságon töltött idő alatt bekövetkezett a második ter­hesség. A férj felkereste fele­sége munkaadóját, az iskola- igazgatót, aki gratulált az ese­ményhez, és „nem említett vár­ható nehézségeket". Majd a látogatás után néhány nappal ismét fe! kellett keresniük az iskolát. Ekkor közölték, hogy a fiatalasszony egy éve nincs már munkaviszonyban, és kiad­ták a munkakönyvét. A fiatalasszony felháborító­nak tartja, hogy az iskola sem­milyen kötelezettséget nem érez az ő újabb szülése esetére; és a munkakönyvét egyszerűen „csak úgy” kiadták. Valóban sérelem érte? A jog­szabály szerint semmiképpen sem. Gyakran találkozom azzal a tévedéssel, hogy betegség vagy terhesség miatt nem lehet a dolgozót elküldeni. Ez tulaj­donképpen igaz is, mert a be­tegeket és terheseket felmon­dási tilalom védi. De nem védi közülük azokat, akiknek hatá­rozott idejű munkaszerződésük van. Ez a munkaviszony addiq a napig létezik, amíg azt a szerződésben kikötötték. A fiatalasszonyt első szülése­kor mind a terhességi-gyermek­ágyi segély, mind a gyes meg­illette. A szülését követő évben lejárt a munkaszerződése. A következő évben bekövetkezett szülésnél már egy éve nem volt munkaviszonya. A második gye­rekre viszont kapott újabb gyest. (Ez az úgynevezett pasz- szív jogon élvezett gyermek- gondozási segély.) És mind­addig kapja ezt a kedvezményt újabb szülései után is, amíg gyes alatt szül újra. TEHÁT ŐT nemhogy sérelem nem érte, hanem gyakorlatilag egy év munkában eltöltött idő után a kedvezmények láncola­tához szerezte meg a jogot. Természetesen a 140 napos „szülési szabadság” ilyen kö­rülmények között nem jár. Te­hát a jogszabály szerint nem érte sérelem. Van egy másik, nem jogi ol­dala is esetének. Az igaz, hogy a munkakönyvét késedelem nél­kül ki kell adni a dolgozónak, amint munkaviszonya megszűnt. Enélkül nem fud munkát vál­lalni. Az említett esetben arra gondolhatott az igazgató, hogy egy újszülöttel foglalatoskodó anyának aligha legfőbb gond­ja az elhelyezkedés. Hátha ké sőbb is szükség lesz rá. És ha cseperedik a gyerek, esetleg más helyett is be tudja állíta­ni. Viszont számításait áthúzta az újabb szülés. Mindössze formahibát követtek el a mun­kakönyv benntartásával. Sokkal komolyabb sérelem éri azokat, akik mór több éve dolgoznak, de mindig csak határozott ide­jű szerződést kapnak. Ezt a szerződést időről időre hosz- szabbítják a munkaadók, majd amikor kiderül, hogy a dolgo­zó asszonyok gyermeket vár­nak, közlik velük, hogy nem tar­tanak tovább rájuk igényt. Ilyenkor bizony el kellene he­lyezkedni. És a jogszabály el­méletileg a terhesek, kisgyere­kesek számára alkalmáztatási elsőbbséget biztosít. De sajnos a gyakorlatban ez nem érvé­nyesül. EGY VESZÉLYEZTETETT szá­mára pedig eleve kilátástalan, hogy új munkahelyet keressen magának. Mit tehet ilyenkor? Csak annyit, hogy munkahelyi vezetőjének emberségére szá­mít. Nem követelheti, csak kér­heti, hogy munkaszerződését legalább a szülés napjáig hosz- szabbítsák meg. Ezzel már meg tudja szerezni a szülési szabad­ságra és gyesre való jogosult­ságát. DR. KERTÉSZ ÉVA Sorozatok a képernyőn Két nagyobb lélegzetű műsor is szerepel júliusban a televí­zió programjában. Jugoszláv filmsorozat kerül a képernyőre szerda délutánonként — július '14-től — A kezdet címmel. A 6 részes alkotás a XX. század elején kialakult jugoszláviai szocialista munkás- és diák- mozgalomról, valamint egyik élharcosáról, Dimitrije Tucovic- ról ad képet. A művészetek kedvelői a szobrászattal fogfalkozó isme­retterjesztő programokat tekint­hetik meg július 18-tól, vasár­nap esténként a 2-es csator­nán. A modern szobrászat mes­terei című 3 részes sorozat a művészeti ág fejlődését követi nyomon Rodintől napjainkig. A film nemcsak a műveket, ha­nem alkotóikat is bemutatja. Az első adás a századelő for­radalmasító művészeti irányza­tait öleli fel. Az amerikai film­sorozat rendezője Michael Blackwood. Az 505-ös Kulturális Híradója Mindjárt az elején be kell vallani, hogy ez a cím a maga hevenyészettségével nem illiiik ahhoz a gondos munkához, amely e cikk főszereplője. Ugyanis a szóban forgó, tizen­két oldalas kiadvány valójában egy pontosan, gondosan meg­szerkesztett és stencilezve sok­szorosított híradó, az elmúlt tanév kulturális eseményeinek leltárpontosságú összefog1 aló- ja: és minden bizonnyal rövi­desen iskolatörténeti dokumen­tum. Az igényességét már az első oldalon is kifejezi. Mottót Nazim Bükmet török költőtől kölcsönöz: „Ha Te nem égsz. én nem égek, és mi nem égünk, mitől oszlik a sötét?” Az 505. sz. Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet kultu­rális bizottságának kiadványa, a Kulturális Híradó az isikolq kultúrfelel ősi funkcióiban évő diákjainak készült. Hogy mégis itt, egy harminchatezren felüli példányszámú napilapban fog­lalkozunk vele, annak az az egy­szerű, és nem is titkolt oka, hogy -magát a kiadványt is, de még inkább a tartalmából levonható következtetéseket fi­gyelemre, sőt ml több, követés­re méltónak tartjuk. A híradót összeállító Hideg László kulturális nevelőtanár a lap célját a kuiltúnfelelősöknek címezve, így fogalmazza meg: tájékoztatni az elmúlt tanév fontos kulturális rendezvényei­ről. Az első oldalon szép köszönő szavakkal, név szerint is felso­rolva elbúcsúzik attól a tíz fia­taltól, akik a három iskolai év alatt példásan tettek eleget en­nek a megbízatásuknak. iMajd tíz oldalon keresztül so­rakoznak a rendezvényeik és az azokon eredményesen közre­működők nevei. Természetesen még egy szemelvény is csak a vázlat igényével állítható ösz- sze ebből a felsorolásból, amely­nek élén a Csörge-tóig rende­zett akadályverseny, műveltségi, ügyességi vetélkedő áll. Ezen tizenkilenc osztály csapató vett részt. Tizenhárom csapat volt az ifjúsági mozgalom történeti ve­télkedőjén, húsz a Ki tud többet a Szovjetunióról? Hagyományos versenyen. De összemérték a tu­dásukat honismeretből, zenei műveltségből, a szép magyar beszédből, vers- és prózamon­dásból, politikai ismeretekből, történelemből és természetesen volt disco-verseny Is. A tehetség- kutató K'l mit tud? negyvenkét versenyzője versmondáslban, hangszeres zenében és népdal- éneklésben mérte össze a tudá­sát. A politikai ünnepekre doku­mentumjátékokat állítottak ösz- sze diával, zenével, az irodalmi színpad több alkalommal is szerepéit. Biztos, hogy nem véletlenül kapták azokat az elismeréseket, amelyekről a híradó számot ad. Nevezetesen egy osztály alap­szervezete és három tanuló kap­ta meg a KISZ Központi Bizott­ságának dicsérő oklevelét, öten jutalom üdülésre utaznak - az egyikük Rigába. A saját rendezvényeken túl, éltek a város kínálta lehetősé­gekké! is. Kereken háromszáz színházi bérletes volt az ifjúság számára szervezett, hat előadás­ból álló sorozaton, o'kilk min­den bizonnyal egy életre szó­lóan megszerették Sdhillert, Ko­dályt. A komolyzenei hangver­senyekre négyszázan váltottak bérletet, de igen sokán voltak tagjai a filmklubnak is. Az alap­fokú tánciskolát hatvanon vé­gezték el. És hogy tanintézeti kiadvány­ról van szó, ahol az évzárás mindig magában hordja1 az új tanévet, azt itt is tetten érhet­jük, hiszen a híradó utolsó ré­szében már javaslatot tesznek a jövő tanévben újjáalakuló bi­zottságba frissen bekerülő ta­nulók személyére. Egyszóval: az 505-ösben folytatás következik. Visszhang Legyen tájgyííjtemény Váralján A Tolna megyei Népújság 1982. május 22-i számában cikk jelent meg „Nincs táj­gyűjtemény Váralján" címmel. Az írás 1973—74-ben történt dolgok nyomába ered, elsősor­ban a falu néhány lakosának emlékezetére támaszkodva. A 8 év pedig, sajnos, úgy tűnik elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ahány ember, annyiféle­képpen értelmezze és értékel­je a történteket. A cikkhez mellékelt dokumentum némi fényt vet a lényegre: a tanács akkori vezetőinek kérésére ke­rültek a váraljaiak és a mu­zeológusok által összegyűjtött tárgyak a múzeumba, mivel a községi tanács nem tudta megoldani a raktározás, nyil­vántartás és állagvédelem gondjait. Váralján 1973-ban a mú­zeum munkatársai a gyűjtést az akkori népművelési fel­ügyelő, Hauser Miklós értesí­tésére és kérésére kezdték meg. Az értesítés úgy szólt, hogy Pécsről, Szegedről és Bu­dapestről magángyűjtők járják Váralját és felvásárolják a különböző népművészeti tár­gyakat. A gyűjtőmunka tehát a nemzeti kincs megvédése érdekében történt. Ezt az in­tenzív gyűjtést egészítette ki a helyi hímzőszakkör korábban feltárt anyaga. A tanácsi kérelem nyomán, de a tárgyak elszállítását meg­előzően a múzeum munkatársa felszólította az adományozó­kat, hogy aki nem kívánja a múzeum részére átadni ottlévő tulajdonát, szállítsa haza. Volt, aki a felszólítással élt is. A tárgyak múzeumi gyűjtése, tisz­títása és leltározása a köz­ség lakóinak tudtával, „szeme láttára” történt, összesen 521 tárgyat leltároztak be. Ennek az anyagnak egy ré­sze a kiállítóhely épületében kialakított raktárban került el­helyezésre, amikor a községi tanács felszólítására az átme­neti raktárt — volt tejcsarnok­épület —. ki kellett üríteni. A többi tárgyat az egyébként is nagy raktárgondokkal küsz­ködő megyei múzeumba kel­lett szállítani. (Megjegyezni kívánjuk, hogy a megye más községeiből — Szakály, Sió- agárd —, ahol a községi ta­nács váljalta a raktározást és a megőrzést, nem került Szek- szárdra az anyag.) A beszállított tárgyak ma is a múzeum birtokában vannak. A kint maradt anyag sorsa lett bizonytalan. így semmisült meg pl. az 521 leltári tétel sommás részét kitevő 325 da­rab hímestojás a községben, a helyszínen. A múzeum munkatársai a gyűjtőmunka, a leltározás és a múzeumi elhelyezés során korrektül jártak el, a szakmai előírásoknak és követelmények­nek megfelelően. Egyetlen ap­ró hibát vétettek. Az akkori szituációban nem tűnt proble­matikusnak, de így 8 év táv­latából sok mindent egyértel­művé tehetne, ha külön jegy­zéket készítettek volna arról, hogy mi maradt a községben, s mely tárgyakat szállították a múzeumba. A cél, most már a megol­dás megkeresése. Ez pedig rö­viden úgy foglalható össze, hogy: legyen tájgyűjtemény Váralján. Ennek alapfeltétele, hogy a községi tanács meg­felelő, alkalmas és a múzeu­mi értékekre vonatkozó sza­bályok szerint őrizhető helyi­séget, helyiségeket biztosítson egy helytörténeti gyűjtemény­hez. A múzeum vállalja, hogy a váraljai gyűjtésből tulajdo­nában lévő értékeket — a je­lenleg folyó általános revízió rövidesen pontosan kimutatja, hogy melyek ezek —, e gyűj­temény részére visszaadja megőrzésre a községnek. Meggyőződésünk, hogy a 8 év távlatában tájékozatlanság­ból és az emberi emlékezet bizonytalanságából, a felgyü­lemlett, esetenként jogtalan sérelmekből adódó találgatá­sok és vádaskodások meg­szüntetésére a legjobb út a gyűjtemény kialakítása és el­helyezése lenne. Ehhez azon­ban mindenkinek — a közsé­gi tanácsnak, a község lakos­ságának és a megyei múzeum­nak is — el kell végeznie ma­ximális gondossággal és körül­tekintéssel a ráháruló és fent vázolt feladatokat. MÉRY ÉVA, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents