Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. július 31. Könyvtár belülről Bővül, nem bővül 7 Negyvennégy megszállott, kis helyen Mikor bejelentettem — igazán időben —, hogy július második felében szeretnék elszegődni könyvtárosnak néhány napra Székszárdon, a megyei könyvtárban, ott dolgozó majdnem barátaim elnézően mosolyogtak. Majd azt mondták, jöhetek, ha jobb dolgom nincs, s hozzátették, hogy oda osztanak be, ahol szakmai járatlanságommal nem csinálhatok bonyodalmakat. Szöget ütött fejembe ez a kilátásba helyezett diszpozíció és talán meg is sértődöm, ha boldogult diákkoromban két kerék évig nem lettem volna egy kb. 1200 kötetes iskolai könyvtár tanárok által alig ellenőrzött diákkönyvtárosá. Eldöntöttem hát, hogy nem leszek m. v. könyvtáros, hanem csak látogató. De annak olyan, amelyik nem éri be a csupán „közforgalmú” helyek életének mélyebb megismerésével, hanem tovább megy a kölcsönző, a gyermek és felnőtt olvasó szűkre méretezett birodalmánál. A kánikulai napok kellős közepén így jutottam el a szentélyek szentélyébe, az eredetileg háromszintesre tervezett, de csaknem évtizede' — kényszerből — négyszintesre növelt raktárba. Palkó Borbála terrénumába, ahol egyetlen fölös, talpalatnyi hely sincs. Forró nyarakon ez nem is csak a pokol tornáca, hanem maga a pokol, legfeljebb nem írható le dantei módon. Télen a négyszintes raktár alkalmas szibériai" klímabemutatóra. Ha rossz — és gyakran rossz — a raktár második emeletéig közlekedő kissé lármás tehérlift, akkor a raktáros, kölcsönző könyvtáros egyaránt teljesítheti munkaidő alatt azt a kocogási normát „negymenetben”, amit az egészségiünkért hivatalból aggódó orvosok is megsokalnának. — Hetvenkét lépcső föl, ugyanannyi le. Sokszor megszámoltuk, amikor nem működött a felvonó — közölték velem indulatmentesen. Majd beszélgethettem azzal, aki egy szombati kölcsönzési napon öt- venszer járta meg nemrég a raktárot, mert könyvtárosaink nem szeretik üres kézzel útjára bocsátani az olvasót. De azt se, aki Valamit tisztázandó, fordul hozzájuk. Pedig gyakran támadnak faramucibbnál fara- mucibb problémái a tisztelt olvasónak. Például „ki írta azt a verset", aminek csak egy strófáját tudja idézni? Vagy: őseink -— nomádságuk delén — fogyasztottak-e beket, vagy csak mi ismerjük ezt az ízletes tengeri halat? Egyébként természetesnek találom, hogy a raktáros nem vette volna rossz néven, ha személyemben 2—3 napra segítséget kap. Csakhogy én itt egyszer 8 és fél órát se bírtam volna ki a könyvek tengerében, Itt hogyan előzünk? nemhogy kettőt-ihármat. Azzal a lehetőséggel együtt sem, hogy időnként el kell menni a Tar- tsay lakótelepre, ahol egyik bérház alagsorába ugyancsak a kényszer parancsára raktárot működtetnek. — Mi az a kutyaól? — kérdeztem az udvarra letekintve a raktár mágasából. S ekkor hallottam az első keserű hang- szerelésű választ. „Nem kutyaól. Garázs, és itt elöl két ugyancsak raktározásra használatos helyiség.” Sohase gondoltam, hogy könyvtárosntak lenni játszi köny- nyedségű vállalkozás. A többszöri, „színfalak” mögötti látogatás döbbentett rá, hogy a szakmai berkekben rangos Tolna megyei könyvtár negyvennégy dolgozójának szolgálata „talpig nehéz szolgálat". Az elvárható működési feltételek lassan tíz éve tornyosuló hiánya miatt. Ezért is hunytunk szemet az elmúlt év december 14-én a könyvtár 20 éves „születésnapja" fölött. Tíz évig sem tarthatott ugyanis ez a felhőtlen boldogság, amivel Szek- szárd akkor — 1901-ben — ünnepelte az ország első, nem átalakítással, hanem új építésével létrejött könyvtárát. Hogy a tervezőnek — az azóta Ybl-díjas Vas Zoltánnak és a könyvtárszakma prominenseinek voltak már akkor aggályai? Voltak. A megkötöttségek miatt. Kétoldalt emeletes házakkal határolt, szűk helyre kellett zsugorítani az új intézményt. A városrendezés két emeletben szabta meg az utcafront párkánymagasságát. A tervező az udvari részen „csalhatott", amennyiben három- szintesre tervezte özvegyeden légterű raktárai. No de ez akkor még nem okozott- problémáját. A város lakosságának lélekszáma 18 500 volt. A foglalkozási megoszlás: 50 százalék mezőgazdasági, 20 százaiéi« ipari, 20 százalék értelmiségi, 10 százalék egyéb foglalkozású volt. A megyeszékhely tanintézeteiben — 1 gimnázium, 1 közgazdasági és 1 mezőgazdasági technikum —megközelítően ezret tett ki. Kerülendő a fölös szószaporítást, illett még a megyeszékhelyre a „kis város nagy falu" jelző. Kéki Béla a Könyvtáros c. szaklap 1960/5. számában szép kilátásokat jósolt a 18 és fél ezer lakosú Székszárd 34 000 kötetes könyvtárának, amely akkor 3 ezer beírt olvasót számlált. Több mint egy évvel később, 1961. december 30-án — néhány héttel az ünnepélyes könyvtáravatás után — Hárs György a Népszabadságban közölt riportot a fejlődésnek arról a küszöbéről, amit jó, hogy átléptünk. Mi a rossz? Hogy több mint tíz év óta nem fér már el otthonában a megyeszékhely kettős funkciójú könyvtára, de még ma, 1982 derekán sem bizonyos, hogy arra a fejlesztésre — amit a 15 éves könyvtárfejlesztési terv ír elő —1 sor kefül a jelen tervidőszakban. Szekszárdnak pedig csak ez az egy könyvtára van, s hiába működtet fél tucatnál több fiókkönyvtárat a lakótelepeken, letétieket a pe- remrészéken, a város „dolgozó- szobájában” nem fér a 34 648 lakosú, már nem „nagy falu” igénye, nem beszélve arról, hogy csődre ítélt az igényszerű tartalmi fejlesztés is. Az állomány ma 196 000 könyv, folyóirat, hanglemez, kotta, mikrofilm, dia. A fiókkönyvtárakkal együtt évente több mint 8 ezet olvasót számlálhat az intéz- ménv. Nincs abban semmi túlzás, hogy nyomorúságos körülmények között az öt kölcsönzőkönyvtáros munkáját nehezíti, hogy az állománynak 15—16 százaléka helyezhető csak el a szabadpolcokon. Az ideális 40 százalék lenne. Az első szinten lévő gyermekkönyvtár — 23 000 olvasója van, s évi 16 000 látogatója — 38 négyzetméteren zsúfolódik. Mindössze 16 'hely van a felnőttolvasóban a kutatók, tanulók számára, így elég gyakori a sorban állás egy- egy ülőhelyért. A feldolgozókönyvtárosok — akik a szerzeményezést végzik — heten szoronganak egy leleményesen megnövelt, L alakú helyiségben, mely így is kicsi. Még kisebb a most 4, ősztől, az iskolai könyvtárak átvétele miatt már 7 módszertanos rezidenciája. Nem vitás, hogy a 15—16 négyzetméteres szobácskábán a „melegíróasztal-váltást" kell alkalmazni. Viszonylag jó helye van a földszinten a két helytörténésznek a megszüntetett gondnoki lakás tenyérnyi szobájában. Bár anyagaik házon kívül raktározódnak és ezt a megoldást sem lehet fenékig tejfölnek nevezni. Tenyérnyi hely a porta-ruhatór-telefon- központ. Utóbbi egy telefon, amit kapcsolgatnak. Télen az ajtót fedő vastag függöny ellenére is hideg ez a munkahely. Az alagsorban dolgozó köté-' szét és sokszorosító „legénysége” öt fő. Itt jegyzendő meg, hogy a könyvtár dolgozóinak többsége nő. A 44 dolgozó közül könyvtárosi munkát végez — szakképzettségének megfelelően — 28. S jól alkalmazott rotáció folytán a könyvtári belső munkát végzők is teljesítenek kölcsönzési, olvasótermi szolgálatot. — Ha valamiért, ezért nagyon szép könyvtárosnak lenni — mondta dr. Imre Csanádné, aki középiskolás volt, amikor felavatták a szekszárdi könyvtárat és kíváncsiság is hozta, amikor feliratkozott a gyakori vendégek listájára. — Nem tudtam akkor még, hogy itt fogok dolgozni. Más is van így a pályatársai közül. Van titka annak, hogy a mostoha munkafeltételek, a nevetségesen szegényes szociális ellátottság ellenére se fészkelte be magát a megyei könyvtárba a fluktuáció réme? Igen is, nem is. Képletesen szólva: aki malomba jár, lisztes lesz akárhogyan vigyáz. Aki bekerül a könyvtárba, észre se veszi, mikor válik a szolgálat megszállottjává. Ideges napok, összekoccanások? Vannak, de nem vészesek. A harmadik napon sikerült szót váltani a könyvtár igazgatójával, Lovas Henrikkel. Szabadságról érkezett. Gondolom, azért volt derűs, végighallgatva miért nem szeretnék könyvtáros lenni. Amikor pedig » az elengedhetetlenül szükséges bővítésre, korszerűsítésre terelődött a szó, elmondta, hogy már 1970 óta folyik a kényszerű belső átalakítások sora, de nincs tovább. A növekvő könyvtár, mely egy felnőtt városnak kell hogy eleget tegyen, s egy jól kiépített megyei 'könyvtár- hálózatot gondoz szakmailag, fölélt minden talpalatnyi helyet. A tervidőszak indulásakor készült egy tanulmányterv az intézmény udvar felé történő bővítésére. Ennek költsége meghiÊPÛJSÀG 7 Könyvek kényszerszülte helyzetben *■ haladja a 20 milliót. A tovább nem odázható fejlesztésnek pillanatnyilag az állja útját, hogy- a városrendezési terv előírja a Bezerédj és Széchenyi utca összenyiitását, s ennek közmű- vesítési költségeiből a könyvtárra is osztanának nem csekély milliókat. Lovas Henrik nem így fogalmazott. Ezt az újságíró hegyezte ilyenre, mert meggyőződése, hogy Székszárd nem lehet szűkkeblű a könyvtárával szemben. Az intézmény igazgatója és közvetlen munkatársai úgy vélik, elkezdődhet a bővítés 1984-ben, s akkor azok, akik 20 évvel ezelőtt itt kezdték nagyon speciális közszolgálatukat, nyugdíjazásuk előtt néhány évig dolgozhatnak még ideálisabb körülmények között is. Megérdemelnék. Ahogy a város lakossága is megérdemelné az ezredfordulónak is megfelelő könyvtárat! —li— Fotó: Kerpfinger A. „Oltözősarok” a másodikon Az alagsori lejáróban is „elkelt” minden hely Itt nem kell zseblámpázni, másutt igen Nem akrobata, könyvtáros
