Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. július 27. is - Amerika Amerikai különcségek - karatéző apácák Moziban Ez ­Bajiban van az alkalmi kriti­kus, ha egy dokumentumfílmet kell értékelnie úgy, hogy annak tárgyát, a dokumentált valósá­got még sohasem látta. Mert be kell vallanom a kedves Ol­vasónak, hogy hiányosságaim hosszú sorát szaporítja az a tény, hogy még sohasem jártam Amerikában. így annak legiki- sebb részletét sem láttáim a ma­ga valóságában. Most viszont Romano Vander- bes jóvoltából ott lehettem a „romboló derby" nézői között, ott ültem a hírhedt indianapolisi versenypálya nézőterén, és ott voltam San Francisco világhírű hídján, a Golden G'ate-n. iNo persze Amerika-képem sokkal régebben kezdett kiala­kulni. Mert olvastam Theodor Dreiser Amerikai tragédiáját, Véglh Antal Nyugati utakon-ját, belelapoztam a Panoráma Clti- könyvék Amerikai Eqyesült Ál­lomokat bemutató kötetébe, de a meaismertetőlk sorában emlí­tem Molnár Gábor vadásznap- lóit éppúav. mint a rádió napi híreit az USA-ból, Salvadorból, vagy éppen Nicaraguából. A fenti felsorolás hevenyészett a teljesség igénye nélkül készült, mint ahogv Romano Vanderbes filmje is. Mert a rendező első­sorban a meqhökkentésre töre­kedett. Szélsőséges példák sorát sorakoztatva fel. az európai em­ber számára szokatlan és éssze­rűtlen dolgokat mutatott be. Mert lehet, hoav a csirkeavá- nak termékein felhízott társa­dalomban természetes, hoay új étkezési szokások, tápanvaaok tűnnek fel és figyelműik a gi­lisztákban rejlő proteinek felé fordul, de én megmaradok a rántott csirkénél vasárnap«' ebédre. A gilisztát, mint ebédre felszolgált csemegét pedig meghagyom Vanderbes-nek és a többi amerikainaik. Elhiszem, hogy náluk a gyors esküvői és gyors válás mindenki számára elérhetővé, sőt mi több üzleti vállalkozássá vált, én azért mégis hiszek altiban, hogy ezt a szertartást a legtöbb, józanul gondolkodó ember egész életre kiható jelentős eseménynek tartja. A vad, őrült és sokszor a gyomoridegre ható példák kö­zött elfért volna az egyszerű amerikai kisember bemutatása is. Aki nem tanul karatézni, nem jár autóstemplomokba, de csa­tornában sem lakik, nem vált számára mindennapos haszná­lati tárggyá az automata lőfegy­ver, nem főszereplője a mezte­len szépségversenyeknek és há­zasságát sem ejtőernyős ugrás köziben kötötte, hanem csak egy­szerűen él. Éli mindennapi, ta­lán szürke, de biztos, hogy ap­ró örömökkel fűszerezett életét. Persze tudom, hogy ez a példa nem lett volna olyan extrava­gáns, mint Vanderbes egyéb dolgai, de ez is Amerikát mu­tatta volna be. Mert így a néző számára a film végére is megmarad a kér. dés: csakugyan ez Amerika? TAMÁSI JÁNOS A Jelenkor nyári száma A Pécsett szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat kettős nyári számának élén Takáts Gyula verseit és Tandori Dezső­nek Takáts Gyula új verseskö­tetéről szóló tanulmányát olvas­hatjuk. A lírai rovatban emellett hét pécsi költő - Csordás Gábor, Gaiambosi László, Makay Ida, Meíiorisz Béla, Parti Nagy La­jos, Pál József és Pálinkás György - továbbá a „Kiíencek" csoportjával indult Kovács Ist­ván, Péntek Imre és Utassy Jó­zsef versei kaiptak helyet. — A szépprózai írások sorában Ba- -9N 'I3&9|3zseqi|3 ppdiy ranyai László, Pályi András és das Péter regészrészletét, vala­mint Tatay Sándor Bakony-szo- ciográfiá jónak újabb részletét közli a folyóirat. „ .. ■ elátkozva a Hatodik Na­pot ..címmel olvashatjuk Zelle Zoltánnak Sára Sándor filmjében elhangzott vallomá­sát háborús éliményélről. - Hal­lania Erzsébet „Tudásportrék" sorozatában Melczer Miklós pécsi bőrgyógyásszal beszélget. Az irodalmi tanulmányok kö­zül fiqyelmet érdemel Tüskés Ti­bor Nagy László-lmonográfiájá- na.k ülj fejezete, valamint Spiró György Kelet-európai íróportrék című most induló sorozatának első közleménye Brandislav Nu- slcról. A művészeti írások sorában többek között Németh Lajos athéni jegyzeteit és Tarján Ta­más filmszemléjét találjuk a Je­lenkor nyári szalmában. Szekszárdi zenélő nyár A Tinódi Kamarazenekar hangversenye Rádió Csavargósors „Ennek az embernek az élete valóságos regény" — szoktuk mondogatni nem> egyszer, arra nem is gondolva, hogy tulajdon­képpen mindenkinek az élete lehetne regény. Mindenesetre a Húszas stúdió legutóbbi, „Fog­lalkozása csavargó” című ri- portműsorónak főszereplőije re­gényes életű, mert eddigi évei során nögyon sok mindent csi­nált. Volt koldus, vándor szita­készítő, vásározó kereskedő és állandó piaccal rendelkező ba- záros is. No persze ez csak éle­te állomásainak korántsem tel­jes felsorolása, mert hogy köz­ben még mi mindennel foglal­kozott, arról talán jómaga sem tudna számot adni. Viszont azzal, hogy jó mesél őt nagyon megkönnyítette a, ripor­ter, F. Alimási Évái dolgát. Gsak néha kellett közlbekérdeznie, kérd é se i ve I, köz bes z ó Iá sóiva l „mederben tartania" a sokfelé ágazó történetet, mert a töb­bit riportalanya megtette. Ér­zékletesen, magával ragadóön, őszintén mesélt életéről, sorsá­ról, arról, hogy a menhelyen felnőtt, házról házra járó kol­duslányból hogy lett „zoknikü- rálynő". Sok dolga volt viszont a szerkesztőnek, Kovalik Mártá­nak, no és természetesen a ri­porternek, amíg a feltehetőén több órás mesefolyOimból kivág. tá!k a rádióban is bemutatott egyórányi anyagot. Ami meg­maradt. megérdemli a hallgató egyórás lankadatlan figyelmét. Mert mintha ott ültünk volna szemben Magdival, akinek „fog­lalkozása csavargó" és nekünk mesélte volna életét. Ebben a hangulatiban tényleg csak apró zavaró momentum volt az, hogy a riponternő hol tegezte, hol magázta riportalanyát. A mese fontosabb volt, és a mesélőtői még tanulságok megfogalmazá­sára is futotta. „Ugye, hogy vannak rendes emberek?" tette fel a szónoki kérdést és vála­szolt is rá. „Csak észre káli venni őket” - mondta, de e ki­ragadott példa nem, hanem egész élete volt az igazolás ar­ra, hogy érdemes és lehet, csOk így tisztességesen szabad élni a legnehezebb körülmények között is. Tj.­A Szekszárdi zeniéi5 nyár har­madik koncertjét a szeszélyes időjárás a művelődési központ rná rvó nytermébe kényszerítette. Sajnos, még csak nem is eső, hanem füIjedt), fojtogató leve­gő tette nehezen elviselhetővé a miliőt, feloldást jelentő ziva­tar nélkül. Am elmaradt valami más is ezen az estén, valami olyasmi, amit pedig igazán kívántunk volna. A közönség vélhetően az el őib'b említettek miatt maradt távol a márványteremből a kényszerű megoldás okán pedig elmaradt a megyeháza hangu­lati többletet adó környezete; mindezek pedig együtt eredmé­nyezhették, hogy ezútta l elírna­A Debrecenben élő fiatal­asszony, Kozárné Szabó Erzsé­bet műsorszervező nem minden­napos időtöltést választott. A porcelánfestészet megis'merésé­radt a kamarazenekar szívet, szemet, lelket gyönyörködtető élményvarázslása1. Ezzel egyúttal mentenénk is az együttest; mert tudjuk: ke­gyetlenebb dolgot művész szá­méira nem talált ki az élet, mint kongó termet fizikailag is ne­hezítő körülményeket... Ugyanakkor ezek a dolgok csodáitatják meg velünk azt az emberi kvalitást, amelyet (a fentiek ellenére, sőt talán épp ezekkel a tényekkel dacolva) az együttesvezető, Mossáczy Vilmos testesített meg: halk szavú, ba­rátságos műsorszám-ibevezetői olykor zenetudamányos pontos­ságú kiselőadások is voltak, rá­adásul csöppet sem fárasztók. Gabriéli: Velencei eanzonái után Praetorius: Francia táncait re vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávéskészle- ték, a vázáik és más egyedi da­rabok, a klasszikus porcelánfes­tészet hagyományait őrzik. adták elő; kora'beli, korhű hang. szereken (pommereken, dulciá- non„ gombáikon, stb.). iBach: F-dór cem bal álverse­nyét — e darabot maga a1 szerző írta át a IV. Brandenburgi ver­senyműből - Spányi Miklós ját­szotta, impozáns technikai biz­tonsággal és jó emlékezetű in- venoiózussággOl. (Kár, hogy a mind fáradtabb zenekari háttér meg-imegbillent: ritmikaifag.) A blockflőtésekről is meg kell em­lékeznünk: e szólamokat Lőrinicz László és Povázai Gyula ját­szották. A Tinódi Kamarazenekar mű­sorát Handel: Vízizenéjének né­hány jól ismert tétele zárta. Augusztusi előzetes Szegedről Augusztusban három újabb produkció kerül színre a Szegedi Szabadtéri Játékolkon. Augusz­tus 6-án, 7-én, 14-én és 19-én Johann Strauss a Cigánybáró című daljátékát játsszák a Dóm téren. Augusztus 13-án és 15-én a Szovjetunióból érikező vendég, együttes, a permi, Csajkovszkij­ról elnevezett opera- és balett- színház művészei Csajkovszkij­nak a Hattyúk tava című balett­jét adják elő,. A játékot idei évadjának befejező szakaszá­ban augusztus 18-án, 20-án és 21-én a Magyar Állalmi Népi Együttes mutatja be Lakodal­mas táncok című kétrészes mű- sor-űsszeáiítását. Szabadtéri szoborkiállítás Augusztus 1-én, vasárnap nyílik -meg Tatán a' Komárom megyei Művelődési Központiban Varga Géza békéscsabai szob­rászművész alkotásaiból rende­zett kiállítás. A fiatal képzőmű­vészek stúdiójának tagija első ízben mutatkozik be ilyen nagy­szabású tárlaton. A tárlat egész hónapiban megtekinthető. D. Gyönyörű hobby Tv-jegyzet Török emlékek A 150 éves török hódoltság építészeti emlékeiből nagyon kevés, összesen 18 maradt meg. Buda visszavétele (1686) után megkezdődött a török épületek tervszerű megsemmisítése, tu­dunk arról, hogy a pécsi Jakováli Hasszán dzsámi melletti te­mető sírköveit a jezsuiták vitték el építőanyagnak, lebontották a pécsi Kászim pasa dzsámijának minaretjét, ami Evliya Cse­lebi szerint Szelim szultán isztambuli minaréjához volt ha­sonló. Egerben a Kethüde dzsámit bontották le, miként a pestit és a gyulait is. Más épületek csendesen pusztultak, mint Malkucs bég siklósi dázsmija, amit csak Rohbock múlt század közepén készült metszetéről ismerünk. Ekkor már cserép fedte. Az eredeti ólomtetőt, mint ez másutt is megtörtént, elhordták. Építészeti jelenőségüket kevesen ismerték tel, ekkor is, ké­sőbb is. Esterházy egri püspök 1829-ben rendbehozatta a haj­dani fürdőt, Pyrkçr érsek, a jeles műgyűjtő pedig a Kethüde minarét ledette be, de ezek elszigetelt jelenségek, a tervszerű helyreállítások csak a XX. század elején kezdődtek meg, s csak napjainkban folynak megnyugtató hozzáértéssel. Buda visszafoglalása után a bécsi haditanács számára ki­váló hadmérnökök készítettek pontos rajzokat, közülük a bo­lognai Marsigli valósággal művészeti szakértőnek számit, s megfordult itt a nagy bécsi építész, Fischer von Erlach is. Munkájukat elnyelte a bécsi levéltár, ahonnan csak a század elején kerültek elő. A műemlékek ugyanakkor már a hódoltság idején is pusz­tultak. Pontos leírásaink vannak Zrínyi téli hadjáratának le­folyásáról, amikor bár elfoglalni nem tudták, de teljesen föl­égették Pécset, amelyről a szemtanú azt irta, hogy 16 mecsetje van, két fürdője, a falakon belül pedig több mint hatezer ház. Ekkor pusztult el a derviskolostor is, öt másikkal együtt. Baranya megmaradt és ma is látható törökkori emlékeit ve­szi számba Bükkösdi László és Jóstay György dokumentum­filmje, tiszteletre méltó tárgyi tölkészültséggel és sok lelemény­nyel. Nem halmoznak adatot adatra, elsősorban arra töreked­tek, hogy a látvány élményével örvendeztessék meg a nézőt, s aki kedvet kap a történeti részek keresgéléséhez, mint én is, a gazdagodó szakirodalomban ugyanis megtalálja a félig már lelejtett vagy számára esetleg teljesen ismeretlen adatokat. Itt a látvány a fontos, ezért kerestek fel ma is működő bosnyák mohamedán templomokat, sőt egy dprvistáncot is láthattunk, „amikor az ég kerek éveihez hasonló körforgást végeznek", mi­ként a derék Evliya irta a pécsi kolostorról, s ami valószínűleg mit sem változott az elmúlt évszázadok során. A szerzők dokumentumlilmnek nevezik alkotásukat, s ebben a műfajban a legjobbak között a helye, amit az elmúlt évek során készíthettek a tv-ben. De egy kicsit több is. A Müvészet- történetünk egy érthetetlenül elhanyagolt szakaszára hívták tel a figyelmet, ami maradékaiban is rendkívül jelentős, hisz Ma­gyarországon is működött a legnagyobb török építész, Szinán udvari lőépitésmester, aki az eszék—dárdai cölöphidat is épí­tette, (Rossi kései rajzát is bemutatta a film), amiről a kor­társak a legnagyobb elismerés hangján szóltak. • CSANYI LÁSZLÓ Gongyola A Magyar Televíziónak, kellően nem méltányolható mádon, eszébe jutott, hogy falun is élnek gyerekek. Esetünkben további méltánylást érdemel, hogy a „Csepü, lapu, gongyola" című versenysorozat színhelyéül Tolna megyét, ezen belül Gyönk község sportpályáját választották, amiként arról vasárnap dél­előtt ország-világ meggyőződhetett. A szereplés népművészeti tudást feltételezett, régi eszközök ismeretét, továbbá játékokét, ami nemcsak megyénk ilyetén gazdagságának elismerése, ha­nem minden bizonnyal az itt folyó, ezzel kapcsolatos gyűjtő­munkáé is. A bogyiszlói és a sióagárdi gyerekek csapatait Rózsa György „szabadította egymásra". A táncok mentek a leggyöngébben, a gyűjtött művészeti anyag bemutatása köze­pesen, de amint a vetélkedés valóban játékossá vált, mindkét falu fiataljai, valósággal megtáltosodtak. Madárfelismerés, egy mini baromfiudvar szárnyasainak szétválogatása éppúgy sze­repelt a műsoron, mint párnatömés és a magyar konyha eleven reklámaiként is felfogható, felnőttek segítségével történő póz­namászás. Bogyiszló a holtverseny után csak egy hajszállal nyert Sióagárddal szemben. Folytatása jövő vasárnap követ­kezik. A kellemes, üde nyári sorozatban 8 megyénkben község gyerekei jutnak szerephez. A puszta részvétel se elvetendő, há­la a községi tanácsok és termelőszövetkezetek által az úttörő- csapatoknak juttatott gavalléros ajándékoknak. ötletet a hazai játékgyártó ipar éppúgy meríthetne a ver­senyből, mint bármelyik költségvetési üzemben egy-egy köze­pes .képességű asztalos. A „prücskölés" felszerelésének előállí­tásához nincs szükség se licencvásárlásra, se devizáért vett gépsorokra. Ugyanakkor a játék szellemes, ötletes, ügyességet lejlesztő és mozgásra késztető.-s. -n. Kutyakomédia Aki figyelemmel kiséri a Telepódium bemutatóit, már koráb­ban észrevehette: bizony, lárad ez a műsor, amely a nevető­izmainkat lenne hivatott munkába fogni. A jó kezdés után fo­kozatosan visszaesett a Telepódium, s a szombati bemutató ta­lán az eddigi legkevésbé sikerült volt a sorban. A Kutyakomé­dia című bohózat erőltetettségét, esetleg jó poénokkal némi­képpen ellensúlyozni lehetett volna, ám ezúttal a poénok sem feleltek meg az igazi humor követelményeinek. így aztán csak fanyar mosollyal fogadhattuk a bohózatban szereplő, egyébként neves színészek, így Kabos László, Csala Zsuzsa, Rátonyi Hajnal, Szombathy Gyula, Harsányi Gábor, Balázs Péter, Horváth Gyula, Agárdi Gábor és Halász László produkcióját: sok jobb szerepben láttuk már őket. A műsortól — amelyet most hadd ne részletezzünk — könnyű nyári szórakozást reméltünk, de amit kaptunk, az túlságosan is könnyűnek találtatott, holott a nyári szórakozás — még bohó­zat ^esetében is — sokkal igényesebb lehetne. A Telepódium következő bemutatója remélhetőleg kiköszö­rüli a csorbát, s ismét a kezdeti színvonalat elérő műsorral ör­vendezteti meg a nézőket. —szék Megszűnik a külvilág, a munka szépsége köti le a figyelmét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents