Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

1982. július 24. NÉPÚJSÁG 13 SZEPESI ATTILA: A bíbic és a róka Tágas réten, rét füvében bíbicmadár fészket rakott, göröngyöket gurigatott, száraz szénát csipegetett, négy nap tojta négy tojását, melengette, költögette, szárnya alá rejtegette sivalkodó négy csibéjét. Jöttek mind a réti népek vendégségbe csibe-látni, négy csibéket megcsodálni, póznalábon billegetve gólyatöcs és pólimadár, békaleső gólyamadár, székicsér és tavicankó... Ej, micsoda ribillió! — kandi róka odakémlelt, hol a fürge szárnyasnépek fészek körül körbeálltak, nézegetni négy csibéket, bíbicmadár pelyheseit... Rögre lekushadt a róka, tovaindult lesve, lopva, bíbichúsra foga vásott, szökkent hivatlan vendégül réti madár látására. „Lassan, lassan, nem sietni!" — ez a rókák regulája; fűcsomókba belebújni, lekushadni rögök alá, s hol egy pipacs nyit a réten, rejtekezni szirma mögé s mormolgatni, mondogatni: „Lám, ti buta szárnyasnépek, nincs itt róka, csak egy piros lengedező pipacsvirág !" Ej, de a szél fújt a réten, meglebbent a róka farka, szárnyasnépek fölneszeitek, fölneszeitek, szárnyrakeltek, s hol a kandi rókaféreg pipacs szirma mögé lapul, sivalkodva szálldogáltak... Csak a bíbic föl nem röppent, négy pelyhesét rejtve óvta: rögre kushadt négy csibéje, váltak ottan göröngyökké, moccanatlan barna röggé. És az anyamadár ekkor — mintha szárnya sérült volna — sivalkodva tovafutott, el is bukott, föl is állott, csibéitől csalogatta egyre távolabb a rókát. Vén ravaszdi szökve szökkent, rég feladta rejtezését, már a madár könnyű préda, utoléri... Dehogy éri! Oldalt szökken, ugrik újra bolondozó bíbicmadár, iramodik egyre beljebb tocsogók közt láp vizébe, hol a nádon szitakötők izzó-kéken szálldogálnak... Ej, a róka vízbe-lábol, tappog már d sáros lében, térdig csobban, hasig gázol; veres farka, büszke dísze tutajként a habon úszik, veres füle merül mint a kuruttyoló unkabéka. Prüsszöget a vén ravaszdi, sár borítja, inda húzza, rákok népe körülállja, nagyszemű hal megcsodálja... Szárnyrakel a bíbicmadár, büszkén fújja: „Bíbic-bibic!" Veres róka, kandi róka láp vizéből kievickél, ottan óg-móg künn a réten: ,,Máskor inkább egerészem, leselkedem cincogókra, csúszómászó csiganépre, fürge gyíkra, csíkbogárra; nem való a vén ravaszdi vizivilág járására!" Deák Mór: Ordibenkó Zdenkó Ordibenkó Zdenkó egy hur­kapálcára tűzve üldögélt szo­morúan a Céllövöldében, ami­kor Zsuzsó felfedezte. Szó mi szó, Ordibenkó Zdenkó nem volt valami elragadó látvány: öklömnyi káposztának tűnt, amelyiknek a legnagyobb le­vele fül gyanánt szolgál. Apu, kiáltott fel Zsuzsó mégis (vagy talán éppen ezért), lődd le nekem azt a babát! És apu, aki tudta, hogy másképpen úgysem szabadulhat, lőtt. Lőtt egyszer, lőtt kétszer. Ordiben­kó Zdenkó méltatlankodva kia­bált oda Zsuzsának: — Hé! Nem elég, hogy szo­morú vagyok, még a fejemet is kapkorásznom kell?! Aztán félelmében izegve- mozogva addig-addig hányta- vetette magát, 'míg reccs — a hurkapálca eltört és Ordiben­kó Zdenkó nagyot huppant a fűrészporbon. Na, kiabálta apu. eltaláltam végre! Rossz a puska, de rajtam ugyan nem fog ki! És Zsuzsó mosolyogva szoríthatta magához nagyfülű új szerzeményét. A baj akkor következett be, amikor Ordibenkó Zdenkó a babapolcra került. Há-hu, ful­doklóit dühében, hogy engem! Más babák közé! És addig-ad­dig üvöltözött, hogy ő nem így gondolta, hogy Zsuzsó őt sze­reti legjobban, hogy ő nem való ide — addig-addig üvöl­tözött, míg Piszka, a megzöl- dült tengerészbaba rá nem mordult: — Csönd! Csicsika nem tud aludni. Na, ekkor tör ki igazán a káposzta-düh: — Méghogy! Hogy ő! Még- hogy csöndet! — Na idefigyelj, te Ordiben­kó Zdenkó — tűrte föl az in­ge ujját Piszka —, ha nem. hallgatsz el azonnal, hát én ejtőernyőt csinálok a füledből, és lelöklek innen! Több se kellett Zdenkónak! Akkorát üvöltött, hogy megre­megtek az ablakok, és Piszka ujjára visszacsúszott az ing. — Próbáld meg! — visította olyan hangerővel, hogy a csil­lár meglendült. — Hűha! — vakarta meg a fejét Piszka. — Megsüketít, ez egy. Ordít, tehát nagyon erős lehet, ez kettő. Azzal bátorta­lanül visszahúzódott Csicsika mellé, onnan lesve, mi fog tör­ténni. Az történt, hogy jött Sün Sanyi. — Döfdöf — bökött Ordi­benkó Zdenkó felé. — Döfdöf, csönd-csönd. Nem tudok alud­ni, döfdöf. — Röfröf — csúfolta ki a káposzta. — Nem érdekel, röf­röf. Az előbb a nagyszájú ko­mádat már megfutamítottam, nehogy azt hidd, hogy nem bánok el veled. — Döfdöf — mérgeskedett Sün Sanyi. — Elmegyek Álom- őrizőhöz, a tündérhez, döfdöf, aztán majd megnézheted ma­gad! — Röfröf — hahotázott Or­dibenkó Zdenkó. — Röfröf. Röfröf. Pöfögjél csak, nem ér­dekelsz. — Álomőriző, segíts rajtunk — kérte a tündért Sün Sanyi. — Ordibenkó Zdenkó, ez a beképzelt káposzta nem hagy nyugodni bennünket. — Minden ereje a nagy hangjában van, s ha nem hasz­nálhatja, elveszik — búgta lá­gyan Álomőriző. — Elveszik, elveszik — ismé­telte Visszahangzó, a Sarok. — De — folytatta a tündér — megpróbál majd közeledni hozzátok, mert egyedül nem bírja ki, és Zsuzsó elfelejti ha­mar. És akkor semmi mást ne mondjatok neki, csak annyit: Csendesebben, Zdenkó. — Csendesebben, Zdenkó! — visszhangozta a Sarok. — Köszönöm, Álomőriző, kö­szönöm, Visszahangzó — há­lálkodott Sün Sanyi, s össze­gömbölyödött, hogy gurulva gyorsabban visszaérhessen. — Nos? — türelmetlenke­dett Piszka. — Semmi baj — nyugtatta meg Sün Sanyi. — Zsuzsó ját­szik még vele? — Már megint sutyeráltok! — ordibálta Zdenkó. — Se Zsuzsó nem áll szóba velem, se ti! Mit sutyeráltok?! — Csendesebben, Zdenkó! — mondta Sün Sanyi. — Csendesebben, Zdenkó! — kapták föl a babák. A káposzta meglepődött. — De én Ordibenkó Zdenkó vagyok! — üvöltötte. — Hogy­hogy csendesebben? — Csendesebben, Zdenkó! — feleték a babák. S amikor Csicsika, aki ezt az egészet átaludta, felébredt és szemét dörzsölgetve megkér­dezte : I — Hát te ki vagy? Ordibenkó Zdenkó a szájá­ra tette az ujját: — Pszt! Csicsika alszik! — s a babák nevetése közben még hozzátette : — Csendesebben Zdenkó­nak hívnak. Teveviadal Bizonyara hallottak már ka- kasviad álról, biikavi ad álról. Egyes országúikban ezeknek nagy hagyományai vannak. De teveviadal?.... Igen, ilyen is lé- tezkii, s ez kizárólag török szo­kás. A Világon másutt nem is ta rta nak tevébalj noksá gokat. Legutóbb Törökország nyugati részén, Kusad a szítban rendezték meg, ahol 48 tevét neveztek be olyan nevekkel, mint a lóverse­nyeknél is gyakran használatos: Fáradhatatlan, Gazdag, Boldog, Tűz, Sors. Az ilyen viadalok „történel­mét" vizsgálóik azt tartják, hogy először a görögök rendeztek ilyen versenyeket több ezer év­vel ezelőtt, almikor az egymás­sal rivalizáló teveka raván-szerá- jok tulajdonosai össze akarták mérni legjobb tevéiket. Nyugat- Törökországban először száz év­vel ezelőtt tartottak ilyen ver­senyt, amikor Haci Mehmet fia, Nászúi versenyre hívta ki Nazíl- 1it, a görögöt. Törökországiban a tevéket ál­talában teherhordásra használ­ják, ezek szállítják az olaijbo- gyótenmést a városokba. A ver­senytevéket azonban soha nem fogják be teherszállításra. Ezek a tevék gőgösek, bosszúállók, agresszívak, s már a kiválasz­tás is gonoszságuk alapján tör­ténik. „Ök” egy arábiai egy- puipu anyateve és egy eredeti­leg orosz kétpupu apaállat ke­reszteződéséből származnak. Már ötéves korukban edzik őket a harcra, legjobb formájukat ti­zenöt éves korukra érik el, s ál­talában negyven- évig élnek. A nyár folyamán speciális elesé- get kapnak, mely búza, árpa és rozs .keveréke. Ennek segítségé­vel félelmetes súlyt érnek el, nem egyszer 1200 kilát, amive! szemben a normális tevesúly 400 kilogramm körül mozog. A tevebajnokság két napig szokott tartani. Kusadasziban a versenyen részt vevő tevék kö­rülvonulnak a városon-, külön­böző nagyságú koloimpokkal, szőnyegekkel, hímzésekkel felci- comázva, gyöngyökkel ékesítve. A menet élén táncosok és ci­gányzenészek haladnak dobol­va, nád sípot fújva. A viadal szabályai számunkra meglehetősen bonyolultnak tűn­nek. Minden egyes összecsa­pásnál az öt bíró bizonyos ka­tegóriákba sorolja a harcot, így voltak melyet lábbal, a test kö­zépső részével, vagy éppen fej­jel vívtak. Az állatokat aszerint párosították a viadalhoz, hogy milyen „harcmodorban" küzde. nek. Egy-egy viadal általában 15 percig tartott, az lett a győztes, amelyikük először terítette föld­re ellenfelét, vagy a vesztes, aki először felordított fájdalmá­ban. Szótöredék Az ábra s zó töredék eíbol rak­jatok össze egy hatszor-hat koc­kából álló négyzetet úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Petőfi Sándor A magyar nemes című verséből adjanak idézetet. Hogy szól ez az idézet? 0 a □ 0 □ < <1 o 0 □ □ <1 a <1 o 0 Múlt heti rejtvényünknél a négyzetet így tudtad felosz­tani, hogy minden részbe kü­lönböző alakú kis ábrák kerül­jenek. Ma már a háziállatok tartása magától1 értetődő. A családi há­zakban körülvesznek bennünket a legkülönfélébb állatok : csirkék, kacsák, libák, tehenek, pulykák, és sorolhatnánk még tovább, hogy mi münden. Ez azonban nem mindig volt így. Az Alexan­der König Múzeum igazgató­jának, dr. Günter Nobis pro­fesszornak tették fel a kérdést: melyik volt az első háziállat? A kutya, vagy inkább a far­kas. Az emlber—állat közössége szinte véletlenül jött létre. Az apaállatokat zsákmányként te­rítették le, s kitűnő élelmet biz­tosított elődeinknek. Az elár­vult állatkölyköket pedig a gyer- mekeknek adták játékszerül. Mikor volt ez? A legrégebben ismert házi­ebet egy oberlkasselí jéglkorszak- Ibeli kettős sírban találták, mintegy tizennégyezer évvel ez­előtt élt. Miről lehetett felismerni eny- nyi év után-, hogy az háziállat volt? Bizony nem másról, mint a méretekről. Ugyanis minden ko­rai háziállat fajtabéli társaitól abban különbözött, hogy kisebb volt. A farkasok fogazata is je­lentősen megváltozott a máso­dik generációban. Kérdezheted: a farkas után milyen állatot szelídített meg az ember? Hamarosan sorra került a sza nvasimairiha, a kecske, a disz­nó, a birka és a ló. Kezdetben az ember valószínűleg csak a befogott állatok testi erejét és húsát használta, mivel akkori­ban a szarvasmarhák csak igen kevés tejet adtak, s a tejtermé­keik pedig csak az utóbbi év­tizedeik „szülöttei". A paksi atomerőmű kivitelezéséhez felveszünk VILLANYSZERELŐ, LAKATOS, CSŐSZERELŐ ÉS HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT. Az elérhető havi kereset: 4500—8000 Ft. Munkarend: 8+6 napos. Jelentkezni lehet: a VERTESZ munkaügyi osztályán, Budapest XI., Fehérvári út 108. Telefon: 252-285, vagy a VERTESZ paksi kirendeltségén. (15) A Dombcalor . Vasipari Szövetkezet, Dombóvár felvételre keres LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT. Bérezés: teljesítmény-órabér + prémium, állandó egy műszak. Jelentkezés a szövetkezet személyzeti Vezetőjénél. (491) A szekszárdi FUSZÉRT-fiók az alábbi munkakörökbe dolgozókat ADMINISZTRÁTOR, GÉPÍRÓNŐ, RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁS, NAPPALI PORTAS. Jelentkezés: Szekszárd, Mátyás kir. u. 74. sz. (531) A KSH—SZUV Szekszárdi Számítóközpontja azonnali belépéssel felvesz takarítónőt Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet, az alábbi címen: 7100 Szekszárd, Balassa u. 14:—:16. Tel,: 15-718. (508) A SZEKSZÁRDI SZABÓ SZÖVETKEZET KONFEKCIÓS VARRÓNŐKET vesz fel az alábbi telephelyre : — ibátászéki telephelyre egy műszak, — tolnai telephelyre egy műszak, — szekszárdi telephelyre, egy műszak, Jelentkezni lelhet: Szekszárd, Wesselényi ,u. 16., Tolna, Marx X. u. 136., Bátaszék, Budai u. 3. (581) A Tolna megyei Sütőipari Vállalat felvesz érettségivel rendelkező MINŐSÉGELLENŐRÖKET ÉS EGY GÉPKOCSI­VEZETŐT. Jelentkezés: a meó csoportvezetőjénél, Szekszárd, Mátyás király u. 71. (399) A DÉL-DUNÁNTÚLI MÉH VÁLLALAT szekszárdi telepe felvesz GÉPKOCSIVEZETŐT, AUTÓSZERELŐT, hegesztővizsgával rendelkező LAKATOST, VILLANYSZERELŐT, NŐI és FÉRFI SEGÉDMUNKÁST, NŐI ÁRUATVEVŐT ÉS -KIADÓT. Jelentkezni le'het a MÉH szekszárdi telepén, Szekszárd, Bogyiszlói u. 6. (352)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents