Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
1982. július 24. Képújság 11 A karcagi üveg Kiállítás a Béri Balogh Ádám Múzeumban iBppen két hónappal ezelőtt zárta kapuit a budapesti Vigadó Galériában rendezett, szándékaiban a mta'i magyar üvegművészet keresztmetszetét bemutatni kívánó „AZ ÖV€G” című kiállítás. A kiállításon sikerrel szerepeltek a karcagi üveggyár termékei. Az ott kiállított, csupán egyfajta üvegcsaládot reprezentáló kollekció kibővült, és más üvegfajtáik is bemutatásra kerültek a múzeumiban a hónap elején megnyílt kiállításon. A méltán híres karcagi dísz- műgyártás legszebb darabjai, a Sikeres hazai kiállítások utánoz NDK-t Észtországqt, Bulgáriát megjárt üvegék kerültek a nagy- közönség elé. A kiállított üvegtárgyak nagy részét Suháné Somkuti Katalin tervezte, aki 1979-ben a „'Szak- szervezeteik Megyei Tanácsa Művészeti Díj" kitüntetésben részesült. Suba Zoltán tervei szerint készülték a centrifugált üvegek, valamint a színes és a fátyolüvege'k egy része. Suha Zoltán centrifugáit üvegeiért tavaly ipari formatervezői dijat kapott. Az emeleti nagyteremben rendezett kiállításon hároim üveg csaló dot, anyagösszetételt és tecnbológiát képviselő üvegfajtát különböztethetünk meg: a hutaüvegét, a fátyolüvegét és a centrifugált üvegét. Használati és díszüveg formájában a kiállítás egy részét alkotja a speciális színes, vagy színtelen üvegből, vagy a kettő kombinációjából készült huta- üveg. Esetében különös jelentőséggel bír a forma, mint az üvegben rejlő szépség legfőbb hordozója. 'Magyar szabadalom a karcagi díszmügyártás legjellemzőbb üvegfajtája, a fátyolüveg. Feltalálói Sühb Zoltán és Veress Zoltán, a gyár tervezői. A fátyolüvegnél — meghatározott anyagösszetétel és technológia következtében — a krafcléüveg- től eltérően nem a felület, hanem a háfomiréteg ű üveg középső rétege repedezett, ez adja szikrázó csillogását, a repedések mentén transzformálódó fényintenzitást, belső ragyogást. Fúvós után — anyagszerűségéből következően *- már semmiféle megmunkálást, díszítést nem visel el. A kiállított vázák, poharak tiszta foimáképzésűek, mértéktartó kiegyensúlyozottság jellemző színvilágukra. Zöld, fehér, sárga, vörös és türkizkék színben pompáznak a gépi úton előállított centrifugált üvegék. A viszonylag kisszámú fo rimává riá dióból álló üvegtárgyak mégis egyedi jelleggel bírnak. A vastag, rusztikus üvegfalon áthatoló fény kivételesen szép, az üvegbelső rajzolatának és színének megfelelően, csak a centrifugált üvegre jellemző árnyékot ad. A színárnyalatok és belső mintázatok mozgalmas lenyomata által a gazdag árnyék szerves része a kompozíciónak. A kiállítás sajátosan szép színfoltja a — kereskedelemben főiként jó ízlés dolgában rendkívül szegényes választékot képviselő - nemesen egyszerű formavilágé lámpatestek családja. A függeszthető, faira szerelhető és asztali lámpákon a mattított áttetsző, vagy a homokfújt üveggel kombinált sima átlátszó üveg dominál. Jól érvényesül az üveg szinte egyedinek nevezhető tulajdonsága, fényáteresztő képessége és belső szerkezetéből adóidó játékos rajzolata. A gyár fiatal iparművésze, Székely Orsolya által tervezett lámpatesteken az üvegek mellett, annak alárendelve, mértéktartó a fém és egyéb anyagok alkalmazása, jól szolgálják a praktikus, a funkciónak legjobban megfelelő szerkezetépítést. A gyárban készített színes üvegek nem festettek, a megfelelő anydg kiválasztásával .és a gyártási folyamat ideje alatt az anyagban bekövetkezett szerkezetváltozással érik el a kívánt színhatást. A tervező közvetlen kapcsolata a technológiai folyamattal lehetőséget ad szükség esetén az azonnali korrekcióra, így a szőkébb érteleimben vett művészi munka határa is kitágul, a gyártási medhanlzmus is részévé válik. Új üvegfajtáik előállítását szolgálja a gyárban folyó kutatási tevékenység. A tervezők kísérleti darabjain, — akárcsak a kiállított tárgyak mindegyikén — érződik az anyag megbecsülése és mélyebb ismerete. A legtöbb munka igazolja az alkotók által vallott anyag-ífonma-funk- d ó -tedh no lógja egységét. Az ipari formatervező igénye, hogy a nagy sorozatban gyártott termékek magúkon viseljék művészetének egyéni karakterét. A fogyasztó elvárása a szériáiban gyártott tárgyakkal szemben a célszerűségnek messzemenő megfelelés, közte és a tárgyak között kialakítható meghittebb viszony. INdpjaïnk tárgyi világa „do- mesztikál'ható", valójában nem létezik ellentét az egyedi formatervezés, a. magas fokú művészi követelmény tejesítése és a sorozatgyártás között. Jó példa erre ez a kiállítás is. SZENTES ANDRAS muzeológus Fotó: dr. Gaál Attila Képzőművészeti levél A színdinamika építészetünk új törekvéseiben A közelmúltban zajlott le Budapesten a II. nemzetközi színdinamikai konferencia több mint száz hazai és külföldi résztvevővel. Előadást tartott többek között R. G. W. Hunt professzor, a Színdinamikai Társaság, az AIC elnöke is. Szorgalmazta, hogy a színdinamikai elvek helyes alkalmazásával lendítsük előre a környezetkultúra ügyét az egész világon. E fontos konferenciát az ügy méltó apostola, Nemcsics Antal vezetésével magyar szakemberek rendezték meg, s a nemzetközi megbeszélés alkalmából színdinamikai kiállítás nyílt a Műcsarnokban, a Budapest kiállítóteremben és az Országos Pedagógiai Intézetben. A XX. évfolyamába lépett Kolorisztikai Értesítő, valamint a Magyar Urbanisztikai Társaság folyamatosan foglalkozik színdinamikai kérdésekkel elméletben, de főleg gyakorlatban. Ügy, hogy városaink színrendje a természeti adottságok mellett a színek fogalmazása, szerkesztése alapján alakul. Különösen Budapestnek vannak e téren hagyományai már a századfordulótól. Érdekesség például a közlekedésben, ahol már a név is jelzi : szürketaxi áll az utasok rendelkezésére, zöld HÉV-szerelvények, fekete vonatok, fehér hajók, sárga villamosok, kék buszok, piros trolik szállítják az embersokaságot évtizedek óta a fővárosban, s ez a nagyvonalú színelosztás maga a rend, az optimális színdinamika. A «ziirke. gellérthegyi sziklák pontos fokozó folytatása az ezüstszürke Erzsébet-híd és a Parlament, mely mintegy összefoglalja a Duna-part színvilágát. A Rákóczi út pasztelltó- nusú újjáfestésével megkönnyítették és frissítetté* a belváros szürke súlyát. A lakótelepi formák monotóniáján színekkel segítenek tervezőink, így a kispesti, pest- erzsébeti, csepeli, békásmegyeri lakótelepek színdinamikája lendít az egyhangúságon, karaktert ad az épülettömböknek. Rendkívül fontos városaink egyedi színrendje. Sikeres Kalocsa ötlete, ahogy enyhén sárga gabonaraktárával fogadja az érkezőt, majd az üdvözlő tábla környékét muskátlikkal élénkíti. Hasonlóan szellemes Szentendre köszöntése, már messziről látszik az Építés- tudományi Intézet püspöklila tömbje, színnel kíván a város minden jót az érkező vendégnek, átutazónak. A színdinamika minden ország egyik lehetősége. Finnországban a zöld erdők mellett mindenütt fehér szegélyű rozsdavörös házak integetnek, ez a finn táj színben kifejezett harmóniája. Görögországban a kék égre, tengerre fehér házak alliterálnak, ez a meghatározó színegyüttes. Nálunk a zöld és a kék dominál, ehhez illeszkednek a városok szürke házsorai. Ezen belül akad jellegzetesség elég. Városainkra az is jellemző, hogy a főszínek aprózásaiban valamennyi árnyalat érzékelhető az évszakok vonulásától függően. A kert. és parkművészet jóvoltából színes ország a mienk, s az új házak sokrétűbb színvilága is hozzájárul a tér színesedéséhez. Ismert színembléma a rákospalotai lila iskola, a zalaegerszegi csipkeház üdítő ko- loritja, a kéken, vörösen villanó Dunaújváros, a fehér Szek- szárd, a tulipános díszekkel érvelő Paks; minden 'város építi, teremti a maga különös színdinamikáját. Szeged és Százhalombatta este — Algyő és az olajfinomítók fényeivel — úgy tündökölnek, mint horgonyzó hajók ünnepi díszvilágításban. A pályaudvarok is színben lelik meg egyéniségüket; a 'Keleti pályaudvar sárga, a Nyugati kék, a Déli és a szolnoki fehér, a hatvani szürkésbarna, a ceglédi téglavörös. A budapesti II. színdinamikai konferencián magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, német, angol, francia, svéd, norvég, svájci, görög, olasz, indiai, belga előadók elemezték a színkombinációk alapelveit, a színharmónia környezetépítő lehetőségeit, a színes környezettervezés módszereit, a szín és szimmetria szerepét, a történelmi városmagok színezésének problémáit, a színegyüttesek értékelését az építészetben és az irodalomban egyaránt. A színdinamikai elvek helyes alkalmazása humanizálja a teret, hozzájárul a jó és emberi közérzethez, s örvendetes, hogy építészetünk a gyakorlatban használja az elmélet kutatási eredményeit. LOSONCI MIKLÓS Képes kalauz- Shakespeare Angliájába Szokatlan vezérlő eszmére épített fotóalbummal lepte meg a szép könyvek kedvelőit a Corvina Kiadó. Sellei Sarolta és Panyik István angliai útjuk fényképanyagából állították ösz- sze képeskönyvüket. Válogatásuk egyetlen — nem művészi! — szempontja az volt, hogy Shakespeare korának, a XV. századnak Angliáját, szellemét, építészetét, történelmét és hangulatát idézzék meg — mai képek segítségével. Vállalkozásuk lényege, logikai rendje legjobb szándékaik ellenére nem világlik ki egyöntetűen. Szükség volt egy bővebb bevezető- magyarázó szövegre, amely kellő fogódzót nyújt a kötet gondolatmenetének tisztázásához. Mértéktartó adatközlésre ügyelve, ezt a munkát Makkai László végezte el. A drámaköltő szülővárosából, Statlordból indulva hívja az olvasót térben és időben korlátok közé fogott „vándorlásra". Lendületes vonallal határolja körül Közép-Anglia legelővidékét, a posztógyártás központját, az Avon folyó partjain elterülő Warwickshirt, amely majd természeti adottságai révén az első polgári forradalom születését is elősegíti. A földrajzi helyszinrajzot követi a történelmi áttekintés. Egy-egy bekezdést szentel a löldloglalásoknak, a korai tőkés fejlődést elősegítő sajátos osztályoknak (gentry, yeoman, burgess), a helyét kereső arisztokráciának. E háttér előtt jelenik meg a Shakespeare család, s áll elénk a költő maga. Olvashatunk az új típusú parasztházról, gazdagodó berendezéséről, majd ellenpontként a korabeli Londonról. A két helyszín közé rajzolódik lel Shakespeare pályája. Csendes polgári környezetből érkezik az „óriási, ormótlan Bábel"-be, hogy színésznek álljon. Ami elé tárul, annak nagy része később elpusztult, de királydrámái színhelyeként megőrzi emléküket. Kis színháztörténet, néhány mondat a londoni színészetről, s máris a János :király-dráma históriai forrásai és a korhoz szóló párhuzamai kötik le figyelmünket. A láncolatot alkotó tíz dráma a „rózsaháborúk" meglehetősen bonyolult eseményeit követi, az egyéni sors és a történelmi helyzetek „összjátékát" ábrázolja a dráma szabályai szerint. Makkai, miközben a színművek formai-tartalmi megközelítésén fáradozik, a helyszínek szerepére tereli figyelmünket, igyekezvén támpontokat adni a könyv logikai összefüggéseinek felismeréséhez. A száznál több fotográfia két csoportot alkot. Először Shakespeare életének színtereit mutatják be a fényképészek. Statfordi utcák jellegzetes házsorai között jutunk el a szülőházhoz, majd a sírját őrző Holy Trinity-temp- lomhoz. Tárgyszerű felvételeket látunk, meg néhány kiemelt részletet, szobabelsőt, de a felfedezés elevenen ható élményét nem érezzük. A királydrámák helyszíneit bemutató képsorok, köztük néhány színes felvétel is inkább szakkönyvi illusztrációnak tekinthetők. Megszokott nézőpontok, sablonos kivágások sokaságából egyetlen bravúros felvétel emlékét őriztük meg: a Westminster Abbey főhajójának boltozatát megörökítő kép mesterien sugároztatja tovább a gótika szellemét, lényegét. Találónak véljük a „királyok" ábrázolatainak reprodukálását, meg a pár metszetrészletet a régi Londonról. E bevezetés után — idézetekkel megtámasztva — követik egymást a drámákban szerephez jutott helyszínek: a Tower, a Westminster Hall, a Base Court, Kenilworth romjai, Windsor kastélya, Warwick vára, Coventry és Salisbury templomai. Lapozgatva, csaknem néptelennek látszó, kihalt tájak, városok képei vonulnak el előttünk, mintha csak a múlt láthatatlan szellemalakjai élnének e különös, múzeum-hűvösséget árasztó tájon. A felvételek valóban illusztrációt szolgáltatnak egy idézetekből fűzött forgatókönyvhöz, de a „milyen ma?" kérdésre csak részben kapunk feleletet. A legfontosabb, az élet maradt kívül a díszes album borítóin. SALAMON NÁNDOR Lámpaburák üvegből Részletek iá kiállításról
