Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-23 / 171. szám

1982. július 23. Képújság 3 Tejipari beruházás Festik a kazánházat, rakják a pietraburkolatot A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat építésvezetősé­gén, mely a szekszárdi tejüzem beruházásának területén talál­ható, ebben a kánikulai meleg­ben is viszonylag hűvös van. Innen irányítja a három mű­vezető a munkákat —1 minden ■művezetőhöz más-más épület tartozik. Sain András művezető, és- a hozzá tartozó brigádok szak­munkásai a szociális épület, a főépület és a kazánhoz ütem­terv szerint meghatározott mun­káin dolgoznak. A kazánház­nál a BUDATERM tűzálló fes­tékkel mázolják a vasszerkeze­tet hárman. Ez a munka két ütemű: az elsőt már elvégez­ték, s átadták a KIFSZER vil­lanyszerelő és hőszigetelő szak­munkásainak. A villanyszerelők már befejezték itt a munká­kat. A kazánház mázolását még ebben a hónapban befejezik. A próbaüzem augusztus 10-én kezdődik, s a tervek szerint a hónap végéig tart. A főépületben négy ács az egyes szekcióban lévő vizes­blokk zsbiuszenkézetének zsa­luzását végzi. Hat kőműves a lépcsőházat vakólja. A burko­lóbrigádban nyolcán dolgoz­nak, jelenleg a hűtőtárolóban a pietraburkolatot rakják le. Ketten szigetelik a fűtés, a víz­Sain (András művezető a terv­rajznál vezetékrendszer csöveit. A köz­pontifűtés-szerelők a főépület­ben szerelik a radiátort, és a távvezeték-hálózaton dolgoz­nak. A munkák elkészülte után indul a próbaüzem, bekötik a radiátorokat és a vizet. Szalonna József brigádvezető fűtést szerel A szociális épületben a kő­művesek a belső válaszfalakat emelik. Két ács zsaluzza a be­ton merevítőlfalbkat. Heten a pönelók rögzítőcsavarjait beto­nozzák. A TÁÉV szakembereivel egy időben dolgoznak az al­vállalkozók is, s ha munka köz­ben bármilyen probléma adó­dik, megbeszélik. A beruházás szakmunkáiban nem okoz gon­dot a nyári szabadságolási idő­szak: úgy készítették el az ütemtervet, hogy egyszerre ne sokan hiányozzanak. Mácsik István művezetőhöz a citopánüzem, az olajszivattyú- ház, valamint a távvezetékek alapjainak munkái tartoznak. Tavaly március óta egyfolytá­ban a tejipari beruházáson dolgoznak. A citopánüzemben az égetett, sárga kerámialap, a pietraburkolat lerakását fe­jezik be a közeljövőben. Sok munkát ad még a belső víz- vezetékrendszer, a fűtés, és a Emelik a válaszfalakat a szociális épületben Tűzálló festékkel mázolják a kazánházat A főépületben dolgoznak az ácsok külső alumínium burkolat sze­relése. A citopánüzemben el •kell végezni a nyílászáró szer­kezetek üvegezés! munkáit. A TÁÉV hat állványozója a fülés­es a villanyszerelők részére épí­ti az állványokat. A fűtők a gőzellátás és a fűtés vezeté­keit szerelik. A vízvezeték- szerelők a nyomóvezetéken dol­goznak. Az olajszivattyűlháziban az ácsok zsaluzzák a vasbeton­falakat és a vasbetonkoszorút. A távvezétéken hatan a veze­ték alapjait betonozzák. Az anyag- és alkatrészellátással a beruházáson dolgozó 3/1-es építésvezetőségen eddig nem volt probléma, a szükséges al­katrészeket a mégfelelő időben és mennyiségben megkapják. Amennyiben a munka megkí­vánja, úgy a szakmunkásokat átcsoportosítják, a sürgős fel­adatok elvégzését bízzák rájuk. d­•Fotó: Kopf inger András Leningrad és Helsinki (A.) Suomi, a csend országa Ennek a beszámolónak az első részében említettem, hogy finnországi utunkat meglehető­sen alapos felkészülés előzte meg. Azt tehát tudtam, hogy nagyon szépre számíthatok és mivel egy cseppet sem vagyok mentes a finnek iránti atya.fi- ságos elfogultságtól, alaposan eltökéltem, hogy nem minden­áron csak a jót keresni, hanem igyekszem észrevenni a hibá­kat is. Elég nehéz volt. * Az ember ieningrád Helsinki­pályaudvarán beszáll a gyors­vonatba és attól kezdve, hogy elhagyja a várost, egészén Helsinki határáig, sőt azon túl is egyfolytában erdők valóságos fallá mosódó zöldje között szá­guld. Hét és fél órán keresztül. A határállomás Vainikkala, a patyoíattisztát valamivel felül­múló étteremmel, pénzváltó­fiókkal és kizárólag csak alko­hol iránt érdeklődő, udvarias, mosolygós, szőke vámtisztvise­lővel. A pénzváltás egyébként tanulságos és lelambozáan hat a magyar kedélyekre, illetve erszényekre. 1 sör, 1 kávé, két limonádé 15 márka, azaz 117 forint. Később megveszem a „Helsinki” című fotóalbumot, magyar pénzben 667 forintért (85,50 márka), majd félpanziós ellátáson lévén megessünk ebédre egy patikaszerű gyors­büfében 1—1 bécsi szeletet és hárman kifizetünk 81 mátkát, azaz pontosan 63!1 forint 80 fillért. Mindezt természetesen osto­baság a saját pénztárcánkhoz mérni, de mert abból költeke­zik, mindenki megteszi. A sta­tisztikai „átlag finn” havi ke­resete 4000 márka és így a kép egészen más. ,Egy jó .nyári férfi­öltöny 560, egy túrakerékpár 650 márka. A legdrágább kert­városban egy 94 négyzetméter alapterületű, előkerttel és szau­nával ellátott kis családi ház 300 000, egy Volvo gépkocsi 100 000 márka. Egyik vásárlá­sára se kerítettünk sort. Váiniilkkalától az erdők nem változnak, a táj mégis. Hiá­nyoznak a nálunk megszokott falvak, csak tanyák, tanyabokrók Vannak és rengeteg legelő. Helsinki egyetlen pályaudvarán, az Éllel Saarinen építette Rau- tieaseimán a Lomamatka uta­zási iroda idegenvezetője, Éva Poikonen fogad. 17 éve itt élő magyar asszony, aki később az idegenvezetés magasískolájával szolgál. A pályaudvar fenti ne­ve séjtet valamit abból, hogy a magánhangzókban gazdag ro­kon nyelvvel rövid távon oko­sabb nem próbálkozni. Az az egyszerű mondat, hogy „Meg tudná mutatni ezen a térképen, hol vágyóik?” így hangzik: „Voltteko näytttää töltő ka-ntalta missö ölen?" Ennek ellenére folyvást azt hisszük, hogy min­denki magyarul beszél, csak sokká! szebb kiejtéssel, mint mi. A finn a nálunk megszokott módon a szó elejére teszi a hangsúlyt, a nyelv daliama sza­kasztott azonos a miénkkel. Északi atyánkfiái egyébként hallgatagok, tartózkodóan ud­variasaik, eszükbe sincs borra­valóra váró ízléstelenséggel kö­rű ludva rolni az idegent, de „unkari tómén”, azaz magyar voltunk közlése mindig, kivétel nélkül,-, mindenhol egy árnya­latnyi mosolyt varázsolt az ar­cokra. Ez nem jellemző Európa minden országára, természetes, hogy örömet okoz. Éva Poikonen idegenvezetése egyébként a térképek kiosztá­sával kezdődött, amin bejelöl­tük szállónk, a Hotel Acade- miica és a -városközpontnak számító pályaudvar helyét. El­tévedni képtelenség, a félmil­liós Helsinki félszigetre épült, 30—40 perc séta árán minden­képpen a tengerhez jut ki az utas. A tengerpart szinte való­szerűtlen látványossága a piac. Július első napjaiban egymás mellett az óriási paradicsom, dinnye, anánász, szőlő, eper, cseresznye, továbbá avocado, kivi és papaya-hegyek, mely utóbbiakról azt se tudjuk, hogy micsoda. Az epres és cseresz­nyés ládákon ott a Hungaro- fruct felirat. A köztársaság min­denkori elnökének nem okozhat gondot megtudni, hogyan kosz­tol a finn, csak ki kell néznie az ablakon. .Palotája ugyanis a piac sarkán áll. Nemcsak ki­néz, hanem ki is jön. A piac kávézójába már a spanyol ki­rályi párt, Johnson elnököt, a kanadai miniszterelnököt is ki­vitte, ami a vászontetős, lócák­kal felszerelt kis bódéra sze­gezett fényképekből derült ki. A piac nemcsak árusítóközpont, hanem találkozóhely. A fan­tasztikusan qazdag ayümölcs- és zöldségválaszték mellett -pré­mek, fafaragás, játék éppúgy kapható itt, mint füstölt hal. Majdnem a szemünket nézzük ki, hogy valami szemetecskét is felfedezzünk, de ez a prábál- kozásúnk eredménytélen marad. Feleségemmel sokáig keres­sük a jelzőket a város keltette összbe nyoma s é rzékeil tetésé re. A tisztaság éppúgy szerepel ezek közt, mint a sok munka árán szerzett, de minden hival­kodástól mentes gazdagság, a mértéktartás és a csend. Szék- szárdra se a zaj a jellemző, a sokszorta nagyobb He'lsiniki mégis csendesebbnék tűnik. A részegek ellenére, akik minden kor- és társadalmi osztály kép­viseletében a -nap minden órá­jában előfordulnak. Engem a Centrum HÓK áruház előtt pi­he ngetve vágott meg 1—1 már­kára két mátós atyafi, de ők is udvariasan és csendben dü­Részlet Tapiolából. A parkoló mélyebben van, hogy a gép­kocsikat részben tokarják a lombok lengéitek tovább. Curzio Ma- laparte Kaputt című nagyszerű könyvéből tudom, hogy a meg­vadult finn mindennél veszedel­mesebb, de ilyenekkel szeren­csére nem hozott össze egyi­künket se a rossz sors. Az is csak itthon, a Panoráma úti­könyvből derült ki, hogy a pá­lyaudvar melletti nagy (és leg­olcsóbb) föld alatti bevásárló­központiban állandóan a gon­dosan álcázott, rejtett rendőr­ségi tv-kamerálk felügyelete alatt járkáltunk... (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Fotó: Ordas András A vezetékek nyomvonalát zsaluzzák Az elnöki palota a piac sarkán

Next

/
Thumbnails
Contents