Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

1982. július 21. NÉPÚJSÁG 3 Tanácsadó szolgálat A Magyar Kereskedelmi Ka­mara vállalati tanácsadó tes­tületé segítséget nyújt a hazai vá Ildi átoknak, ipari és mező­gazdasági szövetkezeteknek ki­használatlan kapacitásaik hasz­nosításához. Népgazdasági és vállalati ér­dek egyaránt, hogy a meglévő kapacitásokat, a működőképes termelőberendezéseket megfe­lelően hasznosítsák. A takaré­kos és jövedelmező gazdálko­dás megkívánja, hogy a ter­melő üzemekben növeljék az átlagos műszakszámot. Ez azonban csiak akkor kívánatos, ha a szervezettebb munka ered­ményeként a piacképes, elad­ható termékek gyártását növe­lik. Az elmúlt években a las­súbb gazdasági növekedés kö­vetkeztében a beruházási ja­vak iránt a belföldi igények csökkenték, vagy csak kis mér­tékben bővültek. Ez!t felismerve szervezi meg a Magyiar Kereskedelmi Kamara tanácsadó szolgálatát. A ta­nácsadó testület feltérképezi, hogy a tag vá Hallatok milyen jellegű és volumenű, azonnal igénybe véhető szabad kapaci­tással rendelkeznek. A vállala­ti információkból olyan listát készítenek, melynek segítségé­vel könnyebben egymásra ta­lálhat a termelő és külkereske­dő. Ezt az együttműködést ta­nácsaival és tapasztalataival is igyekszik elősegíteni a kamara. Párbeszéd a világgazdaságról A Kossuth Könyvkiadónál megjelent a „'Párbeszéd a vi­lággazdaságról" című könyv, szerzője Wiesel Ivóra. A nem­zetközi gazdasági problémák iránt — különösen a hetvenes évek óta — ugrásszerűen meg­nőtt az érdeklődés. Kielégíté­séből a könyv sajátos módon vállal részt: a világgazdaság legidőszerűbb kérdéseiről a té­mákat legjobban ismerő hazai szakemberekkel folytatott inter­júkat tartalmaz. Tervek, remények Varsádon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) INyolovaranyolc taggal, 1300 hektáron gazdálkodik a varsád! termelőszövetkezet, és az elmúlt - '81-es - gazdasági évet 2 millió 86 ezer forintos tiszta nye­reséggel zárta. — Lassan, nem látványosan, felfelé Ívéi munkánk grafi­konja — mondja Fekete József elnök, aki az elmúlt év nyarától áll a szövetkezét élén. - Azt hi­szem, végleg magunk mögött hagytuk az olyan esztendőket, mint a '79-es és '80-bs, amikor is rékordveszteségét szedtünk össze. Az elmúlt év — igaz, nem nagy — nyeresége viszont iga­zolja szervezésünk, termékvál­tásunk és többi elképzelésünk helyességét, mert vannak még kiaknázatlan lehetőségéi rak. En­nék illusztrálására néhány pél­dát: az egy téhérare jutó tejter­melésünket éves átltaglban 600 literrel növeltük, ugyancsak nö­vekedett a h'ízóimarha-kibocsá­tásunk, a tsz történetében a legnagyobb kukoridatermést ta­karítottuk be, hektáronként 76,9 mázsát. De a búza és a nap­raforgó átlagtermése is meg­felelő nyereséget hozott. Jobb munkaiszervezéssel elértük azt, hogy a környező nagyüzemek­ben bénfuvarozást is tudtunk és tudunk vállalni. Az elmúlt év közepén, slkefüIt megvalósítani nődölgozóinik állandó foglalkoz­tatottságát. A gyön'ki K'I'PSZER­rel dolgozunk össze, így az a tizenöt asszony, aki az év bizo­nyos szakában a'l iöiimorakát végzett, most valóban termel — mindannyiuinlk hasznára. — Megvan-e a megfelelő gép­parkjuk éhhez a munkához?- Kellő színvonalon áll a géppatkunk. Tíz traktorunk van, a hozzávaló gépekkel. Ez meny- nyiségileg elegendő (ment min­dig üzemképesek). Az őszi szántástól a betékarítás'ig min­dent időben és megfelelő mi­nőségben el tudunk végezni'. Sőt, a környező rászorulóknak még segítséget is tudunk nyúj­tani. A há rom kombájnnal pe­dig (kettőt most vettünk) az aratást tíz nap alatt akarjuk be­fejezni ! — Hogyan indult a ’82-es gaz­dasági év? — Kedvcsinálóként hatott a nyereséges esztendő. így tehát az anyagi fedezet megvolt. Idő­ben elvégeztünk minden' őszi munkát a tüJajiműveléstől a ve­tésiig. A közélimúlltiban megtar­tott határszemlén megállapít­hattuk, hogy szépen gyarapodik minden. Szerintem búzából 50 mázsa feletti termést takarítha­tunk be. A napraforgó és o ku­korica fejlettségi foka is meg­felelő. Bár ez uitólbbilból a be­vetett terület jelentősen csök­kent, most csak 210 hektáron termeljük. Új növénnyel próbál­kozunk, ez a lencse. Egyelőre csak 50 hékfáron vetettünk, de jó árat fizetnek érte, mázsán­ként 3400 forintot. Még néhány mondatot az év első öt hónap­járól: (május 31-lg) leadtunk 40 darab hízóm tarhát (tavaly 32- őt), termeltünk 107 ezer liter te­jet (tavaly 72 ezret), fuvarozás címén hozzájutottunk 460 ezer forinthoz (tavaly 104 ezer), és gylaipljúlból 160 ezer forintot vé­teleztünk be a tavalyi 104 ezer­rel szemben. — Gondolitak-e arra, hogy építkeznek, felújítanak, beru­háznak? — Nagyon meg kell fontölni, és mindig hosszú töprengés elő­zi meg, hogy mit, hogyan, mer­re? Nem szabad a fellegekben járnunk, tisztában vagyunk sze­rény lehetőségeinkkel. Főleg sa. jót erőforrásainkra támaszko­dunk, de lépnünk kell! Tervez­zük egy hatszáz férőhelyes anyajulhlstálló építését. A lehe­tő legegyszerűbb kivitelre gon­doltunk, Saját faanyagból, há­zilagos megoldással - 400 ezer­ből meglesz. Azért szükséges ez, mert a mostani 550 darabos ál­lományt kiilentíszázra sze­retnénk bővíteni. De ezt is úgy. hogy a> saját sza­porulatból a jerkeállományt megtartanánk, továbbitenyész­tésre. Terveink között szerepel még egy gabonatároló létreho­zása is. Az elmúlt évben naayon sok problémánk volt az átvé­tel körül. Ezt szeretnénk kivé­deni. De segítség lenne és eny­hítené a gondokat a környéken is, hiszen a gabonatároló-kapó- citás nagyon-nlagyon szökős. — A háztáji? — Állattartó tagjainknak biz­tosítunk lueernaföldet, rétet, kaszálási lehetőséggel és leqe- lót. Szemes taka rmányt ki-k i igénye szerint vásárolhat, a be­takarítás idején. Minden- ta­gunknak rendelkezésiére bocsá­tunk vetőmtagat. műtrágyát, nö­vényvédő szert is. Hogy a jó­szággal való foglalkozás iránti kedv nem csökkent, bizonyítja az, hogy az elmúlt évben a tsz- en keresztül értékesített hízó­mé rhákért 1 millió 60 ezer fo­rintot kaptak a gazdák. Ennek akkor is őrölünk, ha a szövet­kezetnek mindössze kilencezer forintot jövedelmezett. KONRÁD LÁSZLÓ A múltat idéző „kormos” Szerelés és bejáratás alatt az új kombájnok Leningrad és Helsinki (2.) Autóbusszal a történelembe Úgy hírlik, hogy Angliában még élnek Romanovok, II. Miklós cár öccsének leszárma­zottai. Nem csekély meglepe­téssel tapasztalhatnák, ha er­re vetődnek, hogy a cárok em­lékezetét mennyire őrzik és ápolják a Szovjetunióban. Per­sze nem a személyekre, hanem az uralkodásuk idején létre­jött műalkotásokra gondolva. Kivétel a zseniális I. Péter, akinek fékezhetetlen energiá­jából mindenre telt: hadsereg- szervezésre, államigazgatásra, városalapításra, fafaragásra, hajóépítésre, a bojárok szakál- lának fényhatására, lázadások elfojtására, kikötő és palota tervezésére, csatornák nyomvo­nalának kijelölésére, mókás szökőkutak kiagyalására és emellett még a svéd nagyha­talom végleges tönkrezúzására is. Nagy Péternek több szobra van Leningrádban és környé­kén. Leghíresebb a Bronzlovas, de talán a legemberibb a Pet- rodvorecben álló, mely ponto­san akkora, mint a cár volt: — 204 centiméteres. Az emberóriás kedvelte az óriási méreteket és utódai eb­ben az egyben igyekeztek kö­vetni, sőt, sikerrel is követték. A Vezérkar épületének van a világon a leghosszabb hom­lokzata, a Téli-palota (melynek telkét Pjotr Alexejev hajóács néven íratta nevére I. Péter), 3,5 hektár területen fekszik, 1507 szobája, terme, 1946 ab­laka, 117 lépcsőháza van. II. Katalin Puskinóban megelége­dett egy „csak" 306 méter homlokzatú palotával. Az Izsák székesegyházban, melyet 440 ezer ember munkájával 40 évig építettek, 14 ezer személy fér el, kupolájának fényét 110 kiló arany felhasználásával te­remtették meg. A székesegyház előtt áll a mi szabadsághar­cunkat leverő I. Miklós cár pompás szobra. Az utókor nem kegyeletből hagyta a helyén a legreakciósabb cár emlékmű­vét, hanem mert valóban cso­dálatos látvány a két lábán ágaskodó: — ló. A méretek, az arányok, az aranytól csillogó kupolák és tornyok, de legalább ennyire a Néva és mellékfolyói teszik páratlanná Leningrad szépsé­gét, melyet az utas egy nagyon ügyesen szervezett autóbuszos városnézés formájában élvez­het először. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy a törté­nelem megelevenedjen. Az Auróra a szállónk előtt min­dennapi ismerőssé válik, a Téli-palota előtti tér, a Vezér­kar épületének óriási ívével a rohamozó forradalmárok emlé­két idézi és utunk elvezet a Szmolnij kapuja előtt is. Az Ermitázst természetesen megnézzük, pontosabban 5 kilométert gyalogolunk benne, hiszen a 380 ezer kép, a 2 és fél millió műtárgy, 40 ezer rajz, 500 ezer metszet alapos megtekintéséhez évek kellené­nek. A világ egyik legnagyobb múzeumát itt és így méltatni puszta szemtelenség lenne. Leonardo képeinek emléke marad meg, egy csodálatos Piombo és Filippo Lippi-alko- tás. Másokban bizonyára az 58 Rembrandt- és 26 Vand Dyck-kép valamelyike. Közben az is világossá válik, hogy az egykori uralkodói gőg már tel­jesen idegen a ma emberétől. A cárok ízlése legalábbis ké­tes értékű volt, ha valamit nem tudtak megszerezni, akkor le­másoltatták. így került az Er- mitázsba például Raffaelo log­giájának másolata, mely a maga helyén remekmű, itt parvenű sznobok felvágásának tűnik. Sok mindenre alkalmas lehetett ez a palota, de e m- b e r i lakhelynek nehéz elkép­zelni. Az 1500 négyzetméteres bálterem persze pazaV ünnep­ségek lebonyolítására volt al­kalmas, de az Arany-fogadó­szoba falára pocsékolt 27 kiló arany tizedrésze szépséget eredményezett volna, így az összhatás nyomasztó. Megkülönböztetett jó ízlésről tettek viszont tanúbizonyságot a Romanovok temetkezési he­lyükön. Igaz, itt is I. Péter volt az első, a példát mutató. A Péter-Pál erődben magasló ugyanilyen nevű székesegyház­ban egyforma, fehér márvány­tömbök alatt nyugosznak min­den oroszok cárjai és hozzá­tartozóik. I. Péter márvány­tömbjén kitüntetéseinek bronz­másolatai is rajta vannak, ugyanezt I. Miklósáról az utó­kor eltávolította, csak a he­lyük látszik. Mindenesetre felettébb cári, vagy ha jobban tetszik, kény­úri gondolat volt a város sok székesegyháza közül épp azt kiválasztani családi temetke­A Győzelem kapuja, a Sándor-oszlop és a Téli-palota zési helyül: — mely egy bör­tönerőd legközepén van. Le Notre, a nagy francia kertépítő művész példája egész oroszföldig hatott. Ezzel Pet- rodvorecben, I. Péter kedvenc tartózkodási helyén találkozhat a látogató, aki ha történetesen járt Versailles-ban is, megálla­píthatja, hogy ez óriási kiter­jedése — 800 hektár — elle­nére sokkal emberibb léptékű. Aranyozás a szökőkutak szo­boralakjain itt is van épp elég, de a szemlélődő elsősorban a vízsugarak fantáziadúsan ki­mért összhatására figyel. Van itt piramis, élőfát utánzó szö­kőkút, forgó napkorong, sakk­tábla, Adám és Éva nevét vi­selő és jó néhány tréfás, me­lyek I. Péter sajátos humorér­zékét dicsérik. Bemegy például a turista egy hatalmas gomba­kalap alá és ha elegen gyűl­nek össze, a karimáról elkezd zuhogni a víz, csak bőrig ázva lehet kijutni. Máshol békésnek tűnő macskakövekre lépve zú­dítjuk magunkra az egyik kő­pad mögül előlövellő vízsuga­rakat. Mindez ázott ürgékké változtathatta a knnolinos höl­gyeket, rizsporos parókás ura­kat. Én mindenesetre kifogtam a cár atyuskán, mert a fejem­re húztam vízhatlan ballonka­bátomat. .. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: Ordas András Déli pihenőben a jól tejelő te henek A Katalin-palota főhomlokzata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents