Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

Mai számunkból

EGY |NÉP HAZA NÉLKÜL (2. old.)

IFJÚSÁGPOLITIKA A NAGYMÁNYOKI TERMELŐSZÖVETKEZETBEN

(3. old.)

I Világ proletárjai, egyesüljetek /|

mmaammmát

1V1

XXXII. évfolyam, 166. szám.

ARA: 1,80 Ft

iyoi. juiius i/., szomDai.

A HAKASZ ARANYCSÉSZE (9. old.)

HOGY SZÜLETIK A REGÉNY? (10. old.)

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mi leszek, ha nagy leszek?

Pályaválasztási riportot hallgattam a rádióban. Vidám Hangulatú beszélgetés folyt nyolcadikos gyermekek között. Sorra elmondták a véleményüket arról, mihez is volna érdemes kezdeni. Nem véletlenül hangsúlyozóim az érdemes szót. Csak elvétve szólt ugyanis egyik vagy másik gyerek olyasmiről, hogy mi a szépsége, érdekessége az általa elképzelt szakmának, hivatásnak. Annál többet, nyersen és kendőzetlenül, gyermeki őszinteséggel az elérhető jövedelmekről.

'Ezek a gyerekek nem vádolhatok semmivel, nem is hibáztathatok. Nem az ifjúság „bűnös romlottsága" szól belőlük. Tulajdonképpen még örülhetünk is a józan realitásérzéknek, amiről már ilyen fiatalon tanúságot tesznek. Ezért nem is őmiattulk, inkább őérettük érdemes azon meditálni, hogyan jelentkezik náluk a „mi leszek, ha n'agy leszek?” dilemmája.

Egy kislány így okoskodott: „Szakmunkásképzőbe? Nem, oda nem megyek. Odó a kettes, hármas tanulók mennek. Nékem biztosán négy felett lesz az átlagom és felvesznek a gimnáziumba. Ott majd ráérek további négy évig gondolkozni azon, hogy mi legyék.” Figyeljük meg, nincs szó a kislánynál ilyen, vagy olyan szakmáról, mesterségről, konkrét életpályáról. Egyelőre csak a számára látható értékrend tükröződik a véleményében, amely szerint a gyengébbek mennek el nyolcadik után valamilyen szakmát tanulni, a jobbak továbbmennek, ha úgy tetszik feljebb, valamilyen nagyobb társadalmi presztízst jelentő hivatás felé.

Mit .mérlegel a közvélemény, amikor valamely életpályát kedvezőnek, ajánlatosnak, vagy éppen nagy ívben kikerü- lendőnek minősít? Hogyan mérlegeli a lehetőségeket a papa, a nagynéni, a szomszéd, akitől a kislány hallja, hogy hol érdemes dolgozni és hol nem? Azt nézi, hogy egy adott szakmáiban milyen képzettséggel, mennyi tanulás után, milyen felelősségvállalás árán, mennyi szellemi, fizikai ráfordítással, milyen jövedelmet lehet elérni.

Nézzük meg ezt közelebbről! Gondoljunk arra, milyen sok szó esik mostanában az extrajövedelmekről, benne olyan különböző minőségi dolgokról, mint a csúszópénz, kenőpénz és a boríték, vagy a másodállás, a munkaidő utáni különmunka. Tárgyunkat illetően majdnem mindegy, ezért tulajdonképpen mellőzhető is, hogy a hivatalos vélemény elítéli ezeket vagy pártolja; az sem döntő, ha szidjuk, vagy éppen - mert ez a divat — csodálattá! magasztaljuk. A gyermekek számára a dolog elsődleges információtartalma öz — így közvetíti számukra a közmegítélés —, hogy vonnák, sokan vannak, akik kevesebb munkával, kisebb erőfeszítéssel, olykor talán még munka nélkül is, nagy pénzeket keresnek. Azok az ügyesek - mondja nekik valamely „okos” tanácsadó -, akik ilyen helyet találnak mdguknák. Rendszerint ezek a helyek nem a munkapad környékién keresendők. A már idézett riportban a gyerekek ilyeneket mondtak: Külkereskedő akarok lenni, nőgyógyász, kamionsofőr, szállodaportás, kozmetikus, disco-énékes.

Nincsen abban semmi veszélyes, a társadalom alapjait kikezdő morális kisiklás,, ha sok gyerek szeretne szálloda- portás vagy nőgyógyász lenni. Inkább az indíték az elgondolkodtató. Tudom, sokat változott a világ, de azért a valamikori gyereket, aki rendszerint mozdonyvezető akart lenni, elsősorban nem a nyugdíjas állami állás, hanem a gép csodálata, a rohanás varázsa csá'bítottd. Nem valószínű, hogy a mai gyerek azért akar hotelportás lenni, mert a kulcsok átadása, a vendég előtti meghajlás, a lifthez, taxihoz kísérés olyan fantáziát megmozgató, ellenálIhatatlan vágyat keltő dolog lenne, mint hajdan a mozdonyvezetés. Inkább a hiedelem diktál, miszerint ott alig kel! valamit dolgozni és mégis „jön a jatt”. Valutában.

Mindezek ellenére nem hiszem, hogy komolyabban kellene aggódni azért, lesz-e a jövőben elegendő fémipari szakmunkás, tanító vagy szövőnő. Az élet minden gyermeknél elvégzi az ifjúkori álmok és az elérhető célok közötti úton a szükséges pályamódosítást. Csupán az a félő, hogy ez esetenként nagy kitérőkkel, nem kívánt kényszerpályákkal, netán még koccanásos balesetekkel is jár. A kisiklás sem zárható ki.

Mit tehetünk a fiatalok szemléletének egyengetése érdekében? Kellő figyelmet kell fordítani arra: mi az, amit a közmegítélés értékesnek, ez esetben a gyenmék számára elérhető életcélnak, jó pályának tart. És vajon azonos-e ez a népgazdasági, társadalmi szükséglettel?

Kézenfékvőnek tűnik, de semmiképpen nem járható út, hogy valamilyen módon eldöntjük a szakmák sorrendjét és drákói szabályokkal ahhoz igazítjuk a jövedelmeket. Lehetetlen ez azért is, mert nincsenek megbízható mérési módszerék. Nagyon sok dologra kell választ adni akkor, amikor azt mondjuk, hogy ilyen vagy olyan munkáért több vagy kevesebb jár, mint a másikért.

De úgy gondolom, létezik olyan középpont, ami körül manapság ez az egész problémakör forog. Az anyagi javak eltúlzott, már-már fetisizált presztízse. Ez sem szüntethető meg valamilyen elhatározással; az anyagi indíték jelenléte a gazdasági építőmunka ösztönzőjeként nélkülözhetetlen. Ami meggondolandó és ezért a bíráló, nevelő munka célpontja lelhet, az az anyagiak mindenek fölé helyezése. A felnőtték Világa eltűri ideig-óráig a sanda kétértelműséget, miszerint sóikat beszélünk a munka becsületéről, ugyanakkor hallgatólagosan, de igen láthatóan a valóságos társadalmi rangot és .megbecsülést — sokuk szemében - a mindegy milyen módon megszerzett anyagi javak mennyisége adja. A gyermeki gondolkodás ezt az ellentmondást nehezen fogadja be. Legalábbis eleinte. Mert később az átmeneti zavar fokozatosan elmúlik, s a felnőtték példáján nevelődött gyermék maga is felnőtté válik.

T. VARGA JÓZSEF

Libanoni válság

Előtérbe került az átfogó megoldás

Az izraeli légierő pénteken is zavaró repülésekkel próbálta siettetni a Nyugat-Bejrútban bekerített palesztin gerillák kivonását célzó tárgyalásokat. Tel Aviv növekvő türelmetlenségét bejrúti elemzők azzal magyarázzák, hogy a palesztin ellenállási mozgalom fizikai megsemmisítésére hivatott izraeli invázió hat hét múltán — a Be- gin-kormány szándékaival ellentétben — mindinkább a palesztin kérdés átfogó rendezését állítja a nemzetközi figyelem középpontjába, ami más szóval azt jelenti, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezet képes volt erkölcsi-politikai tőkét kovácsolni a részleges katonai vereségből.

Bár az amerikai diplomácia továbbra is a PFSZ libanoni jelenlétének a felszámolására összpontosítja erőfeszítéseit, Washingtonban is kezdik belátni, hogy a palesztin gerillák eltávolítása, a befogadásukra hajlandó arab országok felkutatása önmagában nem oldja meg a közel-keleti válság alapkérdését. A Washingtonba készülő szíriai és szaúd-arábiai külügyminiszter ebben az összefüggésben kíván tárgyalni az amerikai vezetőkkel a bekerített Nyugat-lBejrút sürgető problémájáról.

A palesztin fegyveresek befogadását elutasító Szíria magatartása egyfelől valóban késlelteti az izraeli—amerikai célok elérését, másfelől azonban javítja a PFSZ, a palesztin ügy szempontjából előnyös kibontakozás esélyeit. Bejrúti értesülések szerint Morris Draper amerikai külügyi államtitkár-helyettes útján Damaszkusz szorgalmazta. hogy dolgozzanak ki átfogó tervet a palesztin kérdés rendezésére. Jelezte továbbá, hogy Jasszer Arafatnak, a PFSZ vb-elnökének írásban kell kérnie Szíriától a palesztin gerillák befogadását, és ezt a kérést valamennyi arab országnak támogatnia kell az utólagos viták és alkudozások megelőzése végett. Szíria érthető módon el akarja kerülni, hogy később az Izrael előtti palesztin kapitulációban való közreműködéssel vádolhassák.

Arafat hangsúlyozta, hogy a palesztin harcosok csupán átfogó rendezési tárgyalások keretében, egy független palesztin állam perspektívájával hajlandók elhagyni Bejrútot, ami viszont feltételezi a közvetlen amerikai—palesztin kapcsolat- felvételt. A PFSZ rádiója úgy fogalmazott: „A palesztinoknak a saját hazájukba, Palesztinába kell visszatérniük”.

GARAZSVÁROS, KALÁKÁBAN 1(4. old.

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

NÉHÁNY LÉPÉSSEL A NYUGDÍJ ELŐTT (7. old.)

AZ ÉVSZÁZAD ÖTLETE (10. old.)

GËRICOULT GRAFIKÁI A NEMZETI GALÉRIÁBAN (10. old.)

EZ A HÁZ KULTÚRHÁZ? (7. old.)

SZOVJET MEZŐGAZDASÁG MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG (8. old)

ÚJONNAN (FELMÉRTÉK A FOLD VÍZKÉSZLETÉT (8. old.)

EGY GYÁRÉPÜLETNEK IS VAN KÖLTÉSZETE (11. old.)

NAGYBÖRZSÖNY (11. old.)

VIBRÁCIÓS ÁRTALMAK (12. old.)

TÖKÉLETESEBB HEGESZTŐMASZK (8. old.)

SZOSZNOVIJ BOR, AZ ATOMVÁROS (9. old.)

FRANCIA PUSZTA (12. old.)

A VÁRATLAN VENDÉG (13. old.)

A MEGYEI

LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG

SORSOLÁSA

(14. old.)

A nyár derekán vagyunk, az aratási munkák kellős közepén. Ebből az alkalomból készítettük képes összeállításunkat lapunk - ötödik oldalán. Ez a Ikép régen, 1962-ben készült, a cséplőgépek idején a madocsai termelőszövetkezetben.