Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-02 / 153. szám
1982. július 2. ^ÉPÜJSÀG 3 A szabvány, mint meós Kerületek a Hőgyészi Állami Gazdaságban Ürgeváron nincs megállás Miskahegyen aratják az árpát Munkamegbeszélés a tábla szélén: Martonfai Dénes kerület- vezető és Nier Imre kerületi főgépész ■ gyik-másik szavunk sok emberben érthetetlen módon jóformán csak negatív érzelmeket, rosszalló megnyilatkozásokat vált ki. Ilyen szó a szabvány is. Hallatán arra gondolnak, hogy a magyar szabványok túl merevek, ezért például nem sarkallnak új termékek bevezetésére. De az is felróható, hogy szigorúságuk miqtt inkább gátolják, mint serkentik a technikai fejlesztést. Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket gyakran hallani termékeink minőségét, az alkalmazott termelési technológia egyes részleteit szabatosan meghatározó műszaki paraméterekről, a szabványokról. Sokan vélekednek úgy, hogy ezek az előí-ások (pontosabban: alkotóik) túlzott biztonságra törekszenek, s emiatt sok anyag, energia megy pocsékba. Ha általánosságban nem is helytállóak ezek a megállapítások, konkrét példát mindig találni az említett vélemények alátámasztására. Ilyenformán jogos az az igény, hogy szükség van a szabványok folyamatos felülvizsgálatára, arra, hogy időről időre összehasonlítsák: műszaki előírásaink, szabályaink összhangban vannak-e nemzetközi követelményekkel és a hazai lehetőségekkel. Az utóbbi időszakban a kormányzat és más irányító szervek több alkalommal is foglalkoztak a szabványosítás helyzetével. Ezt követően intenzív munka kezdődött az érvényben lévő előírások elemzése, és szükség szerinti enyhítése, korszerűsítése, a felesleges kötöttségek feloldása érdekében. Az utóbbiak sorába tartozik oéldául, hogy mérsékelték — és elsősorban az alapvető közszükségleti és élelmezési cikkekre korlátozták — az új termékek forgalomba hozatala előtti kötelező vizsgálatokat. Ugyancsak enyhítették az importból szá'mazó árucikkekkel kapcsolatos vizsgálati előírásokat. Ha például' egy termék (oéldául a Grundig- lemezjátszó !) világszerte bizonyította minőségét, felesleges idehaza ellenőrzések sorával lassítani a beszerzést! A gazdáíkodók egy része megfeledkezik arról, hogy — bár a szabványok zöme kötele„A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus. Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után! Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!" Az olvasó téved, ha azt hiszi, hogy Juhász Gyula: Emlék című versét a költő összegyűjtött műveinek kötetéből idéz- p zük. Egy statisztikai kiadvány mottójaként szerepel, ami egyrészt formabontó, másrészt elárul valamit abból, hogy „Az élet harmadik harmada" című kis, mindössze 36 oldalas füzetet a Központi Statisztikai Hivatal aligha saját szakembereinek belső továbbképzésére készíttette. A mottó szerzőjének szelleme átlengi az egész kis könyvet, mely szakmunkáknál sajnálatosan ritka szép magyarsággal íródott és ezzel élvezetessé is teszi érdekes témáját. Az öregségről van szó, ami valóban az élet harmadik harmada, noha rögtön a meghatározásánál könnyű fennakadni. „öreg ember, nem vén ember!”. „Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát!”. Ilyen és hasonló példákat hosszan lehetne sorolni, de nem érdemes. Noha a gerontológusok már 50 éves kortól kezdik vizsgáim az öregedés tüneteit, a statisztikusok megelégszenek a 60. életév betöltésével, és ettől kezdve — udvariasan — „idős komákról” beszélnek. ző érvényű — akad olyan előírás is, amelytől bizonyos esetekben felmentéssel vagy anélkül el lehet térni. A vállalatok nagy része — kényelmi okokból — egyelőre nem él ezekkel a lehetőségekkel. A szabványok egyik fontos funkciója a sok közül: a minőség védelme. Mert szabványok írják elő azokat a ' követermé- nyeket, amelyek meghatározzák egy-egy termék vagy technológia nívóját. „A szabvány a minőség mércéje" — ezzel a jelszóval átfogó munkaprogram alapján több tárca és a Magyar Szabványügyi Hivatal szakemberei hozzáfogtak az előírások felülvizsgálatához. Az elemzések kiderítették: a jelenlegi á'r- rendszer nem ösztönöz kellőképpen a kiváló nívó elérésére, ugyanis a gyenge és a csúcsminőség. közötti árkülönbségben nem mindig térülnek meg a ráfordítások, s jobbik esetben sem ösztönző a haszon nagysága. Exporttermékeink minőségén az utóbbi időben (a sokszor emlegetett okok miatt) különösen sok múlik. Ezért is szükséges tehát a szabványok korszerűsítése, ugyanis a Magyar Nemzeti Bank elemzései azt mutatják, hogy a minőségi eltérések miatt esetenként tekintélyes devizaösszegtől esik eh egy-egy vállalat, illetve az ország. Hasonlóképpen sok a hiányosság a belföldi szállítási szerződések készítése során. Az okmányokban olykor például ki sem kötik, meg sem határozzák, hoqy milyen minőségű termék szállítását vállalják, várják. Vagy? ha mégis, -wakon, hogy monopolhelyzetben lévén, vagy nyersanyag-hiányra hivatkozva, nem tartják be a meg- állaoodásban rögzített minőségi feltételeket. A szabványok akkor- tehetnek legtöbbet a minőséoi munka javításáért, ha nem csupán a termelési-értékesítési munka egyes részleteibe „avatkoznak" be, hanem egységes rendszerbe foqlalják az egészet. Erre szolgáinak oéldául a minőségszabályozási rendszerek. Ennek legkezdetlegesebb változatában a termelési folyamat végén a jó te-méket elkülönítik a hibástól. A legjobban azonban akkor működik, ha a vállalatnál Ilyenek tavaly év elején az országban 1 millió 849 ezren voltak, többségük nő. Az ország népességében elfoglalt 17,5 százalékos arányuk (megyénkben mintegy 47 ezer személy esetében nagyjából ugyanez a helyzet) jelzi a velük való foglalkozás fontosságát. És kötelező voltát is, hiszen nem szívességről van szó. Hiszen manapság egy 60 éves ember még átlag 16—17 életévre számíthat. Az ilyen alapadatok közlése után a füzet részletesen foglalkozik a nyudgíiasokkal. Számuk a foglalkoztatottság és az átlagéletkor növekedése, valamint a biztosítottak körének kiszélesítése következtében közel négyszerese az 1952. évinek. A nyugdíjkorhatár a legtöbb tőkés országban magasabb (nőknél 60, férfiaknák 65 —67 év), mint nálunk. A nyugdíjak havi átlaga 1960-ban 486, 1970-ben 765, 1981-ben 2415 forint volt. A régebben nyugdíjazottak hátrányosabb helyzetben vannak. Az utóbbi években mérséklődött azoknak a száma, akik a nyugdíjkorhatár elérése után továbbra is a rendes munkaidőben dolgoznak. Legnagyobb arányban a mezőgazdaságban vannak, itt 100 aktív kereső közül 7 túllépett már a nyugdíjhatáron. Gyakoribb a nyugdíj melletti aktív munka, az előbbihez hasonló arány 8,6. A statisztika azt tükrözi, hogy az idős korúak mintegy negyede részt vesz valamilyen formában a társadalmilag szervezett munkában. Ezek az adatok azonban távolról se érzékeltetik az idős korúak társadalmilag hasznos tevékenységét, ami például a háztáji és kisegítő gazdaságokban, a megtervezik (időben beszerzik a megfelelő minőségű anyagot, berendezéseket, megfelelő képzettségű szakembereket foglalkoztatnak) és ellenőrzik a minőséget. Ha ezek a tevékenységek még kölcsönhatásban is vannak egymással, integrált minőségszabályozási rendszerről beszélünk. Nem sokat ér ugyanis az a szabályozás, ha megtervezik, hogy milyen minőségű terméket gyárt a vállalat, de figyelmen kívül hagyják a termelés feltételeit, azt, hogy milyen gépparkkal, nyers- és a lapanyag-után pótlással, szakembergárdával rendelkeznek, így aztán előfordulhat, hoqy egyik-másik gazdálkodó szervezet megfelelő eszközök híján, óriási erőfeszítések árán csúcs- minőséget gyárt, tetemes veszteséggel. Az sem ritka, hogy a vállalatok egyszerű tömegárut termelnek, miközben berfende- zéseik, a rendelkezésre álló alapanyagok és a foglalkoztatott szakemberek ennél többre képesek. Mindez arra utal, hogy a szabványok és a minőségszabályozási rendszerek kialakítása során a nemzetközi követelmények és a műszaki paraméterek mellett mindig számításba kell venni a hasznot, a jövedelmezőséget. Meg nem engedhető pazarlás, ha a termék több anyagot, több energiát, több munkát tartalmaz, mint amire a vevő igényt tart, vagy felesleges tulajdonságokkal rendelkezik. Hasonlóképpen a kispórolt cement előbb- utóbb az eladón bosszulja meg magát. ïppen ezért a szabvány szerinti és a piac által igényelt 'minőség betartása érdekében az anyagok beérkezésétől a termelési folyamatokon át a végtermékig, a ráfordításokat a haszonnal, a műszaki tulajdonságokat a piaci igényekkel ösz- szevetve kell vizsgálni a termék útját. Mint ahogy azt — többek között — az Ikarusban, a Medicorban, a Jászberényi Hűtőgépgyárban, a Rába Vagon- és Gépgyárban teszik. A vállalati minőségszabályozási rendszerek terjedése ugyanis hozzájárulhat a. piac- és exportképességünk javulásához, a termelés gazdaságosságához. házkörüli teendők ellátásában, vagy az unokákra történő felügyeletben jelentkezik. Az idős korúak 78 százaléka házas, ha a férfiakat nézzük. A nőknél viszont csak 38 ssá- zalék. Fordított az arány az özvegyek között, ami a nők magasabb életkorából is következik. Az idős ember magára maradottságából az egyik kiút az új házasság. Ez a férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél. Az állami gondoskodást 274 szociális otthon, 835 öregek napközi otthona éppúgy jelzi, mint a 16 ezer gondozó. Utóbbiak 35 ezer idős ember gondját viselik, a szociális otthonokban 34 ezer gondozott, a napközikben 24 ezer hely volt. Még néhány adalék: „A napi események iránti érdeklődés a nyugdíjazás után egyáltalán nem csökken és csak a látás gyengülésével összefüggésben kezd hanyatlani a 80. év betöltése után. Az idős emberek szépirodalmi művek iránti érdeklődése a televízió széles körű elterjedésével és nyilvánvalóan ennek hatására jelentősen lanyhult, a könyvolvasó nyugdíjasok aránya 1963-tól 1976-ig 58 százalékról mintegy 40 százalékra csökkent". „Az élet harmadik harmada” hasznos és érdekes Olvasmány mindazoknak, akiknek az idős korúakkal való • foglalkozás hivatalból is kötelessége. Szélesebb olvasóközönséget azért nem merünk toborozni, mert a Statisztikai Kiadó Vállalat a 13,50 forintba kerülő könyvecskét csak 1000 példányban bocsátotta közre. A téma és a feldolgozás ennél alighanem többet érdemelt volna. ORDAS IVÁN Minden állami gazdaság önmaga határozza meg, hogy milyen szervezeti rendszerben dolgozik. Van, ahol az ágazati rendszer vált be, másutt, mint a Hőgyészi Állami Gazdaságban, a kerületi rendszer mellett döntöttek. A kerületek önálló felelősséggel bíró üzemek, ahol az elmúlt évtől kezdve az önelszámolás elvét valósítják meg. Ez előnyös azért, mert az itt dolgozók — tekintettel arra, hogy nemcsak a munka végrehajtása a dolguk, de a tervek elkészítésében is részt vesznek — felelős gazdái a rájuk bízott területnek, érdekeltek a nyereség alakulásában, tehát igyekszenek maximálisan jó munkát végezni. Az önelszámolási rendszert az elmúlt évben vezették be, korábban nem voltak meg o feltételek ahhoz, hogy a nagyobb követelményeknek megfelelő eszközrendszert a kerületeknek biztosítsák. A tehergépkocsi-, a traktor- és a kombájnüzem 1980-ig központi irányítás alatt dolgozott. A nyolc John-Deer traktor és az ugyanilyen típusú kombájn a gazdaság minden növénytermesztéssel kapcsolatos munkáját elvégezte a szántástól a betakarításig. Ez a munka úgy zajlott, hogy a gépek elkezdték például a szántást a gazdaság egyik szélén, s mentek, amíg a másik szélén ki nem értek. A teherautó-üzem a szállítások egységes szervezése miatt változatlanul központi irányítás alatt maradt. Mint köztudott, gazdasági életünkben az elmúlt évben előtérbe került a fokozott anyagi érdekeltség, így nyilvánvalóvá vált, hogy a kerületek is nagyobb önállóságot kapnak. Felosztották a kerületek között a kombájnokat — „a traktorüzem munkája azonban változatlanul a központ irányítása alatt maradt, hisz az itt lévő géppark óriási teljesítményre képes, s azonnal oda irányítható, ahol a legsürgősebb a munka. A kerületek Zetor Crys- táll traktorokat kaptak, ezekkel a 120 lóerős gépekkel végzik a helyben adódó munkákat, jól ismerik a gépek műszaki állapotát, s ami egyáltalán nem lényegtelen, azokat is, akik a gépeken ülnek. Az önálló elszámolási rendszer bevezetésével nagykorú- sodtak a kerületek, s rá vannak kényszerülve arra, hogy az ésszerű megoldásokon gondolkodjanak. A hőgyészi gazdaságban 11 kerület van. Az ürgevári sertéstelep kivételével valamennyi vegyes profilú üzem. A kerületvezetők minden hétfőn reggel fél hétkor tartanak megbeszélést a központban, beszámolnak az elvégzett munkáról, és szó esik a heti tennivalókról. Máskor nemigen van idő arra, hogy együtt asztalhoz üljenek, mert sok a munka, s mert a gazdaság két szélső pontja között hetven kilométer a távolság. Az ürgevári kerület vezetője, Martonfai Dénes egész nap úton van: terepjárón járja a 2300 hektáros határt. Akad dolga éppen elég: hibridkukoricát, kukoricát búzát, árpát, cukorrépát, takarmánynövényeket termesztenek, 1100 növendéküsző, 150 tehén, 600 anyajuh, 800 növendékjulh, tízezer baromfi és van halastavuk is. A kétszáznegyven dolgozó a környék tíz községéből jár az üzembe. Kedden négy Claas dominó- torral és négy SZK-—5-ös kombájnnal aratták az őszi árpát, szedték a 23 hektáros meggyesben a termést, kapáltak, s az állatok most is, mint az év minden napján, állandóan adnak munkát. A 211 hektár őszi árpából kedden már 160 hektárt learattak. A gépek nyomában megy a szalmalehúzó, majd a tarlóégetés, a szántás következik. Egyetlen napra sem állnak meg: az aratást követő második napon már vetik a száznapos kukoricát. Aratni itt különösen nem könnyű. Sőt. Minthogy a terület minden használható részét megművelik, akad olyan pontja a táblának, amely nem egy, hanem két, három irányba is lejt. A kombájnosok értik a dolgukat, tudják, hogy kell „befogni” a lejtős domboldalakat. dvm Fotó: Kapfinger András MOLNÁR PATRÍCIA Az élet harmadik harmada A szalmái kazalba rakják
