Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

Zobák-aknát körbefogják a Mecsek hegyei, fái, csodálatos levegője. A panoráma mesés. Lágyan hullámzónak a dombok, üde zöld minden. Kincset adott a természet, többszörös kin­cset: a látvány mellett, ott van az erdő és amit elsőként kel­lett volna említeni a „fekete gyémánt": a szén. Az ország egyetlen fekete­szén-lelőhelye a Mecsekben van. Az itt bányászott kokszol­ható „gyémánt", mintegy 160 millió éve, a földtörténeti kö­zépkor jura időszakának ele­jén, az alsóliász korban kelet­kezett. A mai mecseki bányá­szat a pécsi, a komlói és az észak-mecseki szénvidéken egy­mástól eltérő történelmi körül­mények között alakult ki. Az első bánya Vasason, 1782- ben nyílt - kétszáz éve. Kom­lón 1812-ben parasztvállalko­zók nyitottak bányát. Az észak­mecseki bányászat 1793-ban Váralján kezdődött. A mecsek-vidéki bányák ter­melése a felszabadulás után 1966-iq - főként a Dunai Vas­mű kőszénigényének kielégíté­sére - szüntelenül növekedett, s elérte a 4,3 millió tonnát. A frontfejtésen 1982. június 12. KÉPÚJSÁG más „kezeit" kinyújtva tartja a főtét. Sziszeg a sűrített levegő. A hidraulikáé a főszerep. Mel­lettünk dolgozik az „acélem­ber", a széngyalu. Itt tudtak gépesíteni, s a gép jó társa, segítője az embernek. Lángi József édesapja is bá­nyász volt, három éve ment nyugdíjba. — A vájáriskolát 1962-ben kezdtem és 1965 óta vagyok itt, Zobákon — mondja a markáns arcú vájár. - A két testvérem is itt dolgozik. Bányászfamília vagyunk. Az összetartozásról beszélge­tünk: — Lehet bármilyen haragos az ember kint az életben, de itt lent soha — mondja. Lángi József OTP-Iakásban lakik Bonyhádon, két gyerme­ke van, lány és fiú. Megmosolyognak, amikor a szokványszöveget mondom: „Nincs ablak a bányán!” — Nekünk van ablakunk, ott vannak az aknák - s erről mind­járt a félélem, a baleset eshe­tősége kerül szóba. — Félünk, biztosan félünk, van bennünk félelemérzet. De ■azért vaqyunk bányászok, hogy ezt legyőzzük. Egy érdekes dolgot monda­nak méa, olyat, amit nemcsak a bányában kellene megvaló­sítani. Lángi József elmúlt mór 35 éves. Az ő korosztálya a kö­zéposztály: — Ez a húzóerő. Az idősek tőlük várják, hoav. húzzanak. A fiatalok, a kezdők meg rájuk néznek fel, tőlük tanulnak — mondja Péter Béla. A DINASZTIA MÁSIK TAGJA... Lánai Imre eqy cseppet sem hasonlít testvérére. Magas, szi­kár, fekete fiatalember. Bony­hádon a Fáv lakótelepen egy két és fél szobás lakásban be­szélgetünk. Imre tanult szak­mája kőműves. — A bányától kaptunk 78 ezer forintot a lakásvásárlásra, íqy nekünk csak ötvenezret kellett összeqvűiteni. Lángi Imréné, három leány édesanoia, a bónyászaszonyok életéről beszél: — Míg be nem ér a városba a busz, mindig nyugtalan va­gyok- . „ — Tudom, hogy sok pénzt keresnek a bányászok — mon­dom. — Igen, tízezer fölött is van havonta, meg a hűségjutalom. Ezért irigyelnek is néha. De nálunk tésztaétel csak harma­dik fogás lehet, mert kell a kondíció. Lángi Imre másodszor pró­bálkozik a bányával. Először Mázaszászváron volt, majd el­ment a bonyhádi zománcgyáf- ba dolgozni. — Tudja fene, mi, de valami visszahúzza az embert —mond­ja, s ezen elmosolyodik. A LEGMODERNEBB TECHNIKA: A LÉZER Mázaszászváron vágyunk. Ezen a környéken 1793-ban kezdték a bányászatot Vár­alján. Mázaszászváron pedig 1808-ban parasztbérlők. Nehéz körülmények között dolgoznak itt. Tolna megyéből 257-en jár­nak dolgozni. Tizenöt község­ből. Az utóbbi időszakban fia­talodik az üzem, két évvel lett A szén nemzeti kincs, nem hagyhatjuk a föld alatt! kevesebb az átlagéletkor, több fiatal vállalja a bányászéletet. Egyedülálló technológiával készül egy ereszke elővájás. Lézerfénnyel irányítják. A Me­csekben jelenleg ez a legkor­szerűbb technika. Beállítják a lézert és a két centiméter át­mérőjű vörös fény mutatja az irányt. Mielőtt még megnéznénk a helyszínen a vágathajtást, meg­hallgatjuk Wáger József üzem­vezetőt : — Nagyon jó a kapcsola­tunk a községgel. Van egy 55 fős építészeti csoportunk. Ok készítették a szászvári orvosi rendelőt, az ABC-árúházat. Most kezdünk 37 OTP-s bá­nyászlakás építésébe. Ez na­gyon fontos, mert legtöbb em­ber gondjai közé tartozik a lakáskérdés. Segítünk a .ma- gá n laká s -ép ítésben. Kedvezőié - nyes fuvarral, használt anyagok eladásával, és természetesen kölcsönnel. Kísérőnk, Endre József kör­letvezető: A fő szállítóereszke 160-170 méter bosszú, s 14 fokos dőlés­sel megy lefelé. Ezt az irányt mutatja a lézer. A szállítás gé­pesítéséhez szükséges ez a pontosság. Gyalog indulunk lefelé, ha­marosan találkozunk Frei Amb­rus nagymányoki vájárral és Derner Béla szakvezetővel. iFrei Ambrus mutatja, hogy milyen bányafákat találtak: —- Az 1800-as évek felé, már dolgoztak itt az öregek — mondja, s az öregek szót kü­lön hangsúlyozza, mélységes tisztelettel. Ezeket a bányafákat a régi bányászok hagyták itt. özén a múlt. S ezt érzik a maiak is. A mázaszászvári bánya egyik legjobb csapata az övék. Az elmúlt hónapban 60,5 métert hajtottak ki, ez pedig óriási eredmény. Átlagban — hogy a pénzről is beszéljünk — 7—800 forintot kerestek naponta. írjuk ide a csapat nevét: Derner Béla, Frei Ambrus, Varga Já­nos, Daradics Szilveszter, For­gács László és Savanya György. EGY CSALÁDI HÁZ GYŐRÉN Varga Imre vájár siötre készül. Délutános. Győrén az új lakótelepen — igen, Győrén szinte már lakótelepnek is ne­vezhetjük az új házak sorát — épített házat. Kilenc éve dol­gozik a bányánál, kapott 100 ezer forint építési kölcsönt, és ha tíz évig bányász marad, ak­kor nem kell visszafizetni. — A kölcsön mellett termé­szetesen nagyon sök segítséget kaptam a szállításban. Szinte fillérekért hoztuk haza az épí­tőanyagot. Ha hiszik, ha nem, ötszázezer forintból építettem ezt a házat. Két napig ismerkedtünk a bányászélettel. Sok szó esett az utánpótlásról, mert bányászra szükség van. Azt a némzeti kin­cset, amit a természet adott, nem szabad a föld alatt hagy­ni. A Mecseki Szénbányák az idén ünnepli 200 éves jubileu­mát. Az idén kezdődött az a sokéves program, amelyet liászprogramnak nevetünk. A népgazdaság 22,9 milliárd fo­rintot adott arra a nagyberu­házásra, amit 1982-től a me­cseki szénmedencében felhasz­nálhatnak. Nem nyitnak új bá­nyát ebből a pénzből. Gépesí­tenek, s korszerűsítik a bánya­munkát. Beszélnünk kell még a bá­nyászok megbecsüléséről. A vájárok átlagban, havonta 10 ezer forintot visznek haza, a segédvájár 9000, a csapatcsil­lés pedig 8000 forintot. Termé­szetesen ebihez számítódik még a hűségjutalom, amely egy 10—15 éve dolgozónál megha­ladja évente 20 ezer forintot. A lakásgondok enyhítésében is sokat segítenek. Ebben az ötéves tervben Pécsett és Kom­lón tanácsi bérlakás, vagy OTP-munkáslakás juttatásával összesen 1150 bányászcsaládot segítenek otthonhoz. Ezenkívül lehetőség van 540 korszerű, illetve 225 hagyományos csa­ládi ház építését jelentős ösz- szeggel támogatni. S befejezésül beszélni kell méq a liászprogramon kívül a Máza-Dél elnevezéséről is. Ez azt jelenti, hogy Mázaszászvár- tól délre, Váralja környékén 300 évre való szén van a föld mélyén. Ez pedig sok ezer bá­nyásznak nyújt munkát. (X) ZOBÁK... A ROPPÁLYÁRÓL... Cseresznyés Ferenc, Zobák- akna üzemvezetője bányász­karriert mondhat magáénak. Vájáriskolában kezdett 1957- ben, végigjárta a bányászélet minden beosztását, majd párt­munkás lett. Most a Zobák ve­zetője, s így vall magáról: „Pártmunkás vagyok". És még hozzáteszi: „Szabályos bá­nyászéiért az enyém." Zobák-aknáról beszélünk, azokról, akik hatszor nyerték el az Élüzem címet, s voltak kivá­lóak is. Az ötödik ötéves terv­időszakban 120 ezer tonna szénnel adtak többet, mint a tervezett. A Zobák-aknát 1952-ben kezdték építeni, 1964-ben lépett üzembe. Az első évben 760 ton­na szenet hoztak a felszínre naponta, ma már 2070 tonna a napi teljesítmény.- Minden van itt, ami a bá­nyász ellensége — mondja Cse­resznyés Ferenc. - A geológiai körülmények miatt nehéz a bá­nyász munkája. Pedig a szén nemzeti kincs, nem maradhat a kitűnő kokszolható szén a föld alatt, mert még mindig 80-100 millió tonna van a Zobákban. Ez év júliusában ünnepelünk is, felhozzuk a tízmilliomodik ton­nát. A Zobákon 1820-an dolgoz­nak, s amint a statisztika mu­tatja sok Tolna megyei jár ide dolgozni, összesen 314-en. Természetesen minden ilyen bányászriport alkalmával szó esik a „föld alatti emberek" életéről, a biztonságról, a fi­zetésről. Erről a következőket mondja az üzemvezető:- Bányásznak nem születik senki, bányásznak nem akar menni senki, s bányász mindig lesz - ezen kicsit megütkö­zünk, de a következőkben meg­magyarázza Cseresznyés Fe­renc:- Ha valaki hozzánk jön dol­gozni, akkor indulhat a nullá­ról. Zöld utat kap, ha teljesíti az itteni követelményeket. Zobákon 45 szocialista brigád dolgozik, közülük 28 brigád aranykoszorús, öt psdiq a vál­lalat kiváló brigádja. Ezek a kollektívák képesek befogadni az embert, mert az egymásra­utaltság összetartó erő. A mecseki bánya vezetőinek zöme vájárként indult, a mun­kásgarnitúrából került ki. Sajá­tos röppályát adnak itt az em­bernek.- Mert a legolcsóbb beruhá­zás a szakmai „képzés. És itt nem tud az vezetni, aki nem is­meri a bányász munkájának minden mozdulatát. Szó esik természetesen az üzemi demokráciáról is, s itt érezzük a bányászélet egyik legfontosabb tényezőjét. — A bányát nem tudjuk meg­változtatni. A gépesítés fontos feladat, de már említettem a geológiai tényezőket, így azt I Hidraulikus tárnok is tudjuk, hogy teljes egészé- I Mázaszászvár: modern, gépesí tett ereszkehajtás Péter Béla és Lángi József ben nem tudjuk gépesíteni Zo- bákot. Ebből következik, hogy biztosítani kell a jó közérzetet. A vezetésnek szolgálni kell az emberéket, és arra a szintre kell eljutni, hogy a vezetés el tud­ja viselni a kritikát. Építettek Komlón szaunát, munkalélektani laboratóriumot üzemeltetnek, van tekepálya és sporttelep, barkácsműhely és ügyfélszolgálati iroda. Mind­mind a bányászokat szolgálja, azt, hogy a napi munka után minél kevesebb gondjuk legyen. Az ügyfélszolgálati iroda inté­zi a bányászok ügyes-bajos dol­gait. A „NÉPESBEN”... A szó sok mindenre alkalmas, de nézzük meg a helyszínt, szálljunk alá a bányába. Be­öltözés következik. Gumicsizma kerül a lábra. Akkumulátoros bányászlámpa, önmentőkészü­lék. Kísérőnk, Péter Béla biz- tonsáqteohnikus, munkavédelmi vezető. Az a bizonyos röppálya nála is érvényesül: a bonyhádi gimnáziumban érettségizett, vá­jár lett, majd elvégezte a bá­nyaipari technikumot, s most a biztonság legfőbb őre.- Ha öszeszámolom, Bony- hódról a gimnáziumból leg­alább tízen jöttünk bányásznak — mondja Péter Béla. Beszállunk a kasba. Ez már az idegennek, a vendégnek elég izgalmat okoz. De sok idő nem marad a meditálásra, mert már suhanunk is lefelé. Másodper­cenként hat métert. Fél perce tart az út, amikor bedugul a fülem. — Nyitott szájjal kell — mond­ják, de már addigra le is érünk. A mélység 623 méter. Előttünk a „népes” a bányá­szok vasútja. Felkászálódunk. S zötyög velünk az alagútban, (nekünk még mindig úgy tűnik, egy hatalmas pincében va­gyunk) két és fél kilométeren keresztül. Itt már a bányászlám­pák fénye világítja az ütünk. Gyalog indulunk tovább. A len­gyel gyártmányú SOW—80 az úticél. Ez a gép a lépegető biz­tosító szerkezet, megkönnyíti a föld alatti emberek munkáját. De egyelőre még haladunk le­felé, mellettünk gumihevederen utazik a szén. Sűrű Jó szeren­csét! köszönünk. Eddig lefelé haladtunk, most a lejtő emelkedőbe „csap" ót. Hosszú az út. Mint később ki­derül, 400 méter. Az igaz, hogy közben 40 métert haladtunk le­felé. A második szintre érkez­tünk a 14-es telepi frontfejtésre. SOW-80 A SOW-80 olyan, mint egy széles tenyerű élőlény. Hatal­Varga Imre: „Százezer forint kölcsönt kaptam”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents