Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

2 Képújság 1982. június 10. Az izraeli csapatok Bejrút előtt Amerikai vétő az agresszor ivedéi mere Illetékes helyen felhatalmazták az MTI-t az alábbiak közlésére: Június 5-én az izraeli hadsereg széles körű fegyveres agressziót indított a Libanoni Köztársaság ellen. Az izraeli hadigépezet terrorakciójának libanoniak, palesztinai ara­bok. ártatlan polgári lakosok, asszonyok, öregek és gyér. mekek tömegei estek áldozatul. A határtalan cinizmusról tanúskodó „Békét Galileának” hadművelet következménye­ként libanoni városok, falvak és települések váltak romhal­mazzá. Nyilvánvaló, hogy az izraeli vezetés mostani, sem­mivel sem igazolható agressziójával a libanoni haladó erők a Libanonban menedéket talált palesztinai arabok és egyedüli törvényes képviselőjük, a Palesztinai Felszabadí- tási Szervezet fizikai megsemmisítésére törekszik. Csakis eí az oka, hogy semmibe veszi a nemzetközi jogot, a Libanoni Köztársaság szuverenitását és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének határozatait, a világ haladó közvéleményének tiltakozását. Az izraeli kormány nem folytathatná a világ békéjét és a térség népeit súlyosan fenyegető kalandor politikáját, ha nem élvezné a szélsőséges imperialista körök nyílt po­litikai, katonai és gazdasági támogatását. Izrael Libanon elleni támadása ismételten bizonyítja, hogy a közel-keleti válság nem rendezhető külön úton. A tartós, igazságos és átfogó rendezés csakis az összes ér­dekelt fél részvételével szervezett nemzetközi konferencián, tárgyalások útján lehetséges. A magyar nép mélységes felháborodással ítéli el a Libanon elleni izraeli akciót. A Magyar Népköztársaság népe szolidáris a túlerőnek hősiesen ellenálló libanoni ha. ladó erőkkel, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet önfelál­dozó küzdelmével. A világ békeszerető népeivel együtt kö­veteli az izraeli agresszió azonnali beszüntetését, az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását Libanon nemzetközileg elismert határain túlra, s az ország szuverenitásának és területi egységének biztosítását. Az Egyesült Államok a Bizton­sági Tanács szerdára virradóra tartott ülésén megvétózta a ha­tározati javaslatot, amely elítél­te Izraelt, mert nem hajtja vég­re a csapatainak Libanonból történő kivonását követelő BT- döntést. A Biztonsági Tanács további 14 tagja a Spanyolország által előterjesztett javaslat mellett szavazott, amely hat órán belül létrehozandó tűzszünetet sürge­tett, s követelte az izraeli csa­patok haladéktalan visszavoná­sát. Oleg Trojanovszkij, a Szov­jetunió állandó ENSZ-képviselő- je elítélte az amerikai vétót, s hangoztatta: ezzel Washington ismét bizonyságát adta, hogy támogatja az izraeli agressziót. * A Szovjetunió változatlan tá­mogatásáról biztosította a pa­lesztin nép igazságos harcát Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter, aki a világszervezet székhelyén megbeszélést folyta­tott Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zet politikai osztályának veze­tőjével. Gromiko és Kaddumj határozottan elítélte Tel Aviv- na'k azt a törekvését, hogy vér­be fojtsa a palesztin ellenállást. Libanonban eközben az izrae­li csoportok folytatták invázió­jukat. Kedden, a Dél-Libanon elleni izraeli agresszió harma­dik napján heves tüzérségi pár­baj volt a szíriai békefenntartó erők és az előrenyomuló izraeli erők között — jelentették szer­dán hajnalban libanoni forrá­sok. Légi csatáról is érkezett hír, amelynek során a szíriai erők hét, az izraeliek hat repülőgé­pet lőttek le - közölték Da- maszkusz'ban és Jeruzsálemben a másik fél veszteségeit. A da­maszkuszi források három szíriai gép elvesztését jelentették, iz­Legszükségesebb holmijukat magukkal vive menekülnek a dél­libanoni Tyr város palesztin lakosai. (Telefotó - AP-MTI-KS) raeli közlés szerint viszont a harcokban résztvevő izraeli gé­pek sértetlenül térték vissza. Továbbra is súlyos harcok voltak a bejrút-damaszkuszi fő­útvonal mentén, amelyet a szí­riai egységek lezártak. Az iz­raeli egységek 19 kilométerre közelítették meg a libanoni fő­várost, s palesztin források sze­rint három irányból közelednek Bejrút felé: nyugatról, a ten­gerpart felől, délről, a hegysé­geken keresztül, valamint Liba­non középső-keleti területeiről. A Wafa palesztin hírügynök­ség jelentése szerint az izraeli egységek folytatták előrenyomu­lásukat a Bekaa völgyétől északra. Az esti órákban izraeli hadihajók jelentek meg a ten­geren Észak-Libanon Tripo­li városának magasságában. A palesztin tüzérség kedden este — izraeli jelentés szerint - sorozatvetőkkel és rakétákkal lőtte libanoni területről Izrael északi részét. A palesztin egy­ségek szívós ellenállást fejte­nek ki az immár 60 ezer fős izraeli inváziós csapatokkal szemben. Az izraeli csapatok kedden nagyarányú „tisztogató" hadműveleteket hajtottak vég­re Szaida és Tyr libanoni váro­sokban, s ennék során hetven palesztint ölték meg, - közölte az izraeli rádió. Sedli Klibi, az Arab Liga fő­titkára kedden este Damasz­kusz érintésével a libanoni fő­városba érkezett — közölték hi­vatalos források. Sedli Klibit ér­kezése után azonnal fogadta Eliasz Szárkisz államfő. A meg­beszélésen jelen volt Fuad But­rosz külügyminiszter is. * Jasszer Arafat, a palesztinai fegyveres erők főparancsnoka, a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságának elnöke, az arab uralkodóknak és államfőknek üzenetet küldött, melyben így ír: „ötödik napja, hogy a pa­lesztinai forradalom szembe­száll egy átfogó és széles iz­raeli invázióval Dél-Libanon- ban. Az izraeli ellenség kiszé­lesítette agresszióját úgy, hogy 20 kilométerre megközelítette Bejrútot és olyan településeket is támad, ahol tulajdonképpen a palesztinai forradalom nincs is jelen, és nincsenek támasz­pontjai. Az izraeliek 60 000 katonával támadnak, ezeket több száz harckocsi és páncélozott jár­mű, a légierő és a haditenge­részeti flotta támogatja. Az iz­raeli agresszor az ENSZ-csapa- tok által ellenőrzött dél-libano­ni területen áthatolva támadott, és így hátbatámadta erőinket. Az izraeli ellenség nem csu­pán agressziót követ el a pa­lesztinai fegyveres erőkkel szem­ben, hanem korlátlan irtóhábo- rút indított a palesztinai és a libanoni nép ellen a különbö­ző menekült táborokban, illet­ve a falvakban és a városok­ban." - írta üzenetében 'Ara­fat. Anicka szerelmes levele Kádár János találkozott Rodney Arismendivel Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szer­dán a KB székházában találko­zott a hazánkban tartózkodó Rodney Arismendivel, az Uru­guayi Kommunista Párt első tit­kárával. A szívélyes, baráti légkörben folytatott megbeszélésen tájé­koztatták egymást pártjaik so­ron levő feladatairól, véleményt cseréltek a nemzetközi mun­kásmozgalom, valamint a nem­zetközi élet néhány fontos kér­déséről, különös figyelmet for­dítva Közép- és Dél-Amerika helyzetére. A találkozón jelen volt Félix Diaz, az Uruguayi Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetője. Uegsö búcsú Papp Árpádtól Elvtársai nak, barátainak, harcostársainak hosszú menete kísérte utolsó útjára szerdáin a Mező Imre úti temetőben Papp Árpádot, a magyar munkás­mozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Munkásőrség nyugal­mazott országos parancsnokát, vezérőrnagyot. A vörös drapé­riával szegélyezett, koszorúk­kal ölvezett ravatalnál — ahol kitüntetéseit bíborpárnákon he­lyezték a koporsó elé — dísz- őrségben tisztelegtek az el­hunyt előtt párt- és állami éle­tünk, a fegyveres testületek ve­zető személyiségei, egykori har­costársai. A gyászszertartáson a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a csa­lád nevében Horváth István, az MSZMP KB tagija, belügymi­niszter vett búcsút az elhunyt­tól. Papp Árpádot katonai tisz­teletadással temették el. Ko­porsóját vörös drapériával bo­rított ágyútalpon vontatták a mlunkásimozgaími panteon sír­kertjébe, alhol díszsortűz köze­pette helyezték el végső nyug­helyére. A gyászszertartás az Interhacionálé hangjai után a munkásőr-díszzászlóalj dísz- menetével ért véget. New York, ENSZ Gromiko Czyrekkel tárgyalt A szovjet-lengyel kapcsola­tokról, több nemzetközi kérdés­ről, így az ENSZ-közgyűlés má­sodik rendkívüli leszerelési ülésszakának teendőiről tár­gyalt kedden New Yorkban a szovjet és a lengyel külügymi­niszter. Andrej Gromiko és Józef Czyrek eszmecseréje meleg, elv­társi légkörben folyt le. A fe­lek hangsúlyozottan szóltak ar­ról. a kölcsönös törekvésről, hogy fejlesszék a szovjet-len­gyel együttműködést, teqyenek meg mindent a Varsói Szerző­dés, a szocialista közösség or­szágai összeforrottságának to­vábbi erősítése érdekében. A két külügyminiszter kinyil­vánította országa ama eltökélt szándékát, hogy további erőfe­szítéseket tesz a nemzetközi feszültség enyhítése, a fegyver­kezési hajsza megfékezése és a leszerelés terén megvalósítandó gyakorlati fordulat biztosítása érdekében. A két fél határozottan elítél­te a libanoni és a palesztin nép ellen elkövetett izraeli ag­ressziót, amely fenyegetést je­lent a békére. Sürgetően szük­ségesnek tartja, hogy az agresz- sziónak vessenek véget és, hogy az izraeli csapatokat haladék­talanul vonják ki Libanonból. Égy véres koholmány története Negyven éve, egy május vé­gi napon, Prága külvárosában, a Holesovice utcában, a hajtű­kanyarnál, averaflos férfiak fel­szedték az utcaikövet Mintha az utat javították volna. A ka­nyarból fényes Mercedes tűnt fel. E pillanatban az overallo- sok egyike géppisztolyt rántott és tüzet nyitott, társa pedig 'kézigránátot dobott a kocsira. Az autó felfutott a járdára és megroggyant. Több sebből vér­ző utasa eszméletlenül dőlt ki az utcára. Neve: Reinhard Hüydfidh volt, hivatala Hitler prágai helytartója. TÚSZOK AZ UTCÁRÓL A merénylők kerékpárra ül­tek és elmenekültek. A Gestapo tüstént nyomozásba és megtor­lásba kezdett. Maga a rette­gett birodalmi belügyminiszter, Heinrich Himmler jött Prágába Berlinből, nem kisebb, mint 4500 főnyi Gestaipó-íkü'lönítmény élén. A merénylők fejére tíz­millió korona vérdíjat tűztek ki. Napokon belül ellenőriztek és kihallgattak 4 750 000 em­bert, őrizetbe vették 13T19-et, letartóztattak 621-et, s ami a legborzalmasabb volt: az ut­cáról fényes nappaf összesze­dett túszok közül egy héten be­lül kivégeztek 1381 férfit és (nőt; nevüket és címüket, fog­lalkozásukat aznap este mindig kipla'kátozták. a rádióban be- mondták. A nyomozás és a tömegterror nem vezetett célra. A tettese­ket — egyelőre — mintha a föld nyelte voilina el. A háború után előkerült titkos Okmányok elárulják, hogy Hitler tajték­zott. Jóllelhet, ma már tudjuk: a merénylők nem voltak kom­munisták, hanem angliai emig­ránsok, ak.i!k a királyi légierő gépén érkeztek hazájuk fölé, s ejtőernyővel dobták le őket az akcióra — Hitler „megsemmi­sítő csapást" követelt a „cseh Vörösökre”. A FELBONTOTT LEVÉL A Prágában tartózkodó Himmler számára a feladat azonban nem volt ilyen egysze­rű. Neki gondot jelentett, hogy miképp hajtsa végre a bosszút, hogy köziben a haditermelés ne szenvedjen kárt. Az akció céljául ai Prága melletti „vö­rös Kladnót”, a híres bánya- és iparvárost szemelték ki, amelyet leginkább a magyar Csepelhez vagy Diósgyőrhöz hasonlíthatnánk. Az akció kivi­telezését azonban fontolgat­ták. S éltkor közbeszólt a sors. A Kiad nőhöz közeli Palába gyáriban, a németek besúgója felbontott egy levelet, amely Anicka Maru'száková munkás- nőnek érkezett ő gyárba. A levél így szóft: „Kedves Anicka, bocsáss meg, hogy ilyen későn íróik, de talán meg­értesz, mert tudod, hogy sok gondom és dPIgom van. Amit meg akartam tenni, megtettem. Azon a végzetes napon valahol Calbárnáin aludtam. Egészséges vagyok. A viszontlátásra ezen a héten, s azután már nem látjuk egymást. Milan.” A levélről a gestapósok azon­nal sejtették, hogy egyszerű szerelmes levél. Aniaká a valla­tásnál azonban zavartan visel­kedett. Később kiderült, azért, ■mert titkos viszonyban- állt a tervéi írójával, egy nős ember­rel, aki ezúton szakított vele. A férfi-nők és családjának ismerő­sei azon-ban K-lbdánba-n és a közelében fekvő Lidicében él­ték, s közülük az egyik a hábo­rú elején éltűnt, és á 11 í t ó 1 a g Angliába ment... A Gestapó- nak en'nyi elég volt. Megszüle­tett a koholmány: a evél író­ja, a lidicei férfiisimerőse a merénylők egyike. És június 9-én döntötték Berlinben. Este, 19.45-kor táv- monddt érkezett a prágai biz­tonsági szolgálat főnökéhez. „K. H. Frank birodalmi hely­tartó, a Füb-rerrél folytatott megbeszélés alapján, közti: Li­dicében még a mai napon az alábbi intézkedésük teendők: 1. minden felnőtt férfit agyonlőni, 2. minden nőt koncentrációs táborba vinni, 3. az élínémete- síthető gyerekeket összegyűjte­ni és a Birodalomban SS­családokná-l elhélyezn-i, a töb­bieket másképp nevelni, 4. a falút félégetni és a földdé) egyenlővé tenni.” NEVÜKET -KIPIPÁLTAK... A „Halál” egy órán belül el­indult. Este 22 órakor L'idicét körülzárták, éjfél után minden házból kihajtották az embere­ket. A férfiakat a Horák por­tán, a nőket, gyermeküket az iskelá-ban gyűjtötték össze. Ne­vüket a lakó nyilvántartásból ki­pipálták. A nőket és a gyere­küket -még hajnal előtt elszállí­tották, majd a Horák porta hátsó falánál, tizes csoportok­ban agyonlőtték az összes fér­fit, szám szerint 173-at. Akik aznap éjjel nem voltaik otthon, azokat később külön kivégez­ték. Azókbt is, akik kórházban feküdtek, vagy a hír hallatára elbújdostok. Lid-ice házait azon nyom'bain felgyújtották, majd f ö Idg ya-l u-kk a I el s im-ítottá k. Minderről a fényképek tucat­jait készítették, amelyek a mai napig fennlmaradtak... Li'dice isimét él. Az elpusztí­tott falut, amelynek nyoma sem maradt, a háború után, távo­labb a völgytől, öt kontinens népei-nük segítségével építették fel. Ott laknak azok köziül a nőik és gyermekek közül néhá­nyon a mai napig, akik a-kkor túlélték a vérengzést. FIRON ANDRÁS Pillantás a csúcsra Szerda esti kommentárunk. Úgy tűnik, a világ egyszerre kétféle értelemben " is vethet pil­lantást a „csúcsra” 1982. június 10-én. Egyszer azért, mert ezen a napon Bonnban az atlanti szövetség legmagasabb rangú sze­mélyiségei tárgyalnak egymással. Egyszer pedig azért, mert az itt történtek elemzése talán valamelyest következtetni enged arra: van-e komoly esély az idén egy, a világ által olyannyira várt másik, Brezsnyev-Reagan csúcstalálkozóra. A NATO-csúcs mindig figyelmet érdemel. A jelenlegi feszült és bonyolult helyzetben az érdeklődés a szokásosnál is indokoltabb. Reméljük, a történelem nem ismétli önmagát. A két legutóbbi NATO-csúcs, az 1977-es londoni és az 1978-as washingtoni ugyan­is szomorú mementóként él az emlékezetben. Mindkettő alaposan hozzájárult a helsinki folya-mat megtorpanásához, majd a fegy­verkezési hajsza ijesztő fokozódásához. Nemcsak a világhelyzet, hanem a nyugati katonai szövetségen belüli viszonylatok bonyolultságára is utal a színhely. Egyáltalán nem formális, hanem lényegbevágó okai vannak annak, hogy ez a konferencia nem - az eredeti terveknek megfelelően - Brüsz- szelben, a szervezet, „fővárosálban”, hanem a Rajna partján ült össze. Éppen annak a Német Szövetségi Köztársaságnak a szék­helyén, amely szinte minden vonatkozásban a NATO legfonto­sabb európai tagállama, s Washington szempontjából mégis az eqyik legproblematikusabb szövetséges. Schmidt kancellár poli­tikája számos lényeges vonatkozásban - például a fegyverkezés és a tárgyalások egyidejű hangoztatása, a kelet—nyugati keres­kedelem fenntartása — nincs összhangban a Reagan-kabinet har- ciasabb koncepciójával. Ez az eltérés oly szembetűnő, hogy az amerikai elnök jelenlegi nyugat-európai különprogramjáiban Párizs, Ráma, London szere­pelt - Bonn viszont nem. Az NSZK kormánya joggal tartott attól, hoqy a fokozatosan tért nyerő jobboldali ellenzék ezt kihasz­nálhatja. Schmidt kancellár részben ezért kérte nyomatékosan az eredeti terv megváltoztatását, úgy, hogy a Reagan-látogatással összekötött csúcs Bonnban üljön össze. Bonn egyik érve az volt, hogy íqv nemzetközi viszonylatban is „csökkenthetik a szerveze­ten belüli ellentétekről forgalomban lévő híreszteléseket... Pedig ilyen ellentétek vannak és lesznek. Erősen tartják magu­kat azok az előzetes hírek, hogy a nézeteltérések miatt nem egy, hanem két zátonyiíatkozatot adnak majd ki. Lehet, hogy a nézet- eltéréseket így kissé elleplezhetik, de eltüntetni aligha tudják. HARMAT ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents