Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-04 / 129. szám

1982. június 4. IMÉPÜJSÀG 3 Direktorszékek Dunaföldvárról Az elmúlt év augusztuséban új termékként kezdt-* meg a du- naföldvári Építő- és Faipari Szövetkezet a bükkfából készült úgynevezett direktorszékek gyártását. Az év végéig össze­sen tizenegyezer széket gyár­tottak, amely teljes egészében tőkés exportra került, elsősor­ban az NSZK-ba és Franciaor­szágba. Az idén a szövetkezet huszon'kétezer direktorszék gyár­tását tervezi. Eddig tízezer szé­ket sikerült elkészíteni. Lassult a tsz-ek egyesülési folyamata A TOT közzétette az idén egyesült mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek és szakszövet­kezetek jegyzékét. Az összesí­tás szerint 32 közös gazdaság egyesült, minden esetben két- két szövetkezet hozta létre a nagyobb gazdaságot. Az egye­sülések a termelőszövetkezetek­nek alig 3 százalékát érintik, ez is jelzi, hogy a korábbi évek­ben még erőteljes egyesülési folyamat fékeződött és kiala­kult az a gyakorlat, amely mesz- szemenően figyelembe veszi a gazdaságosságot, illetve a he­lyi adottságokat. Az idén jóváhagyott egyesü­lések sok tekintetben gazdasági kényszerűségen alapulnak. A nagyvárosokban sajnálatos mó­don mind nagyobb területet vonnak ki a mezőgazdasági művelésből, részben ez is in­dokolja, hogy a városok köz- igazgatási területén működő közös qazdaságok a szó szoros értelmében helyszűke miatt a környékben keresik és találják meg a fejlődés lehetőségeit. Az idei egyesülések ezzel kapcso­latos érdekessége, hogy két nagyváros, Miskolc és Tatabá­nya egy-egy termelőszövetkeze­te úgy talált társra, hogy az új, nagyszövefkezetek központja nem is a városban, hanem a város melletti faluban van. A miskolci tsz a borsodszirákival egyesült, a tatabányai pedig a környeivel, mindkét esetben a közös gazdaság központját is a faluban rendezte be. Gyak­ran egy-egy faluban két, sőt esetenként három tsz gazdálko­dik. Az egyesülések ezek körét is érintették. Ez történt például a Szolnok megyei Fegyvernek esetében, vagy Hajdú-Biharban, ahol az egye'ki gazdák hoztak létre két tsz-ből egy nagyobbat. Az egyesülések egyik érdekes­sége: a ladánybenei termelő- szövetkezet és a kunbaracsi szakszövetkezet - Bács-Kiskun megyében - úgy egyesült, hogy a két szövetkezet jogutóda a szakszövetkezet formát válasz­totta. Ezt az indokolja, hogy a környező tanyavilágban gyak­ran még mindig a kézi erőt használják az ültetvények mű­veléséhez, és a szakszövetkezeti forma a kézimunkaigényes ága­zatokban adott területen jobb lehetőséget kínál a jövedelme­ző gazdálkodásra, mint a kü­lönben fejlettebb termelőszö­vetkezeti forma. Természetesen több az olyan példa, amikor az .egyesült termelőszövetkezet és szakszövetkezet tsz-t hoz lét­re. y' Méretre igazítás Összeszerelés Szállításra várnak a székek Az olcsóbb is hizlal A mezőgazdaság tavalyi e ne rg i a -meg ta ka r ítá s i e red me­nyeinek nagy része a kedvező időjárásnak köszönhető. így pél­dául az alacsony nedvesség- tartalmú kukorica szárításához az átlagosnál jóval kevesebb fűtőanyag kellett. Az idén nem lesz ekkora sze­rencsénk. A rossz időjárás miatt ugyanis késett a kukorica ve­tése, és ez sajnos „garantálja" a termés magas nedvesség- tartalmát. Többe kerül majd a szárítás, ha csak nem alkalmaz­nak új módszert a kukoricatá­rolásban. A Hőgyészi Állami Gazda­ság, az AGRQBER-rel, a Ga­bonatröszttel és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemmel gazdasági társulást hozott lét­re a csúhémentes csöveskuko- rica-szilázs (Corn-Cob-Mix, a továbbiakban CCM) terjeszté­sére és alkalmazási módszerei­nek továbbfejlesztésére. Az AGROBER tervezi és építi a CCM technológiai rendszeré­hez szükséges beruházásokat, a Gabonatröszt vállalja a CCM- hez szükséges koncentrátumok összeállítását és szállítását. El­lenőrzi a takarmány minőségét. Az állami gazdaság az érdek­lődők rendelkezésére bocsátja a CCM-technológia alkalmazá­sának módszereit és tapaszta­latait. Meghatározza azokat az üzemeket, ahol alkalmazni le­het e módszert, gondoskodik a technológiához szükséges gépek gyártásáról és beszerzéséről. Miért olcsóbb ez a módszer? Először is fölöslegessé teszi a szárítást. Ezzel tonnánként több mint 400 forintot lehet megta­karítani. A CGM-ta'karmányt az állattartó telepeken tárolják, te­hát fölösleges a kukoricát (a terményszárító és a takarmány­üzem között) többször szállíta­ni. Ezzel tonnánként újabb 70 forint spórolható meg. A CGM-takarímány tárolásá­hoz és tartósításához szükséges horizontális silókban tárolási és erjedési veszteség keletkezik, de az újfajta módszerrel hektáron­ként körülbelül 5—7 százalék­kal több tápanyag takarítható be. Ezenkívül, mivel nincs szük­ség forrólevegős szárításra, a hagyományos tartósítási eljá­rásihoz képest ez a takarmány körülbelül 15 százalékkal több fehérjét tartalmaz. Mindez ton­nánként újabb 80 forint meg­takarítást jelent. A hagyományos abraktakar­mány tonnánkénti keverési költ­sége 260 forint. A CCM-takar- mány darálása, tárolása és ke­verése csak 140 forintba került. A hőgyészi gazdaság számí­tásai szerint 1 tonna árukuko­rica önköltsége 2400 forint. Ugyanez a CCM-módszerrel csak 1012 forint, ami a béltar­talom alapján tonnánként 1700 fori nt ny i á rufcu ko ri ca -ö nkö Itség - nek felel meg. A mérlegeléskor figyelembe kell venni azokat az egyébként nehezen számszerűsíthető elő­nyöket is, amelyek a CCM- módszer nyomán a kukorica- te rmesztés be n ta pasztafhatók. Például a korábbi betakarítás miatt lehetővé válik későbbi érésű, nagyóbb hozamú kuko- ricalhibridék termesztése. Takarmányról lévén szó, a lényeg mégis az, hogy ez az Zavarelhárítók NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt együtt nyomoztunk Bonyhádon, keresve annak az okót, ami ak­kor ott a tévénézők idegeit bor­zolta. Nem azért voltak idege­sek a bonyhádiak, mert a mű­sor gyenge, ezen úgy sem tud­tak volna változtatni, hanem, mert a közelben lévő, eleinte még ismeretlen elektromos szer­kezet állandóan zavarta a vé­telt. A „bűnös” nyakoncsípése amolyan vadászat volt, speciá­lis mérővevővel. Most Pécsett találkoztunk. Itt van ugyanis a zavarelhárítók 'bázisa, a Posta Rádió-Televízió Műszaki Igazgatóság Országos Mérőellenőrző és Zavarelhárító Felügyelőségének pécsi üzeme. Hozzájuk érkeznek Baranya, So­mogy és Tolna megyéből a be­jelentések és innen indulnak útnak ők, hogy^kiderítsék a for­rását azoknak a zavaroknak, amelyek élvezhetetlenné teszik a televízió-, rádióvételt. Székely Miklóssal és Verténvi Csabával, az üzem két régi dolgozójával beszélgetünk. ELSŐNEK a gépkocsikról kér­dezem. Azt ugyanis tapaszta­latból tudom, hogy kellemetle­nül recsegni kezd a rádióm, ha a ház előtt egy elektromos szempontból nem megfelelő gépkocsi megy el.- A járművek műszaki vizs­gáján ezt nem nézik. Talán mert ez nem biztonságtechnikai feladat - válaszol a szakember. — Bár a KRESZ műszaki része ezt is előírja — folytatja —, vi­szont az autószervizekben sincs olyan készülék, ami az ilyen za­vart kimutatja.- Sok bejelentés érkezik emiatt?- Régebben többször fordul­tak ilyenek elő. Megfelelő tévé­antennával, vagy antennaháló­zattal ezt a zavart nem lehet észlelni. Meg az i'lven gondokat elintézik a készüléktulajdonosok egymás között, hiszen rendsze­rint tudják kiés az autó, és szólnak neki, hogy hozza rend­be.- Antennákat említett az előbb. Már jó antennákat. Ezek elterjedték?- SAJNOS, főleg a rádiók­nál nem. A tapasztalatunk az, hogy megvesznek harminc-öt­venezer forintért mindentudó Hi-iFi-tornyokat, de a jó URH- vételhez szükséges antennát, ami még néhány száz forintba kerülne, nem csinálják meg. S az is gyakran előfordul, hogy bár a lakásban központi anten­narendszer van, a rádióhoz an­tennának külön egy pár méte­res drótdarabot használnak. Pe­dig, főleg a sztereóadás ez­zel jó minőségben csak elvétve vehető.- Mi okozza önöknek, s per­sze a nézőknek, hallgatóknak is a legtöbb gondot?- Előfordulnak típushibák. Sok bejelentésben például az állt, hogy néhányszor tíz má­sodpercig, legfeljebb egy per­cig erős villamos zavar rontot­ta el a képet, hangot. Kiderült, hogy ezt a bojlerok kapcsolóóráinak felhúzómotorja okozza. Nagyon nehéz az ilyen zavarforrást megtalálni, mert ez a motor csak ritkán kapcsol be, s akkor is rövid ideig jár. Sokat segítettek a lakók, akik kis tranzisztoros rádióval menve a feltételezett hibaforrás felé, a zaj erősödéséből kiderítették, hogy hol van baj. MOSTANÁBAN ilyen bejelen­tések nem érkeznek, mivel ez a hiba hőmérsékletfüggő. Akkor jelentkezik, ha kemény hideg vbn. A másik, tipikusan téli hi­ba az akvaristák hibás vízme­legítő berendezése okozta za­var.- Mennyi idő alatt iavítják mea ezeket a rossz szerkezete­ket?- A jogszabály előírja, hogy vállalatóknak négy, maszekok­nak két hét a határidő. Általá­ban betartják.- A villamos hálózatok is bosszúságot okoznak néha.- Igen, főleg a több kilovol­tos távvezetékeknél, a szigete­lők repedésén áthúzódó gyen­ge villamos ív zavarja a vevő­készülékeket. E hibák megtalá­lása sem tartozik a könnyű fel­adatok közé. Mivel a hiba eső­ben fordul elő, olyankor kell keresnünk, melyik oszlopon van a rossz szigetelő.- És a házi hegesztőtrafókra nem érkezik sok panasz?- Emiatt kapunk bejelentése­ket mindhárom megyéből. Álta­lában kétféle jelenséget idéz­nek elő ezek a berendezések. A kisebb keresztmetszetű veze­tékeknél a nagyobb áramfelvé­tel miatt leesik a feszültség, s főleg a régebbi tévéknél kisebb, homályosabb lesz a kép. De a villamos ív a nagy terhel'hető- ségű hálózatoknál is zavarja a képet és a hangot.- S az egyre több barkács- gép, háztartási gép?- Inkább a háztartási kisgé­pek miatt érkeznek bejelenté­sek. A bafkáosgépek tulajdono­sai, mivel a hiba őket is za­varja, s talán, mert ők járta­sabbak a műszaki dolgokban, magúik kijavítják a hibát. De a hajszárító, kávédaráló okozta villamos zavart is megszüntetik maguk a tulajdonosok. Ez már az együttélés íratlan szabályai­ból adódik.- S hogyan fogadják a „le­leplezést” azok, akiknek zavaró tevékenységét maguk fedezik fel?- GYAKRAN előfordul, hogy megköszönik a figyelmeztetést, mert akkor tudják meg, hogy ők okoztak maguknak is bosz- szúságot. Egyébként szükség esetén igénybe vehetjük a rend­őrihatóság segítségét is, de 17— 18 év óta — mióta ezt a munkát végezzük - ilyenre még egy al­kalommal sem kellett sort ke­ríteni.-szepesi­Napelemes villanypásztor Betört a „holnap” technikája a nógrádi tsz-ekbe is: napele­mes villanypásztor vigyázza a jószágot a litkei Ipoly Termelő- szövetkezet legelőin. A napele­mes villanypásztor nagy előnye az akkumulátorossal szemben, hogy könnyen áttelepíthetők, s úgyszólván korlátlan az élettar­tamuk. Képesek ezenkívül arra is, hogy negyvennyolc óráig tárol­ják az energiát, íqy - néhány napig - borús időben is hasz­nálhatók. A nagy gyepterületekre ala­pozott szabadtartásos tenyész­tés önköltségét csökkenti a Rác­kevéról beszerzett négy napele­mes villanyipásztor. olcsóbb takarmány vajon ho­gyan hasznosul? üzemi adatok alapján az újonnan épült, ener­giatakarékos hizlaldákban (ez természetes szellőztetést és vi­lágítást jelent) a CCM-mel ete­tett sertések, valamint a zárt hizlaldákban száraztakanmány- nyal tartott állatállomány ter­melési eredményeinek összeha­sonlítása során kiderült, hogy a hőgyészi gazdaságban 65 kg- os hizlalás! szakaszban a napi súlygyarapodás a CCM-nél 600, a hagyományos hízótápnál 510 gramm volt. A hizlalási sza­kasz 107, illetve 127 nap. Igaz, a sertések egy kilogramm súly­gyarapodásihoz 5,5 kilogramm CCM-et, a zárt hizlaldákban pedig 4,17 kg száraz abrak- keveréket használtak fel, de a takarmány alacsonyabb önkölt­sége és a nagyobb napi súly- gyarapodás eredményeként 1 kilogramm ráhizlalt súly szűkí­tett önköltsége a hagyományos hizlalásnál 28 forint, a CCM etetésénél pedig alig 20 forint. Az új takarmány etetése nem nem rontotta a sertések minő­ségét, így az értékesítési árat sem nyomta le. B, P. Szabadság előtt Néhány napja júniust írunk. Az elmúlt napokban a hőmérők ' higanyszála harminc hók körül cövekelt le. Még egy hét, s a legtöbb iskolában befejeződik a tanítás. Viszont a munka­helyeken nem áll le a termelés, még annak ellenére sem, hogy a nyári hónapokban jóval kevesebb létszámmal dolgoznak az üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben, mint az év töb­bi szakában. Igen. Néhány nap, s elérkezünk a szabadságolási csúcs- idényhez, amelynek simává, zökkenőmentessé tétele — egy­aránt gondot jelent a vezetőknek és a dolgozóknak. A munka­helyek vezetőinek úgy kell megszervezniük a dolgozók két- három hétnyi — főként a nyári időszakban igényelt — évi pihenőszabadsggát, hogy a termelés fennakadás nélkül, meg­felelő ritmusban folyjék. Pontosan ezért, a legtöbb helyen már az év elején tájékozódnak: ki, mikor kíván szabadságra men­ni. Amennyiben ezek az időpontok egybeesnek, vagy ütköznek, bizony számtalan szempont figyelembevételével rangsorolnak. Viszont ez a bizonyos rangsorolás többnyire elhalasztódik, s a tavasz végére tevődik. Persze, .ez sem véletlen, hiszen a csalá­dok, különböző kollektívák nyári programja, az utazások idő­pontja jószerével ekkora tisztázódik. Ilyenkor a leghelyesebb a nagyobb kollektívát kisebbekre osztani, s a szabadságok idejét az egy szalagon, egy csoport­ban, egy osztályon dolgozók között beosztani. Természetesen figyelembe kell venni, sőt zöld utat engedni azoknak, akiknek beutalójuk van, avagy a kisgyermekes családoknak, a gyerme­küket egyedül nevelő szülőknek, akik csak a gyermekintézmé­nyek nyári takarítási szünetéhez igazíthatják szabadságukat. Annak ellenére, hogy a szabadságok elosztása miatt ilyen­tájt meglehetősen sok a sértődés, a legtöbb helyen megértőén viseltetnek egymással szemben a munkatársak, s mindannyian azon vannak, hogy ezekben a „munkaerőhiányos" hónapokban is rendben menjen a munka. Vállalják egymás helyettesítését, a többletfeladatok elvégzését, avagy akik olyan beosztásban dolgoznak, hogy haza is vihetnek munkát, azt is megteszik. Az egyedülállók, az idősek, akiket már nem iköt szorosan a család, nem a főszezonban, hanem tavasszal, ősszel, sőt télen áldoz­nak a pihenés örömének. Gond persze mindezek ellenére is adódik, ezt jól tudjuk. Majdnem minden munkahelyen vannak olyanok, akik a munka mellett tanulnak. Az ő vizsgaidőszakuk jórészt június első he­teire esik. Gyakorta sem ők, sem a főnökeik nem számolnak azzal, hogy ebben az időben bizony már megkezdődik a nya­ralás. Amennyiben a felnőtt diákok ezekben a napokban, he­tekben mennek tanulmányi szabadságra, több munkatársuk nyári programját borítják föl. Annak ellenére, hogy senki nem vitatja azt a tényt, hogy a továbbtanulás egyaránt fontos a dolgozónak és a munkahelynek, érdemes bevezetni a tanulmá­nyi szabadságok előbbretételét. Tény, hogy a szabadságok beosztásától majd mindenki ret­teg, s tán ezért is van, hogy sok helyütt szinte az utolsó percre hagyják. Pedig kár. Hiszen eddig még mindenki megkapta a pihenőheteket, mégpedig a számára legkedvezőbb időpont­ban, s nem mereven ragaszkodva a rendeletekben előírtakhoz. Amennyiben sikerülne korábban eldönteni, hogy ki és mikor megy szabadságra, sok és fölösleges idegességtől kímélnénk meg egymást. — vhm — t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents