Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 149. szám. ARA: 1,40 FI 1982. június 27., vasárnap. MÉRFÖLDKŐ A LENINI ÚTON 2-3. old. HATÉKONYABB KIHASZNÁLÁS (3. old.) A GYERMEKORVOSI ELLÁTÁS RENDJE ÉS BEOSZTÁSA SZEKSZARDON 4. old. DOMBÓVÁRI ELKÉPZELÉS (3. old.) A valóságra építve Illúziókat oszlató, következetesen valóságföltáró az a köz lemény, amely az MSZMtP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről a tegnapi lapokban a közvélemény elé került. A párt vezető testületé az időszerű nemzetközi kérdések átte­kintése után azokat a tapasztalatokat tárgyalta meg, ame­lyek az idei népgazdasági terv eddigi teljesítéséből levon­hatók, valamint külgazdasági kapcsolataink alakulását, fej­lesztését illetik. 'Jóleső tudattal nyugtázhatjuk azt a legfőbb megállapítást, hogy a magyar nép kiegyensúlyozott belpo­litikai légkörben céltudatoson dolgozik az idei terv valóra- váltásán. Mégis szembe kell néznünk mindazzal, ami ezt a szorgos munkát leronthatja vagy legalábbis befolyásolhat­ja. Főként azokkal a világgazdasági tényezőkkel, amelyek­ről az elmúlt esztendők során meg kellett tanulnunk, hogy nem táplálhatunk velük kapcsolatban semmiféle illúziókat. Még jó egy évtizede ugyanis élt a közhangulatban az az alapjában véve bizalmat jelentő, ám hamis hit, hogy a szo­cialista népgazdaságot nem érintik a világpiaci változások, s mi ezektől függetlenül is mehetünk a magunk útján. Idő­közben aztán kiderült, s különösen az 1973—74-es nagy olajárrobbanás ébreszthetett ró mindenkit, hogy sem tőkés, sem szocialista országban nincs mód az ilyesmit figyelmen kívül hagyni, mivel ezek a gazdálkodás külső feltételeit je­lentik. Nem lenne tehát különbség e tekintetben a két tár­sadalmi rendszer biztonsága között? De igen. Mégpedig abban, hogy a mi lehetőségeink nagyobbak az idejében fölismert alkalmazkodáshoz, s humánusabban — munkásel­bocsátósok és hasonló megrázkódtatások nélkül — vezet­hetjük le a nem várt gondokat. Ez pedig nem is olyan kis dolog, ha a nagy nyugati gazdasági válságokra, a munka- nélküliek tömegeire és különféle kényszerintézkedéseikre gondolunk. Nálunk viszont arról lehet ugyan vitatkozni, hogy kellő időben észleltük-e a gyökeres világgazdasági változá­sokat, késtünk-e vagy sem, de annyi bizonyos: a teendők irányát fölismerve, ma már népgazdasági terveink jobban számításba veszik a gazdálkodás változó körülményeit. Még­pedig úgy — és ez a legfontosabb —, hogy gazdaságpoli­tikánk hosszú távra szóló céljai változatlanok maradnak. Nem kevesebbet jelent ez — mint amit a XII. pártkongresz- szus kimondott —. hogy megőrizzük életszínvonalunkat, s megteremtjük a további fejlődés feltételeit ebben a sza­kaszban. Ehhez azonban elengedhetetlenül társul a gazda­sági tevékenység harmadik kiemelt feladata: a külgazdasá­gi egyensúly helyreállítása. A kongresszus óta ebben is si­került előrelépnünk: már tavaly az egyensúlyt megközelítő helyzet alakult ki, ám belátható ideig meghatározó köve­telmény marad gazdaságpolitikánkban ennek az egyensúly­nak az elérése és stabilizálása. Losonczi Pál hazaérkezett Dél-Kelet Ázsiából Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton hazaérkezett Budapestre két délkelet-ázsiai országban tett hivatalos, baráti látogatásáról. Útjának első ál­lomása Burma volt, ahova U San Yu, a Burmái Unió Szo­cialista Köztársaság elnöke hívta meg. Majd a fülöp-szi- geti Köztársaságba Ferdinand E. Marcos elnök meghívására látogatott az Elnöki Tanács el­nöke. losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, burmai és Fülöp- szigeteki látogatásáról haza­térve nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. — ön az első magyar ál­lamfő, aki ellátogatott e két országba. Mi volt e magas szintű találkozások célja? — ú San Yu burmai és Fer­dinand E. Morcos Fülöp-szige- teki elnök meghívásának tettem eleget. Hazánk és Burma között húsz esztendeje, Magyarország és a Fülöp-szigete'k között nyolc éve vannak diplomáciai kap­csolatok. Mostani utam alapve­tő célja az volt, hogy a szemé­lyes kapcsolatok elmélyítésén túlmenően az eddiginél köze­lebbről megismerjük egymás nézeteit, a nemzetközi helyzet­ről, kétoldalú kapcsolatainkat bővítsük és szélesítsük. Ezt már csak azért is lényeges feladat­nak tekintettük, mert az utóbbi időben számottevően megnőtt Ázsia és ezen belül Délkelet- Azsia jelentősége a nemzetközi politikai életben. Ismert tény, hogy e térségben is vannak fe­szültségek. Burmában és a Fü- löp-szigeteken — a térség más országaihoz hasonlóan — fi­gyelemreméltó gazdaság és politikai fejlődés ment végbe, ami nemzeti függetlenségi tö­rekvéseik erősödésében, külpo­litikai tevékenységük mind ön­állóbbá válásában is kifejezés­re jut.- Kérjük, értékelje látogatá­sának főbb eredményeit. — Elmondhatom, hogy őszinte és igen szívélyes légkörű meg­beszéléseket folytattam U San Yu, illetve Ferdinand E. Marcos elnökkel, valamint a két ország miniszterelnökével és más veze­tő politikusaival, nemzetközi, s a két országot kölcsönösen érintő kérdésekről. A megtár­gyalt alapvető nemzetközi kér­désekben nézeteink azonosak voltak, vagy közel álltak egy­máshoz. Egyetértettünk abban, hogy a nemzetközi enyhüléshez való visszatérésnek nincs ész­szerű alternatívája. Hasonló­képpen egyeztek a fegyverke­zési verseny fokozódásának ve­szélyeiről, a nukleáris leszere­lés szükségességéről vallott né­zeteink. Egyes világpolitikai re­gionális kérdéseket is azonosan ítéltünk meg, mint például a közél-keleti válságot. Egyetér­tettünk o szovjet-amerikai ha­dászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások szükséges és hasz­nos voltában. Közös vélemé­nyünk volt az, hogy a szakterü­letek felelős képviselőinek ta­lálkozásai túlmenően fontosak, hogy a legmagasabb szinten is tartós kapcsolatokat tartsunk fenn és építsünk tovább. összegezésképpen megálla­pítható, hogy az e két ország­ban tett látogatás megfelelt vá­rakozásunknak, hasznos volt. A fogadtatás, a tárgyalások lég­köre egyaránt azt bizonyította, hogy a földrajzi távolság nem lehet akadálya az országaink közötti, mindkét fél számára előnyöket nyújtó eqyüttimüködés- nek. (MTI) Befejeződött Méhes Lajos ausztriai látogatása Méhes Lajos ipari miniszter június 23. és 26. között dr. Jo­sef Staribacher osztrák kereske­delmi és iparügyi miniszter meghívására delegáció élén hi­vatalos látogatást tett Auszt­riában. A látogatás során a két or­szág iparának együttműködésé­ről, annak fejlesztési lehetősé­geiről, valamint a harmadik piaci együttműködésről tárgyalt vendéglátójával, és Rudolf SaIIingerrel, a szövetségi gaz­dasági kamara elnökével. Méhes Lajost fogadta Bruno Kreisky szövetségi kancellár. A látogatás során az ipari miniszter tárgyalásokat folyta­tott a Voest-Alpine, a Chemie- Linz, az Andritz-Ruttner, vala­mint a Voith AG cégekkel. A megbeszéléseken a tárgya­ló felek megállapították, hogy az osztrák—magyar ipari kap­csolatok az utóbbi időben jól fejlődnek, külön üdvözölték a két ország együttműködését, kö­zös fellépését a harmadik pia­cokon. Méhes Lajos szombaton hazaérkezett Ausztriából. (MTI) Öt űrhajós a Szaljuton Első ízben dolgozik öt űr­hajós a Szaljut űrállomáson — és első ízben van közöttük Franciaország képviselője, az első „spationaute", Jean-Loup Chrétien. A szovjet—francia közös expedíció űrhajója, a Szojuz T-6 csütörtökön este si­keresen összekapcsolódott az űrállomással, és a késő éjjeli órákban az űrhajósok átszálltak az űrállomásra. Vlagyimir Dzsanibekovot, Alekszandr Ivan- csenkovot és francic "társukat nagy szeretettel fogadta az ál­landó személyzet: Anctolij Be- rezovoj és Valerij Lebegyev. Az űrhajósokat táviratban kö­szöntötte Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a i ngfel­sőbb Tanács Elnökségének el­nöke és Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke. A Szojuz T-6 a tervezett idő­pontnál korábban, már moszk­vai idő szerint 22 óra 46 perc­kor összekapcsolódott az űr­állomással. Két fordulat alatt a Szojuzon és a Szaljufon elvégezték a szükséges ellenőrzéseket, meg­győződtek arról, hogy valóban légmentesen zár-e az összeköt­tetés és összekapcsolták a koz­mikus objektumok energiaellá­tását. Szombaton hajnalban, néhány másodperccel egy óra után azután kinyitották az ösz- szekötő nyílást és elsőnek Jean- Loup Chrétien, a francia űr­hajós lebegett át az űrállo­másra, ahol társai baráti öle­léssel és természetesen a ha­gyományos köszöntéssel: ke­nyérrel és sóval fogadták íme hát azok a realitások, amelyeket felismertünk, ame­lyekkel számolnunk kell gazdasági tevékenységünkben. Bál előre ném látható események ezután is bekövetkezhetnek a világpiacon — mint ahogyan az 1979—80-as második, egy­általán ki nem számítható olajárrobbanás volt —, de ha megfelelően felkészültünk az ellensúlyozásának a megte­remtésére, akkor katasztrófa nem érhet bennünket. Sőt, ha nagyobb erőfeszítéssel is, de tartani tudjuk magunkat el­gondolásainkhoz. Nem legyinthetünk tehát a világpiacra, de nem is vagyunk kiszolgáltatottjai — ez nagyon lényeges ta­nulság, amelyre a Központi Bizottság e közleményének szel­leme újólag ráirányítja gondolatainkat. A mi kezünkben van a termelés akalmazkodóképességének fokozása és ennek megfelelő gazdálkodás kialakítása. Miként növek­szik fejlődésünk, milyen szintet ér el életszínvonalunk — nagymértékben azon múlik, hogy jól tudunk-e alkalmaz­kodni a külgazdasági környezethez, vagyis egészen hétköz­napi konkrétsággal szólva, mennyiben tudjuk például ja­vítani az export gazdaságosságát, piacot biztosítani min­denütt, szocialista és tőkés országokban, s ellátva a hazai igényeket is. E célok még jó ideig nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a korábbiaknál. És ezt nem is kell eltitkolnunk. Sőt min­denkinek meg kell értenie, hogy ha csak ugyanannyit aka­runk elérni, mint akár 4—0 évvel ezelőtt, akkor sokkal töb­bet és főként okosabban kell tennünk most, a változott kül­ső viszonyok közepette, amikor világszerte drágultak az § alapanyagok, az energiaihordozók, s a kereskedelmi forgo- I lom lassabb, nem is szólva a normális nemzetközi gazda- I sági együttműködést bénító ismeretes nyugati diszkriminá- a ciós lépésekről. Mit tehetünk? A párt vezető testületé a leg­fontosabb teendőket a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci értékesítésnek a javításában határozta meg, ezen­kívül takarékoskodásban energiával és anyagokkal, a be­ruházási tevékenység mérséklésében, a teljesítmények és a bérek összehangoltabb alakításában, a jobb szervezett­ségben, a nagyobb kezdeményezőkészségben, a- kereslethez való jobb alkalmazkodásban. Ha jól meggondoljuk: ezek a legfontosabb követelmények kinék-kinek szólnak a maga posztján, legyen akár a gazdasági irányítás, akár a köz­vetlen termelés részese, magyarán szólva legyen igazgató vagy kétkezi munkás, egyaránt nyújtanak alkalmat a közös cselekvésre. S éhhez csak biztatóan járul hozzá és a közös erőfeszítésnek értelmét húzza alá a Központi Bizottságnak az o kifejezett meggyőződése, hogy „az 1982. évi tervben foglalt feladatok népünk egységes akaratával, cselekvő összefogásával, jobb munkával az adott feltételek mellett is teljesíthetők”. A Központi Bizottság értékelésének szellemében mindent egybevetve: a realitás, a valóság lejtős talaján — jóllehet illúziók nélkül, de a külső és a belső feltételekhez biztosab­ban alkalmazkodva — haladhatunk tovább céljaink felé. Festői környezetben, jó hangulatban Megkezdődtek a szakszervezeti ifjúsági napok Tegnap nagy élményben volt része a Szekszárd melletti $ö- tét-vögybe ellátogatott több száz fiatalnak és korosabbaknak, akik részesei voltak a szakszervezeti ifjúsági napok nyitó rendezvényé­nek. Tulajdonképpen már a hivatalos megnyitó előtt megkezdődött a rendezvény, a meghívott csapatok részére szervezett horgászver­sennyel. A siker elsöprő volt — mármint a résztvevők számát te­kintve. Kilenc órakor Horváth József, a szakszervezetek megyei taná­csának vezető titkára mondott nyitó beszédet. A hivatalos megnyitó után megkezdődött az oldottabb műsor, az igazi szórakozás. Bütös József elszavalta Coubertin: öda a sporthoz című versét, majd a Szekszárdi Dózsa cselgáncsozói tar­tottak bemutatót. . Ezután a vállalkozók Pólyák Antalnak, a Szekszárdi Dózsa NB ll-es kapuvédőjének rúghattak hétmétereseket, majd a női és férfi focisták mérték össze — kispályán — tudásukat. Volt azután még számos műsor, ki-ki szórakozhatott. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZMT részéről ez volt az első ilyen jellegű rendezvény, akkor feltétlenül sikeresnek kell monda­nunk, hiszen tulajdonképpen egy rendezvénysorozat nyitó műsora zajlott le, szépen, lelkesen, jó hangulatban tegnap, Sötét-völgyben. Várjuk a folytatást 1983-ban. Ki gyalog, ki busszal, ki személyautóval érkezett LŐKOS ZOLTÁN Horváth József megnyitója Karászi Péter és Kohári Attila, a Szekszárdi Dózsa cselgáncsozói bemutatót tartanak ■

Next

/
Thumbnails
Contents