Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-26 / 148. szám

1982. június 26. Képújság 11 A király akaratából született magyar reneszánsz Újabb kutatások Mátyás koráról Várkastély a Bodrogközben Mátyás humanizmusát, korá­nak művészetét kutatja már hosszabb ideje Fehérné Tóth Rózsa, az MTA művészettörté­neti kutatócsoportjának tudo­mányos munkatársai. — Mátyás király korát ku­tatva milyen konkrét vizsgála­tokat végzett? — 1971 óta foglalkozom a témával: Mátyás korával, hu­manizmusával és művészetével. Bár általánosan elfogadott az a vélemény, hogy a Mátyás- kori reneszánsz kialakulásában jelentős szerepet játszottak az udvarában élő humanisták, de mindmáig nem készült össze­foglaló munka arról, miben állt szerepük a magyar rene­szánsz kialakításában. Azt vizs­gáltam, milyen szerepet ját­szottak a Mátyás mellett élő olasz humanisták a király épí­tészeti terveinek, a reneszánsz építészetpártoló profiljának ki­alakításában. Tanulmányoznom kellett mindazoknak a huma­nistáknak a feljegyzéseit, írá­sait, akik hosszabb időt töltöt­tek Mátyás udvarában. A hu­manizmus a művészeti gondol­kodás kulcsát is a kezünkbe adja. De előbb az olasz hu­manizmust kellett tanulmá­nyoznom, ahhoz, hogy követ­keztethessek, mi történt Ma­gyarországon Mátyás uralkodá­sa idején. — Milyen uralkodónak ismer­te meg Mátyás királyt? — Mátyás a saját korának átlagon felüli műveltségű, en- tellektüel uralkodója volt, aki széles körű érdeklődéssel for­dult a világ felé, és akinek kö­szönhető volt a hazai rene­szánsz műveltség meggyökere- sedése. — Mit tudunk Mátyás hu­manista tevékenységéről? — Mátyás azért volt huma­nista, mert a humanitást gya­korolta! Koráról elég sokat is­mertünk eddig is. Am felvetve a kérdést, hogy miért gyökere­sedett meg Magyarországon az összes európai országokat megelőzve a reneszánsz, erre még, úgy véltem, nem kaptunk kielégítő választ. A reneszánsz művészet főleg az építészet­ben, annak eredményeiben kristályosodott ki, de ez any- nyifa komplikált volt, mint egy komputer. Mátyás, ha építtet­ni akart magának egy rene­szánsz palotát, vagy elküldhet- te embereit Firenzébe tanulni — azok azonban általában még írni sem tudtak —, vagy pedig be kellett hívnia az "or­szágába jól képzett olasz épí­tészeket. Elképzelhető, hogy mi­lyen nehéz helyzetben volt a király, hiszen sohasem fordult meg Itáliában, és nem látha­tott egyetlenegy reneszánsz épületet sem, miközben királyi rezidenciákat, villákat, kerte­ket építtetett. Mindehhez ko­moly információkra volt szük­sége. — Végül is az olasz meste­rek, humanisták jöttek el hoz­zánk? — Mátyás behozatja a szak­embereket, akik házassága foly­tán az aragóniai Beatrix kísé­retében étkeznek meg Magyar- országra, hozva magukkal a nélkülözhetetlen, új informá­ciókat. Antik módra építkezni — ezt már Vitéz János is fel­vetette, s palotáját Esztergom­ban a humanista műveltségű főpaphoz illően építteti fel. Az már véletlen volt, hogy a mű­vészetekhez értő humanisták egyike, a Nápolyban élő Fran­cesco Bandini Ferrarában csat­lakozott Beatrix kíséretéhez. Az ő barátja, a neoplatonista tu­dós, M. Ficino kezdte el ha­marosan küldözgetni könyveit Mátyásnak, miközben filozófiá­ját is propagálja. —• Kik tartózkodtak még — jelentősebb humanisták — Má­tyás udvarában? — Az ismert Bonfini mellett az imént említett F. Bandini, valamint Francesco Arragoni, aki valószínűleg Beatrix fel­olvasója volt. Bandini a jelen­tősebb egyéniség, aki hosszú időn át kitartva a magyar ud­varban, ő a reneszánsz művé­szet ügyének lelkes képviselő­je, elősegítője. Volt firenzei építész kapcsolatai páratlanul értékesek lehettek Mátyásnak. Az ő szaktanácsai és Chimenfi Camicia építész ajánlatai fe­lett döntött a király, aki a köl­tő Galeotto Marzio szerint „igen jól értett az építészet­hez”. A reneszánsz kori épüle­tek fennmaradt töredékei — 3000 darab — azt bizonyítják, hogy az építészet, a humanista és a király feltételezett hárma­sa sajátosan egyéni építésze­tet produkált Magyarországon. A nyolcvanas évék végén Má­tyás már az építészet bonyo­lult kérdéseit, elméletét is ta­nulmányozni kezdte. — Hogyan lehetett a király­nak minderre ideje? — Mátyás nagyon elfoglalt király lévén, legfeljebb a pi­henőideje alatt foglalkozhatott mindezzel. Vacsora után bizo­nyára latinra fordíttatta az olasz szövegeket, így hallgatta vagy olvasta őket. Fantaszti­kus, hogy egy uralkodó ennyire aktívan érdeklődjön a kultúra iránt. Mennyi mindent kellett tudnia ahhoz, hogy iskolákat, egyetemet és kulturált épülete­ket teremthessen! S emellett még hadvezér is volt! — Külországban mennyire is­merték iMátyás hírét? — A Mátyás-mítosz külföl­dön is elterjedt. „Ki a művelt király? Mathiasz!” — így véle­kedtek róla sákan a saját ko­rában, de a későbbi korokban is. Még Leonardo da Vinci is írt róla: „Ez olyan király, ami a művészetnek kell!” — Módosult-e, bővült-e te­hát Mátyás királyról alkotott korábbi képünk, ismeretünk? — Úgy érzem, még inkább felmérhetjük a király korára gyakorolt óriási hatását. A re­neszánszot végül is nem művé­szetek hozták létre nálunk, ki­rályi akaratból született meg, és ezért is lett udvari művészet! — Ezekben a hónapokban, napokban nagyszabású kiállí­tás látható Mátyás királyról az ausztriai Schallaburgban. — Nos, a magam kutatásai­nak eredményeivel én is csat­lakozom a kiállítás eredmé- .nyességéhez, októberben elő­adást tartok Ausztriában Má­tyásról, a humanistáról. SZÉMANN BÉLA A Bodrogköznek csaknem 'mértani közepén, Sárospataktól és Sátoraljaújhelytől szinte egyenlő — 'mintegy 30-40 km távolságra emelkedik Pácim vára. Vonzerejét elsősorban hatalmas, értő gonddal kialakí­tott parkja és izgalmas törté­neti-építészeti múltja, jelentik. 'Bár ezen a hegyvidéken maga a természet a legősibb és leg­találékonyabb „kertépítő”, Pá- oin vártkentje, parkja híven tü'k- tözii az alapjaiba n reneszánsz kert- és térbeli elképzeléseiket Sajnos, ma már arra nincsen lehetőség, hogy a hatalmas parkot olyan különleges -növé­nyekkel telepítsük lbe, mint an­nak ideijén hatalmas vagyonú gazdái. De még így, jelen for­májában iis a természet igen so­kat megőrzött az eredeti szép­ségből és változatos gazdag­ságból. A romantikus, hatalmas park­ból erőteljesen, az eredeti ér­tékeket, szépséget mindjobban hangsúlyozni kívánó ötletesség­gel 1962—63-ban helyreállított várkastély lenyűgözően tűnik elénk. Láttán első pillantásra megértjük, miért tartják a szakemberek Pácín várát az úgynevezett felvidéki reneszánsz egyik legeredetibb példájának. 'Púéin várát 1581-1591. között építtette Mágódhy András, aki­nek a dúsgazdag, 300 000 hol­das birtokkal rendelkező Ala- ghy Judit volt a felesége. Az építkezés 1581-es kezdését hir­deti a volt főhomlokzaton elhe­lyezett családi címer, alatta, magyar nyelvű felirat: „Bátor- ságos az istent felni veszedel­mes elene élni.” Az épület épí­tészeti díszítése, elsősorban a kőfaragások erősen emlékeztet­nek az erdélyi mesterek mun­káira, például a tornyokon elő­motívumokból szőtt feldíszíté­sek, az úgynevezett sgraffitók, a felső-magyarországi várqjk és kastélyok jellegzetes, kedvelt faldíszítései természetes harmó­niában ötvöződnek. Nem sökkal a vár építésének - helyesebben a valahai közép­kori alapokon nyugvó vár re­neszánsz stílusú újjáépítésének elkészülte után meghalt építte­tője, Mágódhy András. Felesé­ge, a szép, művelt és szellemes nagyasszony hírében álló Ala- gby Judit Rákóczi Zsigmonddal lépett ülj házasságra. Végren­delete szerint Pácin várát nem a Mágódhy, hanem az Alaghy család örökölte, és ezzel gya­korlatilag elkezdődött a vár életében a félszázadonkénti tu­lajdonosváltozások sorozata. E ritka értékeket egyesítő várunk csodával határos módon sze­rencsésebb volt, mint számos sorstársa. Nem égett le, nem dúlta fel a folytonosan kiújuló belhábarú'k vihara, sőt változó tulajdonosai viszony la q rend­szeres időközönként átépítették, felújították, alkalmassá tették a különböző korok diktálta „mo­dern" esztétikai és kényelmi 'kí­vánalmainak kielégítésére. így például Alaghy Ferenc — az endeten látható évszámos és címeres ajtókeret tanúsága sze­rint - már 1591-ben jelentős át­alakításokat végeztetett, a kas­tély egyes termeinek díszítését gazda g irtatta. 1636-ban a Sennyei család birtokába került, és tovább folytatódtak a belső rendezkedések. Ez a fő közle­kedési útvonalaink irányából némiképp kieső, ritka szépségű és értékű műemlék ma már autóval, autóbuszon, változatos turistautakon könnyen megköze­líthető, és bátran állíthatjuk: felkeresése megéri az időt és a vadiregényes utakon tett emlé­kezetes sétát. RÉVY ESZTER Százéves a Kner Nyomda „Pénz, hozzáértés és szaktu­dás híján - kontárként — 1882. június közepén nyitottam könyvnyomdát olyan helyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy fellengzős ábrándokra nem jogosított, de a megélhe­tés reményével sem kecsegte­tett.” fgy kezdődött a magyar nyom­dászat és könyvművészet törté­netének egyik legnagyszerűbb műhelyének története, amely immár száz esztendeje nemhogy folyamatosan létezik, 'hanem az évtizedek múlásával egyre jelen­tősebbé vált. A Kner Nyomda minden könyvértő előtt foga­lom. Az idézett sorokat Kner Izo- dor írta. A hely, amelyre utal, egy parányi, poros kis magyar falu: Gyoma. Az 1882 június közepén nyitott k:is műhely első gondja nagyon prózai volt: tal­pon maradni, nem tönkremenni, kezdeti nehézségeken sikerült üzletfeleket, piacot találni. A átlóból ni, mert Kner Izidor, a magát szerényen „kontárnak” nevező mesterember olyan ki­adványokat készített, amelyet megvásároltak a vékonypénzű falusiak is a hetivásárokon. A nyomda közismert emblémája a gyalogló, hátán könyveket ci­pelő könyvárus. Valahogy így árusíthatták a környéket járva Kner Izidor első vallásos éne- keskönyveoskéit is. Néhány esztendő múllva a tu­lajdonos szűkös alaptőkéje, a sovány 75 forint, már annyira meggyarapodott, hogy sikerült neki kisebb-nagyobb beruházá­sokat eszközölnie. Kner Izidor leírja, hogy 1882-ben egy tönk­rement nagykőrösi nyomdász gyatra kis kézisajtójával, kopott betűkészlettel kezdte meg a szedést. Helyette modernebb gyorssajtót vásárolt, s nagyóbb tervekhez látott." A mából, a szebbnél szebb könyvek idejé­ből visszanézve kissé különös­nek hat, hogy a századfordulón a Kner Nyomda termékeinek zöme báli meghívó, közigazga­tási nyomtatvány, naptár, ka­lendárium volt. De valamiből pénzt kellett szerezni ahhoz, hogy modernizáljon, s elkészít­hesse első nagyobb könyvészeti vállalkozásait: A kereszténység és korunk öt kötetét, A Szarvasi Főgimnázium történetét, s szá­zadunk első évtizedében kiad­hassa Thury Zoltán összes mű­veinek sorozatát. Ezzel a tetté­vel egyszersmind a haladó magyar irodalom szolqálatába is lépett, noha maga Kner Izi­dor világnézetét tekintve — ez hozzátartozik a történeti hűség­hez - eléggé ellentmondásos személyiség volt; talán úgy fo­galmazhatnánk: liberális pol­gár. E rövid kitérőre azért volt szükség, mert a Kner Nyomda nem egyszerűen a művészi ma­gyar tipográfia megújhodásá­nak iműhelve volt, hanem - fő­leg a későbbiekben - egv új szellemiség lelkes pártfogójává vált. (Eléq a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával való kapcsolatára utalnunk.) 'Kner Izidor tehát nagyszabá­sú könyvművészeti terveihez lá­tott. Fölvette a kapcsolatot Lyka Károllyal, a magyar művészet­történet egyik legnagyobb alak­jával, a Művészet Című folyóirat szerkesztőjével, s kiadványai, termékei színvonalának emelé­se érdekében széles körű gra­fikai pályázatot hirdetett. Köny­veit, nyomtatványait, a meghí­vókat, a különböző címkéket esztétikus, művészi illusztrációk­kal, szegélyekkel díszítette - ko­ra lehető legjobb színvonalán. A nyomda történetének új, fényes korszaka azzal kezdő­dött a tízes évek közepén, hogy Kner Izidor fia, Imre vette át a .nyomda tervezői - mai szóval — művészeti-tipográfiái vezeté­sét, a'kr a lipcsei főiskolán ta­nulta ki a szakmát. A nyomda az ő tevékenysége révén vált a XX. századi, sőt az egyetemes magyar tiipográfiaförténet egyik legjelentősebb műhelyévé. Kner Imre egy véletlen foly­tán összeismerkedett Kozma Lajossal. Művészi törekvéseik olyan közel álltak egymáshoz, hogy hdmarosan szövetségre léptek. Kner 1916 nyarán Kozma Lajoshoz utazott a távoli Sel­mecbányára, s egyhónapi lázas munkával olyan tipográfiai alapelveket fektettek le, amely hosszá időre meghatározta kö­zös munkásságukat. A barokk tipográfiából indultak 'ki, azt modernizálták, nemesítették, s így készítették azokat a jelleg­zetes címfcrpú, oldaltükrű köny­veket, amelyek olyannyira köz­ismertté váltak a gyalogló könyvárus emblémájával. „Hitünk az — írta Kner Imre 1918-ban -, hogy a modern géppel készített tömegkönyvnek is meg lehet találni igazi mű­vészeti megoldási módját, s összekapcsolni azt a könyv leg­szebb korain'ak nemes tradíció­jával . .. Meg kell találnunk a módját annak is, hogy a könyv ne tisztára szemnek való ipar- művészeti termék, céltalan dísz­tárgy legyen, hanem testére szabott köntöse a tartalom­nak ...” A nyomda fénykora a húszas esztendőkre esik. Az évtized végén kezdődő nagy gazdasági válság érzékenyen érintette; te­vékenysége azonban ennek el­lenére nemhogy tovább folyta­tódott, hainem még meg is újult. A legjobb barokk hagyo­mányokat a klasszicizmussal cserélték fel, amelyre a cím­lapok, a könyvoldalak levegős­sége, az esztétikai egyszerűség, a nemes puritánság volt a jel­lemző. Kner Imre új művészre is talált a ma London'ban élő világhírű Buday György fa­metsző személyében. (Egyéb­ként 'mind a 'barokk, mind a klasszicista korszak jellegzetes Velejárója volt, hogy a Kozma Lajos, illetve a Buday Gvörgy által tervezett díszítések, illuszt­rációk a népművészet finom to- váb'bvivői voltak, s harmoniku­san illeszkedtek a két tipográ­fiai stílushoz.) Ennék a klasszicista korszak­nak vetett véget a világéaés, MoaVarorszáa belépése a má­sodik világháborúba. Kner Im­rét koncentrációs táborba hur­colták. s 1944-ben mártírhalált halt. A Kner Nyomda 1945 után ismét feltámadt, s most Békés­csabán működik nyomdásza­tunk eavik felleaváraként. A hajdani műhelyből olyan klasszikus szépirodalmi művek kerültek ki, mint például Balázs Béla A fából faragott királyfi, Szabó Lőrinc Föld, erdő, isten, Radnóti Miklós A meredek út című könyve, amelyék egyúttal hfibíiof illánk nevezetesséqei is. A mai nyomda ezt a hagyo­mányt folytatja. GYŐRI LÁSZLÓ A pácini vár A mai Kner Nyomda Békéscsabán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents