Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
1982. június 25. KÉPÚJSÁG 3 Mérlegen az időnk fl módosuló életmód Afrika-kutatók Dunaföldváron És önnek milyen az életmódja? Jó avagy rossz? Gazdag, netán szegényes? A jelzők sehogy sem illeszkednek. A kérdésre nehéz a felelet. Mintha maga az .„életmód" is azon kifejezések sorába tartozna, amelyek közszájon forognak, ám pontos tartalmukat csak kevesen ismerik. Nem csoda. Meghatározásán még a szakemberek is vitatkoznak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szociológiai Kutató Intézete által szervezett konferencián például az életmódnak több mint húsz különböző definícióját ajánlották és alkalmazták. A honi kutatók közül Kulcsár Kálmán olyan rendszerként fogja fel az életmódot, amely mindennapi életünkben, ismétlődő, lényeges tevékenységeinkben nyilvánul meg. MENNYIT DOLGOZUNK? Legutóbb 1976—77-ben, a népességünk összetételét jól rep- rezentálón, hétezer 15—69 éves állampolgárról készítettek időmérleg-felvételt. A szakemberek a tevékenységet 100, helyszíneit 37, résztvevőit pedig 10 különböző típusba sorolták. A vizsgálat mélységére jellemző, hogy a kiválasztott napon a megkérdezetteknek mind az 1440 percét feltérképezték. És önnek milyen az életmódja? A válasz a feldolgozott .mérlegekből, a mára helytálló következtetésekkel meríthető: Ezek szerint Magyarországon az aktív kereső férfiak 8 óra 24 percet, a nők 7 óra 40 percet töltenek főfoglalkozású munkahelyükön. Dr. Andorka Rudolf és Falussy Béla e ténnyel kapcsolatban megállapítja : a műhelyekben, a mezőgazdasági üzemekben és a szolgáltatásban eltöltött, a törvényesnél lényegesen hosszabb munkaidő legfőbb okát a túlórában kell keresni. Más elemzések szerint a szocialista szektorban dolgozó fizikai foglalkozásúak havonta átlagosan kilenc túlórát teljesítenek. Ez is magyarázza azt a tényt, amely szerint: az értelmiségiek munkaidőtartama 7 óra 45 perc, a szakmunkásoké 8. óra 26, a segédmunkásoké 8 óra 42, a mezőgazdasági gépkezelőké pedig 9 óra 28 perc. JÖVEDELEMKIEGÉSZITÉS A főfoglalkozáson kívül az aktív kereső férfiak naponta 61, a nők pedig 52 percet töltenek további jövedelemkiegészítő munka- tevékenységgel. A háztáji és kisegítő gazdaságok hozzávetőlegesen 2,7 milliárd munkaórát szívnak fel évente. Ugyanannyit, mint 1972-ben, holott e gazdaságok száma azóta 13 százalékkal csökkent. Az összevetés jelzi, ,hogy az érintettek a korábbinál hosz- szabban időznek a kertben, vagy az állatok, az ólak, istállók körül, a megelőző időszaknál nagyobb termelési értéket előállítva. A foglalkoztatási átrétegződést is megvilágítja az a részletezés, mely szerint a 2,7 milliárd munkaóra 43 százalékát a munkás- osztályhoz, 42 százalékát pedig a termelőszövetkezeti parasztsághoz tartozók dolgozták le. Sokan vannak tehát azok, akik a városi iparból viszik haza fizetésüket, s ugyanakkor a háztájiban mező- gazdasági munkásként gondozzák a növényeket, az állatokat. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a tapasztalatok szerint minden tizenkilencedik férfi foglalkozik házépítési, -bővítési és -karbantartási munkával, minden tizedik pedig háztartási berendezését, járművét reparálja. Ez utóbbira egyébként évente 185 millió órát fordítanak, ami hozzávetőlegesen 80 ezer javító-szerelő, karbantartó szakember munkaidejét teszi ki. Mindez összefoglható azzal: dolgos nép a mienk, s nyakon ragad minden, a családi jövedelmet kiegészítő lehetőséget. A jövőbe pillantva kétségtelen, hogy a főfoglalkozáson kívüli tevékenység tovább bővül. A kisvállalkozások a többletjövedelem szerzése előtt újabb kapukat nyitottak meg. A KULTURÁLÖDÁS, SZÓRAKOZÁS ALAPJA Az életszínvonal jelentős emelése és megőrzése mögött tehát életmódunknak eme jelentős eleme, a 8 óránál lényegesen hosz- szabb, értékteremtő munka bújik meg. Ennek is köszönhető, hogy az 1977-est megelőző, 1963-as időmérleg óta jellemző fejlődésként a nemzeti jövedelem több mint kétszeresére növekedett; a mezőgazdaságban dolgozók aránya egyötödről mintegy egyhar- madra csökkent, a szellemieké viszont kevesebb mint húsz százalékról huszonhétre nőtt. Hasonló eredményt mutatnak az iskolázottsági mutatók is. Az egy főre jutó reáljövedelem majdnem megduplázódott, s több mint kétszeresére emelkedett a vízvezetékkel ellátott lakások aránya. Mintegy tizenötször annyi gépkocsi van a lakosság tulajdonában, mint 1963-ban. A szabad idő eltöltése, a kulturálódás, a szórakozás, az aktív pihenés alapvetően az eddig vázoltakban gyökerezik. A munka teremti meg azt a jövedelmet, amelyből például — a létfenntartási szükségletek után — kulturális szolgáltatás, hazai vagy külföldi turistaút vásárolható. M. A. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató- intézete — Dunaföldvár és Kalocsa tanácsának közreműködésével, június 28-a és július 3-a között nemzetközi tudományos konferenciát rendez a két helységben. Témaköre az Afrikakutatás Közép- és Kelet-Európábán a XIX. és a XX. században. A szervezőbizottság nevében dr. Krizsán László, a MTA főmunkatársa, a történettudományok kandidátusa adott tájékoztatást lapunk számára a konferenciáról, illetve annak jelentőségéről. Többek között elmondta, hogy ez a két város adta az országnak, sőt, Európának a legnagyobb afrika- kutatókat. Dunaföldvárott járt elemi iskolába, Kalocsán érettségizett a legnagyobb magyar felfedező, Magyar László, Menyhárth László a kalocsai gimnázium igazgatójaként már Európa-hírű botanikus volt, amikor hittérítőnek utazott Afrikába, ugyanúgy, mint Czimer- mann István. A konferencia egyik célja, hogy minél jobban megismertesse a korábbi századok magyar kutatóinak hatalmas és mindmáig kellően még fel nem dolgozott életművét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hatalmas kutatási anyag az eddiginél jobban bekerül a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Krizsán professzor a moszkvai egyetemen tanít Afrika-törté- netet, lévén, hogy Magyarországon ezzel a témakörrel foglalkozó tanszék nem működik. A tudományos ülésen hat szocialista ország kilenc tudományos intézetének, illetve eayetemének kutatói tartanak előadást, amelyeket írásban is kiad a MTA. Minden, ami Afrika múltjáról, különösen a gyarmatosítás előtti korból ma megjelenik, illetve amit megismerünk, tulajdonképpen nemcsak történelem, hanem a mának is szól. Nem lehet ugyanis a múlt részletes ismerete nélkül megérteni a „fekete kontinensen" ma zajló bonyolult társadalmi folyamatokat. Krizsán László tavaly találta meg a Természet- tudományi Múzeum levéltárában Menyhárth László zambézi útjának feljegyzéseit, ezek még feldolgozatlanok. Most készül az ő fordításában Magyar László műveinek orosz nyelvű kiadása, az Akadémia ugyanezt angol nyelven is megjelenteti, hogy a világ kutatói számára hozzáférhető legyen. A tudományos ülésszakkal egy időben kamarakiállítás is nyílik a gimnáziumban, igen érdekes dokumentumokból. Negyvenhét éve a párt szolgálatában Tejipari építkezés A szerelők Szentesről jöttek Az épülő szekszárdi tejüzemben minden munka nagyon fontos: a fő- és alvállalkozók egyaránt precíz munkát kell, hogy végezzenek. Mégis, különbséget kell tennünk az építők és a szerelők munkája között, pontosan azért, mert speciális élelmiszeripari üzemről van szó, s a szerelők nem csupán általános szakemberek, hanem kifejezetten a tejipari berendezések hozzáértői. Egyedül az országban ! A Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat szentesi kirendeltségéről hetente húszán érkeznek Szekszárd- ra. Különös életforma az övék, hétfőn déltájban veszik fel a munkát, és csütörtökön este már indulnak vissza Szentesre. A közbeeső három napon tizenkét órát dolgoznak. Tóth János, a technológiai szerelő- csoport vezetője szerint ezt a munkát vállalták, s így még mindig jobb, mintha naponta kellene ingázniuk. Bár, ami azt illeti, tizenkét órai munka ebben a hőségben, nagyon fárasztó. Jelenleg a csőszerelést, a szállítópályák pontos beállítását, rögzítését végzik. A legtöbb a munka a városellátó üzemben és a sajtüzemben. Szerelik a mosóközpontot, a tejátvevő helyiséget, a kultúra- főzőt, de az ő munkájuk a teljes hűtőrendszer, a kompresz- szorház, a szivattyútelep, és a levegőrendszer szerelése is. Sok segítséget kapnak a tejüzem már most itt dolgozó „állandó” szerelőitől is. Ez a húsztagú brigád, melyből jelenleg csupán tizenöten dolgoznak, öten szabadságukat töltik, nem csak szereli az üzemeket, de a javításokat is ők végzik, ha bárhol az országban meghibásodik egy tejipari berendezés. Sok helyütt dolgoztak már, többek között Berety- tyóújfalun, Debrecenben, Mátészalkán, Gyopároson, de mind ez ideig a szekszárdi tejüzem szerelése a legnagyobb munkájuk. Tavaly július tizenötödike óta, lassan egy éve már, hogy itt dolgoznak. A szerződésük december harmincegyedikéig szól, az üzem határidő szerinti elkészültéig. „Mindent megteszünk, hogy határidőre elkészüljön az üzem. Lemaradásunk egyelőre nincs" — mondja a brigádvezető. Az anyagellátással eddig nem volt problémájuk: időben és jó minőségben megkapták az NDK-ból az alkatrészeket. dvm Fotó: Bakó Jenő Hetvenedik születésnapján a sióagárdi termelőszövetkezet nyuugdijasát, Nagy Lajost köszöntötte tegnap reggel Szekszárdon, a megyei pártbizottságon dr. Péter Szigfrid, a megyei párt- bizottság, és Antus Antal, a városi pártbizottság titkára. Nagy Lajos 1935-ben lépett a párt tagjai sorába és azóta vesz részt a munkásmozgalomban. Több magas kitüntetés birtokosa, így megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, tulajdonosa a Munka Érdemrend ezüst fokozatának. 1960-ban lépett be a sióagárdi termelőszövetkezetbe, ahol a pártmunkát irányította 1970-ig, nyugdíjazásáig. A Szekszárdi Tejipari Vállalat brigádja is segít a munkákban: a sózókonténer műanyaghálóját feszitik Hírközlő láncok a fejlődő országoknak Új mélyhűtők Energiatakarékos mélyhűtők kifejlesztését kezdték meg a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A jégkrém, a mirelit áruk, húsok, üdítő italok, tej tárolására alkalmas, a kereskedelemben és a háztartásokban egyaránt használható konstrukciókkal a régebbi, 15 évvel ezelőtt kifejlesztett berendezéseket váltják majd fel. A korszerű, kisebb önköltséggel gyártható új hűtők első, háromszáz literes, típusának mintadarabja elkészült, s a mérések igazolták a tervezők elképzeléseit: az új mélyhűtő-fagyasztó pult energiafogyasztása óránként két kilowattal kevesebb, mint a jelenleg sorozatban készülő ZF 350-es típusú készüléké. A Budavox, együttműködve ipari partnereivel, mind gyakrabban nyújt be ajánlatot külföldön, elsősorban a fejlődő országokban kiírt versenytárgyalásokon. Éppen a napokban kaptak újabb hárommillió dollár értékű megrendelést az egyik közép-keleti országból, különféle híradástechnikai berendezések exportjára. A termékek kétharmadát még az idén leszállítja a Budavox. A fejlődő államok fontos piacai a Budavox-nak, hiszen a szocialista országok mellett zömében ott keresettek a magyar híradástechnikai gyártmányok. Egyedi berendezéseket, így telefon-alközpontokat éppúgy szállítanak, mint komplett rendszereket, például hírközlő láncokat. Ezek felszerelésére, a szakemberek kiképzésére is vállalkoznak, vagyis kulcsrakészen exportálnak. Egy ilyen fontos, nagy értékű fővállalkozásuk a közelmúltban fejeződött be Algériában. Legfontosabb vevőik egyébként közel-keleti és afrikai cégek. E híradástechnikai egységek gyártásában a BHG Híradástechnika Vállalat, a Telefongyár, az Orion, a BRG, a Finommechanikai Vállalat, valamint a Távközlési Kutatóintézet és sok ipari szövetkezet vesz részt. Szűcs Antal és Rácz Pál szappanhabbal ellenőrzi a kötéseket A tejátvételi állomást szereli Olajos Mihály és Janó János
