Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-24 / 146. szám
1982. június 24. NÉPÚJSÁG 5 Pótmama. Szívességen avagy térítésen alapuló újfajta szolgáltatás, amelyben nők vállalják idegen gyermekek őrzését és felügyeletét időre, amíg a szülőknek elfoglaltságuk van. o arra Miért csökkent az érdeklődés? Hat-nyolc esztendővel ezelőtt az országban mindenütt komoly gondot jelentett a kisgyermekek napközbeni 'elhelyezése, hiszen akkoriban nem tudtak mindenkit fölvenni a bölcsődékbe. Annak ellenére sem, bogy meglehetősen sok kismama vette ki a hároméves gyermekgondozási szabadságot, [gy megyénkben 1976-ban alakult meg — némi szervezéssel - a pótmamaszolgálat, ami valljuk be, hiányosságai ellenére is roppant hasznos volt, sóik gondot vett le a fiatal szülők válláról. Az azóta eltelt idő alatt viszont lényeges változások mentek végibe megyénkben is: azaz merőben megváltoztak lehetőségeink és igényeink is. Ezekről beszélgettünk dr. Futár Rajmundnéval, a szekszárdi cseosemőottb o n i ga z gutájával, aki anya- és gyermekvédelmi feladatokat is ellát a megyében, és dr. Hidasiné Somogyi Juliannával, a megyei fővédőnővel. Közismert, hogy az utóbbi időben csökken a gyermekszületések száma, viszont az is, hogy — arányosan - többen veszik igénybe a gyest. Az is tény, hogy 1974 óta több bölcsőde épült, illetve bővült megyénkben — nyolc évvel ezelőtt 1163, most pedig 1719 gyereket tudnak elhelyezni bölcsődéinkben. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy Paksot kivéve egyetlen felvételi kérelmet sem kell elutasítani. (Egyébként Pakson is hamarosan meákezdik eav 120 gyerek nabközbeni ellátását szolgáló bölcsőde építééét.l Tehát a leírtakból következik, hogy a pótmamaigény alaposan lecsökkent, esetenként, és csak néhány órára kérjük szolgáltatásukat. Tulajdonképpen ennek örülni lehet, mivel a pótmamaszolgálat — amelytől nevelési feladatokat elvárni nem lehet, csőik megőrzési funkcióval bír - szakmailag is megbukott. Ugyanis a kisgyermek kiegyensúlyozott fejlődésének egyik kritériuma, hogy állandóan ugyanaz a személy, illetve személyek foglalkozzanak vele. Csak ilyen körülmények között alakulhat ki érzélemgazdagságuk. Pontosan ezért van a bölcsődékben az úgynevezett felmenő rendszer, vagyis a bölcsődékben egy-egy gondozónő foglalkozik a gyerekekkel néhány 'hónapostól hároméves korukig. Egy-egy színházi előadás, vagy valamilyen rendkívüli elfoglaltság idejére rá lehet bízni a csemetét a pótmamára, de tőle szakmai felkészültséget elvárni nem lehet, sőt munkájuk hivatalosan ellenőrizehetetlen. Aló én, holnap te... Újszerű, és remélhetően hamarosan általánossá váló pótmama — Illetve időnként pátpapa — szolgálatot vezetnek be egyik lakótelepünkön a kismamák. Gyesen vannak otthon a csemetéikkel, de azoknak változatos, vidám közösségben eltöltött órákat akarnak szerezni. Ezért hatan összefogtak, s a hét minden délutánján más-más anyuka vigyáz a két év körüli gyerekekre. Télen közös diavetítés, pattogatott kukoricázás, építőkockából toronyépi- •tési verseny volt a program. Ha havazott, együtt építettek hóembert két-két apukával. Ugyancsak két apuka kíséretében járnak virágot szedni a közeli kisrétre, ahova labdát is visznek, hogy idejében megkezdjék a felkészülést a jövőbeni nagy focicsatákra. A leírtak nem igazi pótmama- és pótpapa-szolgálatot, hanem annál fával többet jelentenek a kicsinyek számára. Megszokják a közösséget, s így egyszerűbb lesz pe- illeszkedésük az óvodai, majd iskolai életbe. Az egyik anyuka azt mondja, hogy ilyen összejöveteleket, közös programokat később is igyekeznek összehozni: az óvodai, majd az iskolai ’szünidőben kirándulásra, moziba, gyermekelőadásra viszik majd együtt a gyerekeket. Néni! Mit csinál? A Skála gyermekmegőrzőjében A szekszárdi Skála Áruházban - a nyitás pillanata óta - vállalnak gyermekfellügyeletet. Általában háromtól hat esztendős korú gyermekeiket a szülők, amíg ők vásárolnak, bevi- hetilk a játszó-sarokba. Ott természetesen az áruház egyik dolgozója vigyáz rájuk, néha játszik is velük. Pál Józsefné gazdasági igazgatóhelyettes azt mondja, hogy már az első perctől kezdve nagy forgalmat bonyolít le a gyermekmegőrző. Érthető is, hiszen a szülők kényelmesebben vásárolhatnak a kis „kerékkötők” nélkül. Nem ritka az olyan nap, amikor ötven apróság tölt el a kellemes kis zugban félórát vagy egy órát. — Volt már arra is precedens, hogy az információt ellátó munkatárs mellé még valakit le kellett küldeni az adminisztrációból a gyerekekhez - mondja az 'iglazgatóhelyettes. És hogyan vélekedik az áruház ingyenes szolgáltatásáról Varga Ferencné, aki rendész és „gyermekfelügyelő” egyszemély. ben : — Előfordul, hogy egyszerre tíz gyerek is összejön. Vidáman játszanak. Néha úgy belejönnek, hogy a szülők alig tudják elcipelni őket. Vagy csak olyan áron, hogy megígérik a csemetének, hogy az itt látható játékok hasonmása közül egyet azonnal meg is vásárolnak a 'játékosztályon ... Hogy mikkel lehet játszani? Az információs pult mögött hatalmas szőnyeg. Ez a gyermekék birodalma. A falon tábla, hozzá kréta. Van még dömper, hintakakas, meg számtalan gumijáték, építőkocka. És mind lemosható ! — Persze, van olyan gyerek, aki nem játszani, hanem beszélgetni akar. Helyesebben kérdezget - magyarázza Varga Ferencné. — Szinte minden párbeszéd így kezdődik: „Néni! Mit csinál?" Aztán folytatódik, hogy mit lehet vásárolni az áruházban, s milyen játékok Vonnák. — Szívesen vigyáz a gyerekekre? — Hogyne. Értek a nyelvükön. Hiszen nekem is van kis- unbkám. Tízhónapos és Betti a ineve. Hagyományt teremtettek Ha Szekszárdon kevés helyen és kevesen, a Gróf Pál utcai tízemeletes toronyházak lakói közül jónéhányan tudják, hol kereshetnek színházba, moziba járásuk idejére apróságaik mél- íé kedves és szolgálatkész pótmamákat. A „bázis" a házaktól alig néhány méternyire van: a szekszárdi Egészségügyi Szak- középiskolában. Az iskolában négy éve született meg az a gondolat, hogy a tanulók elméleti tudásukat gazdagító gyermekék felügyeletét vállalják. A koordináció a kollégium épületében, dr. Polgár Ferencné kollégiumi nevelő szobájában folyik. Az iskola harmadikos és negyedikes tanulóinak pótmamaszolgálati házirend szabályozza a szabad idejükben, párosán és ingyenesen vállalt munka szabályait. Az iskola egyik tantermében találkozunk három „régi” és egy „új” mamával, a már érettségizett Végih Ildikó, Kocsis Ágnes, Újszászi Évával, és a harmadikos Pápai Júliával. Közöttünk ül dr. Erdős! Ervinné igazgató- helyettes és dr. Polgár Ferencné. Dr. Polgár Ferencné: - A kezdetben plakátokat rajzoltunk és kifüggesztettük a Gróf Pál utcai házakra, a kertvárosi ABC-re és a játékboltba. Az igényeket én összesítőm, én beszélem meg a szülőkkel, mielőtt lányaink vállalták volna a gyermekifelügyeletet. Huszonhat tanulónk vállalt gyerekőrzést. — Milyenek voltak a szülők? Szinte egyszerre mondják: — Nagyon kedvesek. Ránk bízták a lakást, vacsorával kedveskedtek. Kocsis Ágnes: - Mi mentünk a gyermekekért a bölcsődébe is. Ha megláttak bennünket, már nevettek. — A szülőktől nagyon sok szeretetet kaptunk — veti közbe Újszászi Éva. - Most volt a ballagásunk. A tornateremben ott várt rám a kisfiú egy szál virággal a kezében. Nagyon meghatódtam. Pápai Júlia a programokról beszél : — Ha jó idő volt, levittük őket az udvarra, máskor olvastunk, meséltünk nekik. Álljon Itt egy villámstatisztika, hogy kik igényelték az egész- ségügyis lányok segítségét: atomfizikus, mérnök, rendőr, asszisztens, tanuló feleség. Milyen célból: tanulás, színház, mozi és kóruspröba, ilyesmi. A lányok szeretetet adtak a gyerekeknek. A kicsiket születés- és névnapjukon saját készítésű ajándékkal lepték meg. — Nem próbálták a szülők megfizetni munkájukat? — El se fogadtuk volna! - tiltakoztak! - Csokoládét, könyvet kaptunk. — Nem tudom elfelejteni — mondja Pápai Júlia — amikor először fürdettem négyhetes csecsemőt. — Az iskola 1-2 évében csecsemőgondozási ismereteket tanítunk - mondja az igazgató- helyettes —, babákon. Harmadikban már csak elmélet van. A lányok, ha egy-egy családhoz kimennek, a csecsemőgondozás és a gyereknevélés folyamatát látják, tanulnak. Dr. Polgár Ferencnétől tudom, hogy szeptembertől egy teljes egészségügyi osztállyal, néhány óvónőképzőssel kiegészítve folytatódik ez a dicsérendő vállalkozás, a pótmamaszolgálat. Az egészségiigyis pótmamák Dr. Erdősi Ervinné igazgatóhelyettes és dr. Polgár Ferencné kollégiumi nevelő Égy résztvevő emlékezik „Próbaidő” után.. Egy amatőrfénykép és néhány KISZ-tag emlékezik egy tisztavirágéletű kezdeményezésre. A fénykép szótlanul illusztrál, ellenben a kép egyik szereplője, Nagy Istvánná, a Tolna megyei Moziüzemi Vállarat dolgozója nem. — 1974—75-ben Deli Erzsébet, az akkori KISZ-titkár gondolta ki a pótmama-szolgálatot, pontosabban: a gyermekmegőrzést — mondja Nagy Istvánná, aki ebben az időben még alig egy éve dolgozott a vállalatnál. — Ezzel a kezdeményezéssel a fiatalabb, kisgyermekes szülőket ösztönözni akartuk a moziba járásra. A Nagyvilágban minden együtt volt. Itt van a mozi pinceklubja, ahol a hét egy napján, az első vetítés idejében — 6-tól 8-ig — vigyáztunk a gyerekekre. Vásároltunk nekik játékszereket, társasjátékokat, diafilmvetítőt. (Ezek már évek óta gazda nélkül vannak.) Amikor a mozi pinceklubjában még volt igény a gyermekmegőrzésre. (Archiv felv.) — Hány gyerekük volt egy- egy alkalommal? Nagy Istvánná tétováz. Mindez régen volt, 6—7 éve. — Esténként talán öt-hat, majd egyre kevesebb. Inkább nagyobbacskák. Velük jobban tudtunk foglalkozni. — Mozilátogatók gyermekei voltak? — Főleg az ismerősök hozták ide gyermekeiket. — Meddig „élt" a megőrző? — Ha jól tudom, hat hétnél nem tovább. Nem igényelték az emberek, pedig mi szerettük volna továbbra is fenntartani. Talán az emberek moziba járási igénye se volt megfelelő. Talán hosszú volt a gyerekeknek az esti vetítés, szülők nélkül. Nyolc után kezdődhetett otthon a fürdetés, a lefektetés. Tavaly, Miklós napján a szekszárdi Alisca lakásszövetkezet kezdeményezésére, némely „megszállott” lakó társadalmi munkával, és a megyei tanács anyagi segítségével a Béri Balogh Ádám utcai tízemeletes „zöld ház" egyik közös tárolójában gyermekklubot avattak. Ennek a szabadidőshelyiségnek azt a funkciót szánták — a közösségi kapcsolatok erősítése mellett —, hogy esténként öttől nyolcig egy anyuka vigyáz a ház gyerekeire, játszik velük, amíg azok szülei elfoglaltak. Most, a nyári szünetben zárva találjuk a közös tárolót. A szépen berendezett, technikai eszközökkel is ellátott klub „próbaidejéről" Csik Attiláné házvezetőségi tag beszél: — A klub megvalósításának mozgatórugója a ház- bizottság elnöke, dr. Leidecker Jenő volt. Sürgött, mozgott, szervezett. Kibővített ülésen tárgyaltuk meg a feladatokat. Az alkotásban, a tervezés folyamán mindenki lelkesedett. Hétfőre felnőttnapot terveztünk, a hét többi napja a gyermekeké volt. önkéntes vállalással osztottuk be az ügyeletet. Sajnos a ház hatvan családjából Csak tizenöt anyuka vállalt ügyeletet. Az első időben nagy volt a lelkesedés, az anyukák remek programokkal szórakoztatták a gyerekeket. Lent volt 10—15 gyerek télen, aztán egyre kevesebb. Márciusban már alig volt lent gyerek. A jó idő beállta is hozzájárult ehhez, a nyár eljöttével pedig vesztett vonzerejéből a klub. Persze menet közben különböző hangokat is lehetett hallani, a házban, hogy minek kell a klub egyáltalán. Ha továbbgondoljuk, közösségi vonzatoi is vannak ennek a dolognak. Nem élünk, gondolkodunk és érzünk hasonlóképpen. Az ittlakák együttélési igénye, erkölcsi normái is mások. Az ötnapos munkahét a családoknak kedvezett, a klubnak nem. A próbaidőn túl vagyunk. Az ősz beálltával újra próbálkozunk... Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Szűcs László János és Vitaszek Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor és Kapfinger András készítette.
