Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-24 / 146. szám
1982. június 24. Képújság 3 A megyei tanács vb tárgyalta Háztáji- és kisegítő gazdaságik Gyermek- é$ ifjúságvédelem Tolna megyében Egy gyakrabban és egy ritkábban visszatérő témát tár-/ gyalt meg tegnap délelőtt megtartott ülésén a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, melynek e napi munkájában részt vett a tanácskozási joggal meghívottakon kívül dr. Szabó Károly, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és dr. Boruzs Gyula is, a MÉM képviseletében. □lésének második napirendjeként foglalkozott a testület Barsi Mihály osztályvezető írásos jelentése alapján a háztáji és kisegítő gazdaságok termelő tevékenységével, illetve annak segítésével. Ezt megelőzően önálló napirendként 1980-ban tekintette át a végrehajtó bizottság a háztáji és kiseqítő gazdaságok megyei helyzetét, ekkor kérve számon 1977 derekán hozott határozatának végrehajtását. Ez a határozat eav olyan intézkedési tervet tartalmazott, mely azokat a tennivalókat foq- lalta össze, amelyek a háztáji és kisegítő qazdasáqok termelésfejlesztését célozták a korábban született központi elképzeléseknek megfelelően. Űj feladatok előírására akkor éppen úqy nem került sor, mint most, bár a mérleg reális voltának elismerő hangsúlyozása mellett a testület tagjai - és maga dr. Boruzs Gyula is - a további, egynémely vonatkozásban központi intézkedésre érett problémára hívták föl a figyelmet. Mint a vb megállapította : a Tolna megyei helyzetkép megnyugtató, növelni kell az integrátor szerepét betöltő nagyüzemi gazdaságok érdekeltségét a háztáji és kisegítő gazdaságok segítésében. Továbbá: szervezettebbé kell tenni a felvásárlást, mert a felvásárlás ma is sokszor visszaköszönő szervezetlenségével nem szabad kockáztatni a termelői kedvet, bizonytalanná tenni a termelőket. Szó esett természetesen a kisgépellátás gondjairól is, továbbá arról, hogy szükséges növelni a nagyüzemekhez integrált háztáji és kisegítő gazdaságok számát, hogy továbbra is elvóvhassuk mennyiségben és minőségben az ellátás sze m pontjóból n élkü I öz'h etette n termékeiket. Az ülés második felében olyan beszámolót tárgyalt meg a végrehajtó bizottság - a művelődési és az igazgatási osztályvezetők: Póla Károly és dr. Lencsés Gvula előterjesztésében —, mely tárgya miatt nemcsak a pórt-, állami, társadalmi, tömegszervezeti vezetők körében vált ki alkalmasint szenvedélyes vitákat. Ahogy országosan, Tolna megyében is növekedett a veszélyeztetett gyermekek száma az elmúlt évek során, jóllehet a korábbiaknál lényegesen összehangoltabb napjainkban a veszélyeztetett gyermekek védelmét ellátó tanácsi és nem tanácsi szervek munkája. De, megegyezően a Minisztertanács ez év májusában hozott határozatának megállapításával: a gyermek- és ifjúságvédelem eredményei nem azonos arányúak a rájuk fordított energiával. Az országban ez idő szerint 100 ezer veszélyeztetett gyermek él. Tolna megyében tavaly az oktatási intézmények 1707, a gyámhatóságok 2358 veszélyeztetett gyermeket tartottak számon. Megjegyzendő, hogy az oktatási intézmények nyilvántartásában szerepelnek olyanok, akik a gyámhatóság listáján is szerepelnek. ’ (Megállapította a vb, hogy 1975 őszén hozott határozatának megfelelően a gyermek- és ifjúságvédelem érdekeltjei általában eredményesen szervezték meg munkájukat, de a jelenlegi helyzet és a kedvezőtlen tendenciák méa szorosabb egvüttmű- ködést, feszesebb koordinációt tesznek szükségessé minden vonatkozásában a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában. A határozat, amit a testület megalkotott a beszámoló vitáját követően, főleg e feladatokat tartalmazza. Aratnak Tengelicen Szombaton befejezik az őszi árpa betakarítását Két hét múlva kezdik a búza aratását A tengelici Petőfi Mgtsz szőlőhegyi határában hétfőn délután kiküldtek egy E—516-os kombájnt „órpakóstolóra”. Azon a délutánon megszemlélték a szövetkezet vezetői a határt, s a műhelyekben, a szárítóüzemben utolsó próbát tartottak. Kedden reggel, úgy kilenc-tíz óra között négy kombájnt küldtek a 126 hektáros árpatáblára. Pintér András főagronómus- sal a tábla közepén találkoztunk. — Hétfőn is volt esőnk, kedden éjszaka is, de a magasabb részen meg tudtuk kezdeni a betakarítást. A soproni fajta árpa jó termést adott, most már látjuk, hogy a gondos növényápolási munka eredményes volt, a jól előkészített talaj jó termést ad. A műszaki ágazat vezetője, Gulácsi László gépészmérnök is örömmel mondja, hogy . idén szép csendben, a tervnek megfelelően, az alkatrészhiány rémítő árnyéka nélkül készültek a termés betakarítására. Három régi kombájnjuk mellett idén egy újat is üzembe állítanak. Dolgoztak kedden a kombájnok hagyta tarlón a bálázógépek is, de a szárítóüzemet is beindították, annak ellenére, hogy az árpa nedvességtartalma 17 százalék körül van. A hét végére betakarítják az árpát. Ebből nem adnak el, hanem az állattenyésztési ágazatban, főleg a sertések etetéséhez használják fel, illetve a tagoknak adnak el a háztáji gazdaság teljesítményének növelése érdekében. A szövetkezet elnöke, Martos István is megfordult két alkalommal szerdán az árpatáblában, ellenőrizte a gépek, az emberek munkáját. Ö is elégedett a terméssel, mint a kombájnosok, akik elsősorban a szezonra készültek nagy elánnal, nemcsak azért, hogy gyorsan, minél kisebb veszteséggel takarítsák be a terményt, hanem azért is, mert a betakarítás több munkával és több pénzzel is együtt jár. Az elnök dicsérte a kombájnosokat: Hauszmann Józsefet, Bornemissza Gézát, Bornemissza Istvánt, Komjáti Istvánt és Földi Józsefet. A szövetkezet vezetősége nem sajnálta a pénzt, vettek egy Prága műhelykocsit, és az, szerelő-vezetőjével együtt állandóan az aratók közelében tartózkodik. Pálmai Adóm műhelykocsivezetőnek az aratás két napján még nem sok dolga volt, egyedül az új E—516- os kombájn „gyengélkedett”, mivel most még csak 29 órát járatták, az ötvenedik óráig még több hiba előfordulhat. A mostani hiba: néhány ékszíjtárcsa beállítása nem pontos. De a kíméletes ötvenórás be- járatási idő elégséges lesz arra, hogy mire a búza aratásához fognak — 1010 hektár őszi búzája van a szövetkezetnek —, két hét múlva mind a négy kombájn teljes kapacitással dolgozhasson. Az üzemeltetéshez szükséges kenőanyagról, alkatrészről, hajtóanyagról gondoskodtak — no és az emberekről is, akik a búzatáblákon, a szárítóüzemben, a javítóműhelyben és a tehergépkocsik volánjainál dolgoznak. A tengelici termelőszövetkezetben gazdag termés betakarítására készülnek. A gondos agrotechnikai munka eredményeként, a terméseredmények a várt szintet elérik. Atomerőmű-építkezés Elismerés, kis késéssel Vasbetonszerelők a segédépületnél A napokban volt egy értekezlet, amelyet a MiÉLYÉPTERV rendezett. Ott hangzott el - jó hároméves késéssel - Máthé Adorjánnak, a VIZITERV osztályvezetőjének dicsérő hozzászólása, amelyben elismerte, hogy a 26-os Állami Építőipari Vállalat szakembereinek igazuk volt, amikor ragaszkodtak ahhoz, hogy Pakson a Duna-parton az erőműhöz tartozó víztörő ládákat először megépítik, s azután süllyesztik le a víz alá. A tervezők három lépcsőben végeztették volna ezt a munkát. A vállalat ezzel nem értett egyet. Több okból is. Ilyen módszerrel már évtizedek óta dolgoznak és jól. Másodszor pedig nem volt idejük három évig egyetlen munkával foglalkozni. Tehát akkor meggyőzték a tervezőket. A feladatot kifogástalanul teljesítették, s most megkapták érte - igaz kicsit későn - az erkölcsi elismerést. A dunaújvárosi építőgárda különben ilyen csendesen dolgozik. Nem járnák kilincselni, nem verik az asztalt. Dolgoznak. Az elismerés pedig mindig jön. A jó munka után mindig. Száraz László főépítésvezető mesélte az előbbi dicséret történetét. — Volt nálunk egy főtechnológus. Úgy jellemezhetném : a megtestesült csend. Söha nem hallottuk a hangját. Tanítómesteremnek tartom: Bonta Józsefnek hívják. Várjunk csak egy pillanatig! Örkény István az ötvenes években így ír Füstbe ment párbeszéd című, Dunaújvárosról szóló riportjában: „Bonta a magyar mélyépítő mérnökök egyik büszkesége: olyan ember, aki nagy és önálló terveket valósít meg . . . így vallatta ki Bontót is ez a kíváncsi város, mégpedig azon a nevezetes értekezleten, amikor a szivattyúház építéséről folyt a szó. Nem valami óriási épület ez: nyolcszáz négyzetméter az alapterülete, három emelet forma a magassága, csak hát benne áll a Duna medrében, a víz alatt ... Az ilvet keszon süllyesztéssel szokták építeni. De akkor megszólalt az értekezlet résztvevői közül a leqcsende- sébb és a legfélszepebb, és azt a meghökkentő kijelentést tette. hogy csinálna ő egy mester- séaes sziqetet a Dunán, arra fölépítené a szivattyúházat, kikotorná a szigetet alóla és úav süllyesztené le, araszolva a víz alá." Ugyanezzel a módszerrel süllyesztették itt Pakson a víz- ládákat a Dunába. Bő negyedszázaddal az önkény István által hallott és leírt értekezlet után. S ez a Bonta József *— aki sapnos már nem él - Száraz Lászlónak, a dunaújvárosi 26- os ÂÉV paksi főépítésvezetőjének a tanítómestere. OTMILLIÁRD FORINT... A dunaújvárosi építők 1974 óta dolgoznak Pakson. Akkor ötmílliárd forintos feladatot tűztek ki számukra. Ennyi munkát kell az építkezés végéig elvégezniük. Az első évben 200 millió forintot teljesítettek, majd fokozatosan emelkedett a feladatuk. A csúcs 1980 volt, amikor 650 millió forintot „építettek” be Pakson. Mostanában csendesebb idők járnak, kisebb a feladat. Az idei évben ismét 200 millió forintos a megrendelés. Az igaz, hogy 1980-ban sok alvállalkozóval dolgoztak, tehát a bevétel 40 százalékát ők teljesítették és vitték is el. De közben megépítették az egyes számú vízkivételi művet, a Duna-parton a hullámtörő berendezést, és még egy csomó jelentős építményt. Az idén a 3-as, 4-es blokk főtrafótéri munkáit, a kettes dízelgépházat, a besűrítő épületet építik. Megkezdték a segédépület alapozását. Várhatóan még az idén elkezdhetik a PAV oktatási központjának az építését, szerelését. Ismerik már pz 1983-as feladatok jő részét is. Rájuk vár a kettes szellőző kémény megépítése, az udvartéri belső mélyépítési feladatók és a hulladék- temető elkészítése. AZ ELSŐ NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNY — Mélyépítők vagyunk. Az izgalmasabb. Ott alkalmazkodni kell a talajviszonyokhoz, ebből adódik, hogy a kész tervek mellett is sokat lehet rögtönözni — mondja a főépítésvezető. — Most kezdtünk hozzá az első nukleáris építmény alapozási munkáihoz. A segédépületet bízták ránk. Nincs tapasztalatunk ebben, de presztízskérdést csinálunk belőle, s bízom abban, hogy kifogástalanul megoldjuk ezt a feladatot is. Harcos Ignác építésvezető „öreg róka” a szakmában, jó „csapata" van. Ö irányítja a munkát. Vállalaton belül a paksiakat így hívják: a káderkohó. — Azzal kezdődött, hogy az előző főépítésvezetőt az ÉVM áthelyezte. Farkas János a 22t. es AÉV igazgatóhelyettese lett. Kovács Gábort Budapestre főépítésvezetőnek, Csűrös Dénest Dunaújvárosba, a vasműhöz, szintén főépítésvezetőnek, Gazs- parovszky Tamást szintén Budapestre helyezte a vállalat, magasabb beosztásba — mondja Száraz László. — Az utánpótlás kicsit akadozik, most Száraz László főépítésvezető talán nehezebb helyzetben vagyunk, mert „kifújt" a káderkohó. Ennek ellenére az új feladatot is megoldjuk. — Mi ennek a titka? — Kínosan ügyelünk arra, hogy a beruházó-kivitelező és a tervezői kapcsolat tökéletes legyen. Ez eddig sikerült. — önöket nem dicsérik, nem szidják itt Pakson. Csendesen dolgoznak. Megéri? — Sokszor jobb módszer állandóan a nehézségekről beszélni, mert akkor jobban figyelnek, s helyenként jobban is dotálják a munkát. De mi azon az állásponton vagyunk, hogy így is az az ügy van igazán elintézve, amit mi oldunk meg. Száraz László 1960-ban fejezte be az egyetemet. Hídépítő mérnök. Á dunaújvárosi építőknél, kezdett — azóta is ott van. Az első munka a pécsi hőerőmű volt, majd következett Százhalombatta, egykét külföldi munka Csehszlovákiában és az NDK-ban, a paksi építkezésen, mint előkészítő dolgozott. 1977-ben nevezték ki főépítésvezetőnek. Budapesten lakik, naponta 240 kilométert utazik. — Kinek jó ez az ingázás? — Nekem nem, az biztos! — válaszolja. — De Budapesten építkeztem, olyan családi életet alakítottunk ki, hogy inkább vállalom az ingázást. — Hogy kezdődnek a napjai? — Általában fél hatkor indulok. Útközben megállók azoknál a vállalatoknál, amelyek nekünk szállítanak, így Érden, Székesfehérváron. Természetesen Dunaújvárosban, a vállalat központjában is elintézem az ügyes-bajos dolgokat. Tulajdonképpen az a dolog lényege, hogy mindenhol ott kell lenni. Tárgyalni kell a tervezőkkel, az alvállalkozókkal, a szállítókkal, a beruházóval. Személyesen kell tárgyalni, mert a levelezés sok időt vesz igénybe és lassítja a munkát. A 26-os Állami Építőipari Vállalat paksi főépítésvezetőségének több mint 300 munkatársára még 1987—88-ig kettő, kettő és fél milliárd forintnyi munka vár. H. J.-G. K. Kombájnok vágják az árpát a domboldalon Már dolgoznak a bálázók is Még az idén elkészül a második vízkivételi mű
