Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-20 / 143. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 143. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. június 20., vasárnap. Mai számunkból A PANELHÁZNÁL NINCS „KÉZNÉL” A KERT (3. old.) ON KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK <4. old.) CSALÁD - OTTHON <5. old.) NÉGY NAP BULGÁRIÁBAN (3. old.) Hazajönni jó Amikor Judit — Bartók A kékszakállú herceg vára című operájában kitárja az ötödik ajtót, a teljes zenekar és az orgona hatalmas, tiszta akkordjai érzékeltetik a beáramló fényözönt, a fölülmúlhatatlanul csodálatos látványt. Nem tudhatom, ki hogyan van ezzel, de én valahányszor külföldi útról megtérek és fölcsapódik előttem a határsorompó, mindig ezt a himnikus muzsikát vélem fölbarsanni. Hazajönni istenien jó ebbe a tágas égű, ezer bajú, itt-ott még mindig poros, ám szemlátomást fiatalodó főnikhazába. Hazajönni jó — ezt bizonygatta a napokban dr. V. Z.-né is, aki ötvenhatban Nyugatra szaladt a fia után, de Oh-jelzésű kocsija mostanában mind gyakrabban tűnik föl hazai tájakon. Azért jött most is, hogy jól megszívhassa tüdejét az itthoni levegővel, s jobban bírja odakint a következő egykét esztendeig. Csónakázás közben hosszan áztatta kezét a homoksárga, békalencsés Tiszában, s miközben a szeme megfényesedett, tűnődve mondta: ,,A svájci tavak tisztábbak, de a vizük nem ily selymesen simogató”. Ha ezt érezte, higgyük el neki. Ügy van bizony, amint Kádár János mondotta néhány esztendeje: utazni szerető emberek kétszer örülnek nálunk: amikor elindulnak valahová és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. De hát hogyan, mitől lett ez a mi országunk marasztaló, kellemes otthonává kommunistáknak és hívőknek, magyar és nem magyar anyanyelvű polgároknak egyaránt, s mi húzza vissza — legalábbis időnként — a világ más tájékain tántorgó hazánkfiait? Ne áltass.uk magunkat a magyar mezők szépségével, másutt is lelket gyönyörködtet a kitárülkozó, dúsan termő rónaság. Hagyjuk a szöveget hegyeink és lankáink egyedi bájáról — a glóbusz bőveíkedil? még fenségesebb csúcsokban és gazdagabb völgyekben. Nincs értelme döngetni a mellünket, mert szorgalomban, higiéniában, az új dolgok iránti fogékonyságban azért vannak, akik előttünk járnak Európáiban. Hát akkor? Mivel magyarázható, hogy mindnyájan jól érezzük magunkat? Miért kénytelenek elismerni még az ellenségeink is, hogy „Magyarországról politikai okokból már nem disszidálnak az emberek?” Valóban csak a „jó evés és jó ivás” vonzza hozzánk o turisták tömegeit? A varázsa a párt politikájából fakad-e, s az a légkör teszi, amelyben jól érzi magát a tisztességes honpolgár? ligy lehet, mert a párt — amely 750 ezer kommunista akcióegységét jelenti — meg tudta tényekkel, eredményekkel győzni a lakosságot arról, hogy övé az ország, s kedvére formálhatja. Szeretünk énekelni, bajainkból is tréfát csiholni, s ez messzire hallatszik. Gyakran még kijön belőlünk régi rossz énünk — legyintünk az okos szóra és a keményebb munkától néha húzódozunk —, de azért szépen gyarapodik a bizalom. A párt tanította meg az önfejűeket is arra, hogy gondolkodjanak, s ne hangerővel, hanem érvek fölvonultatásával győzzenek a vitában. Húsz évvel ezelőtt még jelentős tömegek gyanakodtak arra', akit egy üzem élére kineveztek, s megesett, hogy az igazgató fennhéjá- zással és dörgedelmekkel reagált. Ma pedig, leszámítva a problémákat, a munkások bíznak a vezetőkben és viszont. Aki tisztességgel látja el a dolgát, az valóban nem fél semmitől, de ha huncutságot lát, nagyon hamar visszavonja a bizalmát. És ebben az esetben csak fölső pártfogók tarthatják meg — ideig-óráig — székében a talajt vesztett főnököt. Külföldről azért sietünk haza, mert szeretünk belebeszélni a közügyekbe, s ennek mind több a látszatja is. Nincsenek kacskaringók a párt politikájában, biztosan tudnak rá alapozni és építeni az emberek. A párt 25 évvel ezelőtt kimondta, hogy nemcsak a végrehajtásban van szükség az üzemi, intézményi közösségekre, hanem már a tervezés és a döntés időszakában is. Előfordult, hogy egyesek ezt semmibe vették, de nem is maradtak sokáig a helyükön. A nép egésze mindenre jól emlékszik, s megjegyzi a politika ígéreteit. Látja, tudja, hogy nincs mellébeszélés, az MSZMP politikájában a tettek egybevágnak a szavakkal. Kertelés nélkül, az ország színe előtt beszélünk az ország gondjairól és nem bokacsattogtató, hanem meditáló, meggyőződéses emberekhez fordulunk megoldásuk végett. Alkotó légkörben élünk tehát, s ez a legfontosabb, mert lehetnének ebben az országban kolbászból a kerítések, csokoládéból az útszéli fák; mondhatna a statisztikai hivatal csodaszépeket a népgazdaság fejlődéséről, szónokolhatnának akár a retorika bajnokai is a jelen szépségeiről, ha a társadalom és benne az egyén közéleti fájdalmakról panaszkodna. De amikor föntről jön az óvó figyelmeztetés, hogy a helytálló munkás legyen gerinces és ne hagyja magát ráncigálni — ez ugye jó hatással van a közérzetre? Sokat mérgelődünk azok miatt, akik a múltban is dolog nélkül eresztettek pocakot, de — félremagyarázva a szocialista nemzeti egység fogalmát — ma is a társadalom nyakán élősködnek. Ezek is itt élnek köztünk, s a maguk'' huszadrangú problémáit szemérmetlenül azok nevében sírják el, akiknek még a 2-es, 3-as számú gondjait sem tudtuk megoldani. Nem azok a jó magyarok, akik szájaskod- nak, hogy meghalnának a hazáért, hanem azok — bárkik voltak is —, akik csendes szorgalommal munkálkodnak érte. Az ilyenekkel teljes egyetértésben akarunk küzdeni tovább olyan Magyarországért, amely számunkra a leggyönyörűbb, s amelynek határain mindig örömmel lépnek be a hazatérők és a' külföldi látogatók egyaránt. F. NAGY ISTVÁN Külügyminiszteri találkozó New Yorkban Gromiko és Káig megbeszélései a leszerelésre! és a Közel-Keletről Hóig amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter a pénteki, ötórás tárgyalás után. (Telefotó - AP-MTI-KS) New Yorkban tegnap is folytatták a szovjet-amerikai kül- ügym i niszteri tá rgya fásokat. Andrej Gromiko szovjet és Alexander Haig amerikai külügyminiszter előzőleg pénteken este ötórás megbeszélést folytatott az Egyesült Államok ENSZ- k é pvise létének é püle tében. Alexander Haig d megbeszélésről távozva újságíróknak elmondta, hogy a tárgyalások napirendijén pénteken kizárólag a fegyverzetkorlátozási tárgyalások problémái szerepeltek. Haig fogalmazása szerint Reagan elnök javaslatait vitatták meg. Ismeretes, hogy a Szovjetunió mind a közép-hatótávolságú, mind pedig a ballisztikus rakéták esetében elfogadhatóba noknak nyilvánította a szóban forgó javaslatokat, így áz a tény, hogy továbbra is ezék körül forognak az érvek és ellenérvek, megfigyelők szerint nem feltétlenül jó jel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este 13 szavazattal, két tartózkodás mellett újabb két hónapra meghosszabbította az ENSZ libanoni békefenntartó erőinek mandátumát. A békefenntartó erők megbízatása szombaton járt volna le, s a Biztonsági Tanács — Haig az újabb találkozó előtt elmondta még, hogy a második megbeszélésen — amelyre szombaton délelőtt a Szovjetunió amely korábban hathónapos időszakokra hosszabbította meg azt — Perez de Cuellar ENSZ- főtitkár javaslatára úgy döntött, hogy ezúttal csak két hónapra terjeszti ki az UNIRL- csöpatok mandátumát, tekintettel a közben rendkívül súlyossá ENSZ-képviseletén került sor - a megbeszélés középpontjában várhatóan a közel-keleti hely-, zet lesz. vált libanoni helyzetre, s arra, hogy az ENSZ-erők a libanoni inváziót elkövető izraeli csapatok számbeli fölénye és nagyobb tedhnikai felszereltsége miatt, valamint megbízatásuk jellegénél fogva sem tudták útját állni az agressziónak. Losonczi Pál burmai programja Losonczi Pál, az Elnöki Tanács burmai hivatalos, baráti látogatáson tartózkodó elnöke, szombaton délelőtt egy állat- tenyésztő és értékesítő komplexumot tekintett meg a Ran- goontól huszonkét kilométernyire fekvő Pynmabin községben. Az állami mintagazdaság, amelynek jelentősége messze túlnő területének határain, meghatározó Burma fejlődő mezőgazdasági életében, mert tudományosan megalapozott fajtakísérletei a kisgazdaságok százezreit segítik. A látogatásra a magyar államfőt és a vele tartó más kormánytisztviselőket, szakértőket — közöttük Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert — elkísérte U Maung Maung Kha burmai miniszterelnök, Chit Hlaing külügyminiszter és U Ye Goung földművelési és erdő- gazdasági miniszter. Ezután a magyar küldöttség a burmai kormány által rendelkezésére bocsátott különrepülő- gépen Pagan városába utazott. Pagan a burmai fővárostól mintegy hétszáz kilométerre fekszik, s egy, a magyar honfoglalás körüli időkben virágzó birodalom egykori fővárosa. Magas rangú burmai személyiségek kísérték el a magyar államfőt a buddhista pagodák százainak világába. A magyar államfő és kísérete ma tér visz- sza Pagan városából Rangoon- iba. Libanonban maradnak az ENSZ-csapatok Épül a paksi buszpalyaudiiai1 Most már reménykedhetnek a paksi emberek, hogy a tervezett határidőre, szeptemberre elkészül az autóbuszpályaudvar. Egész télen kevés volt a mozgás az épület körül, a tetőnek is csak a váza készült el tavaszig, aztán kialakult a betontérség. A sok munkát a szerelések és burkolások jelentik, de van még betonoznivaló is. Az ablakkeretek a helyükre kerültek. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat éveken keresztül bizonyította Pakson, hogy milyen sokat tud produkálni, mégpedig jó minőségben, gz atomerőmű lakótelepén és a régi város területén egyaránt. Bizonyára a buszpályaudvar is megvalósul, sikeres lendülettel. Amikor a helyszínen járt fotóriporterünk, kétféle betonmunkát talált: útépítés és a leendő irányítóépület kör alakú, nagyon mutatósnak ígérkező „bástyafalát”. A kör kiemelkedik a térségből, füves rézsű lesz majd az épület lábánál. A főépület vasszerkezetét festik, megfelelő előkészítés, rozsdaeltávolitás után. Kép: Gottvald Károly _ A térbeton Jcészül az utolsó szakaszon Ez lesz az irányítóépület kör alakú „lába" A festés előtt rozsdamarót fújnak a vasszerkezetre
