Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

1982. június 16. NÉPÚJSÁG 3 Szallolakok Beszélgetés a SZOT életszínvonal- és szociálpolitikai osztályán Munkásszállások. Van, aki évekig várta, hogy kitörhessen fa­lai közül, más csak elmondásokból, kívülállóként formált képet a szállón lakók életéről. Am 80 ezer 800 embernek jelenleg is ez adja az ideiglenes otthont. Összesen 2283 munkásszálló mű­ködik hazánkban, 913 vállalat, intézmény tulajdonában. A szállók közül 501-ben nők, 174-ben családosok, a többiben fér­fiak élnek. Ezen túl az országos statisztikák arról is beszámol­nak, hogy körülbelül 13 ezer a magántulajdonostól bérelt szál­lás, ebből 8 ezer a fővárosban található. Mindezt figyelembe véve 93 ezer 800 családjától távol élőnek vagy otthontalan­nak nyújt ideiglenes lakáslehetőséget a munkásszállás. Atomerőmű nélkül nem biztosítható az energiaellátás Szerelik az 500-as csővezetéket a 2. számú reaktorblokkban A Szakszervezetek Országos Tanácsa életszínvonal-, és szo­ciálpolitikai osztályán Sáska Sándor és Mészáros János munkatársakkal beszélgetünk a munkásszállásokról, az ott élők körülményeiről.- Kezdjük a tényekkel. Ki is ez a közel 84 ezer ember? Hol dolgoznak, hogyan, mi­lyen körülmények között él­nek ideiglenes otthonaik­ban? — A szállón élők között az 1981-es adatok szerint 16 ezer a nő. Az összes 'lakó közel fele 30 éven aluli, de akadnak kö­zöttük olyanok is, akik már több évtizede élnek ilyen körülmé­nyek között. Sőt vannak, akik­nek nyugdíjas éveikre is az egvetlen lakhatási lehetőség a szálló. Ha népgazdasági áqak szerint vesszük szemügyre, lát­hatjuk, hogy munkásszállók te­kintetében az építőipar vezet. Követi a mezőgazdaság — első- sóiban az erdő-, a fa-, a víz- gazdálkodás — harmadik he­lyen áll cf vasasipar, majd a ve­gyészek következnek. Jelenleg 111 ezer 800 személyt tudnak a munkásszállókon elhelyezni, eb­ből 38 ezret Budapesten. Minő­ségileg öt kategóriát különböz­tetünk meg, ami a lakószobák férőhelyeinek a számától, a tisztálkodási lehetőségektől, a komfortfokozattól és egyéb szo­ciális körülményektől függ. Ma már a munkásszállók mintegy 50 százaléka megfelel a kor­szerű követelményeknek, nem­csak a lakhatás, hanem a sza­bad idő hasznos eltöltése szem­pontjából is.- A számadatok összeve­téséből az derül ki, hogy jó­val több a férőhelyek száma, mint a tényleges igénybevé­tel. Nincs ellentmondás az épülő új munkásszállók és az igények között? — Vannak szállók, ahol ma­ximális — sőt már megközelíti a zsúfoltság határát is — a kihasz­náltság, másutt üresen tátonqa- nak a szobák. Az ide vonatko­zó miniszteri rendelet értelmé­ben: ;Az állandó munkásszál­lás kihasználatlannak tekinthe­tő, ha a munkásszálláson elhe­Májusban megyénk közútjain harminchat személyi sérülés­sel járó baleset történt, tizen­kilenccel kevesebb, mint egy évvel korábban. A jelentős mértékű csökkenés ellenére is sajnálatos, hogy a tavalyi egy- gyel szemben az idén öt bal­eset követelt emberéletet. Ti­zenöt súlyos, míg tizenhat köny- nyű sérüléssel végződött, öt ember meghalt, tizenhaton sú­lyosan, huszonnyolcán könnyeb­ben sérültek meg, összesen hu­szonnéggyel kevesebb, mint a múlt év azonos hónapjában. Noha az előző évi adatokhoz viszonyítva az ittasan előidézett balesetek száma is csökkent há­rom és fél százalékkal, az oko­zók huszonkét százaléka ezút­tal is alkoholos befolyásoltság alatt karambolozott, s ez a szám a korábbi hónapokéhoz képest emelkedést mutat. A baleseti okok közül változatla­nul legtöbb volt a gyorshajtás és az elsőbbség meg nem adá­sa, ezek miatt keletkezett a ha­lálos balesetek többsége, de viszonylag sok szerencsétlenség előidézője volt a szabálytalan kanyarodás és a gyalogosok fi­gyelmetlensége is. A balesetek­nek csaknem ötven százalékát személygépkocsi-vezetők, hu­szonnyolc százalékát pedig az egy nyomon haladó járművek vezetői okozták. Amellett, hogy az iskolai év befejezésével útjainkon megso­kasodnak a vakációzó gyerekek, lyezett dolgozók száma éves át­lagban nem éri el az építési- műszaki norma szerinti férőhe­lyek 85 százalékát. A férőhelyek kihasználását a szállót fenn­tartó vállalatnak kell biztosíta­ni.”- Hallottam olyan esetek­ről, amikor több vállalat fo­gott össze munkásszállásaik jó kihasználása érdekében. Miért nem lehet ezt az együttműködést általánossá tenni?- Igaz, társadalmi és gazda­sági szükségszerűség a mun­kásszállások léte. Mégis a vál­lalatok saját 'pénzforrásokból építik, tartják fenn. Egy-egy fé­rőhely fenntartási költsége a munkásszállás minőségétől füg­gően 500-2500 forint között van. A térítési díj ugyancsak ka­tegóriától függően 45—65 forint­tól, 160-220 forintia terjed. Még ha áthárítja a szállót fenntar­tó vállalat a differenciát a bér­lőre, akkor is megvan annak a veszélye, hogy ha szüksége lenne a helyre, nem tudja ki­tenni az ott fakó, másutt ter­melő dolgozót. — Nem fordulhat-e elő ugyanez a veszély, ha a sa­ját dolgozó lép ki a válla­lattól?- Elvileg, a szabályok értel­mében a szállót is el kell hagy­nia. De előfordulnak — sajnos — nagyon különös esetek is. Egyik nagyvállalatunk munkás- szállójára több embert - sza­bálytalanul — több évvel ez­előtt, állandó bejelentővel vet­tek fel. Közülük nyolcvanon ki­léptek a vállalattól, de a szál­lót nem hagyták el. Kijelentet­ték: csak akkor hajlandók tá­vozni, ha adnak nekik megfe­lelő .lakást. Képzeljük csak el, hogy egy kislakás átlagos ára 500 ezer forint. Óriási összeg. Természetesen a dolgozókat az utcára nem lehetett kitenni. Kü­lönféle utánajárásokkal - az új munkahelynél, rokonoknál tör­ténő bejelentkezésekkel — öt­ven embert sikerült kijelenteni a szállóról, de harminc tovább­ra is ott tartózkodik a válla­lat munkásszállásán. Bírósági akikre már nem egyszer felhív­tuk a járművezetők figyelmét, a jó idő több idős korút is ut­cára csal gyalog, vagy jármű­vön egyaránt, ezért a nyári hó­napokban megnő a KRESZ azon rendelkezésének a jelentősége, amely szerint „A vezetőnek fo­kozottan ügyelnie kell az út­testen... egyedül vagy csopor­tosan haladó (áthaladó) gyer­mekek, illetőleg koruk, testi fo­gyatékosságuk vagy más ok miatt saját biztonságukra ügyel­ni felismerhetően nem képes személyek biztonságának a megóvására.” Persze a közlekedési szabá­lyok az idős emberekre is vo­natkoznak és tőlük telhetőén azokhoz alkalmazkodni kötele­sek gyalogosan is, még inkább, ha járművezetésre vállalkoznak. Május 18-án egy segédmo- toroskerékpár-vezető, 83 éves ember az „Elsőbbségadás köte­lező” jelzőtáblát figyelmen kí­vül hagyva hajtott a 6-os fő­útvonalra, ahol egy teherautó halálra gázolta. A vizsgálat so­rán kiderült, hogy a tragikusan végződött baleset áldozata 45 évvel ezelőtt szerzett, érvényte­len vezetői engedéllyel közle­kedett, az azótá megváltozott forgalmi szabályokat bizonyára hiányosan ismerhette, napjaink sűrű forgalmának következmé­nyeihez már koránál fogva' sem volt képes megfelelően alkal­mazkodni, s mindez az életébe került. — Mit lehetne tenni az üresen maradt szállóhelyek­kel? — Egy példát említenék, ami esetleg csökkentené ezt a gon­dot. A fővárosi építőpiari vál­lalatok létrehozták az ÉVM Szolgáltató Vállalatot, ezzel a fővárosban lévő, 18—20 ezer dolgozónak lakást nyújtó építő­ipari szállások egy kézbe ke­rültek. így tehát megoldható a dolgozók megfelelő elhelyezése, átcsoportosítása. Talán a mun­kásszállók iránti igény csökke­nésével vidéken is megvalósul­ható lesz ez a fenntartási for­ma. Hiszen nem lehet érdeke egyetlen üzemeltetőnek sem, hogy félházzal tartson fenn egy szociális intézményt. — Említették, hogy mű­ködik 174 családos munkás- szálló is. Tudjuk azt is, hogy nagyon nehezen jutnak a fiatalok önálló lakáshoz. Nem lehetne-e a felszaba­duló munkásszállások laká­sait ideiglenesen, fiatal há­zaspárok részére, természe­tesen megfelelő jogi előké­szítéssel bérbe adni? — Elképzelni el lehet, hiszen ma is laknak házaspárok a szállókon. Csepelen például 19 lakásban 38 család él. Nagyon jó indulás ez a fiatal házasok­nak, hiszen nem kell drága al­bérletet fizetniük, takarékos­kodhatnak, gyűjtögethetnek az önálló otthonra. De mi van ak­kor, ha kilépnek a szállót fenn­tartó vállalattól, és mást kel­lene felvenni a helyükre? Mi a garancia, hogy elhagyják a szállót? Talán akkor lehetne ezzel az elképzeléssel foglal­kozni, ha nem a vállalatok len­nének a szállók gazdái, hanem egy központi szervezet irányí­taná valamennyit. — Mi lehet tehát a jövő útja a munkásszállók tekin­tetében? — A vidéki ipartelepítéssel, a dolgozók visszaáramlásával, a termelőfolyamatok korszerűsí­tésével valószínű, hogy tovább csökken majd a szállón élők száma. Következtethetünk abból is, hogy amíg 1975—76-ban 150 ezren éltek szállókon, ma már csak 80 ezer nyolcszázan. Kedvező folyamat ez, hiszen évről évre mind több ember számára szűnik meg a kétlaki élet, mind több család töltheti együtt a mindennapjait, élhet harmonikusabb, kiegyensúlyo­zottabb életet. Remélhetőleg a szállók nemsokára csak át­meneti lakásmegoldások lesz­nek a fiatalok életében. E szomorú esetből több ta­nulság is levonható. Igaz, hogy segédmotoros kerékpár az e járműre szóló vezetői igazol­ványon kívül bármely jármű- kategóriára érvényesített veze­tői engedéllyel vezethető, de csak olyannal, amelyik jelenleg is érvényes, nem pedig közel fél évszázaddal ezelőttivel, amelyiket azóta már több ízben is újabbakra kicseréltetve érvé­nyesíttetni kellett volna. Tény az is, hogy a segédmotoros ke­rékpárok vezetésének nem elő­feltétele az egészségi alkal­masság orvosi megállapítása, de ettől függetlenül, korhatár nélkül mindenkire, így a segéd- motorosokra is vonatkozik a KRESZ azon rendelkezése, amely szerint „Járművet az vezethet, aki a jármű biztonságos ve­zetésére képes állapotban van.” Jogosan feltételezhető, hogy a jármű kezelésében, a szükséges figyelem kifejtésében, a vezetéssel együtt járó szelle­mi tevékenység akadálytalan végzésében az idős kor hátrá­nyos tényezőként jelentkezhet. Mindenkinek önmagában, eset­leg orvos véleményét is meg- hallgahta, reálisan kell mérle­gelnie és eldöntenie, hogy elő­rehaladott korát tekintve eleget\ tud-e még tenni a járműveze­tőkre vonatkozó rendelkezések­nek, s hai úgy ítéli mea. hogy nem, mások és saját életének, testi épségének megóvása ér­dekében inkább mondjon le a járművezetésről. PIACSEK GYÖRGY Az egész világ energiagon- dokkai küszködik. Hogy milyen óriási ma már a világ energia- szükséglete, azt bizonyítja egy adat is: 8,‘5 milliárd tonna kő­olaj-egyenértékű energiaihordo­zó szükséges ahhoz, hogy éven­te ki lőhessen elégíteni Földünk 4,5 milliárdnyi lakosának ener­giaigényét. Természetesen ez az adat csak a mára vonatkozik. Az általános gazdasági fejlő­déssel együtt jár az energia- igények növekedése is. A növe­kedés üteme időszakonként és országonként változó, stagná­lás vagy csökkenés csak átme­netileg képzelhető el, az is csak rövid ideig. Az energiaszükség­let átlagos évi növekedési üte­mét világméretekben 3 száza­lékra, a- szocialista országok­ban 3,7, a fejlődő országokban pedig 4,4 százalékra becsülik az elkövetkezendő évtizedek­ben. Ha a világ energiaigényét fedező első rendű energiahor­dozók megoszlását vizsgáljuk a világban és hazánkban, akkor érthetővé válik: miért is* épül Magyarországon, Pakson is atomerőmű. A világ energia- igényét ma 45 százalékban kő­olaj, 28 százalékban szén, 19 százalékban földgáz, 5 száza­lékban vízi energia és 3 száza­lékban atomenergia elégíti ki. Hazánkban is hasonló a hely­zet. Magyarországon az ener­giaszükségletet 40—40 százalé­kos megoszlásban szénhidro­gén és szén biztosítja. Hosszú távú energiaellátás ilyen össze­tételben elképzelhetetlen. A kőolaj részesedési arányá­nak gátgt szab a magas ára, a korlátozott volta, a területi meg­oszlása, s ezáltal a hozzáfér­hetőség bizonytalansága. Ha­zánk olajkészletei nem fedezik szükségleteinket. Nagymértékű béhoratalra szorulunk. Igaz, az olaj döntő többségét a Szov­jetuniótól vásároljuk, tehát a bizonytalansági tényező nem hat ránk, de az ár, a szénihid­rogén korlátdíott volta ben­nünket is érint. A szénkészletek világszerte — hazánkban is — igen jelentő­sek. Ezek kiaknázása minde­nütt, így nálunk is növekedni fog. Azonban a jelenlegi fel­használási mód — az eltüzelés — igen sók problémát jelent: 'óriási mennyiségeket kell szállí­tani, a keletkezett égéstermé­kek igen sok problémát jelen­tenek, de nem kis probléma a salakeltávolítás és -elhelyezés, a szénbányászat munkaigényeinek a kielégítése. Ezek a problé­mák véglegesen csak akkor ol­dódnak meg, ha a szénből ked­vezőbb tulajdonságú energia- hordozókat állítanak elő, pél­dául szénelgázosítóssal, szinte­tikus tüzelőanyagok előállítá­sával szénből. Amíg a kísérle­tekből nagyüzemi gyakorlat lesz, addig sok-sok év eltelik még. Az energiaellátást viszont ad­dig is meg kell oldani. Új energiaforrásként jöhet számításba' a nap, a szél, a hévíz, a biomassza. Ezek az úgynevezett megújuló energia- források összességükben igen jelentősek, ennek ellenére az elkövetkezendő évtizedekben ezekkel nem lehet még jelentő­sen csökkenteni a világ energia­gondjait. Miért? Szakemberek azt mondják: ezek teljesítmény­sűrűsége ma még-alacsony. Ez a szakkifejezés azt jelenti: a berendezésekhez felhasznált szerkezeti anyagmennyiség és munkaerő — illetve az ezekhez felhasznált energia — igen ma­gas, más energiatermelő be­rendezésekhez viszonyítva. A legutóbbi, Ipari Minisztérium­ban tartott sajtótájékoztatón példaként említették: egy négy­zetméter napikollektor teljesít­ménye körülbelül 100 W. Egy szaporító atomreaktor aktív zó­nájában az egy négyzetméterre vonatkoztatott teljesítménysűrű­ség ennek mintegy 44 millió­szorosa. Ez a példa is világosan mu­tatja: a tudomány és a tedhni- ka jelenlegi helyzetét figyelem­be véve a világ, így hazánk energiabázisának nagyarányú kiszélesítésére csak a nukleáris energia kínál reális választási lehetőséget az elkövetkezendő évtizedekre. Pillanatnyilag ,nincs más elfogadható, megvalósít­ható lehetőség az energia­felhasználás' növekményének fokozására, mint az, hogy a nö­vekmény nagyobb hányadát a hasadóanyagok által termelt energiával kell és lehet kielégí­teni. A világon több mint húsz or­szágban, több mint 250 atom- erőművi reaktor működik. To­vábbi húsz ország szándékozik a közeljövőben atomerőművet létesíteni. Egy 1979-es kimuta­tás szerint a közeljövőben a Szovjetunióban a meglévő 31 reaktor újabb tizenkilenccel bő­vül. Az ÜSA-ban 87 működő reaktor van és megrendeltek, illetve építenek újabb ötven­egyet. Japán huszonnégy mű­ködő reaktorral rendelkezik je­lenleg, de a tervekben újabb 36 reaktor építése szerepel. Atomerőművek épülnék a szo­cialista országokban is: Bulgá­riában a meglévő két reaktor mellé újbb kettő épül, Lengyel- országban két, Romániában egy reaktor áll építés alatt, az NDK- ban a meglévő öthöz újabb két reaktor csatlakozik majd, hogy részt vegyen a növekvő energia- igények kielégítésében." Magyarországon két reaktor épül, kettőt megrendeltünk. A két reaktor közül az egyik már, az idén mintegy 300 millió kilo­wattóira villamos energiát ter­mel majd. A paksi atomerőmű" első blokkja 688 ezer tonna kőolajat szabadít fel. Ezt a mennyiséget a jövőben nem fű­tésre, hanem értékes kőolaj- termékek gyártására használ­hatják. Viszonylag rövid idő alatt lé­nyeges változást jelent a paksi atomerőmű belépése az ener­giatermelésbe. Ma még az áramszükségletet hagyományos energiavivők felhasználásával biztosítjuk. A paksi atomerőmű 1985-ben az energiaellátásból 15, 1990-ben pedig már 22 szá­zalékot vállal. Ez lehetővé te­szi például, hogy 1990-ben a mai negyven százalék helyett 1990-ben már csak a villamos energia 29 százalékát állítják elő kőolaj felhasználásával. Az ezredfordulóra a villamosener- gia-tenmelésben 18 lesz a szén- hidrogén felhasználás, és az­zal, hogy ekkor már a villamos energia negyven százalékát biz­tosítják az atomenergia fel- használásával, jelentősen csök­kenteni lehet a villamosenergia­importunkat is. A világon az elkövetkezendő tíz évben duplájára növekszik az atomreaktorok száma. Ha­sonló, sőt ennél nagyobb mér­tékű lesz a fejlődés Pakson is. Ez ,pedig azt jelenti, hogy ha­zánkban, mint a világ sok más országában, egyre nagyobb arányt képvisel az új energia. ügy lett belőle. NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET így közlekedtünk... Idős korúak a forgalomban Innen irányítják az egyes blokk üzembe helyezését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents