Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 139. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. Június 16., szerda. Mai számunkból SZÁLLÓLAKÓK (3. old.) SZÁZADUNK ZENÉJÉT FORRADALMASÍTOTTA (4. old.) PIACKUTATÁS (5. old.) A BRAZILOK BRILLÍROZTAK (6. old.) ATOMERŐMŰ NÉLKÜL NEM BIZTOSÍTHATÓ AZ ENREGIAELLATAS (3. old.) Munkaidő és szabad idő Mostanság igen sok szó esik arról, hogyan töltsük el kulturáltan, egészségesen, hasznosan szabad időnket. Ez imát csak azért is előtétbe ke­rült, mert egy szabadnappal megnőtt a hét, ugyanis át­tértünk az ötnapos munka­ihétre. Illetve, az öt munka­napos hétre! így valóban két szabad­napunk aikad minden héten, tehát két napot tudunk el­tölteni mással, mint az „úgy­nevezett” munkával. Hogy hogyan töltjük, az egy kérdés. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindig és min­denképpen jól, hasznosan, egészségesen. IMár itt is mutatkozik némi ellentmondás. A jót és egész­ségest hajlamosak vagyunk öszekeverni, ez előbbit és a hasznost pedig pláne. Egészséges, ha két napon át heverünk és pihentetjük magunkat, fölkészülve a kö­vetkező hétre? Esetleg az le­het. Jó, ha ilyenkor elenged­jük magunkat, és olyasmit is megengedünk önmagunknak, amit tisztességes munkanapo­kon nem tennénk? Talán jó lehet. Kívánatos, hogy a pihenő­napunk mindegyikét, de leg­alább egyiket termelő tevé­kenységgel töltsük ki, vagyis árutermelőként belejátsszunk a közfogyasztás színvonalá­nak javításába? Persze, hogy — bizonyos keretek között —, az. És a tetejében még hasz­nos is annak, aki ezt a tevé­kenységet véli szabad ideje leghasznosabb kitöltésének. Tehát valószínűleg jó ez is. No, de most hadd legyek ünneprontó. A szabad idő hasznos eltöltéséről beszélni kell, beszélni fontos és he­lyes. Nem kis energiát fordí­tunk rá. Ha gonoszkodni akarnék a munkaidő hasznos akarnék, megkérdezném, for­dítunk-e vajon ennyi ener­giát a munkaidő hasznos el­töltésének megszervezéséért? Márpedig a szabad idő fel­tételeinek megteremtése is a munkaidő teljesítményeinek a függvénye. Az üzem- és munkaszerve­zés jöbbátételéről annyit ír­tunk, annyit beszéltünk, hogy már túlontúl is sokat. Lép­tünk is előre, de már koránt­sem annyit, mint kívánatos lenne. Egy szóval sem mondom, hogy valaki — akár fizikai, akár szellemi tevékenysége során — ínszakadtáig dolgoz­zék, hanem megkérdőjelezem azt, hogy mindenki képessé­gei legjavát adja a fizetett helyen végzett munkájába. Vagy talán tartalékolunk a másod-, a harmadállásra, ne­tán a maszekolásra, amelyre a nyolcórás „kötelező” után kerül sor? Ki-lki önmaga tud­ja rá a választ. Annyi a gondolat e téma körül, hogy összegzésre vál­lalkozni nincs * merészségem. Annak kimondására azonban igen, hogy a munkaszerve­zésben, a munkaerkölcsben vannak még kívánnivalók. A beosztottak részéről éppúgy, mint a vezetők oldaláról. L. Gy. Fokozódó izraeli nyomás a bekerített Bejrutra Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője {jobbról a harmadik) a Bejrútban harcoló palesztin egységeket ellenőrző kőrútján. (TeJefoto r- AP—MTI—KS) Az izraeli invázió tizedik nap­ján elviselhetetlen katonai, po­litikai és lélektani nyomás ne- hezedk a bekerített Bejrútra. Miközben Philip Habib ameri­kai elnöki megbízott a tűzszü­net és az esetleges izraeli csa­patkivonás drasztikus feltételeit ismertette az ugyancsak körül­zárt libanoni elnöki palotában, Izrael részéről Ariel Sáron had­ügyiminiszter és Rafael Ejtan vezérkari főnök a hadműveletek folytatásával, kiterjesztésével fe­nyegetőzött. Hétfőn nagyszá­mú izraeli harckocsi hatolt be a fa lang ista milíciák uralma alatt álló területekre, megszilárdítva a Damaszkuszba vezető főút­vonal ellenőrzését. Az izraeli csapatok északi irányú elő­nyomulása arra enged követ­keztetni, hpgy Tel Aviv — poli­tikai kudarc esetén — a Bekaa- völgy északi részében is fel­készül a Libanonban lévő szí-'' riai és palesztin erők kiszorí­tására. Ellentmondó nyilatkozatok, célzatosan terjesztett rémhírek látnak napvilágot a Nyugat- Bej rútban bekerített, Sáron sze­rint 6000 főnyi palesztin geril­la sorsáról. Az izraeli vezetők egyfelől azt bizonygatják, hogy nincs szándékukban Bejrút be­vétele, másfelől a palesztin erők és vezetőik fegyverletéte- , létől, kapitulációjától teszik függővé a város ostromát. Dél-Libanonban — ahol Sá­ron szerint még mindig több tízezer palesztin és libanoni fegyveres tartózkodik — szintén folytatódnak a felmorzsoló ak­ciók. Különösen heves harcokat jelentenek a körülzárt Szidon térségéből. A lakosságra nehezedő lélek­tani nyomás része, hogy az iz­raeli bombázások mind a fő­városban, mind Dél-Lilbanon- ban súlyos zavarokat okoztak a víz- és áramszolgáltatósban, a blokáddal párosuló megszállás pedig lehetetlenné teszi a sok ezer sebesült ellátását, elszál­lítását, a kifogyóban lévő élel­miszer pótlását. Bejrútban az izraeli légierő lebombázta a rászorulók segélyezésére koráb­ban felhalmozott állami készle­teket. Áthidalhatatlan nehézsé­gekbe ütközik 700 ezer hajlék­talan menekült elhelyezése. A libanoni rendőrség adatai sze­rint eddig 9000 libanoni és palesztin halálos áldozata, va­lamint 16 600 sebesültje van az izraeli agressziónak. Az izraeli invóziós csapatok Bejrút bekerítése után nemcsak g Damaszkuszba vezető, hadá­szati fontosságú útvonal ellen­őrzését erősítették meg, hanem — a keddi csapatmozdulatok tanúsága sze ri nt — a fa la ng is­ta milíciák egyetértésével és közreműködésével a Kelet- Bejrútból északra vezető tenger­parti utat is ellenőrzésiük alá kívánják vonni. Ezen az úton könnyűszerrel megközelíthető az észak-libanoni Tripoli, a palesz­tin ellenállási mozgalom északi központja, ahol a Szíriái béke- fenntartó erők is jelen vannak. Ezzel az átkaroló hadmozdulat­tal gyakorlatilag az egész Szí­riái—palesztin ellenőrzés alatt álló terület bekeríthető. Brezsnyev üzenete az ENSZ-hez A Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ 2. rend­kívüli leszerelési ülésszaka al­kalmával hétfőn New Yorkban találkozott Pérez de Cuellar ENSZ-főtitWrral, valamint liter Türkmen tarok külügyminiszter­rel. A szovjet külügyminiszter és az ENSZ főtitkára elsősorban a világszervezet tevékenységé­vel kapcsolatos kérdésekről, va­lamint a rendkívüli leszerelési ülésszak munkájáról folytatott eszmecserét. A török külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen a köz­gyűlés munkájának megvitatá­sán túlmenően elsősorban a Szovjetuniót és Törökországot kölcsönösen foglalkoztató kér­désekről volt szó. A felek aggo­dalmuknak adtak hangot a kö­zel-keleti helyzet súlyosbodása miatt. A két külügyminiszter síkra szállt a szovjet—török kapcso­latok további, a jószomszédság szellemében történő, s mind­két nép javát szolgáló fejlesz­tése mellett. (Folytatás a 2# oldalon.) Dimitrov-centenárium Nemzetközi elméleti konferencia Szófiában Georgi Dimitrov és korunk címmel háromnapos nemzetkö­zi elméleti konferencia kezdő­dött kedden Szófiában. A bol­gár és a nemzetközi kommu­nista mozgalom kiemelkedő alakja születésének 100. év­fordulója alkalmából szervezett nagyszabású nemzetközi talál­kozón a kommunista és mun­káspártok, a forradalmi pártok, a szocialista, szociáldemokrata és más demokratikus pártok, nemzeti-felszabadító mozgal­mak és nemzetközi szervezetek képviseletében több mint 130 küldöttség vesz részt, A külföldi küldöttségvezetők kőiül elsőként Borisz Ponamar- jav, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az SZKP KB titkáro mondott beszédet. A délutáni plenáris ülésen szólalt fel Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese. Aczél György Georgi Dimit- rovnak a Kommunista Interna- cionáléban kifejtett tevékeny­ségével kapcsolatban rámuta­tott: Dimitrov azért küzdött, hogy a különböző kommunista pártokban megerősödjék és a gyakorlatba menjen át a nép­front, a békeharc politikája. Losonczi Pál Burmába és a Fiilöp-szigetekre utazik Nőpolitikái tanácskozás Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke- U San Yu-nak, a Búrmai Unió Szocialista Köz­társaság elnökének, valamint Ferdinánd E. Morcosnak, a Fü­A francia CGT szakszervezeti szövetség Lille-ben folyó kong­resszusának hétfő esti ülése a dolgozók nemzetközi szolidari­tásának jegyében zajlott le. Pi­erre Gensous, a CGT szövetségi titkára hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szolidaritás a CGT tevékenységének szerves részét alkotja. A különböző országok dolgozói saját országaikban ví­vott harcukkal egymás küzdel­meit is támogatják és ez - ha­talmas mozgalommá ötvöződve — világméretekben érezteti ha­tását. Ez jellemző a dolgozók­nak a békéért folyó harcára is, ma erre a harcra kell fordítani a legnagyobb figyelmet mert a fegyverkezési hajsza soha nem látott méreteket öltött. Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke a világszövetség üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak. Hangsúlyozta, hogy a CGT munkáját a nemzetközi szak- szervezeti közvélemény mindiq naav figyelemmel kísérte. A CGT-nek mindig megvolt és ma is megvan az a képessége, hogy munkájában szerencsésen ötvözze a dolgozók napi érde­löp-szigeteki Köztársaság elnö­kének meghívására június 16-án hivatalos baráti, látogatásra Burmába és a Fülöp-szigetekre utazik. (MTI) keiért kifejtett tevékenységét a távlati harc célkitűzéseinek megható rozá sóval. Gáspár Sándor ezután a Szakszervezeti Világszövetség X. kongresszusáról szólva hangsú­lyozta, hogy a kongresszus na­pirendjén a dolgozókat közvet­lenül foglalkoztató problémá­kon kívül szerepeltek az egész emberiséget foglalkoztató nagy kérdések is. így a kongresszus meghatározta, mi a tennivalója a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a béke biztosítása érdekében, és pontosan megfo­galmazta a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom osztálycél­kitűzéseit is. Á kongresszusnak a világ minden tájáról Havan­nába érkezett résztvevői egy­értelműen kifejezésre juttatták, hoav a dolgozók, a munkások előtt nincs más alternatíva, csak a szocializmus. „Elvtársak! Higgyünk igazságunk erejé­ben, bízzunk a munkásosztály szolidaritásában, összefogásá­ban, s akikor ügyünk avőzni foq" — fejezte be Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszédét. A megyei pártbizottság párt­ós tömegszervezetek osztálya kedden értekezletet rendezett a járási, , városi pártbizottságok nőreferenseinek, a tömegszerve­zetek és -imozga Imáik nőbizott­sági titkárainak és a Magyar Nők Országos Tanácsa Tolna megyei tagjainak részvételével. A napirend első részében Szabó Géza, a megyei párt­bizottság propaganda- és mű­velődési osztályának vezetője tartott előadást és konzultációt a Központi Bizottság 1972-iben az állami oktatás fejlesztéséről hozott határozata Tolna megyei vég réha j tó sá na k ta pa szta la ta i - TÓI, valamint a Központi Bizott­ság ez év áprilisi ülésén kije­lölt további feladatokkal kap­csolatos tennivalókról. Ezt követően Kamarás György- né osztályvezető-helyettes adott tájékoztatót a Ilii. országos nő- konferenciára való felkészülés­ről. Kiss Istvá n né, Szekszárd vá­rosi népf rontbizottsági titkár tá­jékoztatta a résztvevőket a nép­frontbizottságok nőpolitikái munkájáról, a nőbizottságok te­vékenységéről, a falun élő nők közéletben való részvételéről. Lille Gáspár Sándor beszéde a CGT kongresszusán Az értekezlet résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents