Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

1982. június 13. Képújság 3 ........... ■' "■1 ............ 111 .......v V agyonvédelmi feladatok Minisztertanács a bel- ligyminiszter előterjesz­tésében csütörtökön megtárgyalta a vagyon­védelemről szóló, 1977-ben ho­zott minisztertanácsi határozat végrehajtását, amely a bel­ügyi szervek mellett valameny- nyi minisztérium és főhatóság számára is előírt vagyonvédel­mi feladatokat. Az előterjesztés megállapítot­ta, hogy a bűnözési statiszti­kákban a vagyon elleni bűp- celekmények meghatározó jel­legűek. Az ismertté vált jog­sértések mintegy hatvan szá­zaléka vagyon elleninek minő­sül, ezért eredményes megelő­zésük és felderítésük alapvető fontosságú. Az öt évvel ezelőtt hozott minisztertanácsi határozat kö­telezi a rendőri szerveket, hogy határozottabban lépjenek fel a vagyon elleni jogsértések visszaszorításáért, tájékoztas­sák az állami, társadalmi és gazdasági szerveket a bűncse­lekményeket elősegítő körülmé­nyekről. Bár a Belügyminiszté­rium illetékes szervei évenként rendszeresen felmérték a nép- gazdasági ágazatok társadal- mitulajdon-védelmi helyzetét, s az értékelések alapján javas­latokat tettek a vagyonbizton­ság javítására, sok helyütt pusztába kiáltott szó maradt figyelmeztetésük.. Országos méretekben is kialakultak pél­dául olyan hibás gyakorlatok, amelyek megkönnyítették a bűnözők tevékenységét. A pán­cél-és lemezszekrények kulcsait —‘ főként a kereskedelmi és oktatási intézményekben —, a figyelmeztetések ellenére sem a szabályoknak megfelelően kezelték, hanem a helyiségek­ben egyezményes helyre tették. A bűnözők ezt a gyakorlatot felismerték, és a betörések so­rán tudatosan keresték az el­rejtett kulcsokat. így az elmúlt években megszaporodtak az olyan esetek, amikor a kassza kulcsait az arra illetéktelenek megtalálták, és minden ne­hézség nélkül megszerezték az őrzött pénzt. 1979-ben és 1980- ban 93 ilyen módszerrel elkö­vetett bűncselekmény történt, ami az összes kasszanyitások mintegy egyharmadát jelentet­te. Újból és újból felhívták az illetékes minisztériumok figyel­mét erre a jelenségre, s az ennek nyomán hozott intézke­désekkel ha nem is szűnt meg, de csökkent a helyszínen meg­talált kulcsokkal történt kassza­nyitások száma.* ♦ A bűnügyek megelőzése ér­dekében a rendőri szervek évente mintegy 25 ezer eset­ben keresték meg a vagyon kezeléséért felelős szerveket és tulajdonosaikat, s tettek javas­latot a javak biztonságosabb védelmére, az ehhez szüksé­ges intézkedésekre. Az eltelt időszakban számos területen szűkültek a bűnelkö­vetés lehetőségei, helyenként javult a pénzügyi és számvi­teli rendszer, a társadalmi tu­lajdon kezelése, őrzése bizton­ságosabbá vált. ./felhívták azonban egyes gazdálkodó­szervek figyelmét arra, hogy elsősorban a belső ellenőrzé­sek szigorításával, tervszerűb­bé, rendszeresebbé tételével kutassák fel azokat a hiányos­ságokat, amelyek lehetővé te­hetik bűncselekmények elköve­tését. Lényegesen nehezebb fel­adat a személyek javait káro­sító bűncselekmények felderí­tése. Az ilyen bűnesetek csak­nem 90 százalékában — és ez évente több mint 40 ezer bűn­cselekmény — játszottak közre a károsultak vagy környezetük részéről megnyilvánuló okok, elősegítő körülmények. Még mindig gyakori a kellő óvatos­ság hiánya, a hanyagság, a figyelmetlenség. A tolvajnak gyakran szabad az útja a nyit­va hagyott lakásajtón keresz­tül, s az alkalmi kocsikázásra vágyónak sem kell mindig so­kat fáradoznia, ha nyitva ta­lálja a gépkocsi ajtaját. Nem egy esetben a károsultak te­vőlegesen is hozzájárulnak a bűncselekmény elkövetéséhez; ittas, vagy védekezésre képte­len állapotukkal, értéktárgyaik feltűnő mutogatásával felhívják magukra a figyelmet, szinte tálcán kínálva a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. A környezet közömbössége válto­zatlanul elősegítette a bűnö­zők tevékenységét. Mindezekre a rendőri szervek felhívják a figyelmet, az esetek növekvő száma azonban arra utal, hogy ■mindhiába. Az elmúlt években kiemelt figyelem irányult a nagy érté­kű pénz- és egyéb vagyonok biztonságosabb szállítására, a pénzszállítók elleni támadások megelőzésére. Az új beruházá­soknál kötelező vagyonvédelmi előírások • teremtenek nagyobb vagyonbiztonságot. Az Állami Biztosító a megelőzést is fi­gyelembe vevő, arra anyagilag ösztönző biztosítási feltételeket vezetett be. Az előrelépés mellett néhány akadályozó tényező is felmerült, mely nem segítette elő meg­felelően a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények vissza- szoritását. A közös vagyon megóvása még nem vált min- denütt a vezető-, irányító­munka szerves részévé. ’ " “IMinisztertanács javasol­H ta: a postai szolgálat fejlesztésével gondos­• ikodjanok arról, hogy a kereskedelmi egységek szom­baton is feladhassák bevételei­ket. Kiemelt figyelmet kell for­dítani a vagyonvédelmet szol­gáló technika fejlesztésére, az ilyen célokat szolgáló eszközök gyártására, alkalmazására is. Ugyancsak új vonás, hogy a jövőben támogatják a lakos­ság öntevékeny kezdeménye­zéseit, amelyek az üdülőkörze­tek, a hétvégi házak, a gépjár­művek — közösen alkalmazott őrökkel történő — őrzését, vi- gyázását szolgálják. Egy pályázat fehér foltjai A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tizenkét éve hirdeti meg az általános és középisko­lás diákok számára a „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel" című pályázatot, amelyre ter­mészetesen a mezőgazdaság­gal kapcsolatos pályamunkák rajzok, festmények, kisplaszti­kák és batikok érkeznek évről évre — mégpedig szép szám­mal. A tanulók jól sikerült, ügyes munkáit — azon felül, hogy értékes jutalmakat is kap­nak — kiállítják a mezőgazda- sági múzeumban. Idén is túl vagyunk már az értékelésen és a kiállításon. De nézve a pá­lyázatra beérkezett és díjazott, vagy jutalmazott pályamunkák, illetve annak készítőinek listá­ját, bizony bennünket, Tolna megyeieket nem tölthet el nagy büszkeség. Fejlett mezőgazda­ságunkra gondolva mindenki arra következtethetne, hogy Tol- ng megyei siker is született eb­ben az országos versengésben... Született, az igaz. Csak nem olyan, amilyen elváriható lett volna. A jó célú verseny mező­gazdasági szakközépiskolásaink, szakiskoláink érdeklődését —1 úgy látszik — nem keltette föl. A gratuláció viszont feltétlenül jogos a négy őcsényi, az egy bonyhádi (Vörösmarty Mihály) általános iskolai tanulónak és a tamási gimnazistának — akik nevét és pályamunkájuk címét már ismertettük korábban. Úgy tűnik, hogy a pályázat körül nincs valami rendben... A nem kívánatos fehér foltokat igyekeztünk „körüljárni", no és egy jó példáról is szólunk, amelyre viszont gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt érdemes felfigyelni. — Május elsején volt a kis­dobos- és úttörőavatás — kez­di Ament Edit, az őcsényi álta­lános iskola 5. osztályos tanuló­ja. Amikor felolvasták a neve­met, hogy a pályázatra küldött rajzomat kiállítják Budapesten, a múzeumban, nagyon meg­lepődtem... Hogy honnan isme­rem a mezőgazdasági munkát? Az Árpád soron lakunk... Mö­götte egy nagy búzatábla van... Igaz, csak volt. Idén már lu­cernával vetették be a terüle­tet. Gyakran figyelem, hogyan dolgoznak ott az emberek. Az­tán többször voltam a tsz gép­műhelyében is. Ott dolgozik ap.ukám. Cselenká Mária szintén tíz- esztendős. Ő is őcsényi. Ő az ünnepi megnyitóról mesél: — Kaptunk meghívót a kiál­lítás megnyitására. Apukám­mal, s Edit anyukájával men­tünk föl. És velünk jött Csepel- la Tamás is, akinek szintén ott volt a rajza Révész Gyuriéval együtt. Korán indultunk, s azon­nal a múzeumhoz mentünk. Nagyon szép ünnepség volt ott. — Mind a ketten karcolásos technikával dolgoztunk. A ké­pek üveg alatt voltak. Egészen mást mutattak, mint amikor rajzoltuk, és itt az iskolában nézegettük. 1 — Honnan tudtatok a pá­lyázatról? — A rajztanár néni szólt — mondja a szintén ötödikes Ép­pel Zoltán, akinek a zsír- és pasztellkréta-rajzai nyertek nemrég díjat, s voltak kiállít­va a megyeszékhelyen, a taní­tóképző főiskolán. — Permete­ző helikoptert rajzoltam akkor — teszi hozzá. — Éppel Zoli a földmunkás- szakszervezet mega lakú lásá na k 75. évfordulójára meghirdetett pályázaton ért el sikert — te­szi hozzá Zala Istvánná, az is­kola igazgatója. — Egyébként nagyon fontosnak tartiuk min­den szempontból, hogy tanuló­ink minél több versenyen, pá­lyázaton, vetélkedőn vegyenek részt, öregbítik az iskola hír­nevét, sikerélményt szereznek, s ami tán a legfontosabb, hogy ismerkednek a kutatómunka szépségeivel, ugyanakkor egy- egy témakörben elmélyednek, szinte szórakozásból gyarapít­ják ismereteiket. Cselenká Mária Megtudtuk még, hogy a me­zőgazdasági múzeum kiállítá­sára idén Öcsényből 92 rajzot küldtek. A téma sok gyereket érdekelt, hiszen többüknek az édesanyja vagy édesapja a helyi termelőszövetkezetben dolgozik. Ugyancsak sokan küldtek be munkáik közül a megyei és a záinkai rajzpályá­zatra is. A Lengyeli Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézetben Fábián András igazgatóhelyettessel be­szélgettünk. Iskolájukból egyet­len munka sem érkezett a ran­gos pályázatra. — Közzétettük pedig a felhí­vást, néhány diákkal el is be­Áment Edit szélgettünk. Sorra arra hivat­koztak, hogy rengeteg a mun­kájuk, nincs idejük anyagot gyűjteni és írni a pályázatra. Részben érthető is, hiszen ke­ményen tanulnak, heti váltás­sal mennek gyakorlatra. És ná­lunk, a mi intézetünkben — őszintén szólva — baj van a gyerekek öntevékenységével is. — Egy-lkét jó tanulót sem lehetett volna úgy kapacitálni, hogy mégis pályázzon? És adó­dik a másik kérdés is, ami szintén nagyon fontos. Milyen felnőttek válnak azokból a mai diákokból, akik ennyire passzí­vak, s ilyen nagyon elfoglalt- nak, túlterheltnek érzik magu­kat? És az, hogy a saját szak­májuk izgalmas területein sem búvárkodnak? — A kutató jellegű munkát nem vállalják. A gyakorlati fel­adatokat szíves-örömest vég­zik. Néhány éve múzeumba rá ti kör alakult az iskolában. Diák tagjai is vannak e körnek. Ök muzeális értékű mezőgazdasági gépet újítottak föl. Az iskola szemléltetőeszközeinek nagy részét is ők készítették: például szántóekét, erőgép-alkatrésze­ket, metszeteket. Úgyhogy szak­Eppel Zoltán tantermeink tökéletesen föl vannak szerelve — mondja Fá­bián András. A termekbe öröm belépni. Mindenütt példás rend, s a hosszú falak mentén fölállított szekrényekben sorakoznak mindazon eszközök, szerszá­mok, amelyek a tananyag gya­korlati elsajátításához szüksége­sek. Megnéztük a múzeumot is. Értékes tárgyait mind a gyere­kek gyűjtötték. ■■■■ .... Kivel beszéltünk a palánki me zőga z d a s ág i s za k kö zé p i sko - lábam? A megbízott igazgató napokon át vizsgáztatott. Több alkalömmal kerestük, s üzenet­ben kértük, hogy jelöliön meg egy időaontot a beszélgetésre. Amennyiben ez nem megold­ható, jelölje ki azt a tanárt, aki a pályázatokkal foglalko­zik, s aki kérdéseinkre válaszol. Hosszas huzavona után az egyik tanár felhívta telefonon szer­kesztőségünket. Ideje néki sem volt a találkozásra, íqy telefo­non váltottunk néhány monda­tot. A beszélgetés végén kije­lentette, hogy nem járul hozzá nevének közléséhez, s amit el­mondott még, nem tekinthet­jük (!) nyilatkozatnak. Nevét — annak ellenére, hogy a pa­lánki nem magán-, hanem ál­lami iskola — nem tesszük köz­zé. Viszont a beszélgetés töre­dékét közöljük: — Miért csodálkozik azon, hoqv nem jelentkezett qz isko­lából senki? Nem a Dályázat a mi központi oroblémánk. A szakmai eredményekkel mére­tik az iskola munkája... Har­minc éve minden szakmai ver­senyen ott vagyunk — és qyő- zünk... Egyébként is, a pályá­zat nem a mezőgazdasági is­koláknak szólt, hanem az álta­lános iskoláknak és a gimná­ziumoknak! (A füzetecske — a győztesek listáját tartalmazza, s a mú­zeum adta közre — egészen másról tanúskodik!) Héqer József, a MlÉM szak- oktatási és kutatási főosztályá­nak vezetője: — A kiállítás után elbeszél­gettünk a pedagógusokkal, hi­szen döntően tőlük függ, hogy egy-egy iskolában milyen aktí­vak és vállalkozó szelleműek a diákok. Fontos a mezőgazda- sági középiskolák diákjainak a bekapcsolódása a versenybe, hiszen ők jelentik a magyar mezőgazdaság utánpótlását, így fontos, hogy a pályázat, a kutatás során még közelebb kerüljenek szakmájukhoz. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor Napirenden öt év munkája (Folytatás az 1. oldalról.) zasoknak tartott előadássoro­zatok, tanfolyamok. 1981-ben 72 tanfolyamon 900-an vettek részt. A felnőttekhez hasonlóan az általános és a középiskolai korosztálynak is szerveztek cse­csemőápolási és -gondozási tanfolyamokat, versenyeket. A környezetvédelemben a tisztasági mozgalom szervezé­sével vesz részt a Vöröskereszt. E mozgalom már szerves, el­ismert része a Tolna megyei Tanács településfejlesztési és tisztasági versenyének. Az üdü­lő- és kirándulóhelyek tisztasá­gi mozgalmának szervezésére jelenleg még csak kezdemé­nyezések vannak. E téma meg­oldása a közeljövő feladata lesz. A véradómozgalomról és az elsősegélynyújtásról megálla­pították: megyénkben megvaló­sult a teljes térítésmentes vér­adás, a véradók tábora nem­csak kiszélesedett, hanem sta­bil is. Évente átlagosan 140 elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveztek az alapszervezetek, közel 3 ezer hallgatóval. A tanácskozáson tizennyol­cán szólaltak fel, köztük István József, a megyei tanács elnök- helyettese és a Vöröskereszt országos vezetőségének főtit­kárhelyettese, dr. Gyűszű Mik­lós. A napirendi pontok feletti vitát Savanya Gézáné megyei titkár foglalta össze, majd a küldöttek jóváhagyták a me­gyei vezetőség és a számvizs­gáló bizottság beszámolóját. Ezt követően került sor az új vezetőség, a számvizsgáló bi­zottság és a kongresszusi kül­döttek megválasztására. A Magyar Vöröskereszt Tol­na megyei Vezetőségének elnö­ke ismét dr. Horváth Jenő, me­gyei főorvos, titkára pedig Sa­vanya Gézáné lett. A megyei küldöttértekezlet kitüntetések és elismerések át­adásával zárult. Dr. Gyűszű Miklós főtitkárhelyettes négy aktívának adta át — egy már korábban átvette —, a Vörös­keresztes munkáért kitüntetés különböző fokozatait. Építők köszöntése TÁÉV A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat — ez a megye legnagyobb építőipari egysége -, több mint háromezer dol­gozója is tartott megemlékezést. A központi ünnepségen Szekszárdon Chernóczy László igazgatóhelyettes mondott ünnepi beszédet. A vállalat fontosabb munkahelyein — Dombóváron, Komlón és Pakson — az építésvezetőségek­hez tartozó munkások részére tartottak megemlékezést, s mindenütt kitüntetéseket, pénzjutalmakat adtak át. TOTÉV A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat­nál a Keselyűsi úti központban tartották a szekszárdi dol­gozók részére az ünnepséget, ünnepi beszédet Bóhli An­tal, a megyei tanács osztályvezetője tartotta.. Kiváló dolgo­zókat tüntettek ki, majd fehér aszital mellett folytatták az ünnepséget. TOLNATERV A hagyományokhoz .híven a Tolna megyei tervezők az építők napi ünnepségüket pénteken délelőtt tartották az irodáiban, utána pedig a dolgozók kivonultak a Szekszárdi Dózsa SE sportpályájára és ott szórakoztak egész nap. TÜZELÉSTECHNIKA A Tolná megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Válla­lat dolgozói családias összejövetelen emlékeztek meg az ■építők napjáról. Bóhli Antal, a megyei tanács osztály- vezetője köszöntötte a dolgozókat, majd pedig kitünteté­seket, s jutalmakat adtak át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents