Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

\ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 137. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. június 13., vasárnap. Mai számunkból EGY PÁLYÁZAT FEHÉR FOLTJAI (3. old.) ON KÉRDEZ — Ml VÁLASZOLUNK (4. old.) CSALÁD — OTTHON (5. old.) PONTY HELYETT BUSA (4. old.) Ami fontosabb a pénznél Gazdasági vezetők beszámolóiban vissza-visszatérő pa­nasz - vagy vélt mentség a bajokra - a munkaerőhiány. „Nem tehetünk róla — tárják szét ilyenkor a karjukat a men- tegetőző'k -, ha egyszer nincs elég munkásunk, mérnökünk. Hiába ígérünk és fizetünk magas béreket, sorra hagynak itt bennünket legjobb szakembereink". Szó, ami szó, a munkaerőnek az a természete, hogy oda áramlik, ahol többet fizetnek. De néha akkor is odébb áll, ha másutt sem fizetnek neki többet. Amióta népgazdaságunk az intenzív fejlődés nehezebb útját járja, s a vállalatok kezdték szembetalálni magukat a krónikus munkaerőhiánnyal a munkáskezekért folyó ver­senyben, igen látványos módon változtak a munkakörülmé­nyek. Szállodákkal vetekedő munkásszáliásők, a bejárók­nak kényelmes buszok, á la carte étkezdék, higiénikus für­dők teszik kényelmesebbé és kulturáltabbá a dolgozók éle­tét, nem is szólva a nehéz fizikai munkát megkönnyítő tedh- nikai korszerűsítésekről. Csakhogy ma önmagukban ezek sem bírnak kellő vonz­erővel. Van valam'i kevésbé kézzelfogható, ami mindjárt a kereseti lehetőség után, sőt, gyakorta azokat megelőzve esik a latba: a jó munkahelyi légkör. Érthető, hiszen a munkaerő nem egyszerűen termelési té­nyező, hanem érző és gondolkodó, eleven hús-vér ember,- idejének javát munkával, munkahelyen tölti el, s egyál­talán nem mindegy számára, hogy hogyan érzi ott ma­gát. Nem lehet teljes értékű annak az embernek az élete, aki a munkát csak szükséges rossznak érzi, csak eszköz­nek, amellyel megválthatja jogát és lehetőségeit a szóra­kozáshoz és pihenéshez. S ami fontosabb: nem lehet teljes értékű az ember munkája, ha ott, ahol azt végzi, szükség­telenül rossz viszonyok nyomasztják, dühítik, idegesítik, töl­tik él szorongással vagy keserűséggel, sértik igazságérze­tét vagy emberi méltóságát. Ha bárkit megkérdezünk, hogy miért szereti a munka­helyét, vagy épp ellenkezőleg, miért akar elmenni onnan, hogy a munka kedvére való legyen vagy nem, elsőként többnyire a munkahelyi vezetőjét minősíti. „Megbecsülnék, jól ki tudok jönni a főnökömmel” — hangzik a válasz. Vagy épp ellenkezőleg: „Kibírhatatlan ember, nem tudok meg­maradtéi mellette". A vezetői stílusnak pénzben ugyan alig kifejezhető, mégis vitathatatlan gazdasági értéke van. A dolgozók elvárják, de meg is becsülik közvetlen vezető­jükben a szakmai és politikai tudást, a szervezőképességet, a határozottságot, a jó emberismeretet. Ne higgyük, hogy a „liberális", a mindent elnéző, a mindenkinek kedvezni igyekvő vagy épp népszerűséghajhászó vezetőt szeretik. A tehetetlen, határozatlan, intézkedni képtelen főnöknek épp úgy nincs tekintélye, mint amennyire meg tudja mérgezni a légkört maga körül egy-egy igazságtalan, a kritikát nem tűrő vagy megtorló, a hízelgőikre támaszkodó helyi kiski­rály. Az egyszemélyi felelősség megkövetelte erély, valamint a társadalmi rendünk szelleméiből fakadó és a dolgozókat értelmes cselekvésre mozgósítani egyedül képes demokra­tizmus: ez a korszerű vezetési stílusnak két legfőbb, nem ellentétes, hanem egymást feltételező alappillére. A demokratikus vezetési stílus persze még nem azonos a munkahelyi demokrácia eleven működésével. A dolgozók jó munkahelyi körérzetéhez az is elengedhetetlen, hogy magukénak tudják üzemük valamennyi ügyét érezzék: van beleszólásuk annak életébe, munkájába. A rossz munkahelyi légkör okaként nagyon gyakran a munkahelyükön tapasztalható szervezetlenséget jelölik meg az emberek. Ha nincs anyag, eszköz, alkatrész, ha nincs megrendelés, ha késnék a szállítások, ha rossz a koope­ráció, ha nem illeszkednék pontosan a tevékenységi körök, ha értelmetlen és felesleges munkával telik az idő, s ha aftán a semmittevést kapkodással, rohammunkával kell pó­tolni....— nos, mindez valóban lelket-idegeket roncsoló fe­szültséget okoz. A szervezetiéhség általában mint valami személytelen, arc nélküli, megfoghatatlan „sorscsapás" je­lentkezik a felszínen, amiért senki sem felelős. A dolgozók azonban tudják, vagy legalábbis ösztönösen érzik, hogy igenis ilyen hibának van felelőse, még ha az láthatatlan is a modern termeléssel járó munkamegosztás bonyolult kapcsolatrendszerében. Világossá és rendezetté tenni eze­ket a viszonyokat, magas színvonalra emelni a munka- és üzemszervezést: az egészséges munkahelyi közérzetnek ez is az egyik fontos komponense. Végül, attól is függ, hogy milyen a kollektíva. A közösség egyénekből áll; az ember nemcsak szenvedő alanya lehet a rossz munkahelyi közösségnek, hanem oka, forrása is. És megfordítva: ha jó a »légkör, akkor annak megteremtője a közösség minden tagja. Senki sem kívánhatja, hogy vattába csomagolják minden munkahelyi kellemetlenség és bosszúság ellen védve. Van egy természetes mértéke a munkahely „szociológiai ár­talmainak”, amelyet el kell és el lehet viselni. Ám mértéket tartani valamennyiünk érdeke és kötelessége is. KONCZ ISTVÁN Marjai József Lengyelországban Befejeződtek a magyar­mongol tárgyalások Szombaton a Parlament de- legációs termében szakértők bevonásával folytatódtak, majd befejeződtek a magyar—mongol hivatalos tárgyalások. A ma­gyar tárgyalócsoportot Lázár György, a Magyar Szodialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke vezette; tagjai voltak Borbándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Madarasi Attila, pénzügyi államtitkár. Há­zi Vencel külügyminiszter-helyet­tes és Taraba János, a Magyar Népköztársaság Ulán Bátor-i nagykövete. A mongol tárgyaló küldöttsé­get Zsambin Batmönh, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke vezette; tagjai voltak: Miatavin Peldzse, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökihelyet­tese, Dangaszürengijn Szaldón, a Mongol Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Állami Bizott­ságának elnöke, miniszter, Zsam'balin Banzar külügymin'isz- ter-helyettes és Badamtarin Baldo, a Mongol Népköztársa­ság budapesti nagykövete. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették a magyar-mongol gazdasági kapcsolatok eddigi alakulását, amelyeket olyan létesítmények fémjeleznék, minta magyar köz­reműködéssel épült Ulán Bátor-i ruhagyár, a szonginói biokom­binát, a darhani húskombinát. Elemezték egyebek között a geológiai kutatásókban és az ércbányászatban kialakult ma­gyar-mongol együttműködést, s megfogalmazták a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek kibővítését. A hivatalos, baráti látogatá­son hazánkban tartózkodó'mon­gol küldöttség szombaton dél­után Botbándi Jánosnak, a Minisztertanács elnökhelyette­sének társaságában a Fejér megyei Lajoskomáromiba, a Győzelem Termelőszövetkezetbe látogatott. A mongol küldöttség vasárnap Tihany nevezetessé­geivel ismerkedik. Mainjai József miniszterelnök- helyettes, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműköd ési bizottság mdgyar tagozatának elnöke szombaton Poznanban meg­kezdte tárgyalásait Jerzy Oz- dowski -miníszterelinök-helyettes­sel, a bizottság lengyel társ­éi nőkével. A megbeszélésen áttekintet­ték a kétoldalú gazdasági együttműködés helyzetét és megfogalmazták a lengyel1 párt­ós kormányküldöttség ez év áp­rilisi budapesti látogatásakor létrejött megállapodások teljes és maradéktalan végrehajtásá­hoz szükséges feladatokat. Púja Frigyes felszólalt az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakán Nek Yorkban folytatta ta­nácskozását pénteken az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszaka. A péntek délelőtti plenáris ülésen elsőként Gharles Hau- ghey ír miniszterelnök szólalt fel. Hangot adott egyebek kö­zött annak a véleményének, hogy a nukleáris hatalmaknak először egymás között kell meg­állapodniuk abban: tartózkod­nak a tömegpusztító fegyverek elsőként való bevetésétől. Meg kellene állapodniuk a nukleáris fegyvergyártás befagyasztásá­ban is, tette hozzá. Arturo M. Tolentieo, a F'ülöp- szigetek külügyminisztere be­szélt ezután, majd Huang Hua kínai külügyminiszter kapott szót. A Szovjetunió elleni sér­tő megjegyzéseket ezúttal is bőségesen tartalmazó beszédé­ben Huang Hua a fegyverkezé­si hajsza és az erőszak alkal­mazása elleni harc bajnokaként rajzolta a küldöttek elé Kína kormányát. Helyeselve a Szov­jetunió és az Egyesült Államok között a hadászati fegyverek csökkentésével foglalkozó tár­gyalások megkezdéséről létre­jött megállapodást, Hua beje­lentette: ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok „élen jár a nukleáris fegyverek kipróbá­lásának, fejlesztésének és gyár­tásának leállításában, s ha haj-* landó 50 százalékkal csökken­teni nukleáris fegyvereinek mennyiségét”, akkor Kína is „hajlandó csatlakozni az összes többi nukleáris hatalomhoz” az atomfegyverek fejlesztésének és gyártásának leállításához, vala­mint csökkentésében, végül pe­dig e fegyverek megsemmisíté­sében. (Folytatás a 2. oldalon.) Napirenden öt év munkája Tegnap tartották a Vöröskereszt megyei küldöttértekezletét Hetvenhórom helyi, városi és járási küldött részvételével teg­nap délelőtt fél tízkor kezdő­dött a szekszárdi Babits Mi­hály Megyei Művelődési Köz­pont márványtermében a Ma­gyar Vöröskereszt Tolna me­gyei Szervezetének megyei kül­döttértekezlete. A küldöttértekezleten részt vett Szabó Géza, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője, István József, a megyei tanács elnökhelyet­tese és dr. Gyűszű Miklós or­vos ezredes, a Magyar Vörös- kereszt Országos Vezetőségé­nek főtitkárhelyettese. A küldötteket, s a vendége­ket dr. Erdősi Mária, a tanács­kozás elnöke köszöntötte, majd a bonyhádi 1. számú Általá­nos Iskola ifjú vöröskeresztes úttörői műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Ezt követően Savanya Gézáné, a Vöröske­reszt Tolna megyei vezetősé­gének titkára fűzött szóbeli kiegészítést a megyei vezető­ség írásbeli beszámolójához. A Magyar Vöröskereszt öt évvel ezelőtt megtartott V. kongresszusa óta — állapítot­ta meg a küldöttgyűlés —, je­lentősen fejlődött a megyei szervezet munkája. Ezt az elő­relépést nagyban segítette az MSZMP XII. kongresszusa, amely megfogalmazta a Vö­röskereszt helyét és szerepét szocialista társadalmunk építé­sében. Építőmunkánk eredmé­nyeként jelentősen fejlődött az egészségügyi ellátás, amellyel a vöröskeresztes mozgalom is lépést tartott. Megerősödtek az alapszervezetek, melyek min­dennapi munkájukkal vállalnak részt a város- és községpoliti­kai célkitűzések megvalósításá­nak felüdataiban. A család- és egészségvéde­lem területén a küldöttértekez­let megállapította : a Vörös­kereszt városi és járási szer­vezetei 1978—80 között a ta­nácsokkal együtt mérték fel területükön élő, gondozásra szoruló idős emberek életkörül­ményeit, és ennek alapján ha­tározták meg a segítségnyúj­tás módozatait. Szélesedett a társadalmi gondozónői háló­zat. öt év alatt megháromszo­rozódva, napjainkban 600 vö­röskeresztes tiszteletdíjas gon­dozónő végzi ezt a munkát. Az alapszervezetek nagy ügyeimet fordítottak a területükön lévő szociális otthonok és öregek napközi otthonai lakóinak pat- ronálására. Az eredmény: me­gyénk 11 szociális otthonát 39 alapszervezet, a 34 öregek nap­közi otthonát 85 alapszervezet patronálja. Megyénk a VI. öt­éves tervidőszakban 200 új szociális otthoni férőhely léte­sítését tervezi. Felhívást intéz­tek a lakossághoz, hogy társa­dalmi összefogással segítsék a tervek megvalósítását. Eddig 67 szocialista brigád, 37 vörös­keresztes alapszervezet és 11 egyén csatlakozott a mozga­lomhoz és 524 ezer forintot fi­zetett be erre a számlára. A gyermek- és ifjúságvéde­lem területéről szólva megálla- píottta a küldöttgyűlés, hogy az alapszervezetek felderítették és jelezték az illetékes tanácsok­nak a veszélyeztetett gyerme­keket. Számtalan kezdeménye­zés is született helyzetük meg­oldására. Az öt évvel ezelőtti­hez viszonyítva a duplájára emelkedett a veszélyeztetett gyermekek patronálóinak szá­ma. A Vöröskereszt az állami gondozott gyermekek hazaadá­sának lehetőségeit és az álla­mi gondozásból kikerült gyer­mekek munkába helyezéséhez és életkezdéséhez is segítsé­get adott. Az ijlkoholizmus el­leni küzdelemben az új for­mák — pl. a kiscsoportos be­szélgetések — eredményesnek bizonyultak. A népességpolitikai munká­hoz kapcsolódtak a fiatal há­( Folytatás a 3. oldalon.) Dr. Erdősi Mária megnyitja a küldöttértekezletet

Next

/
Thumbnails
Contents