Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-04 / 102. szám

© Képújság 1982. május 4. Kosárlabda Felszabadulási Kupa A szünet utáni jó játékával nyert a Dózsa Asztalitenisz NB i Tolnai VL-Kanizsa Bútor 20-5 Támer (fehér mezben) uralta a „légteret”, 28 pontjával a me­zőny legeredményesebb játékosának bizonyult. Üszás Kaposvárott a Csík Ferenc uszodában rendezték Somogy megye összevont bajnokságát, amelyen az alábbi egyesületek vettek részt: Kaposvári Rákóczi, Siófoki Bányász, Bonyhád, Szek­szárdi Dózsa és Dombóvári Spartacus és DSI. Eredmények: Leányok: 50 m-es béka hát: ... 3. Miszlai Orsolya. 1fl0 m-es delfin hát: 1. Kaszás Violetta, ■.. 3. Makkos Gabriella. 400 m-es úttörő gyors: ... 2. Loboda Éva, 3. Mojzes Zsuzsanna. 400 m-es gyermek vegyes: ...2. Hagyánek Márta. 100 m-es ser­dülő mell: ...2. Hagyánek Márta. 200 m-es delfin gyors: 1. Kovács Andrea, 2. Kaszás Violetta, 3. Makkos Gabriella. 100 m-es úttörő mell': 1. Lobo­da Éva. 100 m-es gyermek gyors: ...2. Mojzes Zsuzsanna, 3. Hagyánek Márta. Fiúk: 50 m-es béka hát: 1. Uszléber Ákos, ... 3. Kovács Roland. 400 m-es delfin gyors: 1. Mintái Tibor, ... 3. Tancsa Norbert. 200 m-es úttörő mell: ... 3. Rieger Gábor. Szekszárdi Dózsa-Csepel SC 80-59 (34-35). Szekszárd, 50 né­ző. V.: Péter, Bacsfay. Szek­szárd: Harsányi (20), Támer (28), Varga (6), Rátvay (19), Pártos (4). Csere: Daróczi (1), Somogyvári (2), Pekk (—). Ed­ző: Rátvay Zoltán. Csepel: Kon- rádi (16), Fekete (4), Berzéky (8), Csendes (9), Páris (22). Csere: Illés (-), Csizmadiáné "(-). Mb. edző: Katona Jolán. Amolyan szűk családi körben játszotta kupamérkőzését a két együttes - pontban 12.30-kor. Bármennyire is népszerű a ko­sárlabda Szekszárdon, az ebéd­ről érthetően kevesen mondtak le. így kongott a Zrínyi utcai csarnok. Az első negyedet Tá­mer és Harsányi kosara vezette be, a vendégek a 2. perc vé­gén 4-4-re egyenlítettek. A szo­ros, zárt csepeli védekezés nem ízlett a Dózsának. A 4. percben 9-6, majd 11-6-os hazai veze­tésnél Rátvay edző időt kért. A 7. percig felváltva estek a ko­sarak, ezután 17-8-ra elhúzott a pályaválasztó. A rengeteg el­adott labda felhozta a sok moz­gással, lelkesen játszó Csepelt, A negyed 21-14-es eredmény­nyel zárult. A második negyed kettős csepeli kosárral indult: 21-18. A 2. perc végén Harsányi volt eredményes, óm a vendé­gek újabb találatokkal vála­szoltak. Nem volt véletlen, hogy a piros-kékek előbb 24-23-ra, majd 28-27-re fordítottak. A 7. percben 31-28 a Dózsa javára, két perccel később 32-32. A 70 éves jubileumát ünneplő csepeli gárda félidőig 35-34-es veze­téshez jutott. Szünet után, a harmadik ne­gyed kezdetén Támer kosarára gyorsan válaszoltak a vendé­gek, de az 5. percben 44-41-re már a Dózsa vezetett. Két perc­cel később az előny hét pont­ra nőtt, 50-43-nál időkérés, cse­rék mindkét oldalon. Sok hi­bával tarkított, mérsékelt szín­vonalú játékban a negyed vé­gére 11 pontos (56-45) előnyhöz jutottak a hazaiak. A negyedik negyed első percében már 17 ponttal elhúzott a Dózsa: 62-45. Szemmel láthatóan igencsak belelendültek a szekszárdiak, a 3. percben 68-45-ös vezetésük­nél időt kért a Csepel. Két perccel később már 72-51-re módosult az állás. Ellenállha­tatlanul rohamozott a hazai gárda, s bár néhány átadási hiba még becsúszott az össz- játékba, végül magabiztosan győzött. Az Európa-bajnokság miatt hosszabb ideig szünetelt az NB I. küzdelemsorozata, mint aho­gyan a csapatok azt igényelték volna. A tolnai csapat háza táján annyi érdekesség történt, hogy az EB tapasztalatai alap­ján Sáth Sándor néhány ver­senyző számára új ütőket ké­szített, és ezek „bejátszása” még tart. így a csapat össze­állításánál is döntő volt az, ki hogyan szokta meg új ütőjét. A mérkőzésen látottak 'is azt igazolták, hogy további gya­korlásra van szükség, különö­sen Balogh és Bolvári Kati ese­tében. Az első forduló már meghoz­ta a csapat számára a meg­nyugtató előnyt. A második for­dulóban hasonlóképpen simán nyerték mérkőzéseiket a hazai­ak, és ekkor már 8-2 volt a ta­lálkozó állása. A harmadik for­dulóban valamennyi tolnai ver­senyző győztesként hagyta el az asztalt, és a forduló 5-0-as győ­zelmével 13-2-re alakult az eredmény, ami tulajdonképpen Mérsékelt érdeklődés jelle­mezte a Szabad Föld kupa me­gyei sakkversenyét. Egyéni ver­senyben 12-en vettek részt, míg csapatversenyben mindössze két egyesület. Az egyéni ver­senyben nagy harc volt az első helyért Rudolf és ifj. Prantner között.A harmadik helyért Szu- hai és id. Prantner volt verseny­ben. Az utolsó fordulóban Prant­ner döntetlent ért el Hajnovics már a győzelmet is jelentette a hazaiaknak. A következő fordu­lóban a vendégek két mérkőzést is nyertek egymás után, Jurikné —Bolvári K. 2-0 és Bogyó—Kiss A. 2-0. Az utolsó forduló ismét 4-0-as hazai győzelmet hozott, bár ezúttal Balogh veresége - biztos vezetés után - elkerül­hető lett volna Bogyó ellen. Senki sem gondolta Tolnán, hogy a hazaiakat különösebb veszély fenyegetné az egyéb­ként jó képességű csapat el­len. Mégis a vendégek számos kitűnősége ellen (Jurikné, Papp A., Bogyó valamennyien válo­gatottak) színvonalas, jó játé­kot vártak a hazaiak, ami telje­sült is. A hazai csapat legbiz­tosabb versenyzője Bátorfi Csil­la volt, aki ezúttal ismét bizo­nyította kivételes képességeit. Bízó öt győzelme szép teljesít­mény. Balogh és Bolvári Kati sínylette meg leginkább az ütő­cserét, bár Baloghnak ez sem lehet mentség a Bogyó elleni vereségre. Kiss A. játszott már jobban is hazai pályán. ellen és ezzel a negyedik hely­re szorult. Végeredmény: 1. Rudolf (Szedres) 6,5, 2. ifj. Prantner (TAÉV) 5,5, 3. Szuhai (TAÉV) 4,5, 4. lid. Prantner (TAÉV) 4, 5. Majnay (Bátaszék) 4, 6. Szij- jártó (Szedres) 4 ponttal. Csa­patversenyben: 1. Bátaszék, 2. Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész. Sakk Szabad Föld Kupa Megyei labdarúgó-bajnokság A pályaválasztók közül csak a A megyei labdarúgó-bajnokság 25. fordulójának érdekessé­ge, hogy a pályaválasztók közül egyedül csak a Dombóvári Vasasnak sikerült otthon tartani mindkét pontot; a Dunaföld- vár ellen „hengerelt" 8-1-re. Ozorán pontosztozkodással feje­ződött be (2-2) a Tevel elleni mérkőzés. Pincehelyen gól nél­küli döntetlent hozott a Bonyhádi Pannónia elleni találkozó. A vendégcsapatok közül Nagymányok aratta legszebb győzel­mét, Bogyiszlón nyert 5-1 -re. Feltétlen említést érdemel a 3-0-ás hőgyészi siker Szekszárdon a TÁÉV csapata ellen. A nagydorogiak Zombán 1-0-ra, a dunaszentgyörgyiak (regszem­csén szintén 1-0-ra, mig a tengeliciek Aparhanton 2-1-re győztek. A bajnoki táblázaton a Dom bóvárnak egypontos az előnye Nagymányokkal szemben. A következő vasárnapi párosítás: Tengelic—Zomba, Nagydorog—TÂÉV, Hőgyész—Dombóvár, Du- naföldvár—Pincehely, Bonyhád—Bogyiszló, Dunaszentgyörgy— Ozora, Tevel—Aparhant A Nagymányok—Iregszemcse mérkő­zést egy nappal korábban, szombaton játsszák, az ifjúságiak 11, a felnőttek 13 órakor kezdenek. Ökölvívó VB 1982 Rekordnevezés - világklasszisokkal Teofilo Stevenson harmadik VB-aranyérmét szeretné megsze­rezni Münchenben Nagymányok—Bogyiszló 5-1 (1-0). Bogyiszló, 300 néző. V: Varga. Nagymányok: Sass — Egri, Túrós, Lemle, Vadász, Fenyvesi, Nagy, Balogh II., Ba­kó, Bíró, Kárász. Csere: Jéhn, Tamás. Edző: Guth András. Bo­gyiszló: Bárdos — Liszkai, Ku- batov, Bajusz, Molnár, Böröcz, Györgye, Hajdú, Pilisi, Bogda- novics, Dobos. Csere: Molnár M., Neidhart. Edző: Palatínus János. Szünet utáni játékával megérdemelten nyert a vendég­csapat. G: Balogh II., Bakó, Kárász, Fenyvesi, Tamás, illetve Dobos. Jók: az egész mányoki csapat, illetve Györgye, Böröcz. Pincehely—Bonyhádi Pannó­nia 0-0. Pincehely, T5Ô néző. V: Verczli. Pincehely: Bükkösi —- Sütő, Kántor I., Kajtár, Kántor II., Horváth, Miklós, Veres, Ku- vilf, Gergely, Juhász II. Edző: Bükkösi András. B. Pannónia: Szőts — Eisensehr, Weiszehbur- ger, Kiss, Flaskár, Incze, Lő- rincz, Bajkai, Zulauf, János, Tóth. Edző: Kovácsi Ferenc. Csapkodó játékban, az idege­sen játszó hazaiak nem tudták kihasználni helyzeteiket. Jók: Kántor IL, Horváth, illetve Szőts, Lőrincz, Tóth, Kiss. Tengelic—Aparhant 2-1 (0-1). Aparhant, 300 néző. V: Dörnyei. Tengelic: Bálint — Óberlender, Junkuncz, Tóth, Hosnyánszki, Töricht, Kovács, Gazdag, Éber- ling, Barabás, Pámer. Edző: Molnár József. Aparhant: Li­povszky — Dávid, Wáger, Cse­ke, Zsák, Kulcsár, Gáspár, Se­bestyén, Palkó, Juhász I., Peohár. Csere: László, Hei­decker I. Edző: Kozma József. Második féIideji lelkes és jó csapatteljesítményével rászol­gált győzelmére a Tengelic. G: Dávid (öngól), Hosnyánszki, illetve Gáspár (11-esből). Jók: az egész tengelici csapat, il­letve a hazai együttesből senki sem emelhető ki. Hőgyész—TAÉV SK 3-0 (2-0). Szekszárd, 100 néző. V: Kró­mén Hőgyész: Lécz — Banász, Bús II., Seemann, Sándor, Bús l„ Pál, Erdős, Váli, Banai, Nagy. Csere: Vasi. Edző: Magyar Fe­renc. TÁÉV SK: Horvai — Both, Bölcsföldi, Anszló, Molnár, Mar­osa, Kauder, Klement, Kovács, Veress, Óbendorf. Csere: Kál­mán, Barabás. Lelkesebben, jobban játszott a vendégcsapat és biztosan nyert. A 40. perc­ben Marosa 1'1 -est hibázott. A 65. percben Sándor kiállítva. G: Erdős 2, Bús I. Jók: Bús IL, Váli, Erdős, Banai, illetve a ha­zaiaknál senki sem dicsérhető. Ozora—Tevel 2-2 (1-1). Ozo­ra, 300 néző. V: Ódor. Ozora: Surányi — Veng, Porga, Hor­váth, Cziráki, Rúzsa, Márkus, Papp, Kovács, Hadobás, Mik­lós. Csere: Sárközi. Edző: Kiss István. Tevel: Braun — Bíró, Nagy I., Illés, Miklós, Nagy II., Barabás, Szentes, Turbuk, An­tal, Weidinger. Csere: Fazekas, Szőts. Edző: Fláding János. Jó iramú, izgalmas találkozón a Dombóvár nyert végeredmény a hazaiak számá­ra hízelgő. G: Kovács 2, illetve Nagy I., Nagy M. Jók: Hor­váth, Rúzsa, illetve Bíró, Nagy I. Dombóvári Vasas—Dunaföld- vár 8-1 (4-1). 'Dombóvár, 300 néző. V: Laczkovics. Dombó­vár: Szalai — Kovács, Engert, Havasi, Csatári, Mikolics, Nagy, Pintér, Lamm, Szieber, Fekete. Csere: Herczeg. Edző: Újvári Kálmán. Dunaföldvár: Tóth — Pálinkás, Dunai, Frőlich, Princz I., Jónás, Homoki, Végh, Tilli, Popovics, Varga. Csere: Bogár, Csehi. Edző: Kővári István. Jó játékkal fölényesen nyert a Va­sas. Ezen a délutánon nem volt egy súlycsoportban a két együt­tes. G: Nagy 3 (egyet 11-es'ből), Szieber 2, Lamm 2, Havasi, il­letve Frőlidh. A Vasas vala­mennyi játékosa dicséretet ér­demel, a vendégeknél Kővári edző senkivel sem volt elége­dett. Nagydorog—Zomba 1-0 (1-0). Zomba, 100 néző. V: Rubecz. Nagydorog: Balogh — Gon­dos, Éger, Sörös, Bányai, Hontí, Kollár, Miklós, Virág, Ébert, Micskei. Csere: Kovács, Újvári, Edző: Domonkos János. Zom­ba: Bogos — Csíki, Orbán, Marsai II., Boros, Antal, Mar­sai I., Horgos, Turbuk, Varga, Kerekes. Csere: Vass, Nyári. Edző: Kláb József. ’Alacsony színvonalú, csapkodó játékot hozó mérkőzésen a szerencsé­sebb csapat győzött. G: Mics­kei. Jók: a ntagydorogiak edző­je valamennyi játékosa teljesít­ményét dicsérté, illetve a ha­zaiaknál Orbán, Marsai II. és Bogos emelhető ki. Dunaszentgyörgy—Iregszem­cse 1-0 (0-0). Iregszemcse, 500 néző. V: Nyerki. Dunaszent­qyÖrgy: Szlanyinka — Lacza, Nagy IL, Lencsés, Kertész, Fédh, Kovács, Horváth, Pál, Somodi, Henk. Csere: Szakács. Edző: dr. Gyurovics László. Iregszem­cse: Vincze — Szuhai, Kajái, Németh, Kiss, Kránitz, Varga, Gyónó. Borzok, Sztai'ka, Kova- csik. Csere: Turbók. Edző: Szé­kely József. Renaéteg helyzetet hagyott kihasználatlanul a pá­lyaválasztó együttes. G : Somo­di. Jók: Szlanyinka (a mezőny leqjobbia), Nagy II., Lencsés, illetve Kajdi, Szuhai. Minden idők legnagyobb ökölvívó világbajnoksága kez­dődik ma Münchenben. Az el­koptatott, s időnként nem is igaz jelző ezúttal jogos és — igaz is. A mostani, nagy érdek­lődéssel várt világverseny a harmadik lesz a sorban, s mi­után az előzetes nevezések sze­rint a versenyzők létszámában felülmúlja az előző kettőt — igy nyugodtan nevezhetjük minden idők legnagyobb ököl­vívó VB-jének. LEHET, HOGY CSAK A LEGKÖZELEBBIIG... Az életrevaló ötlet alig ti­zenhat esztendeje merült fel: a népszerű sportágban le­gyen világbajnokság is. Az AIBA (Nemzetközi ökölvívó Szövetség) 1966 őszi, római kongresszusán a szovjet és a magyar küldöttség javasolta: rendezzenek világversenyt. A tneg lehetősen maradi AIBA- vezetés egyértelműen leszavaz­ta az újítást — maradt min­den a régiben. Még hat hosz- szú esztendőt kellett várni a bizonyosságig, pontosabban a végső döntésig. A müncheni olimpián tartott AlBA-kong- resszuson, 1972. augusztus 24- én repült világgá a hír: „Va­lóság lesz a ökölvívók régi ál­mából, az amatőr világbajnok­ságból. Erre először 1974-ben, Kanadában kerülne sor”. Az időpont maradt, a hely­szín változott. És az elképzelés is. Az eredeti terv szerint ugyanis első alkalommal konti­nensválogatottak mérték volna össze tudásukat. Okként a nemzeti szövetségek szerény anyagi lehetőségeit adták meg, ráadásul az Egyesült Ál­lamok és Kanada csak ilyen lebonyolítási rend elfogadása esetén vállalta volna a házi­gazda szerepét. 1973. szeptemberében rend­kívüli AlBA-kongresszust tartot­tak, amelynek fő témája az igen vagy nem volt, azaz: kon­tinensválogatottak vagy nem­zeti csapatok. Parázs vita után szavazás — 28-26 arányban a „nemzeti válogatott" elképze-. lés győzött. Az Egyesüti Államok és Ka­nada ilyen körülmények között nem vállalta a rendezést — Kuba igen! Így lett a távoli szigetország az első ökölvívó­világbajnokság házigazdája. A helyszín tehát Kuba, az időpont 1974. augusztusa. Két­százharminc versenyző jelent meg az eseményen. Kevesebb a vártnál, de volt válasz a miértre: a nagy távolságok, a kezdeti bizalmatlanság, tapo­gatózás. Végül az új verseny egyér­telmű sikert aratott, életképes­nek bizonyult. A házigazdák taroltak, a tizenegy súlycsoport közül ötben bizonyultak a leg­jobbnak. A Szovjetuniónak két aranyérem jutott, míg az ame­rikaiak, jugoszlávok, Puerto Rico-iak és az ugandaiak egy- egy elsőséget szereztek. Á négyévenkénti „menet­rend" szerint Belgrád követke­zett — 1978. májusában. A lét­számot illetően tulajdonkép­pen itt is csalódtak a rende­zők: 41 ország 220 versenyzője nevezett — kevesebb, mint Kubában. Ami viszont változat­lan maradt: a kubai fölény. A szigetországiak ismét öt arany­érmet nyertek, a szovjetek hármat, a kenyaiak, a lengye­lek és a nigériaiak egyet- egyet. Ami pedig az esélyeket il­leti. . . Négy év alatt az erő­viszonyok nem változtak meg földindulásszerűén. A kubaiak, egyesült államokbeliek, NDK­beliek, szovjetek, lengyelek, jugoszlávok uralják a tizenkét súlycsoportot, a felsorolt orszá­gok szinte minden súlycsoport­ban klasszist tudnak kiállítani. A kubaiak a tervek szerint valamennyi „ászukat” felvonul­tatják, élükön Teofilo Steven- sonnal, aki eddig három olim­piai és két világbajnokságot nyert. De szorítóba lép San- tiesteban, Aldama, Gomez, Hernandez. Az amerikaiak, szovjetek, NDK-beliek névsora még ismeretlen, csak annyi bi­zonyos, hogy bárki képviseli a felsorolt országokat — azzal számolni kell. A magyar versenyzők mérsé­kelt optimizmussal utaztak Münchenbe. Nem ad okot, kü­lönösebb okot a bizakodásra versenyzőink tavalyi és idei teljesítménye. Teljes csapattal utazunk — ennek oka a szín­hely közelsége —, de a tapasz­talatszerzésnél merészebb cél­kitűzésünk nem lehet. A hozzá­értők véleménye szerint Turu és Alvics viheti a legtöbbre, s talán a pályafutása utolsó nagy lehetőségét megragadni készülő Danyi Jenő is. A remények szerények. Nem is lehetnek másmilyenek a vi­lágklasszisokkal teletűzdelt me­zőnyben. A becsületes helytál­lás ellenben mindenki számára kötelező. J. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents