Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

1982. május 11. Képújság 5 OSN megyei nyitóünnepély Együtt a ritmusra - háromezren nyisek a felázott, víztócsákkal tarkított gyepszőnyeg miatt ha­lasztották el a fellépést, míg az 505-ös technikai okok miatt maradt távol. Kovács Jánosnak, a városi tanács elnökének az esemény sportpolitikai jelentőségét mél­tató szavai utáp a zászlós sor­fal elé futnak. Némi mozgoló­dás és összeáll az a bizonyos római szám és a három nagy­betű, vagyis aki még nem tud­ná, az is megtudja a mutatós nyitóképből: OSN. Ennél stíl­szerűbben nem is lehetne kez­deni. A Hanse up — Fef a ke­zekkel! című szám forog a magnószalagon, meglehetősen torz erősítéssel, az Ottawán együttes úgy látszik elnyűhe- tetlen nagy slágere, s jönnek a főiskolások. Igaz, ők nem a ke­züket emelik fel, hanem a zászlókat és menetelnek külön­böző módon a zene ütemére, ütemre menetelnek, a nézők pedig ütemre tapsolnak. Zászló után korongok emelkednek több száz pár kézből a ma­gasba. A IV. számú iskola öt­letes korongozása megnyeri a közönség tetszését. Nemcsak a nagy zászlókkal, — amely már önmagában látványosságot hordoz —, hanem a kicsikkel is érdekfeszítő dolgokat lehet produkálni. A producer szere­pében az I. számú iskola test­nevelői. Eszköz nélkül vonul­nak befelé a „rózsások”, mes­terségük címere: gúla. Ha megint összedől, mint a pró­bán, aligha lesz számukra hí­zelgő. De egy az egyben „jön” a színházi berkekben ismert mondás: rossz főpróbát sikeres előadás követ. Nagy összpon­tosítást igénylő, tartásos ele­mekből álló akrobatikus jellegű gyakorlataikat a jelekből ítél­ve még elnéznék jó ideig. A labdához mint játékszerhez nagy a kötődés gyerek, felnőtt részéről egyaránt, így az OSN sem lenne teljes labdagyakor­lat nélkül. Isméi a lll-as iskola tanulói kerülnek reflektorfénybe Szekszárdon, a Dózsa-stadi- onban mindkét oldalon telt lelátó fogadott. Az áílóhelyi betonkaréjon az élénk színek megannyi változatában pom­pázó csaknem 3000 főszereplő diák a jövő generációja. Ve­lük szemben a mintegy ezer néző várja a kezdést. Pedig ezúttal senki sem fut gyorsab­ban, dob, vagy ugrik nagyob­bat a másiknál. Nem valami­féle gigászi csata következik, bajnoki pontokért. A testi, lel­ki felüdülést jelentő, nem utolsósorban látványosságot nyújtó sport jelenik meg kris­tálytisztán, mindenféle álarcot sutba dobva. Igen, e nagysze­rű, ötbetűs szó hímlőtlen arca tárulkozik a néző elé, aki töb­bek között ezért is helyet fog­lal a lelátón, no meg azért is, mert hozzátartozója, ismerőse is a szereplők népes táborá­ban van. Pierre Coubertin nagy hatású verse hangzik fel a hangosbemondón. Nála aligha lehet szebben nyelvi formába önteni a sport társadalmi ha­tását. Különösen az utolsó versszak utolsó szavai ejtenek gondolkodóba: ....mert verse­nye d a béke versenye". Még néhány perc és jön a nagy előadás, több hónap ki­tartó, következetes munkájá­nak beérett gyümölcse „pofty- tyan” a néző elé, amelyet fe­lettébb jóízűen fogyaszthat A testnevelők a diákokkal együtt lázasan készülnek, az utolsó simításokat végzik. Ha lehetne, néhány percre megállítanák az időt. Érthető is, hiszen az esőzés nyomai következtében több iskola kénytelen módosí­tani gyakorlatán. És ugye, improvizálni izgalmas dolog. A főpróbán még ott levő II. sz. Általános Iskola, valamint az 505. Szakmunkásképző Intézet tanulóit ezúttal hiába keressük a tarka-barka sorokban. A zri­színpompás „labdázásukkal”. De ezzel még számunkra min­dig nincs vége az ünnepélynek. — Még figyelnünk kell, mert bent leszünk a záróképben — mondja Rohn Tiborné, miköz­ben a gyerekeket igazgatja. Közben érdeklődik tőlünk: — Hogyan mutatott fentről a gyakorlatunk? — Jól. — Mennyi munka van mö­götte? — Az iskolavezetés, osztály- főnökök hathatós támogatásá­val kemény három hónap. Együtt a ritmusra jeligével érkeznek ismét a főiskolások, de most a gyakorló iskola 6— 10 évesei is ott vannak. Ákos- hegyi Istvónné arcán feszültség vibrál, még egyszer körbehor- dozza tekintetét tanitványain. — Alaposan „stílust” váltot­tunk a legutóbbi ünnepélyhez képest — mondja. — Modern zenére, modern mozgásokat ál­lítottunk össze. — és nem kevés kockázatot vállalva a gyakorlások beikta­tásával — vetem közbe. A lll-as számú iskolások labda gyakorlata Nyitókép a lll-as iskola tanulóival A főiskolások bemutatójának utolsó pillanatai Vastapsot kapott a IV. számú iskola korongbemutatója Valóban, így igaz. Mond­ták is a kezdetén, nagy sikert érünk el, vagy az ellenkezője. Nagy munkára volt szükség, hogy összehangoljuk a kicsik és a hallgatók mozgását — mondja a tanszékvezető. A végeredményhez nem kell különösebb kommentár: taps­vihar, éljenzés a lelátón. Azt hiszem, a siker mindenért kár­pótol. Gimnazisták, szakközépisko­lások szabadgyakorlata zárja a sort a könnyedség, a harmónia jegyében, majd egy jelképes OSN-mezben még színesebb volt a látványos szabadgya­korlat záróképpel nyomban tovatűnik az OSN megyei nyitáünnepsé- ge. Kiürül a lelátó, az emberek nem győznek betelni az ünne­pély szépségével, melyért kö­szönet a testnevelőknek, az is­koláknak, s mindazoknak a lel­kes társadalmi aktíváknak, akik ezt délutánt megalkották. — bégyé — Fotó: Bencze Asztalitenisz NB I Tolnai VL- Bp. Spartacus 18-7 Az asztalitenisz NB I hétvégi fordulójában a tolnai lányok to­vább folytatták jó sorozatukat. Az EB és egyéb jelentős ese­mények utón a sportág most teljes erejével a csb jó szerep­lésére törekszik. A Budapesti Spartacus csapata több éven keresztül az úgyneve­zett „nehéz" ellenfelek közé tar­tozott. Ez főleg néhány játékosá­nak kellemetlen stílusából adó­dott. Természetesen ahogyan múltak az évek, a fiatal tolnai garnitúra is mindinkább meg­szerezte az ilyen játékosok el­leni rutint. Ezen a találkozón — ismét Bolvári Ildi nélkül — az asztal mellett bizonyították ezt. Már a kezdés során vezetés­hez jutott a tolnai csapat, ami természetesen fontos az idegen­ben játszott mérkőzések során. Ezt a vezetést azután a mér­kőzés további fordulóibon csak tovább növelték a lányok, és egy pillanatig sem volt vitás a számszerűleg is nagyarányú győzelem. A jó teljesítményt nyújtó csa­patból a vezető edző ezúttal Kiss Anikó játékát helyezte oz első helyre. A végig jó teljesít­ményt nyújtó versenyző — Ben- kétől elszenvedett vereséget ki­véve — egyenletes teljesítményt nyújtott. Balogh és Bolvári Ka­ti 4—4 mérkőzést nyert, és jó átlagos formát mutattak. Bízó és Bátorfi Csilla 3-3 győzel­mükkel biztos tagjai voltak a csapatnak. Váratlan volt viszont az, hogy a múlt heti eredmé­nyesség után Bízó igen gyenge formát mutatott. Az ellenfél csapatából elsősorban a három győzelmet szerző Benke érde­mel dicséretet. Győztesek: Kiss A—Balogh- Bolvári K. 4-4, Bátorfi—Bízó 3-3, Illetve: Benke 3, Mong 2, Fa­ragó 2. — Link — Ökölvívás A hét végén a PSE ökölvívói részt vettek Székesfehérváron a Vasas-kupa nemzetközi I—II. osz­tályú versenyen. Papírsúlyban a junior korosztályú Árvái Rudolf első, légsúlyban Nyíri László harmadik lett. Kerékpár Tehetségkutató verseny Tamásiban az általános isko­la I—II. osztályos tanulói - Heil- né tanárnő tanítványai - KRESZ ügyességi versenyt tartottak. Utána gyorsaságii versenyen is összemérték tudásukat. Kemény küzdelem után így alakult a helyezés : Serdülők: 1. Egyedi Zoltán, 2. Hóbor Árpád, 3. Kálmán Zol­tán. Úttörők: 1. Csonka End­re, 2. Radovics Gábor, 3. Mayer Tamás. Tehetségkutató I. osztályosok: 1. Szőke Zoltán, 2. Göndör Gá­bor, 3. Szíjártó Attila. II. osz­tályosok: 1. Szatmári Tamás, 2. Horgos István, 3. Buholcz János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents