Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

1982. május 9. NÉPÚJSÁG 5 Légy tekintettel másokra! Váratlanul nagyot csönget­nek. Mindnyájan összerezze­nünk. Hatodikos fiam osztály­társa érkezett látogatóba. Óvo­dás fiam felsír, mindnyájan dühösek vagyunk a tapintatlan barátra. A fiú gyanútlan. Egy­szerűen nem is jut el a tudatá­hoz, hogy talán kellemetlen har­sány érkezése, hogy nemcsak a barátja van a lakásban, ha­nem alvó kistestvére, Idős nagyszülei, s a nagy hangerő mindenkit megzavar. Miből származhat ez a tapin­tatlanság? A tapasztalatlanság­ból. Hogy otthon, családi kör­ben nem tanult meg tekintet­tel lenni a többiekre. Zavarta­lanul csörtethet, nem mondja az édesanyja: fiam, most írok valami fontosat, ne zavarj kér­lek, majd később megbeszél­jük. Vagy: édesapád rosszul ér­zi magát. Most éppen elaludt, halkan járj, ne ébredjen fel. A gyereket meg kell tanítani a szülőkkel szembeni tapintat­ra, és vele szemben is hason­lóan kell viselkednünk, vigyáz­nunk kell a kölcsönösségre. Meg is mondhatjuk neki egy- egy esetben: le kellett volna szaladni a vegyesboltba, de olyan elmerülten tanultál, hogy nem volt szívem megzavarni. Nagyon fontos mozzanata a nevelésnek, hogy a gyerek vi­selkedése ne csak az ismert és szeretett személyekkel szemben legyen tapintatos, hanem min­den emberrel" így viselkedjen, még ha először találkozott is vele. Itt a saját példamutatá­sunk a mérvadó. Ha azt iátja a gyerek, hogy azokat az em­bereket, akiiktól nem függünk, s akikhez semmiféle különö­sebb kapcsolat nem fűz, leke­zeljük, ő is hasonlóképpen fog viselkedni. Ám ha azt látja, hogy minden emberhez egyfor­mán tisztelettel és megbecsü­léssel közeledünk, ő is ezt a vi­selkedési formát építi be a sze­mélyiségébe. Kiábrándító és bosszantó látvány a másikra tekintettel nem lévő felnőtt, serdülő gye­rek. Aki ránk dől a villamoson, aki a fülünkbe üvölteti a mag­nót a kirándufóhelyen, aki há­rom kenyeret vesz ki az ebéd­lőben a kosárból, s nekünk nem marad. Aki a turistaházban éj­félkor hangoskodik a közös há­lóteremben, mikor mór minden­ki alszik. Aki elfoglalja a busz ajtaját, és se le, se fel nem le­het szállni tőle. Mindezt nyugodtan mond­hatjuk primitív, iskolázatlan vi­selkedésnek. Nem magától ta­nulja meg a helyes viselkedési formákat a gyerek, tanítani kell rá, el kell magyarázni, mert kü­lönben a közösségben és a min­dennapi élet során sokszor ke­rül kellemetlen helyzetbe. Pél­dául otthon kedvére szedhet a levesestálból, de az iskolai nap­köziben csak úgy, hogy az asz­talnál ülő többi gyereknek is ugyanannyi jusson. Gyakran megfigyelhetjük ka­maszoknál az emberi együtt­élés szabályainak szándékos megsértését, a szándékosan durva hangnemet és viselke­dést. Ez abból fakad, hogy sok­szor a fizikai teljesítmény alap­ján ítélik meg az embert, s a gyengét, főleg az idősebbet ép­pen ezért lenézik. A fizikai ere­iére, teljesítőképességére oly büszke kamaszt is arról kell meggyőznünk, hogy helytelen a szemlélete, s mindenkihez egy­aránt tapintatosnak kell len­nie .. . mert az intelligens visel­kedés mindenkivel szemben egyaránt kötelező. ATÁNYI LÁSZLÓ Heti ötleteink 1. Alul bővülő, hosszú ujjú és megunt ruhánkat a követ­kező módon újíthatjuk fel. Az ujját háromnegyedesre levág­juk, s mivel most ismét divat a szűk szoknya, kétoldalt egye­nesre leszabjuk, s végül a gal­lért is lefejtjük róla. Ezután papíron előbb meg­rajzoljuk az ábrán látható di­vatos, a vállnál kissé elszélese­dő kantárt, s kivágjuk. Megpró­báljuk, ha jó a méret, a levá­gott szoknyarészből kiszabjuk, továbbá egy zsebet is kialakí­tunk. A modellen látható, elütő színű anyagból két sor széles pántot tűzünk a kantárra, s mi­után alul gomblyukaztuk, rá­gomboljuk az övre varrt gom­bokra. Ugyanebből a díszítő kel­méből varrunk paszpólt az uj- jára és a zsebre, továbbá egész keskeny paszpólt a nyakkivágás köré. Fiatalabbak a szoknya olda­lát kissé merészebben fel is sliccelhetik. Aki szépen kézi­munkázik, a szegélydíszítést horgolással is megoldhatja. 2. Az ingruha olyan örökzöld darabja ruhatárunknak, ami mindig elegáns, divatos. Ám egy idő után jót tesz közérze­tünknek is, ha más jelleget tu­dunk adni. Ha finom, dekoratív anyagból készült, érdemes újjá­varázsolni a rajzon látható mó­don. Ehhez érdemes venni - a ruha színével harmonizáló - csipkeszövetet. Annyit, amennyi­ből kitelik a masnira köthető övre rádolgozott, nagyon eny­hén behúzott, elöl nyitott, el­kerekedő „felső szoknya”. Eb­ből az anyagból varrhatunk pántos zsebet a ruha felső ré­szére, amibe pici csokor ízlé­ses művirágot tűzhetünk, ünne­pélyesebb alkalomra jól öltöz­tet. Szőnyegápolás A szőnyegeket nagyon rég­óta ismeri az emberiség. Már az időszámítás előtti második évezredből maradtak fenn Thé- bában falfestmények, melye­ken a szőnyegek szövését örö­kítették meg. Keletkezési he­lyük szerint megkülönböztet­hetünk európai és keleti — el­készítésük szerint pedig cso­mózott és szövött szőnyegeket. Magyarországon a leqrégebbi csomózott szőnyeg a XVII. szá­zadból való, és Rákóczi György címerét ábrázolja. Szövöttek a torontáli és székely szőnye­gek. A szőnyeg ma is értékes, szép és hasznos lakásdísz. Fontos azonban, hogy már a vásárlásuknál eldöntsük, hogy milyen célra, milyen szobába és milyen stílusú bútorok közé kerül. Gondozásuk: Az új szőnye­geket 2—3 hónapon keresztül ne porszívózzuk, csupán kefé­vel tisztítsuk. Ennyi idő szük­séges ahhoz, hogy a szőnyeg szálai letaposódjanak. Ameny- nyiben nem porszívózzuk, ha­nem poroljuk a szőnyegeket, akkor a színén keféljük, és a bal oldalán poroljuk. A rojtokat először száraz, tiszta kefével dörzsöljük át, majd tegyünk alá tiszta ruhát, és tisztítószerrel is dörzsöljük át. ügyeljünk arra, hogy a rojtokat még nedves állapotban húzogassuk ki szép egyenes­re, mert ha csúnyán, gyűröt­ten, összevissza száradnak meg, akkor ezt a teljes szára­dás után már nem tudjuk hely­rehozni. A szőnyegeken soha ne húzo­gassunk bútort. Fotelek, székek lehetőleg ne álljanak huzamo­san a szőnyeg azonos helyén, mert ezáltal egyenetlenül fog kopni. Szőnvegeinken gyakran kell különféle foltokat tisztítani. A gyertyafolt eltávolítására bevált módszer: a foltra itatóspapírt kell tenni és meleg vassal rá­vasalni. Ezt a műveletet mind­addig ismételjük, míg az itatós­papír teljesen magába szívja a sztearint. Olaj- és zsirfoltot al­kohollal és benzinnel tudunk tisztítani. Tinta- és gyümölcsfolt eltávolítására legalkalmasabb a citrom leve. Ha a szőnyegre víz ömlik, azonnal itassuk fel szá­raz ruhával, mert különben folt keletkezik. A vízfolt kontúrjai ugyanis megmaradnak a sző­nyegen. A különféle * szőnyegtisztító szereket, szőnyegtisztító habo­kat először mindig egy kis - a szőnyeg kevésbé feltűnő — he­lyén próbáljuk ki. A tisztító- szereket alaposan dolqozzuk be az anyagba, és a teljes szára­dás után porszívózzuk, vagy po­roljuk. Amennyiben a szőnyeg mos­ható, akkor először alaposan poroljuk, vagy porszívózzuk. Az­után a mosásnál mindig szál­mentén dörzsöljük az anyagot. Szépen felfrissíti a színeket a savanyú káposzta vagy erősen sós vízbe mártott ruha. Az új lakásokban már zöm­mel padlószőnyegek vannak. Ezek tisztítása megegyezik a szőnyegekével. A meteorológiai és a biológiai tavasz Régi megfigyelés, hogy az ember szervezete várja a ta­vaszt. .. A belső elválasztásé miri­gyek rendszerének áthangolá­sa, az úgynevezett biológiai tavasz körülbelül egy hónap­pal megelőzi a meteorológiai tavaszt. Ilyenkor nő az izom­erő, meglendülnek az anyag­csere-folyamatok, fokozódik a tápcsatorna szekréciója, nö­vekszik az étvágy, gyorsul a növekedés, megszaporodik a vérfesték mennyisége, és meg­növekszik a vitaminigény. A külső környezet változását az idegrendszer közvetíti a szer­vezethez. Ilyenkor megváltozik az idegrendszer ingerlékeny­sége, és ez megnyilvánul a magasabb idegrendszer-élet­tani működéseiben is. Ez az általános „tavaszi megújulás” az emberi szervezetben. Ezzel együtt viszont furcsa ellentétként nemegyszer gon­dot okoz a tavaszias időjárás­sal egyidejűleg jelentkező fá­radtság. Az igaz, hogy hul­lámzó kedélyállapot, rossz köz­érzet, fáradékonyság más év­szakban is bőven adódik, és akkor is a változékony időjá­rást okoljuk érte. Ez az úgy­nevezett „tavaszi fáradtság" azonban mégis más! Mintha érzékenyebbek, gyengébbek lennénk az erőteljesen jelent­kező klimatikus és bioklimati­kus változásokkal szemben, mint az év többi részében. Mi lehet az oka? A fokozott idegrendszeri ér­zékenységet már említettem. Kétségtelen az is, hogy a szer­vezet az idei kemény tél folya­mán alaposan felélte vitamin­tartalékait, és jobban kifáradt a kelleténél. A tápanyagok is veszítettek frissességükből. Kí­vánjuk az újat, ám az még vá­rat magára. Még jó, ha a zöldhagyma és a korai saláta idejében beköszönt. Említhetjük a napsütésben szegény, borongás tél okozta nyomasztó lélektani hatást is, amely ugyancsak rontja a köz­érzetet, fokozza az észreve­hetőbben megmutatkozó fogé­konyságot a tavaszi, úgyneve­zett „szezonális betegségek” iránt. Az elmúlt téli hetekben kevesebbet mozogtunk, keve­set voltunk a szabadban, és ez is csökkenti ellenállóképessé­günket. Mit tehetünk az effajta ta­vaszi fáradtság- és gyengeség­érzet ellen? Mindenekelőtt azt, amit a szervezetünk biológiai téren már megtett: mozduljunk meg mi is fizikailag, pszichikailag egyaránt. Akik télen is sokat mozogtak a szabadban, dol­goztak, sportoltak, kirándul­tak, azok rendszerint nem ér­zik az említett „tavaszi fára­dékonyságot”. Akik pedig többnyire zárt helyen töltötték idejük jó részét most legalább a hétvégi pihenőnapokon pró­báljanak változtatni. A laká­suk alapos szellőztetése, ta.- vaszi takarítás — ha már túl vannak rajta —, új és kelle­mes miliőt teremthet: a friss tisztaság kellemes érzését. A szabadban tett séta, ki­rándulás, sport, mozgás is se­gít leküzdeni a nyomasztó han­gulatot. Nem ok nélkül dol­gozták ki a testnevelési szak­emberek a tavaszi edzőgyakor­latok egész rendszerét, és ajánlják a következőket: Idé­zem: „Hogy testünket a tél után ismét a szabadba való aktivitásra felkészítsük, izmain­kat, különösen lábizmainkat ,jól át kell dolgoznunk'. Min­denekelőtt sok szökdelést, láb­emelést és törzshajlítást kell végeznünk”. Érdemes megfogadni a jó tanácsot. Mint ahogyan érdemes a ré­teges öltözködésre a szokásos­nál több gondot fordítani. Ilyenkor a szervezet — rész­ben a vitaminhiány miatt — nehezebben alkalmazkodik a hirtelen hőmérsékletváltozás­hoz. A túlöltözöttség vagy a meleg ruhafélék korai levetése könnyen meghűléshez vezet. Táplálkozásban a télvégi- tavaszi C-vitaminhiányt igye­kezzünk naponként pótolni, idegállapotunkat pedig ele­gendő alvással tehetjük teher­bíróvá. Ne lepődjünk meg, ha a kora tavaszi napokban vala­mivel nagyobb az alvásigé­nyünk, tehát álmosabbak va­gyunk, mint az év többi részé­ben. DR. BUGA LÁSZLÓ Japán étteremben Vacsorázni a Ginzán a Tsuyuki étterembe vittek. A be­járat fölött színes lampionok. A fényesen kivilágított, halak­kal, rákokkal, habos kelyhekkel teli kirakat mögött égett olaj­szagban sűrűn összetolt aszta­loknál ültek a vendégek. Ho­gyan, hát nem a földön, ülő­párnán, alacsony asztalnál? Nem japán stílusú vendéglőbe jöttünk? Még az is előfordul­hat, hogy bécsi szeletet szer­víroznak vagy paprikás • csir­két? — Nem, nem — nyugtatnak meg barátaim: Az étterem ja­pán stílusú, kívánságom sze­rint a földre ülhetek, és pálci­kával ehetek. Csak a földszin­ti terem nyugati stílusú — már ami az asztalokat illeti. Mert az ételek itt is hamisítat­lan japán alkotóelemekből készültek. A gyorslift felrepít a hetedik emeletre. Hajlongó, zoknis fel­szolgáló lányok mutatják az utat. Szokásos papucsba bújás, majd a terem bejárata előtti lépcsőn ezt is levetetik. Alig húsz centi magas asztalok — mindenkinek külön —- és ülő­párnák. Helyet foglalunk. Ko­sárkában forróvizes kéztörlő frottír kendőt hoznak — aztán szertartásosan, gyönyörűen megterítenek. Kicsi öblös, lak­kozott és porcelán tálkákkal rakják tele az asztalt. Leg­alább tizenötfélét kapok. Kék porcelánban, átlátszó lében néhány kagyló úszik. A rizst piros edényben szervírozzák. Ezek sült rákok, fehér húsú tengeri halak. Gyanús barna, zöld folyadékok. Reszelt tormá­ra emlékeztet (de csak külse­jében) a bambuszrügy. Ke­nyérnek nyoma sincs. Kirántott krizantém, szárított zöld-barna tengeri füvek, gomba, spárga, zöldbab, hagyma, tengeri mo- szat, páfrányrügy, lótuszgyö­kér, nyershal ecetben. Kapunk görögdinnyét néhány szál zöld­hagymával és óriás szemű sző­lőt. — Mit először? — nézem tétován japán vendéglátóimat. Egyikük a sült naphallal kezdi, a másik a cápauszonnyal. Megértik néma kérdésemet, és mondják, teljesen lényegtelen a sorrend, és hogy mit mivel. Fekete pálcikák. A negyedik és az első-második ujj közé szorítva. Mire kiürülnek a tál­kák, már egészen belejövök. Kellemes, jó ízek. Csupa könnyű étel — olajban, vaj­ban, vagy nyers saláták, füvek, tengeri állatok, növények. Az európaiak azt tartják, 3000 kalória az ember napi szük­séglete, a japánok szerint 2300 bőven elég. Nem is lát­tam kövér japánt. A sok kis tál kiürül. Kecses üvegkehelyben gyümölccsel telerakott fagylaltot kapok, de nem fagylalt — fehér, édes, hideg és pehelykönnyű, a ne­ve is hó: gyümölcs-hó. Meg­kóstolom a mindenütt reklá­mozott Sapporo sört, s a me­leg rizsbort, a szakét. S igazi japán vacsora emlékével fek­szem le a japán stílusú szál­loda gyékénymatracaira. KÁDÁR MÁRTA Hagyományos japán asztal SÜLT BURGONYA SPANYOL MÓDRA 'Hozzávalók 2 személynek: 5—6 db közepes nagyságú bur­gonya, 2 nagy fej hagyma, 2 evőkanál olaj, 4 tojás, só, chi­li po r. A burgonyát meghámozzuk, és vékony karikákra vágjuk. A hagymákat kockára vágjuk és forró olajban üvegesre párol­juk. 4 tojást kevés sóval, eh ifi- porral fűszerezve felkeverünk. A burgonyakarikákat a hagymára tesszük, majd ráöntjük a tojást. Lefedjük és lassú tűznél J0 percig sütjük. Ha kész, kétfelé vágjuk, és két tányérra tálaljuk. Mellé pa­radicsomot vagy zöldsalátát adunk. RAJNA-VIDÉKI SPECIALITÁS Hozzávalók 4 személynek: 1 kg burgonya, 1 kg savanyú al­ma, kevés víz, lob. 1,5 evőkanál cukor, 2/5 dl tej, V evőkanál vaj, ízlés szerint só, bors, sze­recsendió, valamint 2—3 hagy­ma, 1 evőkanál vaj, vagy 5 dkg szalonna, fél kg véresihurka. Először hámozzuk meg a bur­gonyát. Majd vágjuk négy részre, és kevés sós vízben 30 percig főzzük. Az almát hámoz­va, vagy hajával együtt vágjuk 4 részre, és távolítsuk el a mag­házát. Vágjuk darabokra, és kevés cukros vízben addig főz­zük, amíg puha lesz. A frissen főtt és leszűrt burgonyát nyom­juk át burgonyanyomón és ke­verjünk hozzá kevés vajat és tejet. Az almát keverjük össze a burgonyapürével és ízesítsük meg. Tegyük egy tálba, és hagyjuk meleg helyen. Hámoz­zuk meg a hagymát, és vágjuk karikákra. Melegítsünk egy ser­penyőben vajat vagy szalonna­darabokat, olvasszuk ki, és sze­leteljük fel a véreslhuíkát k'b. 1 centiméter széles karikákra, és süssük meg mindkét olda­lán ropogósra. Tálaljuk a bur­gonyapüré tetejére. A hagyma­karikákat a sültzsiradékban aranybarnára pároljuk és a tál tetejére tesszük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents