Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 107. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. május 9., vasárnap. Mai számunkból A REMÉNY ÜNNEPE (2. old.) A TÜRELEM OLVASÓT TEREM? (3. old.) KÖRNYEZETVÉDELMI ŐRJÁRAT (4. old.) AZ ASZTALITENISZ EB UTÁN (6. old.) SZEZONKEZDET ELŐTT DOMBORIBAN (3. old.) Falutörténet, kérdőjelekkel Ki őrzi meg, ki menti át az unokáknak a magyar falvak történetét? Például a Baranya megyéi i“véltár kétségtelen, hogy fel­adatának tekinti, a möga eszközeivel. Szerzői-kutatói mun­kaközössége hat éve dolgozik egy megyei helytörténeti le­xikon összeállításán: az első kötet pár év múlva megjelenik Veszprémben már elkészült egy ugyancsak megyei helytör­téneti lexikon, s hasonló törekvésekről tudunk Zala és Vas megyében is. A települések legfontosabb gazdasági, nép­rajzi stb. adatanyaga, rövid története több megyében így hozzáférhetővé válik. Egy lexikon speciális feladatkörén be­lül De ott, helyben, ott ki meséli tovább, ki jegyzi fel, mi történt a faluban 1914-íben, 1919-ben és később, legalább nagy történeti sorsfordulók környezetében? A tanácselnök? (Nem hatásköre.) A pedagógus? (Melyikük?) A plébános úr? (Ő már inkább ... A parókiákon vezetik az ún. „Histó­ria domus"-t. Van, ahol több évszázadra visszamenően és napra készen, hiteles adatokkal jegyzik fel: mi történt a fa­luban.) Vagy a honismereti szakkörök? Van belőlük az országban legalább félezer. Megyénként működik belőlük 30—40, s vannak ifjúsági (iskolai) szakkörkök is. Itt már lehet némi remény, bár a helytörténeti adatok gyűjtése náluk sem rend­szerezett, nem is várható, s a munka általában a szakkör­vezető érdeklődési körétől függ. Vagy az egykori néptanító? . . . Létszámuk gyérül, erejük fogytán. Van, aki nekilátott közülük, hogy összegyűjtse, fel­dolgozza legalább azt a három-négy évtizedet, amit szem­tanúként ismer és szentesíthet, amit a faluja népével együtt, sorsukkal azonosulva megélt. Az ilyen falu szerencsésebb, mert legalább néhány tucatnyi gépelt papíron (kedvtelés­ből, társadalmi elkötelezettségből?) meg van írva a legfon­tosabb adatokkal, nevekkel és eseményekkel, hogy milyen is volt az a falu például a két világháború között. Nagy kár, hogy bizony kevés ilyen „krónikás" akad. Az utóbbi tíz évben Baranya megyében tanácsi rendelet alapján mindenütt rendszeresen jegyzik, és évente összeállít­ják a községek krónikáját. Ezzel nincs baj, s egyszer, ha kor­szakká rendeződnek az évtizedek, majd csak lesz valaki, aki megírja községeink újabb történetének egy új fázisát. Per­sze, legkevésbé sem kiadásra szánt kéziratokról van szó. Inkább 15—20 gépelt oldalnyi összefoglalásokról, amiket 4—5 példányban eljuttatnak a legfontosabb helyekre, illet­ve megőriznek a község dokumentumai között, ötven-száz év múlva eme összefoglalásoknak igen becses értékük lehet! Ahogyan pótolhatatlan értéke lehetne a most negyven-öt- ven évvel ezelőtti falutörténeti summázatnak is — ha lenné­nek ilyenek. Hiszen története minden magyar településnek van. Néme­lyiké 2—300 évre, a másiké az Árpád-korig, esetleg Pannó­niáig vagy még korábbra is visszanyúlik. Ezt az időszakot ál­talában kellően megvilágította a tudomány. Vallanak a kö­vek, a csontok, a' barázdából kifordított pénzesköcsögök; a várhegyek, a romok, a középkori s újabb kori birtoklevelek, ; periratok, és okmányok a levéltárakban. Sajnos, helytörténeti léptékekben jóval kevesebbet tudunk arról, mi is történt X vagy Z faluban a múlt század végén? Hogyan élt a nagybirtok szorításában; milyen volt gazda­sági és társadalmi rétegezettsége; hogyan vészelte át a vál­ságokat, hányán „tántorogtak" ki az Újvilágba megélheté­sért? Milyen volt a falu nyelve, kultúrája; szokásvilága, vi­seleté; hogyan különült el, vagy miként fért össze a sváb, a bosnyák, a szerb, a sokác, a horvát, a román, vagy a szlo­vák paraszt a magyarral? Hány embert vittek el a frontra ti­zennégyben; ki maradt özvegy-árván; ki lett vöröskatona, odaért-e a fehérterror lincselő öldöklése; mi volt az a „bo- lettás világ"; hogyan változott szerkezetében, életében, szo­kásaiban a falu a negyvenes évekig? Volt-e KÁLÓT, KA­LÁSZ, szívgárda, milyen ^volt a leventemozgalom? Volt-e iparosegylet, gazdakör, olvasókör, műkedvelő színjátszás, gyöngyösbokréta, ezüstkalászos tanfolyam, szabadművelő­dési előadás a téli estéken? Ki volt a falu tanítója? Fölvés- sük-e, fölírjuk-e a nevét valahová? Volt-e SS-toborzás vagy szembeszegülés vele a faluban? S a legújabb korszakok: hogyan szabadult fél a falu, s indult új élete felé? Kitelepí­tések, népmozgalmiak; székelyek, csángók, szlovéniai ma­gyarok; negyvenes évek, ötvenes évek, tsz-szervezések ... Kik vetették meg és milyen erőfeszítésekkel a mai mezőgaz­daság alapjait? Följegyzí-e nevüket valaki? Megannyi kérdés ... Egyszer szólni kellene már, s szembenézni őszintén min­dennel, ami történt, ott, helyben is. És számot adni az ob­jektív tények ismeretében, hisz ez a korszak ma már — his­tória. S ha nem teszi meg valaki? Lassan mindent elmos a fele­dés, a homályosuló emlékezet. S ha „stószban” maradnak az egyébként felelősséggel a múltból jövőbe tekintő áldoza­tos jóakarat írott vagy íratlan helytörténeti cédulái, akkor a magyar falvak túlnyomó részében egyszerűen kiesnek tör­téneti korszakok. Felelősség ez? Igen, mindenképpen. Korunk felelőssége. A mienké, akik ma élünk, s kisebb-nagyobb mértékben em­lékszünk a szülőfalu közelebbi múltjára. Mert ötven-száz év múlva az utókor, közelebbről pedig már az ezredforduló is ránk kérdez majd. S hogy ki őrzi meg, ki menti át ott, a helyszínen a magyar falvak történetét? Mi is csak kérdezzük. Anélkül, hogy válaszolni tudnánk rá. WALUNGER ENDRE Falkland-válság De Cuellar közvetítési kísérletét újabb brit szankciók követték A Falkland- (Malvin-)szigeteken az argentin csapatok fölkészülnek egy esetleges brit támadás kivédésére. (Telefotó: AP-MTI) Szombaton a Falkland- (Mal- vin-)szigeteken végrehajtandó brit partraszállás első jeleiről, s a brit-argentin szópárbaj el­mérgesedéséről tudósítottak a hírügynökségek. A brit hadügyminisztériumban pénteken este nem fűztek meg­jegyzést a hivatalos argentin hírügynökség, a TELAM értesü­léséhez, amely szerint az április elején argentin erők megszállta brit gyarmat fővárosa, Port Stanley közelében egy tenge­részgyalogosok partra szállítá­sára alkalmas brit gumicsóna­kot találtak a fövenyen. A hír- ügynökség szerint a gumicsónak a „Hermes" brit repülőgép- anyahajóról származik, de ten­gerészgyalogosoknak egyelőre színét sem látták. Több londoni lap szerint azonban a tenge­részgyalogosok előőrsei már a szigeteken tevékenykednek, a tényleges partraszállást előké­szítendő. Az argentin kormány pénte­ken hivatalos közleményben „a konfliktus kiterjesztésének" mi­nősítette a pénteken bejelen­tett brit döntést: ellenségesnek tekintenek minden argentin ha­dihajót és repülőgépet, amely 12 mérföldnél nagyobb távol­ságra hagyja el az argentin par­tokat. „Nagy-Briitannia, a békés rendezést támogató nyilatkoza­tai közben, a tárgyalásokat tel­jesen lehetetlenné tevő helyze­tet teremt" - áll a közlemény­ben, amelyet a Biztonsági Ta­nácshoz is eljuttattak. A nyilat­kozat emlékeztet: a brit döntést azután hozták, hogy Argentína elfogadta a Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár által fel­ajánlott közvetítést. A világszervezet főtitkára kö zölte, hogy az Enrique Ros ar­gentin külügyminiszter-helyettes­sel folytatott megbeszélései folytatásaként ismét egymás után találkozik Argentína és Nagy-Britannia képviselőjével. Az egyik ismét Enrique Ros lesz, a másik pedig Sir Anthony Par­sons, Nagy-Britanmia ENSZ- nagykövete. ENSZ-források sze­rint üdvözlendő, hogy legalább ez az egyetlen diplomáciai csa­torna láthatólag tovább „él”. Argentínában ugyanakkor mél­tatlankodva fogadták a hírt, hogy az Egyesült Államok „fon­tolóra vette” a brit kérést: ame­rikai KC-135-ös repülőgépek töltenék föl menet közben üzemanyaggal az Ascension- szigeteken lévő támaszpont és a szigetek között közlekedő brit harci repülőgépeket. Ez már „közvetlen amerikai részvétel” lenne a konfliktusban - véle­kedtek argentin katonai forrá­sok szombaton. Púja Frigyes Ciprusra és Balgáriába látogat Púja Frigyes külügyminiszter Nikosz A. Rolandisz ciprusi külügyminiszter meghívására május 9-én a Ciprusi Köztár­saságba utazik. A magyar dip­lomácia vezetője ezt követően Petr Mladenov bolgár külügy­miniszter meghívására a Bolgár Népköztársaságban tesz hiva­talos, baráti látogatást. ENSZ-tanácskozás a környezet­védelemről Gonda György államtitkár­nak, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal elnökének vezetésével magyar delegáció utdzott szombaton az ENSZ környezetvédelmi program május 10-én Nairo­biban megnyíló jubileumi ülés­szakára. Az ENSZ-tagállamok képvi­selőinek részvételével lezajló tanácskozáson megvizsgálják, milyen eredményeket hozott az emberi környezet védelme ér­dekében tíz évvel ezelőtt Stockholmban elfogadott ak­cióprogram, illetve azt, hogy milyen változások történtek a nemzetközileg összehangolt in­tézkedések nyomán az egyes országokban a környezet álla­potában. Búcsúztak a végzős középiskolások Szombaton délelőtt tartották meg országszerte ballagási ün­nepségüket a' középiskolák végzős diákjai. Az idén me­gyénkben 20 gimnáziumi és 19 szakközépiskolai nappali tago­zatos osztály, összesen 1023 érettségire készülő tanulója vett búcsút az alma matertől. Mintegy háromnegyed részük egyébként felvételét kérte va­lamelyik felsőfokú oktatási in­tézménybe. Szintén szombaton rendezte meg ballagását a 9 gimnáziumi és 16 szakközép­iskolai negyedik osztályban most végző, összesen 583 fel­nőtt diák. A dunaföldvári Magyar László Gimnáziumban a nappali tagozaton 40-en, a levelezőn pedig 31-en készülnek a ballagást követő érettségi vizsgára. A IV. a-sok utolsó osztályfőnöki órája. Fotó: B. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents