Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
1982. május 6. ÏnïÉPÜJSÀG 3 Üj kokszolómű épül Dunaújvárosban megkezdődött az állami nagyberuházással épülő új kokszolómű építése. A 26-os Állami Építőipari Válllalat dolgozói — ácsai és vasbetonszerelői — jó ütemben haladnak a Dunai Vasmű új üzemének alapozási munkálataival. Brancsok és közösségek „A mi kutyánk kölyke” - ez az a szólás, amelynek hallatán (nem tudom ki hogyan van vele) e sorok írójának szinte kinyílik a bicska a zsebében. Mivel többnyire olyan esetben idézik a szóban forgó mondást, amikor valakinek kisebb-na- gyobb ballépését, a társadalmi élet normáit sértő magatartását igyekeznek leplezni. Ha az illető falunkbéli (netán szegről- végről a rokonsághoz tartozik), vagy ugyanaz a szakmánk, beosztásunk, hasonló sorból származik, velünk azonos korosztályú, egyeznek neveltetésünk körülményei, azonos az iskolai végzettségünk, ugyanabba a társaságba járunk, esetleg egy műhelyben dolgozunk, akkor neki ellentétben másokkal - többet megengedünk. Hajlamunk van rá, hogy elnézzük a szűkebb közösségbe tartozók tisztességtelen viselkedését mások rovására, ha ez nem minket, az egyazon „brancsba” tartozókat károsítja. n> A KIREKESZTETT SZEMETES A szociológiai tudomány művelői ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy mindenütt, ahol emberek élnek - lakó- és munkahelyen, iskolában és társas- utazáson - láthatatlan, de nagyon is valóságos korlátokkal körülkerítve csoportok szerveződnek. Egy-egy ilyen mini-közösség tagjaii szorosan összetartoznak, s szigorúan kirekesztik a kívülállókat. Közhely például, de gyakorlati igazság, hogy érdemes a főnök „jó embereinek" körébe tartozni. Mert akár forgácsoló szakmunkás, varrónő, vendéglátóipari felszolgáló, nyomdai berakónő vagy kórházi osztályos orvos az ember, korántsem közömbös, hogy hová osztják be. Lehet „hajtás”, viszonylag jó keresetet eredményező „nagyoláson”, vagy a drehást megiizzasztó szaporátlan, éppen ezért nem eléggé kifizetődő precíziós munkadarabon dolgozni. Az egyik gépen könnyű munkával is sok a kereset, a másikon - mert gyakran elromlik, régimódi, gyengébb "minőségű anyaggal üzemel és így tovább -, ha az ember megszakad, akkor sem jut egyről kettőre. A felszolgálók olykor szívesebben választják az alacsony besorolású „késdobálókat”, mint az elegáns vendéglátóhelyeket, mert ahol sok a beszeszelt vendég, ott jócskán csordogál a borravaló Is. Ez ügyben a fantázián túltesz a valóságos élet. Egy ízben a város tisztántartásáért felelős vállalat szerény beosztású dolgozója keresett fel. Azt panaszolta, hogy valamilyen rejtélyes oknál fogva — vagy inkább, mert nincs a megfelelő helyen „jó embere” — őt minden jóból kirekesztik. Kérdeztem: Hogyan? — Ügy — válaszolta —, hogy míg mások olyan utcákat kapnak munkaterületül, ahol kizárólag gépkocsik közlekednek, s jómódúak a lakók, addig neki csupa olyan kültelki utca jut, ahol még gyakoriak a lófogatú stráfkocsik (ezek maradandó következményeivel), s nem akad házmester, aki a járda rendben tartása, vagy a kukásedény körüli szolgálatkészség okán némii borravalóban részesítené. LATHATATLAN ERŐVONALAK Amikor elkezdődött az a folyamat, amit manapság munkahelyi átcsoportosításnak nevezünk, s a piaci igények változása okozta gyakori termékváltással magyarázunk, csaknem csődbe került az egyik vállalat üzemegysége. A környékbeli kisüzemekből irányítottak át dolgozókat a betöltetlen városi munkahelyekre, ám az itteni szaktársak bizalmatlanul, minden segítségtől elzárkózva fogadták a „falusiakat”. Hosszadalmas rábeszéléssel, a vezetőség és a mozgalmi testületek embereket győzködő agitációja után sikerült úgy ahogy tompítani a törzsgárda és az újonnan jöttek közötti ellentéteket. Hogy mennyire károsan befolyásolja a munkahelyi légkör efféle romlása a teljesítményeket, azt mondani se kell. A klikkek harca persze korántsem a fizikai munkahelyen dolgozókat jellemzi leginkább. Éppen fordítva. Ott a legveszélyesebb, a legélesebb az eltérő érdekcsoportok háborúskodása, ahol kilóra, darabra aligha mérhető szellemi tevékenység folyik. Nem titok, hogy a kutató vagy oktatási intézetek, az egészségügyi vagy művelődés- ügyi intézmények háza táján olykor sok ember életét keseríti az intrika. Az érdekkörök láthatatlan, de nagyon is érezhető erővonalainak hatása néha furcsaságokat produkál, s éppen annak kedvez, aki — valamely véletlen folytán — kimaradt a „tojásból”. Süvölvény újságíró korában e cikk szerzője akkori munkahelyén váratlan előléptetésben részesült. Kisfőnöknek nevezték ki, s eleinte — nvermetea módon — értékes tulajdonságai korai felismerésének vélte a sikert. Holott egészen más volt az indíték. Mivel a nagyfőnök és a helyettese ádáz harcot vívott, hogy melyikük „embere" kerüljön egy megüresedett posztra: s lévén kiegyenlítettek az erőviszonyok, kompromisszumot kötöttek. Hogy egyikük tábora se gyengüljön vagy erősödjön, a status quo érdekében úgy döntöttek: kineveznek egy olyan semleges egyént, nemrég jött újfiút, aki se ide, se oda nem tartozik, se nem oszt, se nem szoroz. AZ ÚJ KIBONTAKOZÁSA Az igazságnak tartozom azzal, hogy a világért se hagyjam ki: léteznek olyan kisközösségek, amelyekbe noha nehéz bekerülni, s jól jár, akit befogadnak, a kollektíva tevékenysége mégsem keresztezi, hanem éppen hogy előbbre viszi társadalmi céljaink elérését. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik dunántúli neves építőipari vállalat állami díjas brigádjával volt alkalmam megismerkedni. A munkatársak előtt őszinte becsülete, rangja volt az itt dolgozóknak. Egy fiatal kőműves elárulta: egyetlen vágya, hogy egyszer majd ő is ennek a brigádnak a tagja lehessen. laaz, hogy minden munkából ők kapják a legnehezebbet. szakmailaa és emberi tulajdonsának tekintetében csak a legkiválóbbak állják a sarat közöttük. De hát éppen ezért! Hasonlóan nagy megbecsülés övezte a csillogó szénmezőiről nevezetes vidék kormánykitün- tetéssel elismert bányászbrigádját. Aki itt megállta a helyét, az esetleg nem hat-nyolc, hanem 12-14 ezer forintot vitt haza havonta. Persze nem mások rovására. S nem kizárólag a fizetési boríték vastagsága, hanem a társadalmi munkák, az önművelés vagy az önzetlen közösségi áldozatkészség tekintetében is az első sorokban álltak. S míg apáink idején csak hosszú évek után, a mesterek fogásait ellesve hághatott az ifjúmunkás a „segédurak” körébe, addig a példaként felhozott brigádok olykor a legreménytelenebbnek ítélt „nehéz fiúkat" is maguk közé fogadták, mondván, vaqy megszoknak vagy megszöknek. S többnyire az előbbi következett be, hála a brigádtagok tapintatos, de kemény pedagógiai módszereinek. Szemünk láttára bontakozik tehát ki egy új, követésre érdemes mai formája a „munkahelyi érdekközösségeknek". VAJDA JANOS A tomorőmü-építkezés Barátok és munkatársak A harasó meg a pirospaprika Nyekipelov ízig-vérig szakember. Nem történik nélküle semmi a reaktortérben. Ott van, izgul, idegeskedik, s amikor kész a munka, akkor nagyot sóhajt. A főszerelésvezető — Nyekipelov Ivan Sztyepánovics — alacsony, fekete ember, az ősz hajszálai azért már jelzik: bent van a korban. Természetesen az első kérdés csak az lehet: milyen kapcsolatban van a magyarokkal? Erre sűrű fejbólogatás és még sűrűbb harasók következnek. Tehát jó, jó minden, a kapcsolat, a munka, még akkor is jó, ha éppen vitatkoznak, mert erre a következő elmélete van: — A munka az munka. Tehát van vita, de mindig megegyezünk, és akkor ismét harasó. — Részletesebben is kifejtené? — Ezen pillanatig gondolkodik, s már ismét kész a válasz. — Ha részletesebben kell elemezni a szovjet szakértők és a magyar szerelők közötti kapcsolatot, akkor is csak azt tudom mondani: jó viszonyban vagyunk. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei azokat a kérdéseket, amelyeket a vezetők tesznek fel nekik (ez annyit jelent, hogy a kiadott munkát) mindig megválaszolják. Jó a szakembergárda ösz- szetétele és kitűnő vezetői gárda jött össze. — Akkor hasonlítsuk össze a helyzetet (ezt eddig majd elfelejtettem mondani ; a kettes blokk szerelésénél vagyunk, beszélgetőtársaink a primerköri berendezésekért felelnek) az egyes és a kettes blokk között. Szakértők a reaktortérben — Rengeteg tapasztalatot szereztek a GYGV-sek. Szinte -nem is lehet a két munkát ösz- szehasonlítani. — Én mindenesetre szeretném „kiugratni a nyúl at a bokorból": — Azért voltak kemény viták! — mondom. — Igen. így volt. Bonyolult az itteni munka. — Tervezési hiányosságok is akadtak. — Az egyes blokknál sok utólagos korrigálás volt. Ma már kevesebb kérdésben kell frissen, azonnal dönteni. Rendelkezésre állnak a dokumentációk. Nyekipelov két éve dolgozik Pakson. Soha sem gondolta volna, hogy évekig Magyar- országon fog élni. így aztán természetes, hogy sokat nem is tudott hazánkról, csak annyit, amennyit egy átlagembernek tudni illik. Tetszik neki az ország, vannak jó barátai. Két gyermeke van, ők is itt élnek Pakson. — A nagyobbik már elég szépen beszél magyarul — mondja. — A gyerekeknek sokkal könnyebb volt a beilleszkedés. — A szabadidő? — Szeretek a családdal együtt lenni. Sokat olvasok. Néha, ha az idő engedi, otthon, a lakótelepen röplabdázunk, meg tavaly indultam a városi sakkversenyen. Nem Karpov- színvonalon játszom, de azért hetedik lettem. Másik beszélgetőpartnerem Kazmin Anatolij Nyikolajevics. Fiatalember, magas, szikár és jó érzéke van a magyar nyelvhez. Tisztán mondja a szavakat. — Hol töltötte a május elsejét — kérdezem. — Természetesen felvonultam a paksiakkal. Délután pedig Szekszárdon voltam családi meghívásra, a Jacsóéknál. (Ja- csó István a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelésvezetőije.) Kazmin is családos, ötéves a kislánya és nyolc a fiú. — Akkor ivott szekszárdi vörös bort is? — Finom — mondja magyarul —, azért még hozzáteszi, hogy harasó — és mosolyog. — Sikerült megszokni itt nálunk? — Vannak különbségek, de könnyen meg lehet szokni Magyarországon. Vendégszeretők. Nagyon jól főznek, de csak akkor, ha nincs sok paprika — mondja, s a paprika szót ismét a mi nyelvünkön. A munkáról szívesebben beszél ő is. Kazmin Anatolij Nyi- kolajevics a primerköri szerelési főmérnöke. A felelősségről is ejtünk pár szót. Érdekes a szovjet szakértők helyzete. Tanácsadók bizonyos fokig, sokszor ők is itt találkoznak először egy-egy részfeladattal, hiszen a paksi erőmű egyedi, mert az évek során — erről ejtettünk szót az előbbiekben — sok változtatás történt. Szóval tanácsot kell adni, úgy, hogy végül, ha elkészül, a szakértőknek kell minősíteni azt a munkát. A primerköri csoportban van hat mérnök, akik a szereléssel foglalkoznak. Hat mérnök a gyártó vállalatoktól, akik a berendezésekért feleinek. Van egy A főszerelésvezető A szerelési főmérnök másik csoport, ők szakmunkások: lakatosok, hegesztők. Jacsó Istvánnal, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelés- vezetőjével beszélgetünk: — Nagyon sokat tudnak segíteni a szovjet szakértők. Segítenek is. A legfontosabb — sőt mostanában egyre jobban az lesz, hogy egy-egy kérdésre milyen gyorsan reagálnak. Most készítünk elő egy szocialista szerződést a szovjet szakértők és a mi brigádjaink között. Tavaly az egyes blokknál volt már ilyen, és eredményes munkát végeztünk. Szeretnénk minden alkalommal segíteni, egy- egy ilyen szerződés azt is jelenti, hogy ők is részt vesznek a munkaversenyben, hogy otthon érzik magukat. Ennyi év után pedig természetes, hogy baráti kapcsolatok alakulnak ki, Nyekipelov népszerű emiber, népszerű, annak ellenére is, hogy a vita is a munkához tartozik. A búcsúzásnál mi oroszul, ők magyarul köszönnék el. A szovjet szakértők ott vannak minden munkaterületen, hogy segítsenek, néha tanítsanak, de ha van tanulni való, akkor tanuljanak is. Mindkettőre sok példát lehetne hozni... hj—gk Két hét múlva nyit a BNV Két hét múlva, május 19-én nyit az idei tavaszi budapesti nemzetközi vásár. Május 27-ig harminc ország és Nyugat- Berlin kiállítói, elsősorban beruházási javakat mutatnak be. Amióta a vásár Kőbányára költözött, s a BNV-ket szakosítotton rendezik meg, a tavaszi vásáron soha ennyi ország vállalatai nem jelezték részvételüket, mint most. Az idei seregszemlén közel 900 magyar ipari és külkereskedelmi vállalat állít ki, a szocialista országok közül a legtöbben a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelországból, míg a tőkés államok közül az NSZK-ból, Ausztriából és Svájcból érkeznek. A BNV új kiállítói sorában ausztrál, brazil, indiai, ír, libanoni, San Marinó-i és spanyol vállalatok találhatók. A külföldi kiállítók száma több mint 1100. A tavaszi vásár egyes árucsoportjai között a korábbi évekhez képest bizonyos mértékű arányeltolódás tapasztalható. A vásárszervezők, elsősorban a Hungexpo arra törekedtek, hogy az egész kiállítást a népgazdaság igényeivel összhangban alakítsák, ezért a kiemelt feladatok, fejlesztési programok —, mint például az elektronika vagy a háttéripar — köré sorolják az árucsoportokat és a kiállítókat. A bemutatók eddigi szerkezetét az érintett tárcákkal együtt felülvizsgálták, és az időszerű feladatok szerint módosították.
