Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1982. május 29.

Múltunkból

— Melyik a kedvenc madara?

— Kedvelem én mindegyiket. Nagy tisztelője vagyok a természetnek, s benne az állatoknak... Néhány évvel ezelőtt egy félig megfagyott feketerigót találtunk. Hazahoztuk, meggyógyítottuk. Azóta minden télen visszajár... Az erkélyünkön mindig teli madáretető várja. Társaival együtt. De a kedvenc madaram a daru. Mert az apám madara volt. Ö azt szerette, meg „hallomásból" tudta, hogy milyen madár a daru. Lehet, hogy én is csak tőle tudom hallomásból. Hogy milyen is? Apám elmondja a Vigyázó madár című prózai költemény-prózámban. „...Ászt mon- gyák, a gólyánál is nagyobb, a feje teteje piros, ráérősen, úriasan lépdel. Ráérősen, de annál fgiyelmesebben. Vigyázó madárnak es nevezik, magasba nyújtott nyaka a leg- küsebb veszélyt es megérzi... vigyázó természete van, mert egyenesen száll, mert trombitálni tud...”

— Lírai szépségű kisregénye az elmúlt esztendőben a téli könyvvásárra jelent meg. Megyénkben régen volt könyvnek ilyen nagy sikere, mint a Vigyázó madárnak. Több helyen érdeklődtem, nem kapható. Kérdezősködésem miatt megmosolyogtak. Mikorra várható a második kiadás?

— A Zsebkönyvtár sorozatban jelenik meg jövőre. Előtte hét évvel jelent meg az első verseskötetem, majd két másik követte. Most a Holtág című regényemen dolgozom, amely jövőre kerül a könyvesboltokba... Negyvenkét esztendős vagyok. Mindössze négy kötetre íródott föl a nevem. Nem keveslem ezt a számot. Nem, dehogy. Sőt! Én nem termelek kilóra könyveket. És ebben alkut nem ismerek, és nem is fogok soha ismerni. Békében akarok élni önmagámmal.

— És ezután, a Vigyázó madár fényében, árnyékában még gyötremesebb lesz az írás.

— Valóban. A vigyázó madár állandóan előttem áll, szeme rajtam. Nehezíti a munkámat... Ez a fajta küzdelmem .nem mostanában kezdődött. Hanem az első riportjaimnál, az első verssoroknál. Megmagyarázom. Hadikfalván születtem. Fogadott szülőföldem Kis- dorog, illetve Tolna megye, ahonnét tizennyolc esztendősen kerültem, helyesebben jöttem Budapestre. Igazi pesti még ma sem vagyok, noha sok minden köt ide. A szellemi cselekvéshez itt találtam meg azt a teret, ahol a szellemi mezőben sávot, ösvényt tudtam kitaposni magamnak. Vállalva az én kicsi közösségemet, annak kultúráját... dolgoztam. És kezdtem érezni, hogy ez a kapott kultúra a szerzettel együtt új színt jelent az irodalmi életben. Persze, csak későn vettem észre, hogy mit hoztam magammal. Micsoda kincseket... De bizonytalan voltam. Jöttek a különböző izmusok, én pedig kételkedtem.

— És akkor, 1974-ben megjelent a Szövetségben a fákkal című kötete, amellyel megnyerte az elsőkönyvesek első díját. És hamarosan megjelent Simon István kritikája: „...Ritka pillanat ugyanis, amikor a költő egy nép...

történelmi létét fedezi fel szemünk láttára. A Bukovinából hazatelepült székelyekről van szó... Nála nem mesterkélt formai bravúrokon, nem külsődleges fogásokon akad meg az olvasó szeme, hanem mintha a történelem mély kútjába pillantva az emlékek vizén a jövendő egének képét is látja..."

— Simon Istvánnak kellett észrevennie, hogy a magyar lírában mindennek helye van, minderre szükség van. Tehát ez az első kritika megerősített. De még mindig bátortalan voltam. Hányódó sorsunk, a székelyek kálváriája... Szóval, ha egy fát átültetnek megsínyli azt. Hátha még egy népcsoporttal történik ugyanez... Még a legreménytelenebb pillanatokban is éreztem, hogy valamit tenni kell a gyökérverésért. Lüktetett bennem a belső remény... Ez a tenniakarás és a bizonytalankodás melletti bizakodás nekem mindig erőt adott.

— Nyilván mindezek pályája indulásakor is jelen voltak, hatottak.

— Indulásom? Hol kezdjem?

Bonyhádon érettségiztem.

Előbb sikertelen, majd sikeres vizsgát tettem. S akkor jöttem föl a fővárosba, segédmunkásnak a mai Taurus. Gumiabroncsgyárba. Rendszeresen írtam riportokat a gumigyári üzemi lapba. A segédmunkási két év elteltével bevittek a laphoz, munkatársnak. Az újságíróiskolát 1961-ben végeztem e^ Nagy előnyt jelentett számomra, hogy amit korábban a munkás szemszögéből láttam, később újságíróként észlelhettem, hogy miként látja a vállalat vezetése, hiszen rendszeresen részt vettem a főnökség értekezletein. Tehát rögződhetett bennem mindkét oldal... volt összehasonlítási alapom. Mert a két oldal soha nem egyezett. Valahogy a továbbított szöveg mindig szebb volt az eredetinél. Még ma is azokból az évekből élek.

— Pályakezdésről emlékezve szívesen hallanék a fővárosba kerülését megelőző esztendőkről. Hiszen azok is nagyon fontosak voltak.

— Hogyne! Csakhogy az egy külön fejezet... Bennem mindenképpen az. Az első tárcám a Tolna megyei Népújságban jelent meg. No és verseket is Írogattam középiskolás koromban. És amire ugyancsak szívesen emlékezem: soksok sporttudósítást küldtem a szerkesztőségnek. Közülük sokat közöltek. Egyébként a sporttal való kapcsolatom is Kisdo- rogról származik. Jó ideig fociztam az otthoni csapatban. Most is mindig számon tartom, hogy mit csinálnak a fiúk, s ha hazamegyek és tehetem, elmegyek a meccsre... Lenne most egy kérésem. Mivel ma Ihétközi forduló van, tudakolja meg Szekszárdon, hogy a dorogiak mit játszottak, és mondja be este telefonon... Nagyon fontos, hogy bent maradjanak az első öt között.

— Szívesen megtelefonálom, hiszen olyan jó érzés, hogy önnek minden fontos, ami otthon történt. Ez tűnik ki könyveinek minden sorából, erre lehet következtetni lakásuk berendezéséből, a sok-sok otthoni emléktárgyból, s

ugyancsak ez érződik minden reakciójából. Viszont már az első találkozásunkkor feltűnt — ami nem tűnt fel: a székely beszéd sajátosságait hiányolom szavaiból.

— Érződni szerencsére kissé még érződik beszédemen a székely íz. Viszont egy csomó szó már más jelentést kapott az én használatomban, mintáz otthoniakéban. Pedig annak idején, például a középiskolában, de sok konfliktusom volt a „szavak miatt"! A kémiaórán rendszeresen pakurát mondtam a petróleum helyett. Pontosan úgy, mint otthon.. Vagy egyik kis novellámban madárfiúcskákat írtam madárfiókák helyett. Bevallom, óvakodom, nehogy az íz lekopjon beszédemről. Egyébként a Vigyázó madár megjelenését követően nagyon sok levelet kaptam. Többen — természetesen a székelyek — számon kérték, hogy miért nem teljes egészében „székelyül" írtam a könyvet. Pontosan azért nem, mert nemcsak a székelyek problémájáról, ha úgy tetszik, ügyéről szólok benne. Hiszen az írás szolgálat. Valamilyen ügyet, avagy valakiket szolgálnia kell. És ez az ügy — amelyet szolgálni szeretnék — csak akkor hordoz iaazi értéket, ha túlnő egy szűkebb embercsoport gondjain, vágyain; s mint cseppben a tenger, magában hordozza egy nemzet, egy földrész, sőt ezen túl, az egyetemes közösség felelősségtudatát. És ez az igény megegyezik az emberiség féltésével.

— A jövőre megjelenő könyvének, a Holtágnak is egyebek közötti nagy értéke a realitás. Életének kudarcokkal teli, vagy ahogyan ön fogalmaz, „arculatvesztő" időszakát írja meg benne. Miért?

— Mindig abból indulok ki, hogyha csak húszán vagy legalább tizen okulnak az én kudarcomból, máris elértem valamit. S pontosan ezért van szük- séq mindig és minden körülmények között a realitásra. És ezért esett hallatlanul jól az egyik fiatal költő levele, amelyet a Vigyázó madár kapcsán írt nekem. Sok kívánsága között szerepel, hogy továbbra is legyen erőm a múlthoz. Hát... súlyos kívánság ez, s főként akkor, ha hozzáveszem, hogy legyen erőm a szembenéző múlthoz. Hiszen akkor a múlt nehézsége hatványozódik, de ereje van a mához és a jövőhöz is. Szóval nem mindegy, hogy a szembenézést hogyan végzem el. Mert nem népszerű, ha realitással, viszont akkor teszem a legtöbbet... Ha valaki a székelyek, vagy a sváb- ság kérdéséhez nyúl, akkor sokan ingerültté válnak. De ha minél többet foglalkozunk a kérdéssel, egyre többet tisztázunk közülük... egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz. Mindenki mindenkihez.

— Sajnos, a könyv nem jut el mindenkihez, noha a lehetőség adott. Viszont a társművészetek — gondolok a filmre, pódiumművészetekre — segítségével a könyvekbe foglalt gondolatok más rétegekhez is elérkeznek.

— Méghozzá fölerősödve. Mert az eredmény azonos a szó és a zene találkozásakor, avagy ha a szó a pódiumról hallik. A hatást többször mérhettem le saját magamon. Emlékszem, hogy Tamásiban Jan- csó Adrienn — aki nemcsak értője, hanem érzője is a lírának — szavalt verseimből. Nagy érzés volt olyan drámai előadásban visszahallani azokat. Bennem duplán hangzottak.

— A kronológia szabályait kicsit megsértve beszéltünk pályakezdéséről. Előbb a budapesti évekről, majd visszakanyarodva, a Tolna megyeiekről. Kérem, folytassuk megint a fővárossal.

— Az üzemi laptól mindössze fél évre a Magyar Ifjúsághoz mentem, onnét pedig a Népszavához. Most is ott dolgozom, mint az irodalmi melléklet szerkesztője... De engedje meg, hogy megint Tolna megyéről beszéljek, amely számomra úgy fontos, ahogyan van. Úqy érzem, a megye az enyém... A táj soha nem bánt velem mostohán. Embernevelő tájnak érzem, s éreztem mindig. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, ha él az emberekben az egészséges lokálpatriotizmus, de fontos,- hogy nagyobb tájegységekben is tudjanak gondolkozni. Ugyanez vonatkozik a hazafiságra és az internacionalizmusra is! Az egészséges hazafiság éltető érzése nélkül nem lehet eljutni az internacionalizmusig —ahogyan senki nem mehet középiskolába az általános iskola elvégzése nélkül.

— Beszélgetésünk nem lenne teljes, ha nem szólnánk a könyvhétről, amelynek Tolna megyében ismét vendége lesz Tamás Menyhért. Több helyen találkozik olvasóival.

— Sokszor elhangzott már, hogy az író—olvasó találkozóknak értelmük nem sok van. Én másként vélekedek erről, mert mindig kaptam valamit ezeken az összejöveteleken. A könyvhét nemcsak a könyv, hanem a lélek ünnepe is. Ezért is ügyelni kell arra, hogy a könyv szerzőjével való találkozás mellőzzön minden formalitást. A szóra vágyó emberek meghitt találkozása legyen.

— Meghitt, mint az ön szobája, s ahogyan mondja: a több ezer kötetes könyvtárával, az emléktárgyakkal — amelyekhez mélyen kötődik — és gondolataival oly csöndesen megvan, oly kiegyensúlyozottan tud dolgozni.

— Nekem semmim sincs, csak a könyvtáram. Amikor mindennapos megélhetési gondokkal küzdöttem, könyveket akkor 5s vásároltam. Szükségem van rájuk a magam belső építkezéséhez. Számomra a külső építkezésnek nincs jelentősége. Nincs nyaralóm, tanyám...

— Emlékszem, egyszer elmondta, hogy amikor Kisdorogról Budapestre költözött az égy szál bőröndben nem volt más, csak a 98 darab olcsókönyvtári kötete.

— Nem akarok kérkedni akkori szegénységemmel... mert valójában nem voltam szegény. Legfeljebb pénzem volt nagyon kevés.

— Feleségétől tudom, hogy amikor újabb munkához kezd, mindig -vásárol magának egy márkás örökirót, néhány betéttel, s azzal dolgozik. Kívánom, hogy még nagyon sok szép tollat vegyen — sokunk örömére.

V. HORVÁTH MÁRIA

Nem tudom, a mai információfelelősök tisztában van- nak-e azzal, hogy ők a mindennapi események krónikásai, s előfordulhat, hogy sehol másutt nem marad nyoma bizonyos eseményeknek, csak az ő információs jelentésükben. Tapasztaljuk, hogy általában nincs nagy becsülete az információs jelentéseknek, gyakran felhasználás nélkül kerülnek a papírkosárba, kiselejtezik, megsemmisítik. Kár, nagy kár, mert a helytörténetírás fontos forrásai lehetnének.

Az elmondottak természetesen érvényesek Szekszárd város polgármesterének, és főjegyzőjének havi információs jelentéseire is, amelyek a minap kerültek elő Szekszárd város iratainak rendezése közben a Tolna megyei Levéltárban. Egyetlen kötegben megtalálhatók az 1932—1944 közötti időszak havi információs jelentései — csaknem hiánytalanul. Ezek a jelentések Sablonszerűén készültek:

— volt-e különösebb tünet a közéletben?

— hogyan halad aj. adófizetés, mit tett a közigazgatás az adózás érdekében?

— politikailag számon tartandó esemény volt-e?

Ezekről kért hónapról hónapra jelentést a főispán. Időrendben tekintsünk bele az információs jelentésekbe.

1932. január 30.

A gazdasági viszonyok nyo- masztóak, mert a város lakói nagyrészt szőlőművelők, s a termelési költséget sem fedező alacsony borárakhoz véve a mezőgazdasági termények, valamint az állatoknak zuhanásszerűen bekövetkezett leszállt árai miatt a lakosság nagyobb része a megélhetés nehézségeivel küzd. Ennek következménye, hogy a szőlők megművelése több helyt hanyagul teljesítetik. A gazdasági munkásság főleg szöllőmunkásokból áll, téli időre igen keveset tehettek félre keresetükből — és így az általános munka- és keresethiány folytán nélkülöznek. Mindazonáltal a városban ellátatlanok, éhezők nincsenek, ennek elejét vette az alaposan megszervezett ínségakció. Lényegesen süllyedt az életstandardja az iparos és közép- osztálynak. Jelentős azon iparosoknak száma, akik iparuk gyakorlásáról az utolsó időben lemondtak... _

1932. december 6.

Közbiztonsági szempontból

említésre méltó, hogy az elmúlt hó folyamán a MÁV vasúti raktárába betörtek, valamint a kir. törvényszék Wert- heim szekrényét szakavatott kezekkel megfúrták és a bíróságnál részben letétként kezelt értékpapírokat, valamint a talált készpénzt ismeretlen tettesek elvitték.

1933. május 8.

Az elmúlt hó folyamán figyelemre méltó kommunista szervezkedést leplezett le az államrendőrség helyi kapitánysága, amelynek során már régen megfigyelés alatt álló egyének kerültek a rendőrség kezére az őket irányító bpesti vezetővel egyetemben. Maga a szervezkedés ezelőtt egy évvel kezdődött az ország fővárosából kiinduló irányítás mellett. A beszervezett sejttagok többnyire egészen fiatal iparosok — és néhány földmíves ifjúból szerveztelek be, akiket sikerült a vezetőnek megtévesztenie.

1936. március 31.

A Szekszárdon elhelyezendő katonai alakulatok számára építendő laktanya előmunkálatai a közeljövőben megkezdődnek, s ennyiben is több munka- alkalom fog kínálkozni a lakosság számára.

1938. augusztus 1.

Jelentem továbbá, hogy július 28-án a Schmideg-féle téglagyárban béremelés célzatával általános sztrájk tört ki, melynek során 29-én a munkások küldöttsége, majd a munkaadó gyár vezetője jelent meg a polgármesteri hivatalban. A panaszok meghallgatása után ugyanezen a napon délután a m. kir. államrendőrség képviseletében dr. Endrődy József rendőrfogalmazó és dr. Boda Vilmos államrendőrségi detektív kíséretében megjelentem a gyártelepen békítés, illetve egyeztetés céljából. Bár a kísérlet siketére a munkásság

hangulata nem volt korántsem biztató, mert a velük szemben tanúsított és félremagyarázható bánásmódot fájlalták, s ragaszkodtak a 10 százalékos béremeléshez, mégsem végződött eredménytelenül a kísérlet. Sikerült ugyanis meggyőzni a munkásság vezetőit, hogy a Munkás c. lapjukban megjelent rendelet csupán tervezet egyrészt, másrészt a téglagyártó iparban a munkabérmegállapító bizottság munkabérei még jogerőre nem emelkedtek. Utalva a munkásság hazafias és társadalmi jóérzésre felhívtam, hogy azonnal szüntessék a sztrájkot be, s menjenek munkahelyeikre, bízva abban, hogy a hatóság megvédi érdekeiket, s mihelyt a béremelésre vonatkozó és végrehajtható rendelkezés érkezik, közölni fogom velük. A munkások ezek után kijelentették egyértelműig, hogy megkezdik a munkát a következő nap reggelén.

1938. október 10.

A katonai bevonulásokkal kapcsolatosan felmerült izgalmak elültek és a lakosság érdeklődése központjában a komáromi tárgyalások kimenetele áll, mert ettől remélik a rendkívüli intézkedések mielőbbi megszüntetését.

1940. szeptember 16.

A katonai bevonulások miatt előállott rendkívüli viszonyok következtében július és augusztus hóra vonatkozó jelentésemet összevonva, az alábbiakban terjesztem elő. A közel 20 000 pengős csökkenés a rendkívüli katonai bevonulásokra vezethető vissza. A városi adóhivatal tisztviselői közül is többen már hónapok óta teljesítenek katonai szolgálatot, így az adóbehajtások sem folynak abban a mederben, mint egyébként szoktak.

1941. február 5.

1941 január hó elején több száz erdélyi menekült érkezett a városba, akiket a vármegye és a város vezetője fogadott és vendégelt meg. A menekültek néhány nap múlva a vármegye községeibe lettek elhelyezve. Szekszárdon kb. 30 személy maradt.

1942. június 15.

A téli nagy havazások miatt oly nagy ár- és belvíz keletkezett, hogy Szekszárd határának 1/5 része víz alá került, a városban sok ház megrongálódott, a talajsüllyedés következtében a vízvezeték és csatorna csövei megrepedtek, s a hegyekben sok pince beroskadt, sok présház megrongálódott.

1942. augusztus 13.

A múlt hónapban visszavont katonai behívójegyek a hó folyamán ismét kiadattak.

1942. augusztus 25.

Folyó évi június hóban vonult el helyőrségünk az orosz hadszíntérre, s katonáinkat ünnepélyesen búcsúztatta a város közössége.

1944. június 12.

Szekszárdon f. é. május 20. napján a város belterületén lakó, zsidónak számított egyéneket a város belterületéről zárt külterületi lakásokba költöztettem, ahol ugyancsak zsidó házakban helyeztem el őket, éspedig úgy, hogy több családot egy közös házba telepítettem.

1944. október 13.

A bombázások miatt különféle helyekről Szekszárdra menekültek elhelyezése f. é. szeptember hó folyamán zavartalanul ment, jelenleg azonban csak a legnagyobb nehézségek árán lehet egy-két személyt elhelyezni. A házaknál elhelyezett magyar katonaság (tisztek, altisztek), német katonaság, egészségügyi anyag- szertár, légvédelmi kitelepítés során elhelyeztetett, valamint menekültek száma már meghaladja a 3000-et.

1944. november 10.

Az ellenséges betörések miatt különféle helyekről menekült polgári lakosság, katonaság és csendőrség elhelyezése csak nagy nehézségek árán volt lebonyolítható. Menekültlétszám október 31-én 3619 egyén.

Ugyancsak október hó folyamán megtörtént az önként jelentkezőknek a nemzetőrséghez való összeírása.

K. BALOG JÁNOS