Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-28 / 123. szám

1982. május 28. KÉPÚJSÁG 3 A karbantartókról mindentudó szakemberek jutnak az -----------------------------------------eszembe, akik a gépek oldallemeze­it leszerelve bólogatni kezdenek a szerkezet láttán. Aztán - már megszokásból is — a műszaki vezetőhöz mennek, hogy jelentsék: a gépet nem lehet megjavítani addig, míg nem szereznek be ilyen és ilyen alkatrészt. A műszaki vezető persze mindent megígér, de ezt sem ő, sem pedig a karbantartók nem veszik komolyan, jól tudják, hogy sem másnap, sem harmadnap nem lesz alkatrész. In­kább visszamennek a téemkások a géphez, hogy maguk bütykölte alkatrészekkel valahogy üzemképessé tegyék a berendezést. S ez még üzletnek sem rossz; hány újítás, prémiummunka született már e kényszerhelyzetben! Valóságos csodaszámba megy, hogy a gépek egyáltalán mű­ködni képesek - hallani nem egy gyárban termelési vezetőktől, s a „csoda" említése nem csupán a karbantartók mesterségbeli tu­dását jelzi. Kritika is egyúttal: ilyen nálunk a karbantartás szín­vonala! A karbantartók munkáját a tmk mozaikszóval jelezzük, ami a tervszerű megelőző karbantartás fogalmát takarja. Nem tudom, hogy van-e érvénye a mozaikszó első két tagjának. Nem­régiben Budapesten tartották meg a nemzetközi karbantartási kon­ferenciát, ott hangzott el: miközben az elmúlt évtizedben hazánk­ban jelentős volt a műszaki haladás, az állagmegóvás, a felújítás színvonala alig változott. Háromszázmilliárd forint. Ekkora értéket képviselnek ma az ál­lami ipar gépei, berendezései. Óriási érték ez, s mégha frázis- szerűen hangzik is, le kell szögezni: ekkora értéket illik megóv­ni, s ha elérkezik az idő, felújítani. Annál inkább, mert elromlott gépeken nem lehet dolgozni; nemcsak 300 milliárd forint, ha­nem a gépeken termelendő áru várható haszna is kockán forog. Ugyanakkor ennek a hatalmas értéknek az összetételét is érde­mes megfigyelni: nem párszáz forint értékű gépekből tevődik ösz- sze ez az állomány; egy-egy gyárban több százmilliós értékű gé­pek töltenek be kulcsfontosságú feladatot a termelésben. A tervszerű, megelőző karbantartás fontossága, ha lehet, csak nőtt a műszaki fejlődéssel. Miért hát, hogy mégis baj van ezen a téren? Joggal feltételezhetnénk, hogy a vállalatok vezetői, mint anya a gyermekét, karjukba tartják a karbantartást, hiszen az drága gyermek, nélküle kétségessé válik a termelés gazdaságos továbbélése. A folytonosság. De az a tapasztalat, hogy a veze­tők jelencentrikussóga „ma még csak megy a gép, holnap meg majd lesz valahogy” szemléletben nyilvánul meg. Ha bérköltséget, s egyéb pénzkiadást kell csökkenteni — márpedig a költségcsökken­tés ma mindenütt fontos — akkor a tmk felé fordul a figyelem. ErŐS túlzás Volna 0 vállalatvezetők szemléletében ke- -------------------------------------- resni egyedül a hibát. Mert mit csinál­hat a műszaki vezető, ha nem kap alkatrészt. Levelet írhat, tele­fonálhat. Attól ugyan még nem lesz alkatrész, néha filléres sem. A nagy értékű, és egyre bonyolultabb berendezések karbantartá­sa, különösen felújítása pedig ráadásul még alkatrész birtokában sem oldható meg gyárkapun belül. A mai műszaki színvonal mel­lett a karbantartás külön profillá vált, csodatevő szakemberek, mindentudó karbantartók nem birkózhatnak meg a feladattal, sza­kosodni kell a felújításra is. Nos, hová küldje a műszaki vezető értékes berendezését? Mindössze három szakosított javítóüzem van az országban, ahol évepte alig négyszáz gép javítására vál­lalkoznak, pedig a felmérések szerint legalább kétezer berende­zést kellene felújítani, megjavítani. E z annál, is inkább baj, mert ma már - s ezt külföldi szakem­berek is állítják —, csakis korszerű műszerekkel, bonyolult diag­nosztikai berendezésekkel lehet megvizsgálni a gépeket, több szakmában otthonos szákemberek irányításával. Mindez szépen hangzik, de figyelembe kell venni, hogy a kar­bantartóbázisok’ kialakítása végül is beruházás, amire csak kor­látozott mértékben vállalkozhat az ipar. Egyébként is alapkér­dés, hogy milyen szinten kell megszervezni a karbantartást, a vállalatok feladata-e, vagy pedig az ágazati szerveké. A hazai szakemberek szerint a gépek folyamatos felülvizsgálata és konkrét javítása mindenképpen vállalati feladat, de nyilvánvaló, hogy pél­dául az alkatrészellátás már irányítási probléma. Az érdekeltségi rendszer finomítása - átdolgozása - sem a vállalatvezetők dolga, mint ahogyan a valahol már bevált tmk szervezési módszerek ter­jesztése sem rájuk hárul. Hasonlít a helyzet az Újítókéhoz: sokkal több a hasznos--------------------------------—---------újítás, mint ahogy azt feltételezzük, c sak legtöbbször gyárkapun belül marad. A karbantartásra is szü­letnek másutt is hasznosítható modellek, amelyeket nemcsak hasonló profilú vállalatok alkalmazhatnának. Az említett konfe­rencián több ilyen modellt ismertettek. A MTESZ gépipari tudo­mányos egyesülete megkezdte a hosszú távú karbantartási irány­elvek kidolgozását, előre gondolva a kilencvenes évekre, amikor­ra a ma vásárolt gépek is öreg masinák lesznek. De szerepük vár­hatóan semmivel sem csökken. MEGYESI GUSZTÁV Visszhang Félsőrácegres-puszta vízellá­tásával kapcsolatban a követke­zőkben foglalom össze osztá­lyunk álláspontját: Minden ember okkal lehet mérges, akinek nem áll rendel­kezésére egészséges ivóvíz, azonban az, hogy a vízszolgál­tatás színvonala milyen, nem­csak elhatározás és jó szándék kérdése, hanem anyagi lehető­ségek függvénye. A vízellátásra fordítható ke­retek korlátozott volta magá­ban hordja a sorolás kénysze­rű szükségszerűségét is. Tolna megyében a VI. öt­éves tervidőszak kezdetén 17 településen volt olyan víz, amely a csecsemőkorú gyerme­kek egészségét erősen veszé­lyezteti. Mind a 17 település Felsőrácegresnél nagyobb, és a megfelelő ivóvizet lajtkocsi­val szállítják oda. Felsőráceg- res éppen a megfúrt kút miatt nem tartozik ezen települések közé. A megyei tanács a kút megfúrásához 400 000 forinttal járult hozzá. A kút elkészítésé­re fordított összeg nem volt haszontalan, mivel e nélkül ott sem lenne elfogadható minősé­gű víz. Jelentős erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy ezek a feszültségek a megyé­ben feloldódjanak, de a 17 te­lepülés közül a tervidőszak vé­gén is sok lesz az olyan hely, ahol a vízellátás színvonala a felsőrácegres-pusztaival nagy­jából azonos. A sorolás kény­szeréből adódik, hogy a VI. öt­éves tervben nem tervezzük a vízellátás megoldását víziköz­mű társulattal, megyei támoga­tás igénybevételével. Azonban Együttműködés A házgyári lakások méretei­hez igazodó fürdőszoba-felsze­relések gyártására fogott össze két ipari szövetkezet: a Lőrinci Műanyagipari és az Általános Gép- és Műanyagipari Szövet­kezet. Régi igény kielégítésére vállalkoztak, a hazai kínálatból sokáig hiányoztak a színben és formában összeillő, s viszonylag olcsó műanyag felszerelések. Az idei tervek szerint 50 ezer garnitúrát készítenek 25 millió forint értékben. Ebben a ne­gyedévben a fürdőszoba-fel­szereléseket — szekrényeket, polcokat, papír-, kefe-, törül­köző- és szappantartókat -, már nemcsak darabonként, ha­nem egységcsomagban összeál­lítva is szállítják a kereskede­lemnek. A jelenlegi választék fekete-fehér és korall színekből áll, a második félévben pedig m oh a zö Idde I1 és Iba r návaj bővü I. A fürdőszoba-felszerelések csak az egyik részét jelentik an­nak a fejlesztési programnak, amelyet a lőrinci szövetkezet a hőre lágyuló műanyagok gyár­tásának bővítésére határozott el. Az idén mintegy hatmillió forintot fordítanak a termelés technikai fejlesztésére, amely­nek egyrészt az export növelé­se, másrészt a hazai igények kielégítése a célja. A szövetke­zet évente 500 ezer méter lo­csolótömlőt gyárt automata mo­sógépekhez és a permetező készülékekhez. Az idén a nö­vekvő hazai igényeknek meg­felelően -- amelyet egyébként csak a külföldi behozatallal lehetne kielégíteni - bővítik a tömlőgyártó kapacitást. A meg­levő két tömlőgyártó berende­zés mellett egy új gépet állíta­nak üzembe, ami hazai alap­anyagból - a Borsodi Vegyi Kombinát által gyártott pvc-ből - évi 800 ezer méter tömlő elő­állítására alkalmas. A szövetkezet termékei a kül­földi piacokon is megjelennek. Idén az angol Black and De­cker céggel kötöttek megálla­podást fűnyíró gépekhez mű- anyaa alkatrészek szállítására, félmillió forint értékben. Ugyan­csak félmillió forintos megren­delésre eay holland cégnek mű- anvaa hűtőrácsokat is gyárta­nak. (MTI) Húsipari higiéniai napok Húsipari higiéniai napokat rendeztek Szombathelyen, az állatforgalmi és húsipari vál­lalatnál, amelyen az ország va_- lamennyi húsipari vállalatának, valamint húsfeldolgozással fog­lalkozó áfészeinek, állami gaz­daságainak, tsz-einek szakem­berei vettek részt. A csütörtö­kön véget ért rendezvénysoro­zaton előadások hangzottak el a húsiparban előírt higiéniai előírásokról, a húsprogram megvalósítása felett vállalt KISZ-védnökség ilyen jellegű eredményeiről. Mint elhangzott: a húsipar az egyetlen olyan iparág, ahol nemcsak a végterméket, de annak készítési, előállítási fo­lyamatát, körülményeit is fo­lyamatosan ellenőrizni kell. A munka- és a technológiai fe­gyelem, a higiénés és munka- védelmi szabályok megtartása szofos egységet alkot. A hús­ipar 34 ezer dolgozójának fele 35 év alatti fiatal, ezért is nagy jelentőségű a KISZ-védnökség ellenőrző tevékenysége. ha a lakosság igényli a teljes mértékű közműves ivóvízellátást, abban az esetben a lakosság érdekeltségi egységenkénti kb. 20—22 000 forintos hozzájáru­lásával — ennyi más települé­seken is az érdekeltségi hozzá­járulás —, valamint a termelő- szövetkezet és az áfész bevo­násával társulatot alakíthatnak és megvalósíthatják a vízmü­vet. Ettől függetlenül a pálfai ta­nács vállalta, hogy a vízvétel könnyebbé tétele érdekében megvizsgáltatja a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalattal, hoav milyen lehetőség van a kút közelében egy köz­kifolyó elhelyezésére. Amennyi­ben ez nem igényel jelentős költségeket, abban az esetben megrendeli a kivitelezését. BOHLI ANTAL, a Tolna megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője Szekszárdi tejüzem A határidő az év vége Amennyiben a fő- és alvál­lalkozók, a hazai és külföldi cégek teljesítik a szerződések­ben, megállapodásokban rög­zített, határidőket, ez év végén átadják a megye egyik legna­gyobb élelmiszeripari beruhá­zását: a szekszárdi tejüzemet. Ennél a jelentős építkezésnél a munkák 1977-ben kezdődtek a tereprendezéssel, a kivitelezők pedig 1979. júniusában vonul­tak fel a területre. Az üzemben naponta 200 ezer liter tejből készítenek majd félkemény sajtot: kerek rappistát, négyszögletes eida- mit, tilsitit, és gaudát, másfél, két és fél, ötkilogrammos cso­magolásban. Amennyiben a fogyasztók igénylik, kisebb, zsugorfóliás csomagokat is ké­szítenek a kereskedelemnek. A sajt mellett a feladatuk lesz a tej feldolgozása, csomagolása is: zacskós tejet, kakaót, tejfölt készítenek majd. Túró itt nem készül, gyártására a dombóvári üzem rendezkedik be. Naponta hetvenezer liter tejet dolgoznak fel, ebből 54 ezer liter lesz a zacskós tej, a többiből sovány kakaó és tejföl készül. Bár év végére tervezik az üzem átadását, teljesen még egyetlen üzemrész, kiszolgáló berendezés sem készült el. A TÁÉV tavaly áprilisra elkészítet­te a kazánházat, azóta a KIP- SZER végzi a kazánház olajtá­rolójának szerelési munkáit. A fő üzemépület - ide tartozik a sajtüzem, a városellátó üzem, valamint az érlelő - egyes ré­szeit tavaly júliustól adta át a TAÉV. Az üzemépület alapterü­lete összesen 10 ezer négyzet- méter, s ez idáig azokat az üzemrészeket vették birtokukba a szerelők, amelyek a technoló­giai szerelés szempontjából a legigényesebbek. Tavaly július­ban megkezdték a pasztőrhe- lyiség, a tejátvételi, illetve a tejtárolási silórendszer, vala­mint a hűtőkompreszorház sze­relését. Ugyancsak ekkor a pasztőrhelyiségbe bevitték a pasztőrözőket, s ezeket rozsda- mentes acélcsővel kötötték ösz- sze. Novemberben kezdtek dol­gozni a szakemberek a sajtmű­helyben, a gépek, a berende­zések már a helyükön vannak. A sajtüzemben egész télen folyt a munka, itt olyan beren­dezéseket kellett a helyükre A sajttank mérőóráját már felszerelték Atra Sándor védőgázzal hegeszt tenni, amihez speciális szállító- járműre volt szükség. Pillanat­nyilag ebben az üzemrészben a nyugatnémet Swarte cég szak­emberének a vezetésével vég­zik a szerelők a munkákat. A komplett sajtvonal ugyanis NSZK-gyártmány, bár néhány gépet német tervek alapján a technológiai szerelést végző hazai cég a Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vál­lalat készítette el. Ennek a cég­nek a szentesi kirendeltségén készítették például a forma- és fedéltá roló-állomást. Az építési munkákat, a tech­nológiai szerelési munkacso­portból pedig az erőátviteli szerelést, a gőz-, a melegvíz-el­látás, a technológiai vízrend­szer szerelési munkáit a TAÉV végzik. A beruházáson igen sok cég dolgozik, így a TAÉV alvállalkozói, a KIPSZER, a TSZSZKV, valamint a Tatabá­nyai Szénbányák központi mű­helyüzemének dolgozói. A tatabányaiak a citopán- üzem technológiai szerelését végzik. Az is előfordult, hogy ott, ahol a technológia megkí­vánta, az épület vázszerkezetét is felállították. Minthogy az üzem speciális élelmiszeripari létesítmény, igen nagy gondot kell fordítani a berendezések tisztaságára, a higiéniára. Ép­pen ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium élelmiszer-higiéniai ellenőrző szolgálata már a tervkészítés időszakában bekapcsolódott a munkába: véleményezte a ter­vet, s mielőtt az üzem beindul­na, részletes, mindenre kiterje­dő alapos vizsgálatot tartanak. A berendezések építésénél - éppen az üzem jellegénél fog­va - rengeteg rozsdamentes acélcsövet használnak fel. Ezek­nek a beszerzése nem jelentett gondott. A hagyományos tech­nológiákhoz képest újszerű eb­ben az üzemben, hogy a kü­lönböző kötőelemeknél, íveknél, idomoknál a csőkapcsolásokat hegesztik - ez az eljárás idő­állóbb az eddig megszokott préselésnél. Ezekben a hetekben a cito- pánüzem technológiai szerelé­séhez koncentrálják az erőket: július közepére az üzem tech­nológiai szerelését be kellene feiezni. Ekkor fogják majd „éleszteni” azaz kipróbálni a rendszert, megnézik, kimegy-e a levegő a működtető szelep­ből, megtörténik-e a megfelelő visszajelzés, a mérő, a regiszt­ráló, a színtjelző műszerek jól működnek-e. Ez a munka más­fél hónapig is eltart, és dán szakemberek segítségét veszik iaénybe. Ezután kerülhet sor a hideaüzemi, úgynevezett vizes próbára. Addig azonban még igen sok munkája lesz a tejüzem terü­letén dolgozó 250 szakember­nek. S időközben kisebb-na- gyobb zökkenők is adódnak. A kazánház olajtároló bázisánál jelenleg az a gond, hogy a KIPSZER eredetileg augusztus végére vállalta a szerelés be­fejezését, viszont az automati­ka gyáregység ezt a határidőt felmondta. Újabb időpontot ajánlottak fel: ígérik, hogy szeptember 30-ig végeznek ez­zel a munkával. A beruházó, a Tolna megyei Tejipari Válla­lat, valamint a KIPSZER kere­sik a megoldást, hogy a gon­dok mielőbb megnyugtató mó­don rendeződjenek. dvm Fotó: K. A. Panorámakép a sajtüzemről A tizenötezer literes sajt­tankok csőszerelését végzik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents