Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-18 / 114. szám
A IvËPÜJSÀG 1982. május 18. Moziban Romantika szárazon, vízen Az igazi nagy színész a legrosszabb filmben, a legkisebb szerepben is tud maradandót, emlékezetes alakítást nyújtani. Az előbbi — közhelyszámba menő — mondat igazságáról újra módom volt megbizonyosodni, amikor megnéztem George Roy Hill Egy kis romantika című szupergiccsét. A film egyik főszereplője, az öregúr megszemélyesítője Laurence Olivier volt, akinek játéka, színészi alakításának emléke mondatta el velem a fentieket. Gondolom, a film rendezője is tisztában volt azzal, hogy amit készít, az jócskán túllépi a giccs határait, mert finom iróniával igyekszik távoltartani magát filmjétől. Ez olyannyira sikerült, hogy a meghatódásra, „beleélésre” hajlamos mozinézők is szájuk sarkán enyhe mosollyal lépnek ki a vetítőtermekből. Mert amit látunk, az mese, néha kacagtató, máskor talán még enyhe izgalmat is hozó mese, amelynek végét — már a film közepén — mindenki tudja. És mint a mesében, itt is túl egyszerű minden. A felnőttek világa rossz, nem engedi, hogy a két tizenéves szerethesse egymást. Az már George Roy Hill finom iróniáját dicséri, hogy a főszereplő kislányt édesanyja nem érti meg, nem szereti any- nyira, mint az anya — egyelőre — harmadik férje és hogy a felnőttek közül az egyetlen szimpatikus, a gyerekeket segítő felnőtt egy hazudós, öregedő, nemzetközileg ismert, körözött zsebtolvaj. (Laurence Olivier.) George Roy Hill amerikai- francia filmvígjátéka tulajdonképpen egy versenyfutás, aminek célja Velencében van. Ott a Sóhajok hídja alatt kell az ifjú szerelmeseknek naplementekor, harangzúgás közben megcsókolniuk egymást, mert akkor — mint köztudomású — mindig szeretni fogják egymást. És, hogy ez mégse legyén ilyen egyszerű, azért van a felnőttek semmit meg nem értő, a fiatalok céljait akadályozó világa. Hogy ki kerül ki győztesen, arról ne beszéljünk, mert bizonyára sokan fogják még megnézni a filmet. Egyébként erről — a film megtekintéséről — senkit sem szeretnék lebeszélni. Mert a kissé andalító, romantikus mese kellemes kikapcsolódást, két óra szórakozást tud nyújtani azoknak, akik szeretik az efféle filmeket. A két gyermekszereplő játékára, Sally Kellerman és Diane Lane alakítására is emlékezni fognak, mert ők a maguk naiv, beleélő játékával igyekeztek méltóak lenni a nagy partner, Laurence Olivier játékához. És ki tudja? Lehet, hogy egyszer az „öregúrhoz" hasonló képességű színészek lesznek ... TAMÁSI JÁNOS A Győri Balett Ausztriában Egyhetes ausztriai vendégszereplésre utazott vasárnap a Győri Balett. Az együttes a bécsi ünnepi hetek programjában két alkalommal lép színpadra. Mindkét előadáson Bartók Béla: A csodálatos mandarin és Joseph Haydn: Évszakok című oratóriumának részleteire készített kompozíciót mutatják be Markó Iván, a Győri Balett igazgatójának koreográfiájában. Az utóbbit Haydn születésének 250. évfordulója tiszteletére tűzték műsorra, s először a bécsi közönség előtt táncolják. Ez az első balettkompozíció a tánc történetében, amelynek ihletője a Haydn-oratórium. Az Évszakok hazai bemutatójára június 18- án, a győri zenei nyár műsorában kerül sor a Kisfaludy Színházban. A két egyfelvonásos jelmezeit és díszleteit Gombár Judit tervezte. A Bartók-mű címszerepét Markó Ivón táncolja. A Haydn- kompozícióban közreműködik Fülöp Viktor Kossuth-díjas balettművész. Katona dalosok találkozója Vasárnap zárult Tatán a Komárom megyei művelődési központban a Magyar Néphadsereg országos dalostalálkozójának kétnapos műsora. A rangos zenei eseményre a laktanyai, illetve a honvédségi főiskolai kórusokon kívül több helyőrségi művelődési ház vegyes kórusa is benevezett. Tizenhárom együttes csaknem 700 dalosa mutatta be tudását. Az egyesített 400 tagú kórus Kiss István Liszt-díjas karnagy vezényletével, a tatai helyőrségi fúvószenekar kíséretében mutatta be Alekszandrov: A baráti hadseregek dala című szerzeményét. Előadták Kodály: A magyarok című művét is. Ármány és szerelem Schiller drámaírói pályája a Haramiákkal indul, a Fies- cóval lolytatódik, de ezek romantikus gomolygása, fiatalos szertelensége csak az Ármány és szerelemben válik hibátlan kompozícióvá, eleven, ma is ható drámává. Már Goethe megjegyezte, hogy Shiller minden művét a szabadság eszméje járja át, de sehol nem annyira elevenen, lázitó időszerűséggel, mint az Ármány és szerelemben. Már néhány szereplő brutális neve is erre utal: a titkár Wurm, vagyis féreg, az udvarmester Kalb, tehát borjú. Ezzel az udvari néppel áll szemben Ferdinánd, a miniszter fia, aki nemcsak osztálya előítéleteivel, hanem magával osztályával is szakít, midőn feleségül akarja venni az egyszerű polgárlányt, Lujzát. Az összeütközés drámai, s alkalmat ad Schillernek arra, hogy leleplezve ítéletet mondjon a korabeli hercegi udvartartásokról; igaz, a würtenbergi hercegségben bőséges tapasztalatokat szerezhetett, a saját életét is meghatározóan. Az Ármány és szerelem a keletkezése, az eltelt kétszáz év óta állandóan műsoron van, s hatásából mit sem veszített. Nálunk az erdélyi Kotsi Patkó János társulata, a Magyar Játszó Szín már a múlt század első éveiben előadta, akkor még Fortély és szeretet címen. Azóta újra meg újra felújították, most már Vas István nagyon szép fordításában. A kecskeméti színház előadását Beke Sándor rendezte, zenei keretbe foglalva a drámát, ami nemcsak Miller muzsikus otthonát teszi hitelessé, a darab légkörét is meghatározza, azzal az enyhe anakronizmussal együtt, hogy Schubert katonaindulója majd fél évszázaddal későbbi. A színészek nemcsak tudják, átélik Schiller drámájának minden rezdülését, s egyetlen hangsúly sem veszik el az előadásban. Érett, minden részletében jól kidolgozott előadás, a kecskeméti színház egyik legszebb produkciója, legföljebb azt kell hozzátennünk, hogy a színészeknek jobban kellene alkalmazkodniok a színház akusztikájához, mert a színpad gyakran elnyeli a hangot. Major Pál, Lamanda László, Németh László, Réti Erika, Kiss Jenő, Garay József, Balogh Rózsa, Holl Zsuzsa — a szereplők sorrendjében — hiteles és meggyőző; ez az előadás bárhol megállja a helyét. A siker is ezt bizonyítja, mert telt ház ünnepelte a kecskeméti művészeket. Leányvásár Jacobi Viktor operettjét 1911-ben mutatták be, s szabályos „nagyoperett", primadonnával, bonvivánnal, szubret- tel, táncos komikussal, s a nagyoperett egyéb kellékeivel. Ezek viszont nemcsak Pécsett hiányzanak, másutt is, miután maga a műfaj vált kérdésessé az efmúlt évtizedekben, jóllehet napjainkban a közönség szívesen fordul a múlt idők sikeres látványosságához. Néhány kísérlettől eltekintve, a jelek szerint a műfaj nem tud megújulni, a rendező •— ezúttal a vendég Seregi László — beéri a hagyománnyal; ami hetven éve jó volt, miért ne lenne jó ma is? A pécsi színház előadása sem jelentene meglepetést, ha néhány kitűnő színész nem lelné kedvét az alkalmi mulatságban. Elsősorban Faludi László: ez a kivételes művész egymaga egész színház, miatta érdemes volt elővenni ezt az enyhén megkopott operettet. Jó Kovács Dénes, N. Szabó Sándor, s Krasznói Klára, aki talán legközelebb áll a műfajhoz. Harmath Albertból jó bonviván lehet, ha ez az igazi becsvágya. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ mm Ok, tizenhármán... Az ember alighanem egyetlen olyan tagja az élővilágnak, mely tudatosan és tartósan képes ártani önmagának. Kábitószert fogyasztó őzekről, alkoholizáló nyulakról, vagy dohányzó fácánokról még senki se hallott. Egyik oldalon van tehát a szenvedély, a másik oldalon a leszokás iránti vágy, mely nagyon sokszor csak vágy marad. Egyénenként változik, hogy ki, mikor, miért szokott rá a ■cigarettára. E sorok írója, aki véletlenül pontosan tudja a kezdet és a befejezés időpontját, 16 évig 7 hónápig és 2 hétig füstölt. E 6064 nap alatt átlagosan 3 dobozával és dobozonként 10 forinttal számítva, 181 ezer 920 forintot változtatott égést termékké és a televíziónak köszönheti, hogy abbahagyta. Egy szegedi professzor nyilatkozott akkoriban a Tabex nevű szer hasznáról, esetemben bevált, hogy másokéban mi válik be, azt majd meglátjuk. Természetesen a tv képernyőjén látjuk meg, ahol az elmúlt szombaton ők tizenhármán megjelentek és derűs, de kissé összevissza beszélgetés során (egy kivételével) megfogadták, hogy az egész ország előtt elszívott cigarettájuk lesz az utolsó. A folytatás majd elválik, azt máris mindenki eldöntheti, hogy kedve szerint 13 hőst, vagy 13 mártírt tisz- tel-e a megjelentekben. Az viszont kétségtelen, hogy a Magyar Televízió ezzel a hatrészesre tervezett sorozattal újszerű feladatra vállalkozott. Az alapötlet kitűnő, hiszen a leglelkesebb egészségnevelőnek sincsenek olyan eszközei egy jó ügy propagálására, mint a televíziónak. Az első adás során is szóba került, hogy bizonyára akadnak majd, akik úgy vélik, teljesen felsleges egy magánügy intézésébe az egész országot bevonni. Ha valaki le akar szokni, dobjon el gyufát, cigarettát és ha sikerül, jó, ha nem sikerül, az az ő baja. Ezzel a felfogással vitatkozni kell, hiszen amúgy mellékesen (azaz pontosabban egyáltalán nem mellékesen!) a tv-sek a kollektíva erejét is megpróbálják harcba vetni egy jobb ügy érdekében, ami pedig individualizmusra erősen hajlamos honfitársaink között példamutatóan vakmerő vállalkozás. Mi legyen a folytatás? Rágógumizás? Ez is pótcselekvés, nem rokonszenves. A menthetetlenül bekövetkező hízás ellen a kocogás? Netán kapálás valamelyik tsz földjén? öt hetünk lesz még arra, hogy megtudjuk. Legnehezebb minden valószínűség szerint a dohányosok ellenszenvével lesz megküzdeni. Egyik legszelídebb lelkű írónk nem is olyan régen az Élet és Irodalom első oldalán háborgott afelett, hogy valahol vendégségbe lévén, nem volt szabad rágyújtania. Immár 1980. február 19-e óta aktív antinikoti- nista lévén, tanúsíthatom, hogy volt sorstársaink egyáltalán nincsenek tekintettel ránk. Pedig a nemdohányzó is ember. Sőt, egészséges ember szeretne maradni... (ordas) Múzeumi világnap Rádió T" rr I" Tunodo Érdeklődéssel hallgattam vasárnap délben Faragó Vilmos Tűnődő című, tartalmas rádió- jegyzetét. A logikusan felépített, szerkesztett jegyzet alapgondolatán már én is többször eltűnődtem. Faragó Vilmos arról elmélkedett, hogy újságíró munkája során többen felkeresték ügyes-bajos dolgaikkal, vélt, vagy valódi sérelmeikkel. Az emberek a legkülönbözőbb problémáik megoldását várják a sajtótól, annak dolgozóitól. Sokszor zavarba ejtőek a kérések. Talán első hallásra érthetetlen, hogy például egy kisajátítási ügyben elszenvedett sérelemért a sértett miért nem a szerinte szabálytalanul eljáró előadó feletteséhez megy, hanem az újsághoz. Ugyanakkor az is tény, hogy ahol megjelenik a rádió, a televízió, vagy akár a vidéki napilap munkatársa, ott esetenként zökkenőmentesebbé válik az ügyintézés, leegyszerűsödnek, megoldódnak a problémák. Folytatva — Faragó Vilmossal — a tűnődést, most már csak az a probléma, hogy miért van szükség ilyen esetekben valamely tömegkommunikációs eszköz közbelépésére? Mert lényegesen egyszerűbb lenne-, hogyha az előadó, az ügyintéző az ügyet intézné, legjobb tudása szerint, az újságíró pedig írna, tudása legjavát adva - közügyben és nem egyes emberek magánügyeiben eljárva próbálna tisztességes ügyintézést elérni. Tj. Vendégszereplés A finnországi Lahtiban nemzetközi gyermek- és ifjúsági kórusfesztivált rendeznek, amelyen hazánkat a pécsi Széchenyi István Szakközépiskola énekkara képviseli. A ,,Lahti zenél és énekel” elnevezésű találkozóra kétévenként kerül sor és minden alkalommal három- három külföldi együttest hívnak meg. A mecsekaljai diákkórus vasárnap utazott el Finnországba. Négy városban lépnek közönség elé a magyar fiatalok és összesen 16 koncertet adnak. A 43 tagú énekkar - Nagy Ernő karnagy vezetésével - a Ko- dály-centenárium alkalmából előadja a mester több kórusművét, továbbá eredeti nyelven öt dalt is megszólaltat. A vendéglátók - az oulaineni lányok - jövőre viszonozzák a magyar énekkar vendégszereplését. Budapesten 62 múzeum van, Pécsett 17, megyénkben a szekszárdi mellett a Babits-emlék- ház, a Liszt-emlékszoba, a du- naföldvári vármúzeum, a borjá- di méhes, a sárszentlőrinci Pe- tőfi-emlékház, a simontornyai vármúzeum, a szakályi és sióagárdi tájház, a keselyűsi millenniumi vadászház szerepel a múzeumok címjegyzékében. Tudjuk azonban, hogy a birtokunkban lévő 1980-as kiadású nem teljes, hiszen az ország szinte évről évre gyarapszik különböző közgyűjteményekkel. A legújabb megnyitásáról a minap adtunk hírt Magyarkeszi- bői. A fenti nyilvántartásban egyébként 385 múzeum, tájház, emlékszoba szerepel, köztük olyanok is, mint az ügyvédi Múzeum, a Huszita-ház, vagy a budafoki barlanglakás-kiállítás. Mindez bizonyítja, hogy az állam milyen nagy gondot fordít a múlt emlékeinek megőrzésére. Ma - a múzeumi világnap alkalmából - erre éppúgy emlékeztetni kell, mint a társadalom összefogására ezen a téren, mely a leletmentések terén (példa rá a paksi mammut- agyar) éppúgy megmutatkozik, mint a közgyűjteményeket gyarapító ajándékozások, letétek formájában. Bóbita Bábszínház H uirögfejií ember Vi-rág-fejű-ember, virág-fe- jűember... énekelték a szekszárdi általános iskolások a megyei művelődési központ színháztermében a pécsi Bóbita Bábszínház darabjának kezdete előtt. A virágfejű ember története a mesék alapszituációjára épjil, gazdagítva csodás gyermekdalokkal. A művészek személyes megjelenésükkel foglalták keretbe a mesebeli királyfi és virágtestű, tündérszívű barátjának históriáját olyan természetességgel, hogy a bábmozgások szülte jellemeznek, a három nagy próba igazságának feltétlenül hinnünk kellett. Hittünk is és együtt szorítottunk a királyfi sikeréért és a boszorkány leleplezéséért. Ha még maradt felesleges néhány percünk a játék közben, ha némileg el tudtunk szakadni a mondatoktól, a cselekménytől és a zenétől, akkor még külön örülhettünk a remekbe tervezett báboknak. Természetesek, anyagszerűek voltak, látványuk a gyermekek szépérzékét növelte. Bármennyire is kiábrándítóan csúnya volt a boszorkány, rongy- és kötélteste miatt nem is hatott olyan félelmetesnek, visszataszítónak. E bábokat látva nagyon is érthető, hogy miért szeretjük a bábszínházát, és nem utolsó sorban a pécsi Bóbita Bábszínház produkcióit.- szíj Fotó: Gottvald. Az ifjú szerelmesek Velencében
