Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

1982. május 15. NÉPÚJSÁG 9 Szovjetunió A robotok robotolnak A Szovjetunióban az állan­dóan növekvő munkaerőhiány objektíve szükségessé tette a mikroelektronikára épülő ro- botronika gyorsított fejleszté­sét. E szupermodern iparág megteremtéséhez a tudósok ki­emelkedő eredményei teremtet­ték meg a bázist. 1980-ban a Szovjetunióban 6000 ipari roboit volt, körül­belül ugyanannyi, mint az Egyesült Államokban, de jóval kevesebb, mint Japánban. A 11. ötéves tervben feladatul tűzték ki, hogy a robotok szá­mát jelentősén tovább növelik. Egy robot körülbelül négy munkást helyettesít. Fontos, hogy a manipulátorok az ön­tésnél és a hegesztésnél, a vegyipari üzemek műhelyei­ben, az érc- és szénbányák­ban mentesítik az embereket az ártalmas és nehéz mun­káktól. A robotok alkalmazá­sával teljesen automatizált, elektronikus számítógépek ál­tal irányított részlegek létesül­nek, ami számos esetben négyszeresére-ötszörösére nö­veli a munkatermelékenységet. Sok üzemben robotok szolgál­ják ki a présgépeket, a külön­féle szerszámgépeket, az órá­kat, műszereket stb össze­szerelő automata gépsorokat. A manipulátorokat már ,,meg­tanították" az alkatrészek fel­ismerésére, méreteik kiszámí­tására, osztályozására. A Szovjetunióban, más ma­gas fejlettségi fokú országok­hoz hasonlóan a robotronika még csak az út kezdetén tart és igazi csodák csupán 1990 után várhatók. Ekkor kezdődik meg az ötödik generációba tartozó komputerek tömegmé­retű gyártása. A robotok iránti kereslet a Szovjetunióban azonban már most jelentősen meghaladja a kínálatot. Nem­rég Moszkvában rendeztek egy kiállítást, ahol bemutatták a manipulátorok legjobb minta­darabjait. A kiállítás anyaga hat óriási termet foglalt el, s mindig zsúfolásig tele voltak látogatókkal. A robotronika gyorsított fej­lesztésének nagy figyelmet szentelnek az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai. Erről a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981—1985. évek­re és az 1990-ig terjedő idő­szakra című dokumentum a következőket mondja: ,,Fejlesz - szük az automatikus manipu­látorok (ipari robotok), a mik­roprocesszorok és mikro-elekt- ronikus számítógépek felhasz­nálásával működő, beépített automatikus irányítási rendsze­rek gyártását, hozzunk létre automatizált műhelyeket és gyárakat". Bulgária Kőolaj és földgáz Bulgáriában már Î926 óta folytatnak kőolajkutatásokat, de az első lelőhelyeket csak 1951- ben találták meg. Az ország területén először a Fekete­tenger partján, Tyulenovo kö­zelében, Dobrudzsában tört fel az olaj. Azóta még négy kő­olaj- és nyolc föídgázlelőhelyet találtak. Ezék a geológiai ku­tatások azonban közben még más eredményekkel is jártak: több helyen találtak a kőolaj keresése köziben szenet, gipszet, kősót, termálvizet stb. A szakértők szerint Bulgáriá­ban még nagy feltáratlan ás­ványik incs le I őhe I yek vannak. Valószínű, hogy ezéket a kor­szerű geofizikai módszerékkel sikerül megtalálni. Még alapo­san fel akarják kutatni a már is'ment kőolaj- és földgázmező­ket is, és újabb eredményéket várnak a szeizmikus felméré­sektől is. Feltételezik, hogy a Fekete­tenger szárazföldi talapzata is réjt kőolajat és földgázt. Német Demokratikus Köztársaság A vizek országútjain Az NS2EP X. kongresszusá­nak határozata értelmében a szálíításókra fordítandó beru­házásokat — annak ellenére, hogy a szállítandó mennyiség növekszik — a következő öt év­ben legalább 20 százalékkal csökkentik. A tervek megvalósí­tása érdekében a vasúti, or­szágúti és a folyami szállító- vállalatok közti ésszerű mun­kamegosztással elsősorban a hatékonyságot kell fokozni. Emellett főként olyan új eljá­rásokat kell bevezetni, ame­lyekkel energiát, lehet megta­karítani. A LEGOLCSÓBB A szállítási módszerek között a vasúti és az országúti forga­lom mellett a belvízi hajózás csak a harmadik helyen szere­pel ugyan, de a jelentősége egyre nő. A vízi szállítás elő­nye az olcsóság és — ami nap­jainkban döntő — az energia- fogyasztása lényegesen keve­sebb. Ugyanannyi áru szállítá­sához a hajóknak ötször keve­sebb gázolajra van szükségük, mint a gépkocsiknak, a vasúti szállítás üzemanyagigénve pe­dig kétszerese a vízi szállítás­nak. Éppen ezért az ország folyóin közlekedő hajók szállít­mányainak tömegét a jelenlegi évi 16 millió tonnáról, az elő­irányzat szerint 1985-ig 19 mil­lió tonnára kívánják növelni. S még ez sem lesz elég a nép- gazdasági igényék teljes kielé­gítésére. Az NDÍK teljes vízi úthálóza­tának hosszúsága 2546 kilomé­ter, ezen belül 720 a csator­nák és 1200 kilométer o szabá­lyozott medrű folyók hossza. A legforgalmasabb vízi utak az Elba, a vele összekötött Rajna— Elba csatorna, a Saale és az Odera. Az Elba és az Odera között egy 580 kilométeres csa­torna biztosítja az összekötte­tést. A szintkülönbségék áthi­dalásáról több mint hetven zsilip és két hajóemelő beren­dezés gondoskodik. Az NDK belföldi flottája száz motoros tehenhajóval, ötven fo­lyami és nyolcvan csatornái forgalomra alkalmas tolóhajó­val, valamint nyolcszáz komp- dereglyével és huszonkét jég­törőhajóval rendelkezik. EURÓPA KÖZEPÉN Az ország központi fekvése és jól kiépült folyami közleke­dési hálózata alapján az NDK egyre növekvő mértékben veszi ki részét az államok közötti tranzitforgalomban. Az Elbán Csehszlovákia belső területeiről el lehet jutni az Északi-tenge­rig, a kelet—nyugati irányban húzódó csatornarendszer segít­ségével a Keleti-tengerig, illet­ve a nyugat-európai vízi út­hálózatig. A csehszlovák teher- hajók évente összesen több mint 1,2 millió tonna rako­mányt juttatnak el az Elbán a címzettekhez. Az Elbán lefelé tavaly sok ezer tonna ostravai feketeszenet , szállítottak az NlDK-ba, visszafelé az árral szemben pedig sóval megrakva érkezték a hajók Cséhszlová- kiába. A lengyel hajók a csatorna- rendszer segítségével az NSZK- ba, Belgiumba és Hollandiába is eljuthatnak. Nagyon sok szállítmány érkezik és indul az NDK vízi útjain, mindenfelől az ország közepén fekvő Nyugat- Be rlin be is. A JÖVŐ A hatékonyság növelése ér­dekében a hajógyáraik új típusú kompdereglyék gyártását készí­tik elő: az ömlesztett áruk szál­lítására az eddigi 750 tonná­sok helyett ezer tonna teher­bírású dereglyéket akarnak for­galomba állítani. Ez megfelel egy teljes vasúti szerelvény ra­kományának. És mennyivel ol­csóbb így a szállítás!... Kísérleteznek az eddigieknél nagyobb teljesítményű tolóha­jók előállításával is. A jelenle­giek hat kompdereglye tolásá­ra alkalmasak, a cél hosszabb, téhát nagyobb teherbírású te- herlhajá-kötelékek forgalomba állító so. A vízi és az országúti fuva­rok kombinációja is sok jó le­hetőséget kínál. Az új lakóhá­zak előregyártott elemeit pél­dául már 1975 óta ezzel a mód­szerrel juttatják el rendeltetési helyükre. Ily módon jelentős fuvardíjat és üzemanyagot ta­karítanak meg. g. i. A niederfinowi hajóemelő berendezés. A hajók itt öt perc alatt 36 méternyi szintkülönbséget hidalnak át. Nagy teljesítményű jéatörők gondoskodnak arról, hogy a vízi utakon télen is közlekedhessenek. Jugoszlávia Turista­forgalom A Szövetségi Statisztikai In­tézet adatai szerint Jugoszlá­viában tavaly 19 millió külföl­di és hazai turista 91 millió Vendégnapot töltött, 4 száza­lékkal többet, mint 1980-ban; és többet, mint eddig bármi­kor. A turistaforgalomból szár­mazó bevétel 1 milliárd 350 millió dollár volt, 21 százalék­kal több, mint 1980-ban. Jugo­szláviában tavaly 6,6 millió külföldi turista fordult meg, és 40 millió vendégnapot töltött az országban, 7 százalékkal többet, mint 1980-ban. A legtöbben az NSZK-ból, Ausztriából, Nagy-Britanniából, Hollandiából, Csehszlovákiá­ból és Franciaországból érkez­tek. A hazai turisták közül 12 millióan összesen 51 millió vendégnapot töltöttek az üdü­lőhelyeken, mindössze egy szá­zalékkal többet, mint 1980- ban. Műholdak összeütközése A Csehszlovák Tudományos Akadémia Asztronómiai Inté­zetének szakértői számításokat végeztek és eszerint a műhol­dak közötti összeütközések el­kerülhetetlenek ugyan, de a világűrben a forgalom jelen­legi sűrűsége mellett 60 éven­ként csak egyszer következnek be. Éves átlagban mintegy 120 műholdat juttatnak föld- körüfi pályára. Számuk jelen­leg valamivel több, mint 4500. 1975 és 1978 között a Föld kö­rül keringő repülő testek szá­ma évente kb. 400-zal nőtt. A legtöbb utas nélküli űrjármű, valamint az összetörtek 10 cm-nél hosszabb darabjai rendszeresen megjelennek a NASA lokátorernyőin. Energiaprognózis - hosszú távra Egyensúly és előrejelzés Az első olajválság óta divat az energiáról, sőt a jövő ener­giaihelyzetéről beszélni, írni. Sokféle vélemény hangzik el, nemegyszer az informátorok részérdekei szerint csoportosítva a tényeket, várható fejlődési irányokat. És ez nem mindig ad hiteles képet. Éppen ezért kerestük fel dr. Sóváry Emilt, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság . főosztályvezetőjét, az energia kérdés egyik vezető szakértőjét, hogy megtudjuk: a sokoldalú áttekintés eredmé­nyeként született hosszú távú energiaprognózis, amellyel az OMFB foglalkozik, mit tartal­maz, mit vetít előre a tárca- és vállalati érdekektől függet­lenül? — Az energiaszükséglet és kielégítésének hosszú távú prognózisálhoz az előkészítő munka 1980 elején kezdődött. Ebben részt vették az Országos Tervihivatal, az azóta az Ipari 'Minisztériumiba beolvadt Ne­hézipari Minisztérium, az ERŐ­TERV, az energiaszolgáltató trösztök és az Energiafelügye­let szakértői is — mondja dr. Sóváry Emil. — A prognózis készítésénél figyelembe vettük az Országos Tervhivatal által előrejelzett gazdasági fejlő­dést, különösen a VI. ötéves terv időszakában, hiszen a je­len ötéves terv döntései bizo­nyos mértékig már a későbbi [délszakokra is kihatnak. Több variációt dolgoztunk ki, a szél­sőséges esetekre is figyelem­mel. A felső és alsó határérté­kek között, például a 2000-es évre előrevetítve az ország ösz- szes energiaszükségletében 15 százalékos eltéréssel is számo­lunk. Konkrétabban: a felső határ esetében 2000-re például 14,8 millió tonna évi kőolaj és kőolajtermék-import várható, ugyanez alapértéken, azaz a „középső variáns" szerint 11,7 míg az alsó határ esetében 9,3 millió tonna import évenként; a mai ismeretek szerint leg­inkább reálisnak az alsó határ­ként megállapított energia­szükségletek tekinthetők. Komplex módon kellett vizs­gálnunk a felihasználás váriható összetételét, milyen szektor mennyit és milyen energiahor­dozóból fogyaszt, és ezzel szem­beállítja a rendelkezésre álló energiaforrásokat (szénhidro­gén, szén, vízi erő, hasadó­anyag, st'b.). A két oldal is­meretében lehet azután „sak­kozni", hogy hogyan is orien­táljuk, befolyásoljuk az egyes fogyasztói szektorokat, úgy mint az ipart, közlekedést, mezőgaz­daságot, háztartásokat, és így tovább, arra, hogy végül is melyik energiaihordozó felhasz­nálását csökkentsék, és melyi­ket növelhetik. Mindennek alapján egy sor megoldandó feladat körvonala­zódik: folyamatosan vizsgálni kell az energiaracionalizálás hatékonyságát, gazdasági és műszaki feltételeinek teljesíthe­tőségét, és mindennek végre­hajtását, tisztázni kell a hazai s zé nlh i d rogé n -te r mêlés s zi nte n - tartásának kutatási, előkészíté­si, műszaki-gazdasági feltéte­leit, pontosítani kell a hazai erőműépítési programot, a kü­lönféle energetikai berendezé­sek gyártásához szükséges ipa­ri háttér megteremtésének fel­tételeit. Meg kell vizsgálni pél­dául, hogy a háztartásokiban •— alhol szénféleségek használatá­ra való rátérésre vagy vissza­térésre nem számíthatunk — milyen gazdasági feltételei van­nak a szén és atomenergia alapú villamos energiával való hőtermelésnek a szénhidrogén- energióhordozókkal szemben ; fel kell mérni azt is, hogy a magasabb feldolgozottság! fo­kú kőolajtermékek részarányá­nak növelése érdekében a száz­halombattai kralkkolóüzem be­lépése, azaz 1985 után hol és mikor lesz szükséges egy újabb krakkolóüzem létesítése? De vizsgálni kell a szénter­melés mennyiségét is 1990 után, a szénátalakítás és -dúsítás tech nológ iá i nak műszaki-gazda - sági feltételeit, és még sorol­hatnám hoszan. De talán eb­ből is kitűnik, hogy milyen sok­oldalú, komplex munkát jelent az energiaprogranózis való­ban minden oldalt és területet figyelembe vevő elkészítése. A felihasználó szektorok ener­giafogyasztási részarányát is tanulságos figyelembe venni: 1970 és 1980 között az ipar ré­szesedése az ország energia­felhasználásából 57,8-ről 52,8 százalékra, a szállítás-hírközlé­sé 9,6-ről 6,9 százalékra csök­kent, míg ugyanezen idő alatt a mezőgazdaságé 5,5-ről 8, a kommunális fogyasztóit és a lakosság felhasználása pedig 27,1-ről 32,3 százalékra növe­kedett. — Melyek az energetikai fej­lődés irányelvei? — Törekedni kell a hazai ehergiálhordozók fokozott fel- használására, ezen belül a széntermelés lehetőségeit kell jobban kihasználni — de olyan feltételezhető gazdaságossági határig, amelynek realitását a tovább iák ban ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni a hazai ipar és mezőgazdasági hulla­dékenergiák fokozott felhaszná­lását is. Gazdasági okokból az import szénihidrogéneket a lehe­tő legkisebb mértékben kíván­juk figyelembe venni. Viszont alapelvként határozhatjuk meg azt is, hogy általában a nép­gazdaság fejlődésétől, termé­keink gazdaságos exportképes­ségétől is függ az energiahely­zet. Ezt egy olyan példával ér­zékeltetném, hogy az N SZK- nalk, amely gazdaságosan és nagy volumenben exportál, re­latíve olcsóbb a szénhidrogén importbeszerzése, mint ma Ma­gyarországnak. Téhát ha vala­hol az ipariban, mezőgazdaság­ban az exportléhetőségéket ja­vítják, azzal az ország energia- mérlegén is könnyítenék. — Mindez csak kiragadott példa, érdekesség, hiszen a ta­nulmány, amelyet erről készí­tették, közel 60 oldalas, és szinte minden sora érdekfeszí­tő, izgalmas. De talán ez a rövid áttekintés is képet ad ar­ról: milyen nagy lélegzetű mun­kára van szükség ahhoz, hogy napjaink egyik legfontosabb kérdését, az energiaproblémát valóban tervszerűen és alapo­san, időben előre látva lehes­sen megoldani. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents