Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
1982. május 1. ^fepÜJSÀG « A esi kan esik Koba Guruli grúz rézdomborító művész A régészeti kutatások, részben épségben feltárt és megőrzött építészeti, művészeti leletek Grúzia több ezer éves múltjáról, fejlett ősi kultúrájáról tanúskodnak. A mehetai akro- polisz, az Armazisz-hevi palota romjaiban is fenséges maradványai például a fejlett építőművészetről, a kő megmunkálásának művészi módszereiről adnak tanúbizonyságot. A grúz ötvösművészet ugyancsak korán, már az időszámítás előtti évszázadokban kifejlődött, amiről az ahalgori leletek finom szépségű ékszerei, kerámiái, üvegtárgyai, arany-, ezüst-, bronzedényei vallanak. A fenyegető keleti támadások ellen védelmet keresve, Grúziában már a negyedik században felismerték, hogy államiságukat, nemzeti létüket csak a kereszténység felvételével, erős szövetségesekkel tudják megőrizni. A kereszténység természetesen új szakaszt jelentett a grúz művészetek fejlődésében is. Templomerődök, kolostorok, merész vonalú hidak, hadiutak épültek ebben az időszakban. Olyanok, mint a háromhajós, nyeregtetős bolnisszi Sion-bazilika, a Kúra folyó partján épült Dzsavari (Kereszt) templom. Az arab hódítás ellen kivirágzó grúz nemzeti egység gondolata termékenyen hatott a képzőművészetek fejlődésére is. Az új városok, templomok építése főként a nemesen cizellált kőfaragások, a kőszobrászat, kőelemekkel való díszítő munka művészeit serkentette munkára. Kár, hogy ezt a nagy ívű fellendülést újabb keleti támadás — a mongolok, majd a törökök, irániak terjeszkedése ismételten megállította, lelassította. A XVI—XVII. században újra tért hódított a kőfaragásos díszítés, a mozaikművészet és egyre inkább kiteljesedett a monumentális festészet, magas szinten művelték Grúzia legrégibb, hagyományos népművészeti ágát, a réz- és fémdomborítást és a miniatűrfestészetet is. A szovjethatalom győzelme természetesen felgyorsította a grúz művészeti élet fejlődését. A festészet mellett a szobrászat, az építőművészet is ugrásszerűfejlődésen ment keresztül. A fémdomborítás napjainkban is az egyik legelterjedtebb népi művészeti ága a 'grúz szobrászatnak. Az új képzőművészek egész sora szerzett európai és világhírt az elmúlt évtizedekben, különösen a második világháború után. Közéjük tartozik Koba Gu- ruli rézdomborító művész — vagy ahogy népiesen inevezik: csikancsik. Régóta ismerem, hisz első grúziai utam során már találkoztam vele. 1974-ben történt ez, nem sokkal később, hogy budapesti önálló kiállításáról hazatért Tbiliszibe? Egy társaságban kerültünk össze; amikor megtudta, hogy magyar vagyok, szíves készséggel azonnal meghívott a város fölé magasodó hegyen épített művészotthonába. Tágas műterme zsúfolásig telve volt Rusztaveli hőseiről mintázott eredeti domborításokkal. Érdeklődésemre elmondotta, hogy ezektől a „Rusztaveli-figuráktól” nem válik meg soha. Inkább mást, újabbakat készít —, de alapművek nem eladók. Budapesti kiállítása óta már több európai nagyvárosban, sőt, az óceánon túl is bemutatta rézdomborításait, de ezeket — a legszebbeket csak a budapestiek láthatták. — Budapesten volt az első külföldi kiállításom, csak természetes, hogy oda a legszebb munkáimat vittem. Maga a művész, Koba Guruli úgyszólván semmit sem változott az első találkozás óta. Kissé talán szürkébb a halántéka, néhány ránc markánsabban ívelődik szája szögletében —, de optimizmusa, jókedve ma is a régi. Beszélgetésünk során beszámolt arról is, hogy bár évente hívják, kérik — még ma sem vállal hivatalosan állást a tbiliszi művészeti akadémián. Nem szereti a hivatalos kötöttségeket, nem akar lemondani sajátos, markáns, egyéni módszereiről. Sok tanítványa van, velük egyénileg, saját műtermében foglalkozik. Az akadémiának persze azért tagja. Tevékenyen részt vesz Grúzia művészeti életének szervezésében, de az a véleménye, hogy mint művész, elsősorban alkotásaival szolgálja népét. — Nem nyilatkozni kell, hanem dolgozni. Jellegzetes rézdomborításaival a Szovjetunió egész területén találkozhatunk tárlatokon, képzőművészeti boltok kirakataiban, vitrinjeiben, középületek falain. Koba Guruli jól ismeri a magyar történelmet, amely iránt Zichy Mihály művészetének tanulmányozása keltette fel érdeklődését. Élénken őrzi magyarországi tarózkodásának minden emlékét; kiváaott és gondosan megőrzőt laokritiká- kat, a gellérthegyi, balatoni, szentendrei, visegrádi felvételeket, művészbarátainak nevét, akik közül többel ma is levelezésben áll. — Úgy érzem, rokonokra leltem Magyarországon. Rokon a történelmünk, egyívású az irodalmunk, művészetünk. Valóban közös sors, közös eszmék kötnek össze bennünket a baráti grúz néppel. VASVÁRI FERENC Országos képzőművészeti kiállítás Egy évtizednyi szünet után, évszázados hagyomány jegyében Országos Képzőművészeti Kiállítás nyílt a Műcsarnok ösz- szes termeiben. Azzal a bevallott és vállalt céllal rendezte meg ezt a tárlatot a Művelődési Minisztérium megbízásából a Műcsarnok és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, hogy képet nyújtson arról, milyen a mai magyar képzőművészet. Milyen élő, eleven törekvések hatják át, milyen értékeket tud felmutatni. Az országos tárlat, az összegzés, az öszefoglalás a XIX. század óta hagyomány hazánkban. Az akkori tárlatok nem a magyar művészet képét adták, hanem a művészeti közállapotok rajzát, az akkori mecénások konzervativizmusát tükrözve. Az országos tárlatok felelevenítését, most, egy évtized után újra az összegzés igénye hozta létre. Mert a műfajok »szerint tagolt egyéni és csoportkiállítások mellől egyre jobban hiányzott az elmúlt tíz évben az összegzés. Ezért Határozott úgy a Művelődési Minisztérium, hogy ezentúl évenként váltakozva képző-, illetve iparművészeti orszáqos tárlatot rendeznek. A kiállítás célja, hogy rendszeresen fórumot teremtsen a magyar képzőművészet eredményeinek bemutatására, tükrözze kulturális politikánk álláspontját és segítő szándékát, lehető- séqet biztosítson a maradandó értékek bemutatására. Az ilyen reprezentatív kiállítás - mely ezúttal az első, de a továbbiakkal együtt hivatott a művészet és a valóság kölcsönös viszonyának bemutatására, a kortárs magyar művészet feltárására. A tárlat — lehetőség az áttekintésre, az értékelésre, a bizonyításra és az orientációra. Egyben ízlésformáló és közvélemény-alakító is. Művelődéspolitikánkkal ösz- szecseng a rendező elv: társadalmi életünk, szocialista társadalmi rendünk képzőművésze- ' ti tükröződését, támogatását várja el. S a művészet közeli-, tését a társadalomhoz és a társadalomét a művészethez. A kiállítás hivatását így összegzi a katalógus előszava: „szolgálni... az ember és az érte születő művészet, a szocialista magyar művészet találkozását... megmutatni, mire képes a magyar festészet, szobrászat, grafika, mit tud mondani korunk művészete korunk emberének — és egyszersmind felhívni-a figyelmet erre a mondanivalóra”. A sokoldalú, stílusokat és technikákat felvonultató kiállítás érdekes, vizuális élménv. Éppen sokszínűségével, az alkotók és az alkotások különbözőséqé- vel (olykor összetéveszthetőségével) tanulságos látvány - közönségnek és szakmabelinek egvaránt. Arányaiban a festészet uralja a kiállítást — színvonalában, a grafika és a plasztika. Varinak remekművek és mestermunkák, sikeres vaay „sikkes" alkotások, eredeti ötletek, szakPirk János: Napkelte Janzer Frigyes: Lukács György mai tévedések, unalmas utánérzések, de szemet-szívet gyönyörködtető művek is. Figurális, absztrakt és félabsztrakt kompozíciók. Olajak, akvarel- lek, montázsok, fotó-fesltmé- nyek, rajzok, nyomatok, bronz-, márványszobrok, fa-, acél-plasztikák, a pályázati feltételek szerint három évnél nem régebbi munkák. Az országos képzőművészeti kiállításon 135 festményt, 2 tűzzománcot, 95 grafikát, 110 szobrot és 54 érmet mutatnak be, összesen 286 művésztől. Az alkotók sokan vannak jelen - de sajnálatos módon hiányoznak nagy nevek és reményteljes ígéBorsos Miklós: Aphrodite születése retek is, akiik nélkül nem teljes a kép. Vajon saját elhatározásukból maradtak távol, vagy a zsűri jóvoltából?! A tárlat célja a mai magyar képzőművészet értékeinek felvonultatása. Merjük remélni, hogy képzőművészetünk gazdagabb, sokszínűbb és talán értékesebb is a kiállított anyagnál. KÁDÁR MÁRTA Kongmin király sírja Erdők koszorúzta fennsíkon, távol a városok zajától nemes egyszerűségű síremlék áll. Észak-Korea egyik legszebb és teljes épségben1 megmaradt műemléke, a Korio dinasztia 31. királyának és királynéjának sírja. Amikor az 1352-től 1374-ig uralkodó Kongmin király mélységes bánatában ide temettet- te fiatalon elhunyt feleségét, még itt hullámzott a tenger. A habokból kiemelkedő hatalmas sír állítson emléket a feledhetetlen királynénak — így rendelkezett. S oda építtette mellé saját sírkamráját is. A hatalmas kettős sír hét és fél tonnás négyszögletes kőlapjait később félgömb alakban földdel fedték be. Ezek — a kelet-nyugati irányban egymás mellett fekvő — egyszerű földhalmok uralják most a három teraszos emlékművet. Mindegyik sírt tizenkét, derékszögű faragott kőszegély veszi körül — az év tizenkét hónapját idézve. Lótuszmotívumok, felhők és egy-egy őrző istenség képe díszíti a kőtömböket. A sírköveket ugyancsak faragott kőkeretek zárják közre. Kőbárányok — a békesség szimbólumai — és kőtigrisek — az erő jelképei — sorakoznak egymás mellett. A sirhalom alatti szinten áldozati asztal. Az előttük álló kőlámpósokban illatos füveket, olajokat égettek a temetéskor. Az alsó szinteken négy-négy óriási kőszobor vigyázza a királyi pár álmát. Alul állnak a vértes, fegyveres katonák, följebb a kőpalástba öltözött papok — a korabeli hierarchiát idézve. Lenyűgöző méretek, klasszikus egyszerűségű formák. Míves faragások és elnagyolt mesterművek. Fenséges, lélegzetelállító látvány. A középkor nehézveretes remekműve. A sírkamrák — amelyek ma nem látogathatók — varázslatos falfestményeket őriznek. A keleti, nyugati és az északi falakra tizenkét istenség álló, teljes alakos mását festette a 14. századi művész. A keleti öltözetű, palástot, magas koronát viselő istenségek kardot, jogart tartanak a kezükben, s felhőkön lépegetnek. Koronájuk állatfejekkel díszes. A mennyezetet a nap, a holckés a csillagok képe borítja. Jellegzetes domborítás Koba Guruli Rusztaveli-sorozatából Az áldozati asztal Óriás kőszobrok Martyn Ferenc : Fej
