Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. április 10. "nËPÜJSÀG 11 A miskolci iskolák muzeális gyűjteménye Éppen fél évszázada, bogy gimnazistaként először tekint­hettem szét a már akkor is több mint háromszázhetven eszten­dős múltat számláló könyvtár polcrengetegében. Az 1560-ban alapított ősi miskolci gimnázium könyvtára az intézettel volt egy­idős. Áhítattal és tisztelettel léptünk be mindig oda. A könyvtár helyén most a Zrínyi Ilona Gimnázium tantermei vannak, a bibliotéka elköltözött a Felszabadítók útjára, egy ré­gi iskolaépületbe. Kapujánál szerény tábla hirdeti: „Lévay József Könyvtár, a miskolci is­kolák muzeális gyűjteménye". A második világháborúban a gimnáziumból hadikónház, majd átmeneti szállás lett, felszerelé­se meg könyvtára ide-oda kal­lódott, nagyrészt szét is hord­ták. Az 1937-es katalógus 34— 35 ezer kötetet említ, ezek je­lentős része elhányódott, majd a háború után a megmentett anyag egy része átkerült a Sá­rospataki Nagykönyvtárba. Ma — a különböző vásárlásokkal együtt - mintegy 36 ezer kötet lehet a könyvtár állománya, amelyből közel húszezer a fel­dolgozott. Folyamatos munká­val évi négyezer kötetet tudnak feldolgozni. Dr. Kis Józsefné, a könyvtár vezetője szívesen ismerteti meg az érdeklődő látogatóval a könyvtár kincseit. Többek kö­zött talán a legértékesebbet, amelyet ,,Miskolci Aldheim-tö- redék a Vili. századból" néven ismer a tudományos világ. A kézirattöredék a Justiniiani Institutionum Libri IV. című könyv kötésében rejtőzött. E könyv 1693-ban Jénában ielent meg. és 1847-ben ajándékozta a Református Gimnáziumnak Chyk Mihály, az iskola egykori tanulója, aki akkoriban Geszte- lyen volt iskolamester. Itt lát­ható Alvinczi Péter Az Ürnak szent vacsoráiról való rövid in­tés című, 1622-ben Kassán ki­adott könyvének egyetlen ismert példánya, Kecskeméti C. János ugyancsak 1622-ben Kassán nyomtatott, Pázmány Péter ka­lauzának tizenharmadik köny­vére való Felelet című könyve egyetlen iismert példánya. Vagy A közel félezer esztendős ős- nyomtatvány, a Stuttgartban, 1488-ban készült Gaufredius Summája Egy 1622-ből való könyv, egyetlen ismert példány: Páz­mány Péter kalauzának tizen­harmadik könyvére való Fele­let az ősnyomtatványok közül itt őrzik Gaufredius Summáját, amelyet 1488-ban Stuttgartban nyomtak, s az egyetlen ismert példány. De említhető egy múlt századi könyvminiatúra is: Pető­fi versei. És persze még hosz- szan lehetne sorolni a kincse­ket. A könyvtárban ma is áhíta- tos csend van. Elsősorban a társadalomtudományokkal in­tenzívebben foglalkozók járnak ide. A pedagógia, a filozófia, az irodalomtörténet iránt érdek­lődők, de sok orvos is, s újab­ban, mióta jogtudományi linté­zet is van a miskolci egyete­men, a jogászok. Jönnek a ku­tatók az ország minden részé­ből. Legutóbb egy debreceni kutató egy régi kéziratos kö­tetben két, eddig ismeretlen Csokonai-verset fedezett fel. A Lévay József Könyvtár mun­kája természetszerűen valami­fajta zártsággal jár. A feldol­gozó munka eleve zárt, az ol­vasótermi böngészés, visszavo­nult tanulás is csendet igényel. Ami itt folyik, mégsem függet­len, mégsem különálló a kör­nyezettől. Mint dr. Kis Józsefné mondja, a közeljövőben elő­adássorozatot terveznek az is­kola és a könyvtár történeté­ből, terveik között több kiállítás is szerepel. Más épületben, más keretek között él az ősi könyvtár. Még­is ma is - mint kisgimnazista koromban - tisztelő áhítattal lépek be oda. A tudománynak és az egyetemes kultúrának a könyvtár polcain sorakozó kin­csei iránti tisztelettel. BENEDEK MIKLÓS A siófoki szállodasor „A Balaton vidék — bájos menyasszony, ki _ vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárj föl; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk" — írta Jókai majd száz évvel ezelőtt. S a magyar tenger természeti szépségei, aranyló napnyugtái, nyugodt víztükre vagy haragos zöld hullámai, ezüstben játszó éjszakai csillogása, azóta is költők tollát, festők ecsetjét ra­gadtatta el. Ezren és ezren ül­tek partjain, siklottak kibontott vitorlással, élvezték a selymes, tiszta vizet, gyönyörködtek a csendes hullámzásban, vagy a vad vihar játékában — a leg­többen talán éppen Siófokon. Siófok már az őskorban la­kott vidék volt. A római hódítás időszakában, Galerius császár a Sió torkolatánál zsilipet épít­tetett. Az első írásos adat Fűk néven említi Siófokot az 1055- ös évben. Tudjuk, hogy Árpád­házi királyaink is szívesen töl­tötték idejüket Siófokon. A tö­rök hódítás idején hadikikö­tőként szerepelt a település, amelynek- védelmére erődít­ményt is emeltek. A Rákóczi- szabadságharcban is használ­ták ezt a várat a kurucok vé­delmében. Dús lombú fákkal, parkkal, pirosra festett padokkal öve­zett sétány, szállodák és üdü­lők sora, gondozott strand, hajókikötő, szép Ívelésű móló — ilyen most Siófok 16 kilo­méteres Balaton-partja. S a városi rangra emelt település — mint üdülőhely, mint ide­genforgalmi központ él a köz­tudatban. S nem is ok nélkül. Siófok a Balaton-part egyik legrégibb — több mint 100 éves — üdülőtelepe. „1861-ben épült meg a Nagykanizsa felé vezető vasútvonal, két évvel ké­sőbb a Sió-zsilip és a Sió med­rének rendezésével, töltésének építésével szabályozták a Ba­laton addig igen magas és erősen változó vízszintjét, meg­teremtve ezzel a tóparti üdülő­élet alapjait. Az akkor már igen népszerű Balatonfüredre a siófoki vasútállomásról hajón keltek át, ily módon Siófok üdülőhelyi fejlődésének meg­indulása részben Füredhez kapcsolódik. Hamarosan saját lábára állt az egykori mocsa­rak helyén kialakuló fürdőhely, 1878-ban Siófokon felépült az első nagyszabású fürdőház, az épület a víz fölött állott, és a szezon végén síneken lehetett bevontatni a szárazföldre. Az 1885-ös parcellázás után meg­gyorsult a fejlődés, a kiépített partvonal mögé parkot, platán­soros korzót telepítettek" — írja az útikönyv Siófok múltjá­ról. Századunkban gyorsan fejlő­dött a Balaton-parti üdülőhely. Parkokat telepítetek, üdülőket építettek. De máig tártó igazán nagyszabású fejlődés a felsza­badulás után kezdődött meg. Csatornázással, a közművek fejlesztésével, az úthálózat ki­alakításával vetették meg a fürdővárossá válás alapjait. Vállalati és szakszervezeti üdü­lők sora települt ide, szálloda­sort telepítettek az Ezüst-par­ton, éttermek, szórakozóhelyek, üzletek nyíltak. És a jelen? A városiasodás, az idegenforgalom gondjai, s a nagyszabású tervek valóra váltásának örömei között zajló hétköznapok. Siófok a déli part legnép­szerűbb üdülőhelye. Mert itt épült a legtöbb szakszervezeti és vállalati üdülő, mert közel a főváros, az M—7-es út még közelebb hozta, a jó vasúti közlekedés a déli, nyugati or­szágrésszel kapcsolja, mert MŰVÉSZET nagy a strandja, sok a szállo­dája —, s mert Siófok nevét a külföldiek előtt is bizonyos nimbusz veszi körül. A jó ízek, a kellemes pihenések, fürdé­sek, hajózások élménye, szinte zúdítja ide az idegeneket. Jó időben, egy-egy hét végén a húszezer állandó lakos mel­lett 40—60, o'ykor 80 ezer em­ber ellátásáról, szállásáról, ku1- turólt időtöltéséről kell gondos­kodnia a városnak. S természe­tesen nem hanyagolhatják el az állandóan itt élő lakosság igényelt sem. A finom, szemcsés homok, a víz, a napsütés valóban vonzó a fürdőzők számára. (A finom siófoki homokot az itatóspapr elterjedése előtt porzónak hasz­nálták. A XVIII. századi feljegy­zések szerint a siófoki asszo­nyok gyűjtötték a homokot ilyen célra.) Rossz időben az evés-ivás örömein túl is nyújt programo­kat a város. Néhány régi épü­let régi hangulatokat idéz. Kálmán Imre, a világhírű ope­rettszerző Siótok szülötte. A ró­la elnevezett sétányon emlék­múzeumot rendeztek be a mű­vész tiszteletére. Jókai Mór ép­pen Siófokon töltötte élete utol­só nyarát. Zichy Mihály, a fes­tő gyakran vendégeskedett ab­ban a villában, amely ma bá- nyászüdulő. A Matróz csárda kertjében a kis szökőkutas víz­medence falán a balatoni vi­torlázás története tanulmányoz­ható. Látványos séta színtere" lehet a kikötő, amelyet mai for­májában 1928—30-ban alakí­tottak ki. Az első siófoki kikö­tőt 1863-ban építették. A város egyik régi utcájában, közel a Sió-hídboz áll a Beszé­des Józsefről, a reformkor ne­ves mérnökéről elnevezett mú­zeum. Beszédes József Széche­nyi István műszaki tanácsadója­ként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a Sárvíz, Sió, Balaton vízrendszerének szabályozása. A múzeum a Balaton múltját, élővilágát tárja az látogató elé. A hajózás emlékei mellett a Balaton szabályozása és víz­védelme vezet el napjainkig. A siófoki főtér kulturális köz­pontjában időszaki képző- és iparművészeti kiállításokat ren­deznek, különös bőséggel, nyá­ron, az üdülőkre való tekintettel. K. M. *■ L * K. Ahol Zrínyi Miklós lánya élt Várnézőben Sírokon A falu krónikája jóval a hon­foglalás előtti időkbe torkollik. Darnő sáncos váráról mesébe illő történeteket őriztek az egy­mást követő nemzedékek. Köze­lében kelta érméket leltek a szerencsés régészek. Aztán jöt­tek őseink, Árpád vitézei. Le­származottaik, a büszke Abák uraltak errefelé hatalmas terü­leteket. Lőhettek is rátartiak, hi­szen a híres nemzetség egyik tagja, a tragikus sorsú Sámuel, István király utódainak sorába lépett, s a korona szikrázó ék­kövei sem feledtették vele a messzi Kelet szabadságot su­galló sámánénekeit. Rokonsága a különállást, a zabolátlan akaratot örökölte tő­le. A Borh-Bodon ág építette a siroki erősséget, amely emelte­tése idején sokak csodálatát viVhatta ki. Minden politikai partiban győztesnek hitték magukat, ezért kesztyűt dobtak az Itáliá­ból jött Róbert Károlynak, mert a magyar Csák Mátét, a honi föld szülöttét kívánták uruknak. Rossz lapra tettek, s az Anjou- uralkodó szabadjára engedte bosszúszomját. Debreceni Dó­zsa erdélyi vajdát és Drugath Fülöp szepesi ispánt bízta meg 1320-ban azzal, hogy foglalják el a sasfészket. Ők teljesítették is a szigorú fenség óhaját, aki később egy szolgálatokban je­leskedő vitéznek, a cseh szár­mazású Ghenyknek adományoz­ta. Békésebb esztendők követ­keztek. il. Lajos, aki méltán ér­demelte meg az utókortól a nagy jelzőt, európai nagyhata­lommá tette az országot, bebi­zonyítva, hogy egy idegenből szakadt család sarja is ízig-vé- rig magyarrá válhat. Az alattvalók élvezték a há­borítatlan napokat, s az amúgy- is módosak üzleteltek, gazda­godtak. A tufahegybe vájt me­nedék is alku tárgya lett. Do- moszlai Miklós hevesi ispán a helyi várnagy kétezer arany fo­rintját áldozta arra, hogy elvé­geztesse a szükséges javításo­kat. A hatalmas summát nem céltalanul adta ki, hiszen a ki­rály jóvoltából zálogbirtokként övé lett a javadalom. Ezután egymást követték a regénybe il­lő fordulatokban bővelkedő egyezségek, sőt a haszonnal kecsegtető perek is. Végül a sok huzavona után az Országh fámília lett az örökös. A törökellenes küzdelmek háttérbe szorították az anyagi érdekeket. Az 1555-ös gönci or­szággyűlés elrendelte a belső torony, szabálytalan alaprajzú vár további megerősítését, s a védők létszámát száz lovas vi­tézben szabta meg. Országh Kristóf teljesítette is a kívánsá­got. 1561-ben sarokbástyát emeltetett, és teljes renoválást hajtatott végre. Nemcsak az el­lenség megfékezésére, hanem azért is, mert ide költözött asz- szonyával, a szigetvári hős leá­nyával, Zrínyi Ilonával, aki in­nen sóvároghatta vissza az ősi birtokon, apja környezetében töltött ifjúságát, itt élvezhette a békés esztendőket, ahol a táj a szelíd ívelésű pannon dombokra emlékeztette. 1596 szomorú dátum. Elesett Eger erőssége, s ez a sors várt a sirokira is, mert őrsége nem is gondolt az ellenállásra, ha­nem Kótaji Benedek és Helme- zy János várnagyok vezetésével vágtázva menekült. Allah hívei lettek az urak, akik kilencven évre rendezked­tek be itt. Nem tűzzel-vassal hódoltatva, hanem keresve a békés egymás mellett élés XVI. és XVII. századi változatát. Igaz, adóztattak, akárcsak a hazai urak, de a köztük esetenként felmerülő érdekellentéteket min- dik megegyezéssel zárták. A nép kettős terhet viselt, de az emberek élete nem forgott ve­szélyben. 1686. október 2-án, a felsza­badító seregek közeledtének hí­rére éppúgy futottak a turibá- nosok, mint korábban a magya­rok. Annyira siettek, hogy nem­csak a hadfelszerelés, de az élelem zömét is otthagyták. Úgy megszokták a nyugalmat, hogy nem álmodoztak vitézi ba­bérokról. Ettől kezdve eseménytelen évtizedek következtek. Az új tu­lajdonosok a Nyáryak, majd a Károlyiak egyáltalán nem tö­rődtek a hajdan szebb napokat látott sasfészekkel. Omlottak, zsugorodtak a bástyák és a falajc. A felszaba­dulás után már csak a régész, Kovács Béla nyomozott titkaik után. A rejtélyek zömét azon­ban máig is őrzi a szigetvári hős lányának egykori hajléka. PÉCSI ISTVÁN SIÓFOK A strand A sir oki vár romjai.

Next

/
Thumbnails
Contents