Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
1982. április 10. ^ÉPÜJSÀG 7 Kidobott hétszázezer... Séta a felssrácegresiek kútja körül Víz birtokában víz nélkül? Ahol nők, férfiak vegyesen - és a nap minden szakában tudnak káromkodni —, ott dühös emberek élnek. Hol van ez a hely? Felsőrácegresnek nevezik, tanácsa Pálfán székel. A pusztából lett alig-falu 5Ö lakóházból áll, s ezeknek födele alatt élnek háromszázan. Két esztendeje lesz maholnap, hogy mind haragosabban, attól tartva, hogy ha intézkedés nem történik, lehetetlen lesz a lakott helyek sorában tartani az 1945 után keletkezett települést. Miért? Mert víz nélkül nincs élet! Az ásott kutakban - amelyek csaknem együtt jelentek meg a cselédsorból gazdaportát teremtők házaival — fogytán a víz. Van, ahol már a második vödörben sáros, akad ház, amelyik kútjából csak a harmadik vödör víz olyan sűrűségű, hogy locsoláson kívül egyébre nem alkalmas. Emberemlékezet óta nit- rittel, nitráttal, colival fertőzött a kerekes kutak vize. Mostanában már piros kukacok is „teremnek" egyikben-másiikban. — Semmi vészharangozás! A település közepe táján ott van a közel két éve elkészült mély- furatú kút — visszhangzik a fülemben a figyelmeztetés, megtoldva azzal, hogy ne üljek föl a felsőrácegresieknek, akik most rádióval, televízióval fenyegetőznek. — Igaz, hogy menni kell a vízért, de nincs igazuk! Fehér János tanácstagnak más a véleménye alig órácskával azután, hogy érkezésünket megelőzve bent járt a tanácsházán. Cígerölik vödrökben, műanyag kannákban, tartályokban, kézben és taligákon a vizet a „rángatós” kútból. Aki közel lakik, az is messzinek találja meghordani a háztartás és a háztáji szükségletét. — Arról volt szó, hogy megalakul a vízműtársulás és bemehet a házakba a víz. — És most? — Másfél órája mondta Éhl Henrik, a tanács elnöke, hogy kétmillióba jönne a hálózat megépítése. Két-három éven belül szó se lehet erről. Horváth Gyula anyósáék Kölcsey utca 27. számú háza előtt többen is vagyunk. Ki-ki mond néhány keresetlen szót arról, hogy ígéretekből van már any- nyijuk, amivel megteltek a padlások. Csaknem hétszázezer forintba került a 160 méter mélységű és percenként 500 liter vizet adó kút. De ebek harmin- cadjára kerül, mire normálisan használhatnák. Győri Jánosné bevezet a házába, hogy nézzem meg a fürdőszobájukat. Különleges, mert úgy kell meghordani a tisztálkodáshoz a vizet. Nagymosás, nagytakarítás, 15-20 sertés, ap- rójószág-nevelés? Bajos dolog, főleg azoknak, akik majd egy kilométerre targoncázzák a mélyfuratú kút vizét.- Miért nem szorgalmazták a legutóbbi falugyűlésen a vízműtársulat megszervezését? Van egyáltalán, aki nem fizetné ki örömmel az érdekeltségi hozzájárulást? Ami az utóbbit illeti, rendre utasítanak. Ebben a dologban senki nem lenne skót Felsőrác- egresen, mert bor nélkül igen, ám víz nélkül senki se tud létezni. A falugyűlés? Hát az itt kint nem volt még, hanem csak bent Pálfán. Oda meg este nincs mivel bemenni. A tanácstól könnyebben jönnének ki ketten-hárman, gyűlést tartani, de nem jöttek még. Pedig évvel ezelőtt meg kellett volna mór beszélni a hálózatépítés dolgát. Már egy évvel ezelőtt! Akkor, amikor elkészült a mélyfuratú kút.- Nem adott minekünk lábat senki a biztatással, csak ment az a sok beszéd, mert igen értik odabent Pálfán karóhoz kötni az ebet. A termelőszövetkezet is erősen érdekelt lenne, hisz az itteni majorjában bikákat hizlal, van itt csikótelepe, juhai, kertészete, dohánysimító- ja, még szolgálati lakásai Is a régi kiskastélyban.- Ügy tudom, azon állt meg ez a vízügy, hogy a termelőszövetkezet nem akar áldozni . . .- A fenét. Én meg azt hallottam, hogy nem is kaphat a major ebből a vízből.- Ne beszélj már, miért ne kaphatna?! Arról volt eredetileg szó, hogy ad majd percenként 200 liter vizet a kút és abból jut is, marad is, akinek csak kell. Nem csillapul az ingerültség órák múltán se. Ifjabb Győriné úgy véli, hogy „neki kellene ereszteni a dózert Felsőráceg- res házainak", mert aki itt lakik kint, azt bent Pálfán csak akkor nem fitymálják tanyasinak, ha viszi a pénzét a takarékszövetkezetbe. Szabó János az italbolt — az itteni egyetlen „kultúrléte- sítmény" - vezetője se mondható boldognak, örülhetne pedig Keserű Ferencné élelmiszerbolt-vezetővel együtt, miivel az áfész a Viola utcában megvett egy házat, s ide költöztette őket. Kimozdította mindkét egységet a „kultúr” födele alól. Az élelmiszerbolt már kinyitott. Az „apák boltjával" gond van a vízhiány miatt.- A régi helyen lélegzetelállító bűz, meg annyi légy volt nyáron, hogy az födelem.- Nem akar házat venni? Mondom, hogy nem, pedig tudom már, hogy 40-50 ezerért kaphatnék 500-600 négyszög- öles kerttel. Az olcsóságnak csak egyik oka az elöregedés. A másik, a nyomosabb, a kilátástalan helyzet, a vízzel. Pedig a háztáji gazdálkodás révén évente súlyos százezrek teremnek Felsőrácegresen azon kívül, hogy az itt lakók helytállnak a pálfai Egyetértésben is, meg az Alsótengelici Á. G.-ban is. Az utóbbi dolgozói — vagy húszán- kaptak olyan ígéretet, hogy ha lesz vízműtársulás, segít a gazdaság is. Késő délután, Lakos József téesz-elnök irodájában. '- Rajtunk nem múlhat a jó ivóvíz hasznosítása! Ha kapunk a vízből, álljuk a költség arányos részét. Tíz percre rá, a tanácselnökhelyettes, Lakos Gyula:- Nézegettük mi tavaly a VÍZIG szakembereivel, hogy mennyibe kerülne a vízhálózat társulati alapon történő megépítése. Durván másfél millióra v becsülték a költségeket és érdekeltségenként a hozzájárulás lenne olyan 16-17 ezer forint.- É??- Ügy két-három év múlva talán lesz már pénzünk. Addig ugyanis csak adósságunk van.- Akkor se lehet semmit se tenni, ha fele költséget - mint nagy vízfogyasztó - a téesz állja?- Lehetne. De a társulásba be kellene lépnie. Azt mondta a tanácselnök helyettese, hogy alkalomadtán vállalja a vízműtársulat ügyeinek intézését, mert a pálfaiak társulatának is ő volt az elnöke. EPILÓGUS Igaz, hogy se a rádiónak, se a televíziónak nincs fejlesztési alapot gyarapító pénze, mégse legyen abban biztos senki, hogy nem íródnak meg a kilátásba helyezett panaszos levelek. A mélyfuratú kút - ami eddig is sokszor fuccsolt már be -, szívességből kapott két éve egy máshonnan kiszuperált szivaty- tyút, hogy a létesítmény üzemelni tudjon. Ha ez végképpen bedöglik? Mehetnek Pálfára vízért Rácegresről, mert egy új szivattyú 160 ezer forintot kóstál. Csak aztán az ne legyen, hogy kidobtunk 1980-ban csaknem 700 ezret egy mélyfuratú kútért! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger. Bemutatjuk a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesét em hiszem, hogy az országban él olyan ember, ____ aki még ne hallotta, vagy né látta volna a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének valamelyik produkcióját. Amennyiben nem élőben, hát a rádió hullámain, vagy a televízió képernyőjén nyújtott művészi élményt, valameny- nyiönknek. De hogy valamilyen formában „találkoztunk” az együttessel, az bizonyos. Több, mint három évtizeddel ezelőtt, 1949-bn alakult az újjászülető magyar kulturális élet első hivatásos együttese, s az év áprilisában, a budapesti Városi Színházban mutatkoztak be először. Azóta pedig járják a városokat, községeket, hiszen „színpadunk az egész ország”. Őket mindenütt szívesen fogadják a katonák és a civilek egyaránt. Felléptük minden településnek ünnepet jelent: hiszen az együttes minden tagja hittel és áhítattal tolmácsolja az adott müvet, az előadások művészi színvonala, harminchárom esztendő óta töretlen, s az együttes pontosan ezért vált a magyar művészeti élet jelentős tényezőjévé. A Hazai tájak című műsorukat — amelyet a népi zenekar és az együttes tánckara ad elő —, április 20-án Dombóváron 24-én pedig Bonyhádon mutatják be. — Ebben a műsorban a hazai népművészet kincseit foglaltuk össze a dal és a tánc nyelvén — mondja Molnár Ernő, a tánckar vezetője, aki egyébként azon ritka emberek egyike, aki táncosként kezdett *— természetesen a művész- együttesben —, három esztendővel ezelőtt karvezető lett. •— Ebből az előadásból a Sárköz népművészete sem hiányzik — folytatja —, a zenekar sárközi népdalcsokrot is előad. — A bonyhádi és a dombóvári művelődési házak „elbírják" ezt a nagy műsort, de fellépnek kisebb településeken is. — Most készült el a „Táncoló századunk" című összeállításuk. Azt mikor láthatja a közönség? — Elképzelhető, hogy az is, még ebben az esztendőben eljut Tolna megyébe. E műsorban bemutatnak korszerű, népi ihletésű mozgásformáktól kezdve különböző korok divattáncait is. A színpadon megelevenednek történelmünk fontos állomásai — korabeli zenékre, Bartók-művekre... Beszélgetésünk színhelye Budapest, a művészegyüttes székháza. így nem lepődtem meg, amikor bemenet szimfonikus zenét hallottam, s most sem, amikor az ütemes dobogás „állítja le" néhány pillanatra a társalgást. — A táncosok! — fűz magyarázatot a zajhoz Molnár Ernő. — Az ő tréningjük egyébként balett alapképzésre, a karakterisztikus balettra épül. Más technikához értő mesterek is gyakran látogatják az együttest és segítik szakmai tanácsokkal. Ennek tudható be egyebek között a műsorok színessége. No és az ország egyetlen kara a miénk, ahol a műsorok koreográfiája mindig más-más művész nevéhez kötődik. Sőt, más ország koreográfusai is több ízben dolgoztak nekünk. S ha már más országoknál tartunk, elmondjuk, hogy a Magyar Néphadsereg Művész- együttese számtalan külföldi sikert is aratott... Még felsorolni is nehéz lenne, hogy a világ hány országában mutatkoztak be. Többek között lelkesen fogadták őket a Szovjetunióban, Lengyelországban, az NDK-ban, Mongóliában, Ausztriában, Algériában, Kubában, Peruban, Mexikóban, Finnországban... Idehaza pedig évente 300— 320 előadást tart a, kétszázhúsz tagú együttes, amelyet több, mint százezren néznek meg. Nézőiknek pedig csupán fele a katona. A címben jelöltük, hogy olvasóinknak bemutatjuk az együttest. Eddig kissé „önző" módon csak a népi zenekarról és a tánckarról ejtettünk szót. De szolgáljon magyarázatul erre az, hogy ők látogatnak hamarosan megyénkbe... Köztudott, hogy a művész- együttes szimfonikus zenekara — amely a katonafiatalok tömegével ismertette és szerettette meg a híres zenekari műveket —, mindig jelentős szerepet vállalt a kortárs zeneirodalom új törekvéseinek támogatásában.- A kis számú prózai társulat is szeretett és népszerű vendége a laktanyáknak, művelődési házaknak. Igényes és szép verses összeállításaik hasonló elismerésnek örvendenek, mint a katona-kabarék. Most vidám színpadi játékok — három egy- felvonásos — kerülnek bemutatásra Hármascsavar címmel, amelyet Csontos Gábor és Kárpáthy Gyula írt. A művészegyüttes férfikarának a kezdeti időben nyolcvan, most csak ötven tagja van. Sajnos, utánpótlási gondok, mint mindenütt, náluk is vannak. A Vörös Csillag Érdemrenddel1 kitüntetett művészegyüttes egyik alapító tagja Tauber Vilmos. — A kórusban énekeltem, s ma is a társulat tagja vagyok, mint propagandista. . . — A férfikar Kodályon és Bartókon nevelkedett, s az ő szellemük ■— mely nemzedékről nemzedékre szállt és száll —, rangra emelte a kórust... Kodály Zoltánnal' többször is találkoztunk, s mi énekeltük először óriási férfikari műveit úgy, olyan számban, ahogyan azt a mester elképzelte. Ezután szívesen emlékezik Tauber Vilmos Kodály Zoltán egyik születésnapjára, amelyen a Zeneakadémián kórusuk az ő művét adta elő. — Könnyezett Kodály Zoltán. Egyébként kórusunk felkérésére írt egy befejező kórusrészt a Háry János Toborzójához. De a vegyes karra készült Kállaikettőst is nekünk írta ót férfikarra. A betetőzés pedig a Nemzeti dal megzenésítése volt, amit azóta is, a mai napig repertoáron tart énekkarunk. — vhm — Istenverése a nagymosás ... Égési napos a forgalom Fizetünk mi, csak viz legyen! Szalai Antal vezető prímás és népi zenekara Timár—Sebő: Mezőségi páros
