Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-09 / 83. szám
U tfÉPÜJSÀG 1982. április 9. „Ez a mi munkánk...” Kertbarát-találkozó Dombóváron A Dél-dunántúli Vetőmagtermeltető Vállalat a Tolna 'megyei Agrártudományi Egyesület dombóvári agrár- klubja, a városi művelődési otthonban rendezett üzemi hét keretei között rendezte meg a Dombóvár és környéki kertbarátok találkozóját. A találkozón mintegy 60 kertbarát jelent meg. A városi klubtagokon kívül Ireg- szemcséről, Kaposszekcsőről és Kapospuláró! is jöttek érdeklődők. Szijjártó Antal, a Zöldségtermesztési Kutatóintézet szaktanácsadója diafilmmel kísért előadást tartott a zöldségtermesztés fajtapolitikája és a tápanyagvisszapótlás időszerű kérdéseiről. Előadásában elmondta, hogy a fajtapolitika — melyet a MÉM dolgoz ki — abból áll, hogy a termesztési céloknak legjobban megfelelő fajtákat kísérleteznek ki. E kísérleteknek a célja, hogy minden termesztő olyan magot vásárolhasson, amely igényeinek és termelési módjának legjobban megfelel. Diaképek segítségével bemutatta a jelenlegi zöldségfajta-kínólatot, így elsősorban a zöldpaprika és paradicsom széles választékát. MAGYARSZÉKI ENDRE Már jócskán túl vagyunk a disznóvágásokon, néhány nap múlva a húsvéti sonka kerül az asztalra. Az idősebbek azonban még mindig emlegetik Szappanyos Dávidot, aki disznóölések táján végigjárta a Tamásit környező pusztákat, tanyákat, falvakat. Rövidárut, tűt. cérnát, pertlit, mécs- és lámpabeleket, s egyéb kelenlő portékákat vitt magával. A helyszínen ezt elcserélte bélzsírért és egyéb zsiradékért. Ha pedig a béresasszony úgy kívánta, megfelelő térítés ellenében a zsiradékot a helyszínen ki is főzte szappannak. Rendes neve Silberstein Dávid volt, de mindenki csak „Szappanyos” Dávidnak mondta. Az öreg odahaza állandóan szappant főzött, majd feldarabolta, ládákba csomagolta és vitte, küldte az üzletekbe vagy cserélte. Fiát is megtanította a szappanos mesterségre. Az öreg „Szappanyos" nagyon értett a beteg állatok gyógyításához és takarmányozásához is. Kovács Józsi bácsi sokszor elmondta, hogy szüleinek ellésben megbetegedett tehenéhez kihívták az állatorvost, aki miután megnézte a tehenet, csak annyit mondott: jöjjenek, kiadom a vágási engedélyt. Édesanyja sírt-rítt, mi lesz velük tehén nélkül. Elhívta a szappanost, az talpra állította a tehenet. 'Fiának ugyancsak Dávid volt a neve. Az apja mesterségét követte, főzte a szappant. 1953- ban a tamási bolt ajtajában találkoztam vele. Zömök, kövérkés, 60 év körüli ember volt. Nagyon barátságosan rámköszönt és bemutatkozott: Szappanyos Dávid vagyok, mondta és kezet fogott. Megakadt a szó bennem... Ő . vidáman mondta: — Hazajöttem, de már nem főzöm a szappant, sokat csináltam. Jártam a pusztákat, tanyákat. Elég volt. — Jó ideig aztán minden reggel találkoztunk. Vidáman és kifogyhatatlanul mesélte a szappanfőzéssel kapcsolatos élményeit. ö volt tamási utolsó szappanfőzője. A szappanosmesterség valamikor jelentős volt. Persze ők nemcsak szappant, hanem faggyúgyertyát is készítették. A szappant a parasztok is vásárolták, de gyertyát csak a legritkább esetben. Méccsel világítottak. Még a nagymosást is a fahamu lúgjával végezték, kevés szappant használtak. A szappanosok által készített faggyúgyertyát maga Vas Gereben is lebecsüli: „Mert rettenetesen serceq a vizes faggyú- gyertya.” Viszont a szappanosságot majdnem annyira tartja, mint a csizmadiamesterséget. Ezen nem is csodálkozám, hiszen a „T-es N-es Tolna Vármegye Fő Bírája által 1818-dik Esztendő Július Holnapnak 28- dik napján a Tamási járásbéli Fő Bírójának megküldött rendelkezése Az országos vásárokon szenni szökött Helypénznek meghatározása szerint Csizma- zia Varga Egy sátortul 24 kr-t, a Szappanyos 20 krajcárt fizet." DR. KORPÁN JÓZSEF „Emlékezzünk régiekről” Szekszárdi sarkantyús legények Ifjú Gárda-seregszemle Megyénk Ifjú Gárda szakalegységeinek találkozóját és versenyét rendezték meg április hete dike és kilencediké között Dombóváron, ahol 180 ifjúgárdista vett részt. Dombai István így közlekedtünk LAKOTT TERÜLET? Majd néhány száz év múltán, amikor a közelmúlt néprajza már régészetté öregszik, csodálkozni log a kutató régész, hogy ásója nyomán, Szekszárd város régi települési foltjain, ,a tizenkilencedik század végének kul- túrrétegéből váratlanul fallal, karós kerítése! hosszában kettéosztott udvarok, szérűk jelennek meg. Az addig egyetlen főbejáratú parasztházak pedig most hirtelen két lőbejáratúvá formálódnak át. Él még Szekszárd őslakossága öregeinek tudatában, szájhagyományában a múlt század hetvenes éveitől a szőlőket ért természeti csapás: a filoxéra pusztításának tragikus emléke. A város egyik történetirója, Vendel István szerint: „A szép szőlőhegyek kopárokká váltak". A kétezer éves múltra visszatekintő, európai hírű szekszárdi bortermelés a sir szélén állt. Erről a gyászos időszakról iaggattam egyszer Szekszárd egyik, magas kort megért, asztalosmesterét, az A Népújság néhány nappal ezelőtti számában már jeleztük, hogy az utóbbi időben rendkívül gyakran riasztják a tűzoltókat avar- és erdőtüzekhez. A veszélyesnek induló lángokat — megyénkben — eddig sikerült időben megfékezni. Komolyabb kár még nem keletkezett az erdőkben. Ez azonban nem jelenti, nem jelentheti, hogy nincs szükség tennivalóra. Erre figyelmeztet cy országos lapokban szinte naponta megjelenő közlemény, mely szerint — más megyékben — már voltak tíz- és százezer, sőt, millió forintos nagyságrendű erdőtüzek. Most ismét indokoltnak tartjuk ismertetni az idevonatkozó előírásokat, kötelezettségeket és tudnivalókat. A kiskerttulajdonosok ügyeljenek arra, hogy az avar, gaz, szemét, szőlővenyige, kukoricaszár elégetését kizárólag szélcsendes időben végezzék. Az égetés ideje alatt egy percre se hagyják őrizetlenül, felügyelet nélkül a tüzet, mert az a száraz avaron, gazon igen gyorsan elterjedhet. Többször előfordult már, hogy a tűzgyújtás után egyçb munkát végeztek, s mire ismét a tűzre figyeltek, a lángok már a közeli erdőben lobogtak, vagy éppen a hétvégi házat veszélyeztették. Ajánlatos a közelben készenlétben tartani né1880-as születésű Botos Imrét. A Botos család ugyan nem tősgyökeres szekszárdi. 1885-ben Kisszékelyről kerültek ide, egyszerre belecsöppenve a város bortermelőinek egyik leginsége- sebb korszakába. Botos Imre, szülei visszaemlékezései és salát gyermekkorának megőrzött emlékei nyomán Így írja le Szekszárd löldművesrétegének akkori életét: A szőlőtermelő lakosság nagyon elszegényedett. Ekkor keletkeztek a lélházak. Az emberek eladták fele házukat, hogy élni tudjanak. A szőlőgazdák ruházatukban is leszegényedtek. Sok férfinak alig volt több ruhája, mint egy inge meg egy gatyája. A rossz nyelvek azt is beszélték, hogy a legszegényebbjei ünnepen a gatyát kifordították, hogy tisztábbik leiét mutassák. Igaz, a szekszárdi népviselet egyébként sem volt hivalkodó. A női ünneplők nem ragyogtak a Hitlerektől, hímzésektől, mint például a szomszéd hány vízzel teli vödröt, kapát, ásót. A tüzelés befejezése után, a még izzó parazsat tökéletesen el kell oltani vízzel, vagy száraz földdel1 kell letakarni. Még egy nagyon megszívlelendő tanács: a gazégetést mindig nappal végezzük! Ne hagyjuk a késő esti órákra, amikor a sötétedés miatt egyrészt nehezebben lehet ellenőrzés alatt tartani a tüzet, másrészt távolabbról nézve rendkívül megtévesztő hatásúak a lángok. Szintén gyakori eset: jószándékúan értesítik a tűzoltóságot, úgy látták néhány száz méterről, hogy ég az erdő. A helyszínre kivonulva viszont azt tapasztaljuk, felügyelet nyellett gazt égetnek. Az erdőbe kirándulóknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a száraz avar, a letört gallyak könnyen lángra lobbanhatnak. (Az égő cigaretta parazsa kb. 600 C-fok hőmérsékletű, míg a száraz avar, vékony fa gyulladási hőmérséklete 250—300 C-fok!) Ha a lánggal énés megindul — enyhe légmozgás esetén gyorsan bekövetkezik —, a tűz néhány perc alatt nagy területre kiterjed. Közben meggyulladnak a bokrok, cserjék, a vékonyabb, majd vastagabb fák is. Bekövetkezik az erdőtűz. A már kialakult erdőtűz eloltása mindig nagy munkát, sok embert igényel, hiszen az sióagárdi és sárközi viseletek. A legények nagy átlaga rojtos szélű bőgatyában, ráncos szárú csizmában járt. Legfeljebb a mádosabbja húzott különleges alkalmakkor — esküvőn, temetéskor — sima, kemény szárú, rámás csizmát. A szekszárdi Prantner család régi nevezetes csizmadia família. Prantner Ferenc a 90-es években remekelt a ráncos csizma készítésében. A csizmára a legények rézsarkantyút verettek. A hatalmas sarkantyútaraj korong alakú volt, akkora, mint egy „német tallér". Ezeket a sarkantyúkat az 1880 táján Kecskemétről Szekszárdra származott Szomju nevű Jakatosmester készítette, bár nem ez volt a specialitása. Az elveszített kulcsú Wertheim- kasszák zárainak leinyitása volt a kedvenc foglalkozása. Amikor valahova kasszát nyitni hívták, kiküldött imindenkit a helyiségből, s nem tellett bele tiz perc, a legravaszabb szerkezetű zárat is kinyitotta. Fillérekért dől goilyen helyeken nem áll rendelkezésre az oltáshoz víz. Kézi erővel, kézi szerszámokkal lehet csak a továbbterjedését megakadályozni. Nyilvánvaló, hogy sokkal könnyebb és észszerűbb a tüzet megelőzni, mint eloltani. Ennek érdekében a következőkre kell ügyelniük a kirándulóknak: — dohányozni, égő gyufát, cigarettát eldobni szigorúan tilos az erdőkben és csemeté- sekben, ' — tüzet gyújtani csak az erre a célra kijelölt helyen, szélcsendes időben szabad. Ha arra már nincs szükség, vízzel, homokkal teljesen el kell oltani, — engdély nélkül az erdőtől 200 méteren belül nyílt lángot használni, tüzet gyújtani, égő dohányneműt, vagy gyufát eldobni tilos! Természetesen a 200 méteres távolságon túl is érvényes a szélcsendes időre vonatkozó követelmény, — ha valaki tüzet észlel az erdőben, vagy annak közelében, köteles azonnal megkísérelni az oltást. Ezzel egy időben valamilyen módon értesíteni kell a legközelebbi tűzoltóságot, községi tanácsot, vagy a rendőrséget. Célszerű lehet adott esetben — a minél gyorsabb beavatkozás érdekében — a helyi termelőszövetkezettől, állami gazdaságtól is segítséget kérni, zott és sohasem árulta el titkát. Fennmaradt róla a láma, hogy nem viselt csizmát. „Télen-nyá- ron mezítlábas papucsban járt". Az alsó- és felsővárosi legények állandó harcban voltak egymással. Az alsóvárosiak lenézték a később települt felsővárosiakat. Alsóvárosi leány nem is ment feleségül ellentáborbéli legényhez. A két városrész legényei vasárnaponként összeszedelőz- ködtek. 5—6 legény verődött egy sorba, ütemre léptek s hatalmas csörgéssel, sarkantyúpengetéssel bosszantották egymást. A 900-as évek elején a köz- igazgatási szervek már megsokallták az alsó- és felsővárosi legények örök torzsalkodását. A behozott csendörség a sarkantyúsokra egyenesen vadászott. Hol a csendőrök futottak meg, hol a legények. Végül el is tiltották mindörökre a vadító hangú szekszárdi rézsarkantyúk viselését. DR. MÉSZÁROS GYULA — minden tüzet, még az ei- oltottat is be kell jelenteni az említett szervek valamelyikének. Az állami erdőgazdaságok szigorú utasításban szabályozták — saját dolgozóik részére — az erdőtüzek megelőzésével és oltásával kapcsolatos feladatokat. Segítsük az ő munkájukat fegyelmezett magatartásunkkal. Ne feledjük azt sem, hogy az erdők nép- gazdasági értéket, nemzeti vagyont jelentenek. Végül nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy az erdők és fásítások fokozott tűzvédelme érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az erdőkben, a közút és vasút menti fásításokban — a kijelölt tűzrakó helyeken is —, valamint az erdőtől 2d méteren belül, ideértve a gaz- és parlagégetést is, március 20-tól átmeneti időre mindennemű tűzgyújtást megtiltott! A vasúton, vagy közúti gépjárműveken utazók figyelmét viszont arra hívjuk fel, hogy égű dohányneműt, gyufát az ablakon ne dobjanak ki, mert azzal is veszélyeztetik az erdő faállományát, továbbá az út és vasút menti fásításokat. Tolna megyei Tűzoltóparancsnokság Márciusban megyénk közúti baleseti helyzete ismét javult. Mindössze húsz személyi sérüléssel járó baleset fordult elő, tizenhattal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Ezek közül kettő halálos kimenetelű volt, hat súlyos, tizenkettő pedig könnyű sérüléssel végződött. A meghalt, vagy megsérült személyek számaránya a tavalyi adatokhoz képest ötven százalékkal csökkent. Még örvendetesebb az a tény, hogy a múlt hónap folyamán balesetet okozó járművezetők egyikénél sem volt kimutatható szeszes ital fogyasztása. Alkoholos befolyásoltság következtében történt ugyan egy baleset, de ott a szerencsétlenséget előidéző gyalogos volt ittas állapotban. A balesetek felét személyautó-vezetők okozták, negyedrészét az egy nyomon haladó járművek vezetőii, tizenöt százalékáért viszont gyalogosok voltak felelősek. A legtöbb országúti karambol gyorshajtás, elsőbbségi jog meg nem adása és szabálytalan kanyarodás következménye volt, de ezek is lényegesen kisebb számban fordultak elő, mint korábban. Külön kell szólnunk a 6-os fő közlekedési út Tolnán átvezető, elterelt szakaszának közlekedési tapasztalatairól. Ezek azt bizonyítják, hogy a járművezetők és a gyalogosok figyelembe véve Tolna község megnövekedett forgalmát, körültekintően és óvatosan közlekednek. A község belterületén az útelterelés óta súlyosabb baleset nem történt. A megye más területéin előfordult balesetek némelyikének vizsgálata során fény derült többek között arra is, hogy nincs minden járművezető tisztában a lakott terület fogalmával. A KRESZ rendelkezése szerint a lakott terület kezdetét téglalap alakú, fehér színű tábla jelzi, amelyen a település nevét fekete betűkkel tüntetik fel. A lakott terület végét jelző tábla azonos az előbbivel, piros átlóval áthúzva. Miindezek ellenére sokan járművezetés közben a zöld színű táblákon fehér betűkkel feltüntetett helyeket is lakott területként értékelik, pedig ezek a jelzések helynévtáblák, amelyek csupán jelentősebb hely, vagy pl. folyó nevét tüntetik fel és nem köteleznek senkit a KRESZ lakott területre vonatkozó rendelkezéseihez való alkalmazkodásra. De ez a tévedés önmagában nem okozna bajt, ha a táblát heytelenül ér- telmező gépkocsivezetők ilyen helyeken legalább maradéktalanul alkalmazkodnának is a lakott területekre érvényes minden előíráshoz. Felszínes szabályismeretük azonban bizonytalanná teszi őket és előfordul, hogy helynévtáblót látván fényszórójukat tompítják úgyan, de sebességüket annak megfelelően nem csökkentik. Ennek következtében féktávolságuk hosz- szabb lesz a belátható távolságnál, vagyis vakon vezetnek és balesetet okoznak. A bajt csak súlyosbítja, ha a gépkocsi fényszórója sem világít megfelelően. Pedig a tompított fényszórónak — anélkül, hogy a szembe jövő jármű vezetőjét vakítaná, az út felületét a jármű előtt éjszaka tiszta időben legalább negyven méter távolságban meg kell világítania. PIÁCSEK GYÖRGY HiifosagqfTujgilc : 05 Tavaszi erdő- és avartüzek Az érdeklődők nagy figyelemmel hallgatják Szijjártó Antal közvetlen hangú előadását. Szappanyes Dávidsk Tamásiban
