Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

XXXII. évfolyam, 83. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. április 9., péntek. Mai számunkból ERDŐGAZDÁLKODÁS NÉMETKÉREN (3. old.) ÍGY KÖZLEKEDTÜNK (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT (5. old.) 7-) VASAS SZAKMUNKÁS­TANULÓK VERSENYE (3. old.) a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1982. április 7-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1982. április 7-én Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Bizottság osztály- vezetői, a megyei pártbizottságok első tit­kárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Szakszervezetek Országos Taná­csának titkárai, a Minisztertanács tagjai és a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság kegyelettel emlé­kezett meg elhunyt tagjáról, Ajtai Miklós elvtársról. A Központi Bizottság megvitatta és el­fogadta: — Korom Mihály elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről adott tájékoztatót; — Faluvégi Lajos elvtársnak, a Közpon­ti Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének előterjesztésében a la­kásépítés és -fenntartás, a lakásgazdálko­dás és -elosztás fejlesztésének irányelveit; — Óvári Miklós elvtársnak, a Politikai Bizottság titkárának előterjesztésében az állami oktatás fejlesztéséről hozott 1972. évi központi bizottsági határozat végre­hajtásának tapasztalatait és a további feladatokat (kijelölő irányelveket. I. A Központi Bizottság áttekin­tette a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit, a párt és a kor­mány külpolitikai tevékenysénét. A (Központi Bizottság megállapította, hogy a nemzetközi helyzetet továbbra is élezik azök az imperialista törekvések, amelyek a katonai erőfölény megszerzésére, a fegyverkezési verseny fokozásá­ra irányulnak. Az imperializmus szélsőséges körei durván beavatkoznak más országok belügyeibe. Politikai és gazdasági nyomás alkalma­zásával, megtorló intézkedések­kel, kommunistaellenes propa­gandával, a Szovjetunió, a szocialista országok és a nem­zeti felszabadító mozgalmak rá­galmazásával próbálják meg­akadályozni, hogy a népek sa­ját sorsuknak urai legyenek és maguk válasszák meg társadal­mi fejlődésük útját. A Központi Bizottság hangsú­lyozta, hogy a békés egymás mellett élésnek korunkban nincs ésszerű alternatívája. Támogat­juk a feqyverkezési verseny megállítását szolgáló sorozatos szovjet javaslatokat, köztük azokat, amelyeket Leonyid Brezsnyev legutóbb taskenti be­szédében ismertetett. Értékel­jük a tőkés orszáqok realitá­sokkal számoló, felelős ténye­zőinek az enyhülés érdekében tett megnyilatkozásait, üdvözöl­jük a néptömegek világszerte erősödő mozgalmát, aktív fellé­pését a béke védelmében. A Maavar Népköztársaság az enyhülés vívmányainak vé­delmében továbbra is követke­zetesen arra törekszik, hogy elő­mozdítsa a különböző társadal­mi rendszerű országok közötti párbeszédet, a Dolitikai, gazda­sági. kulturális kapcsolatok fej­lődését. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a jelenlegi helyzetben a szocia­lista építőmunka feladatainak megoldásában és a béke vé­delmében a szocialista orszá­gok egységének, összefogásá­nak meghatározó jelentősége van. Kádár Jánosnak a Szovjet­unióban múlt év decémberé- ben tett látogatása, valamint pártjaink képviselőinek rendsze­res találkozói jól szolgálták a sokoldalú magyar—szovjet kap­csolatok további elmélyítését. A hagyományos együttműködés szellemében kefült sor Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének ha­zánkban folytatott tárgyalásai­ra és a Budapesten megren­dezett nagy sikerű moszkvai napokra, amelyeken Viktor Gri- sin vezetésével küldöttség vett részt. E találkozók még szoro­sabbra fűzték országaink, párt­jaink, kormányaink kapcsolatát, népeink barátságát. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése óta a szocialista országokhoz fűződő kapcsola­tainkat erősítették a csehszlo­vák, a jugoszláv, a kubai és a lengyel párt- és állami vezetők­kel folytatott megbeszélések. A Vietnami Kommunista Párt kongresszusán részt vett kül­döttségünk kifejezte szolidari­tásunkat a vietnami néppel. © Pártunk, közvéleményünk megértéssel fogadta a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsának múlt évi decemberi szuverén döntését, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsá­nak megalakulását és intézke­déseit. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy a lengyel nép alapvető érdekeit, az európai béke -és biztonság kö­zös érdekű ügyét csak a stabil, szocialista Lengyelország szol­gálhatja. Támogatásáról bizto­sította a lengyel kommunistá­kat, hazafiakat, akik a szocia­lizmus vívmányainak megszilár­dítására, a társadalmi konszo­lidáció kibontakoztatására összpontosítják erőfeszítéseiket. O A Magyar Népköztársa­ság az elmúlt időszak­ban változatlanul aktív tevé­kenységet fejtett ki a helsinki záróokmány szellemének és ajánlásainak érvényesítése, az enyhülési folyamat eredményei­nek megőrzése érdekében. Eze­ket a törekvéseket képviselte hazánk küldöttsége az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozón. Népünk abban ér­dekelt, hogy eredményesen folytatódjék a találkozó mun­kája, és a résztvevők az euró­pai békét és biztonságot, a kölcsönösen előnyös együttmű­ködést szolgáló megállapodá­sokra jussanak. © A békés egymás mellett élés, az egyenjogúság elveit követve kormányunk tag­jai széles körű, eredményes tárgyalásokat folytattak Nyu- gat-Európa, Latin-Amerika, Ázsia és Afrika számos orszá­gának képviselőivel a kölcsö­nös érdekeknek megfelelően. © A Központi Bizottság ki­fejezte a magyar kom­munisták szolidaritását az im­perializmus, az újgyarmatosí­tás, a faji megkülönböztetés, a katonai diktatúrák ellen har­coló népekkel és mozgalmak­kal. Megerősítette szolidaritá­sunkat a hazája függetlensé­gét, forradalmi vívmányait vé­delmező kubai és nicaraguai néppel. A Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsá­ga elnökének, Jasszer Arafat- nak hazánkban tett látogatása során ismételten megnyilvánult együttérzésünk és cselekvő szo­lidaritásunk a palesztinai arab nép áldozatos harcával. A közel-keleti válság átfogó és igazságos rendezésének elen­gedhetetlen feltétele az izraeli csapatok teljes és feltétel nél­küli kivonása a megszállt arab területekről, a palesztinai arab nép jogának biztosítása ön­álló nemzeti államának létre­hozására, s a független és biztonságos lét garantálása a térség valamennyi állama ré­szére. O A béke megőrzéséért, a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért vívott világméretű küzdelemben pár­tunk megkülönböztetett jelen­tőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom pártjai és minden más de­mokratikus, haladó erő össze­fogásának. Az utóbbi időben sajnálatos módon vita keletkezett pártunk és az Olasz Kommunista Párt között. A Központi Bizottság megerősítette a pártsajtóban mór nyilvánosan is kifejtett ál­láspontunkat. Elfogadhatatlan­nak tartjuk az Olasz Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak értékelését a lengyelorszá­gi eseményekről és azt, hogy ennek kapcsán kétségbe vonja a szocialista országok fejlődő­képességét, vitatja azt a világ- történelmi szerepet, amelyet a Szovjetunió és a szocialista or­szágok a népek javára a béke védelmében betöltenek. Pártunk a nézeteltérések elvi tisztázásá­nak a híve. Küldöttségünk ezt szem előtt tartva fejtette ki ál­láspontunkat az Olasz Kommu­nista Párt vezetőivel folytatott megbeszélésen. Az linternacionalista szolida­ritást és együttműködést mozdí­tották elő az Ecuadori, a Gö­rög, a Holland, az Osztrák, a Portugál és a Srí Lanka-i Kom­munista Párt, a Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt, a Mo­zambiki FRELIMO-Párt, az Etióp Dolgozók Pártja szervező bi­zottsága, a Madagaszkóri Füg­getlenségi Kongresszus Párt vezetőivel folytatott megbeszé­lések, valamint az MSZMP kül­döttségének részvétele a Fran­cia, az Indiai és a Kanadai Kommunista Párt kongresszu­sán. O A pártjaink közötti köl­csönös megértést, a béke megőrzéséhez, az országaink közötti kapcsolatok fejlesztésé­hez fűződő közös érdekeket szolgálták a Francia Kommu­nista Párt és a Német Szociál­demokrata Párt, a Tanzániai Forradalmi Párt és a Malgasi Forradalom Élcsapata Pártja képviselőivel folytatott megbe­széléseink. II. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács 1981 októberi együttes állásfoglalásának meg­felelően a lakásépítés és -fenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelv-tervezetét az erre fel­kért társadalmi, állami szervek és tudományos testületek az el­múlt hónapokban megvitatták. A Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács — a viták tapasz­talatait hasznosítva - a továb­bi munka alapjául szolgáló irányelveket jóváhagyta. O Az elmúlt két évtizedben történelmi jelentőségű előrelépést tettünk a lakásvi­szonyok javításában. Húsz év alatt hazánkban 1 millió 600 ezer lakás épült. A családok­nak csaknem fele költözött új, korszerű otthonba. A 70-es évek­ben a lakásépítés mértéke min­den korábbit felülmúlt; a 100 lakásra jutó családok száma 130-ról 108-ra, a 100 szobára jutó személyek száma pedig 200-ról 145-re mérséklődött. A lakásállomány minőségének ja­vulását szemlélteti, hogy 1970- ben csak minden tizedik, az évtized végén már minden ne­gyedik lakás három- vagy több­szobás volt, a komfortos laká­sok aránya megkétszereződött, a lakások kétharmadában van vízvezeték és fürdőszoba. Az V. ötéves terv időszabákan 75 ezer tanácsi lakást újítottak fel. Az állam jelentős anyagi esz­közöket fordított a lakásépítés­re és -felújításra. Az új laká­sok kilencven százalékához anyagi támogatást vagy ked­vezményt adott. A ' lakosság anyagi körülményei lehetővé tették, hogy a családok jelentős része a maga erőfeszítéseivel is hozzájáruljon a lakásviszo­nyok javításához. Ez év elején több mint 3 millió 600 ezer la­kás volt az országban, ennek mintegy háromnegyede személyi tulajdonban van. A lakásépítésben elért ered­ményeink nemzetközi összeha­sonlításban is figyelemre mél­tóak, és jó alapot adnak arra, hogy továbblépjünk a lakáskö­rülmények javításában. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megállapította, hogy a jelentős eredmények el­lenére a lakásépítésben és -gaz­dálkodásban továbbra (is van­nak gondok, feszültségek, kü­lönösen a városokban, első­sorban Budapesten. A fő prob­lémák a következők: a fiatal házasok számottevő része csak több évi várakozás után jut ön­álló lakáshoz. A lakosság egyes csoportjai között a lakásépítés és -fenntartás terhei egyenet­lenül oszlanak meg. A támoga­tási rendszerben a szociálpoli­tikai elvek nem érvényesülnek következetesen. A lakásépítés és-gazdálkodás gyakorlata sok kívánnivalót hagy maga után. Az ingatlankezelő szervezetek munkája nem tudja kielégíteni a szükségleteket, ugyanakkor a bérlők sem kellően érdekeltek a lakások állagának megóvá­sában. © A Központi Bizottság és a Minisztertanács meg­állapította, hogy a második tizenöt éves lakásépítési prog­ram alapján hat év alatt, 1981 végéig 530 ezer új lakás épült fel. Úgy foglalt állást, hogy teljesíteni kell a 15 éves la­kásépítési programot, és fel kell építeni az 1 millió 200 ezer lakást. A terv megvalósí­tását a személyi tulajdonú la­kásépítés fokozásával is elő kell segíteni. A lakásellátásra fordítható állami eszközök ésszerűbb fel- használásával, a lakosság ér­dekeltségének növelésével, a lakásgazdálkodás korszerűsí­tésével összehangolt erőfeszíté­seket kell tenni a lakáshelyzet további javításáért. Óvni és lehetőség szerint növelni kell a meglévő lakások használati ér­tékét. A lakóházak karbantar­tásában, környezetük kulturál­tabbá tételében a lakosság az eddiginél nagyobb mértékben vegyen részt. E célok eléréséhez javítani kell az építőipar, a házkezelő- ségek munkáját, az anyagellá­tást, a telekgazdálkodást, egy­szerűbbé és gyorsabbá kell teni a hatósági ügyintézést. © A Központi Bizottság és a Minisztertanács szük­ségesnek tartja, hogy a lakás­hoz jutás esélyei váljanak ki­egyenlítettebbé, a lakásigények kielégítésében érvényesüljön fokozatosság, és a bérlakások elosztásában erősödjék a szo­ciális megfontolás. Meg kell teremteni a felté­teleit annak, hogy a fiatal há­zaspárok rövidebb idő alatt jussanak önálló lakáshoz. A családalapítókat az eddiginél jobban segíteni kell jogos és indokolt lakásigényük kielégí­tésében. A családnagysáq változásai­hoz igazodó igények kielégíté­se jól működő lakáscsere­rendszer mielőbbi kiépítését teszi szükségessé. Ez elsősor­ban a tanácsok hatáskörébe tartozó feladat. A személyi tulajdonú lakás­építés és -vásárlás támogatása jobban kapcsolódjon a gyer­mekek és a családdal együtt élő eltartottak számához. In­dokolt jobban figyelembe venni a családok jövedelmi és vagyo­ni helyzetét is. A szociálpoliti­kai támogatást ki kell terjesz­teni a családiház-építőkre is. Fokozódjék a munkáltatók szerepe a lakásépítés és -vá­sárlás elősegítésében. Lehető­vé kell tenni, hogy az állami nagyüzemeken kívül a többi munkáltató — szövetkezet, költ­ségvetési szerv és intézmény — is lakásalapot képezhessen. A lakásalapból támogatásban ré­szesülhetnek a munkások mel­lett más dolgozók is. A támo­gatásnál vegyék figyelembe a dolgozó munkában tanúsított helytállását. A lakásépítés és -vásárlás hitelfeltételei jobban igazodja­nak az érintettek anyagi te­herbíró képességéhez, ösztö­nözzenek az előtakarékosságra. Az elmúlt években emel- _ kedtek a lakásépítés és -fenntartás költségei. Ugyanak­kor a lakbérek 1971 óta válto­zatlanok, az erpelkedő fenntar­tási költségeknek jelenleg már csak egyharmadát fedezik. A teherviselésben jelentős az aránytalanság a bérlők és a saját erőből építkezők között. A lakbéreket 1983-ban szükség­szerűen emelni kell, hogy azok közelítsenek a fenntartás, a karbantartás, a felújítás költsé­geihez. A lakbéreket a lakások minősége szerint differenciáltan kell megállapítani. A lakbér- emelésből származó nagyobb kiadást fokozatosan, több év alatt kell a bérlőkre áthárítani. Ennek módja az évről évre csökkenő állami hozzájárulás legyen, A leginkább rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatásban része­sülnek. O A Központi Bizottság fel­hívja a Minisztertanácsot, az ügyben illetékes állami szer­veket, hogy a lakásépítés, a la­káskarbantartás és a lakásgaz­dálkodás megjavításához szük­séges állami rendelkezéseket, szervezeti intézkedéseket az év végéig dolgozzák ki és hozzák nyilvánosságra. Gondoskodni kell arról, hogy a helyileg meg­oldható és megoldandó kérdé­sekben a tanácsok megfelelő önállóságot kapjanak. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta az állami oktatásról szóló 1972. június 15-i határo­zata végrehajtásának tapaszta­latait, és irányelveket fogadott el a közoktatás további fej­lesztésére. O Az állami oktatás az el­múlt tíz évben betöltöt­te szerepét, és hozzájárult tár­sadalmunk fejlődéséhez. Az is­koláztatás nagyarányú kiter­jesztése a társadalom vala­mennyi osztályát és rétegét érintette, országos méretben növelte az általános és a szakmai műveltséget, csökken­tette a művelődésbeli egyen­lőtlenségeket. A tanulás útjai nyitva állnak a felnövekvő nemzedékek előtt. A magyar oktatásügy ered­ményei nemzetközi összevetés­ben is megállják a helyüket. Jelentősen bővült az óvodai hálózat. Lényegében általános­sá vált a gyermekek iskolára való előkészítése. Gyakorlati­lag teljes körű a tankötelesek iskoláztatása, 95 százalékuk 16 éves korig sikeresen elvégzi a nyolc osztályt. Az általános is­kolát befejezők 93 százaléka középfokon folytatja tanulmá­nyait. Az elmúlt tíz évben a társa­dalom, mindenekelőtt a peda­gógusok erőfeszítése révén fej­lődött az oktató-nevelő munka és javultak feltételei. Ezt tanú­sítja az óvodai nevelés színvo­nala; az általános iskolai le­morzsolódás csökkenése; egyes tantárgyak oktatásában a mód­szerek eredményes megújítása; a szakmunkásképzés korszerű­sítése; a gimnáziumokban a fakultatív oktatás megkezdése. A Központi Bizottság megál­lapította, hogy az iskolai mun­ka korszerűsítését célzó intéz­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents