Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

e KÉPÚJSÁG 1982. április 8. ISPORTTELÉX A * * n Párizs polgármestere, Jacques Chirac a jelenlegi körülmények között még kivihetetlennek tart­ja azt az ötletet, mely szerint a Forma—1-es autósok gyorsa­sági világbajnoki futamát a jövőben úgy rendeznék, hogy a gyakran 200 kilométeres se­besség felett is száguldó autó­sok a francia főváros utcáin mérnék össze tudásukat, töb­bek között a Champs Elysées kövét is koptatva. A francia Grad Prix szervezői számos ér­dekelt autóversenyzővel, és a városi közlekedés biztonsági in­tézkedéseit hozó szakértővel tárgyaltak ötletük „kiagyalása” előtt, és többek között arra hivatkoztak, hogyha Monacó­ban, Long Beach-ben és Det- roitban képesek hasonló szá­guldást az utcákra vinni, akkor Párizsban sincs komoly akadá: lya ennek, véleményük szerint. A jóváhagyást meghozni il­letékesek viszont joggal véle­kednek úgy, hogy az óriási se­bességhez példátlan biztonsági rendszabályokat kellene foga­natosítani, ami természetesen nem megy ingyen. Ami a For­ma—1-es VB nemzetközi vezér­karát illeti, ők örömmel üdvö­zölték az ötletet, de természe­tesen a francia illetékesek ha­táskörébe tartozónak nevezték. Belgrádi hírügynökségi jelen­tések szerint az 1984-es sza­rajevói téli olimpiai játékokon a világ legjobb havas-jeges sportolói nem az eredetileg ter­vezett diákkollégiumokban lesz­nek elszállásolva. A szervező bizottság úgy véli, hogy a vá­ros egyetemi negyedében el­képzelt átalakítások részben túl költségesek lennének, másrészt pedig az olimpiai játékok alatt a sportolók, újságírók, hivata­los személyek jövés-menése nagyban zavarná a diákok mindennapjait, tanulmányait. Ezért a szarajevói szervezők egy új, tágas lakosztályokból álló épületsort húznak fel az ötkarikás játékok rajtjáig, mely­ben 639 apartmant bocsátanak a sportolók rendelkezésére. így tehát a téli olimpiai falu el­különített létesítmény lesz, és más játékokhoz hasonlóan a versenyek után a szarajevói la­kosok vehetik birtokukba. Oldalháló ’82 Munkában az Ajkai Alumínium „portása”, Horváth. Ennél a szekszárdi szögletnél segítségére van a fehér mezes védő­társa is. FEGYELMEZ ralévő kilenc fordulóban — A DOMBÓVÁRI VMSE hallottuk Tenez Károlytól. AJKÁN A KÜZDENI AKARÁS DÖNTÖTT A labdarúgó NB II. 21. for­dulójából a Nyugati csoport­ban egy mérkőzést már szom­baton délután lejátszottak. Az Ajkai Alumínium támogatta a Szekszárdi Dózsa kérését, így a két együttes találkozója a forduló nyitányát jelentette. Egy nappal később számukra nem jelentett konkurre'nciát az MNK-döntő televíziós közvetí­tése. A vesztes ajkai csapat já­tékosai a képernyő előtt, a lila­fehérek meg újabb két ponttal a tarsolyukban, élőben szem­lélhették a kupafinálét. Saját stadionjukban, rengeteg gratu­láció közepette foglaltak he­lyet a tribünön. A szombat dél­utáni mérkőzés részleteit, a gólok történetét ki tudja hány­szor felelevenítették, miközben szívesen válaszoltak a szurko­lók kérdéseire. Mi a vezető edzőt, Testier Vendelt kértük meg a 2-1-es győzelem, az ajkai 90 perc visszapillantó értékelésére. — Amire számítottunk, teljes mértékben beigazolódott. A hétközi felkészülés, majd a tak­tikai értekezlet során elmond­tam: az ajkai együttes várha­tóan keményen, helyenként a durvaság határát súrolva küzd majd ellenünk hazai környezet­ben. így is történt. Ez a játék­stílus nagyon nem ízlett ne­künk, csapatjátékunk folyama­tossága sínylette meg legin­kább. Kapkodóan futballoz­tunk, gyorsan igyekeztek játé­kosaink befejezni a támadáso­kat és közben elég sok hiba csúszott az összjátékukba. Az első nyugodt akciónkat gól ko­ronázta. Igazából ez az előny sem nyugtatta meg labdarú­góinkat, így az ellenfél több veszélyes akciót vezetett, azok egyikéből egyenlített. Szeren­csénkre 1-1-nél az Alumínium legénysége mindent egy lapra feltéve, gyors döntésre töreke­dett, még inkább kitámadott. Ekkor kihasználtam a második cserelehetőséget is, Dobost küldtem a pályára. „Cifra" — így becézik a társak — egy perccel később meglódult a jobb oldalon, alaposan megke­verte a védőket, pontos beadá­sából Sajó belőtte győztes gó­lunkat. Csak ezt követően hig­gadt le csapatunk. Ha nem is játszott jól együttesünk, de küzdeni akarásból, győzni tu­dásból megint jól vizsgázott. Visszatekintve erre a 90 perc­re, az az érzésem, hogy aka­ratunk ellenére sikerült félre­vezetni következő ellenfelün­ket. Szombaton délután ugyan­is a Keszthelyi Halódás csa­pata teljes létszámban ott ült az ajkai lelátón. Árgus szem­mel figyeltek bennünket. Nos, ha csak az Ajkán látottakból ítélnek meg minket, akkor re­mélem, húsvétkor sikerül meg­törnünk a velük szembeni, ed­digi kedvezőtlen sorozatot — mondta a vezető edző. Futballügyben nincs irigylés­re méltó helyzetben mostanság a Dombóvári VMSE klubveze­tése. A sereghajtó csapat há­za táján ugyanis egyre inkább tetőzik a gondok, problémák okozta hullám. A vasárnapi, dunaújvárosi vendégszereplést megelőző fejleményekről Tenez Károly ügyvezető elnök a kö­vetkező tájékoztatást adta la­punk sportrovatának. — Csupán szombaton dél­után vált véglegessé a Duna­újvárosba utazó csapatunk ke­rete. Hét közben sérüléssel baj­lódott Landek, Jakab és Ko­vács. Közülük Landek nem is tudta vállalni a vasárnapi sze­replést. Gondjainkat tetézte, hogy a mérkőzést megelőző felkészülés során a fegyelme­zés eszközéhez kellett nyúlnunk. Nevezetesen Foki és Po'rcsa ügyében indítottunk fegyelmi eljárást. Az ok: edzésmegta­gadás! A két játékos ügyében végleges döntés a jövő hét elején várható egyesületünk fe­gyelmi bizottságától. Természe­tesen, így ők ketten már szóba sem jöhettek a Dunaújváros el­leni mérkőzés csapatösszeállí­tásakor. Nem a szerecsen- mosdatás mondatja velem, de a Kaposvári Rákóczi és a MÁV DAC ellen vívott mérkőzéssel ellentétben ezúttal — a súlyos­nak látszó vereségünk ellenére — minden játékosunk lelkesen küzdött és a pillanatnyi formá­ját tekintve „hozta magát”. Ezt bizonyította többek között az is, hogy az első 45 perc után egyenlítési alkalmakat el­szalasztva fordultunk. A máso­dik félidő első négy percében gyorsan kapott, túl szigorú ti­zenegyes — és szerencsétlen öngól — rányomta bélyegét csapatunk további játékára, ezzel együtt a találkozó vég­eredményére. Miközben mi vé­dekezésre kényszerültünk, a Kohász gárdájának ezúttal minden bejött. A Dunaújvá­rosban látott lelkesedést és akarást szeretnénk a szakosz­tályon belül állandósítani. Mindez, ha csodákra nem is, de reményekre feltétlenül fel­jogosít bennünket a még hát­GYORSAN FELEJTHETŐ 90 PERC Hőgyészen hazai győzelmet, nyolc gólt láthatott a 400 fő­nyi közönség — mégis elége­detlenül távozott a MEDOSZ sporttelepéről. Biztosan finnyá­sak az újonc csapat szurkolói — mondhatná a kedves olva­só. Nem, egyáltalán nem állí­tanak ők túlzott mércét csapa­tuk elé. A Dunaföldvár elleni 90 percet azonban a gyorsan elfelejtendő élmények kategó­riájába sorolják. Miért? „Az alacsony színvonalú, gyenge mérkőzés résztvevői kö­zül csak a játékvezető dicsér­hető” — írtuk lapunk keddi számában a mérkőzés bírála­taként. Zűrzavar, kapkodás, fel­tűnően nagy hibaszázalék jel­lemezte a két együtes össze­csapását. Az ajándékba kapott Tangó-labda — a VB-mérkő- zések játékszere — is „izzadt" a rúgd és fuss szisztémájú meccsen. A Somogy megyei já­tékvezetői hármas, élen Perger vezető bíróval percről percre vált a mezőny legjobbjává. Habozás nélkül ítélték meg a 11-eseket, határozottan tartot­ták kezükben az irányítást. Pergessük vissza a gólok tör­ténetét. Már az első percben vezetést szerzett a vendégcsa­pat egy súlyos védelmi hibából. 8. perc: Bús II. 11-esből egyen­lített. 15. perc: Góman révén újból a földváriak jutottak előnyhöz. 22. perc: Galambos — a kézilabdázástól átpártolt, szabadságos kiskatona — be­adását Dunai saját kapujába juttatta. öngólja ledolgozta csapata előnyét. Szünetig még Galambos is feliratkozott a góllövők közé. A 75. percben 4—2-es hőgyészi vezetésnél Dunai feledtette öngólját, egy büntető értékesítésével. A 82. percben Bús I. rúghatott újabb 11 -est. Hát így jött össze az 5-3-as, vízilabda-eredmény. Akcióból csupán négy gól esett. Azokkal a találatokkal viszont 2-2-es lett volna a végeredmény... — fekete — Kajak-kenu Domboriban alapoz a juniorválogatott Március 29-től Domboriban végzi vízi alapozó felkészülését a magyar junior kajak-kenu válogatott. A 25 sportoló négy egyesületből (MTK-VM, Rába ETO, Újpesti Dózsa, Diósgyőr) érkezett és a Paksi Atomerőmű Vállalat biztosítja számukra üdülőjében a szállást. Naponta három edzést tartanak, átlag 40 kilométert eveznek. A válo­gatott április 10-ig tartózkodik Domboriban és soron követke­ző nagy versenyük június kö­zepén lesz Tiszadobon, amikor négy nemzet juniorválogatott­ja (az NDK, Lengyelország, Ro­mánia, Magyarország) küzd meg egymással. Fotó: Gottvald Indulás előtti pillanatok a mólón A napi adag 40 kilométer Motocross w Évadnyitó Kupon A Bakony lábánál és a Kis­alföld találkozásánál, Kupon, egy alig pár száz lélekszámú község határában április 3-án és 4-én rendezték az országos motocross-bajnokság első for­dulóját. Szombaton a hajnali órákban a Szekszárdról induló csapat előtt mintegy 200 kilo­méteres út állt. A program sze­rint délelőtt 11 órakor kezdő­dött volna a gépátvétel, de a vártnál nagyobb érdeklődés a verseny iránt a rendezőket né­mi módosításra kényszerítette. Ha nem is simán, de a kötelező edzések (időeredményei alapján 4 órakor útjára indították az 50 köbcentiméteresek első futa­mát. A mezőny egyik legnépe­sebb csapatával - Csötőnyf Fe­renc edző irányításával - a Szekszárdi Vízitársulat szakosz­tálya érkezett. A 13 főt számlá­ló csapat tagjai közt tizenéve­sek és harmincon túliak is meg­találhatók és az eredmények alapján bebizonyosodott: a bá­torság, tudás és a rutin jól meg­férnek egymás mellett. Laza, kissé kavicsos, de tech­nikás pálya várta a versenyző­ket. A csapat négy kategóriá­ban vette fel a versenyt az or­szág legjobbjaival. Az első nap idő hiányában csak két szám­ban tudtak eredményt hirdetni, s mindjárt kellemes meglepe­téssel. A taroló Hódgépesek mögött-50 köbcentiben a szek­szárdi Leipold a harmadik lett. A következő kategóriában, a 125 C köbcentiben a 31 évesen nyeregbe ülő kétgyermekes csa­ládapa, Bárdos az ötödik he­lyen végzett. Tizedik Pegler, ti­zenegyediknek pedig Pámer fu­tott a célba. Tulajdonképpen vasárnap került sor az igazi iz­galomra és látványosságra, az előző nap szinte csak ízelítő volt a küzdelmekből. A magyar válogatott mellett svájci ver­senyzők és a nemzetközileg 'is jól ismert szovjet motoros, Pau- lisz is indult. A második ver­senynap is szép sikereket ho­zott a szekszárdi csapat számá­ra. Eredmények: 125 B kategóriá­ban második Wolf, hetedik Nagy L, tizedik Nagy Zoltán, neki ez volt az első versenye. Bukás is történt, Horváth Jánost beszállították a pápai kórházba, szerencsére csak könnyebb sé­rüléseket szenvedett. A 125-ös Speciál kategóriában az első A siratófal után Még sűrű a mezőny Gulácsi és Leipold futamban nagyon jó motorozás­sal Kovács Ferenc az ötödik volt, a második futamban az ötödik-hatodik helyről kellett kiállnia motorhiba miatt. A nagyok küzdelméből 250 köbcentiméteres kategóriában az országos bajnok és magyar válogatott Németh Kornél vég­zett az első helyen. Az 500 köb­centiben a szintén válogatott Czuni László lett az első. A 250- eseket és az 500-asokat együtt indították, a mindvégig vezető Paulisznak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. A tavalyi évtől eltérően az idén pontversenyben is érdekel­tek voltak a csapatok. Csapat­ban első a Hódgép, második a Szekszárdi Vízitársulat. Az évad első versenyéről elmondható, hogy a mintegy 200 induló nagy részének fizikai felkészültség­hiánya és a sok motorhiba vég­ső soron a verseny színvonalá­ban mutatkozott meg. Kép és szöveg : K. A. A kujbisevi óriás A szovjet kosarasok között mindig akadtak jól megtermett középjátékosok. A Kujbisevi Építők csapatából nemrég ke­rült a válogatottba Alekszandr Szizonyenko, aki 2 méter 37 cm magasra nőtt. A 23 éves óriás játéka lenyűgöző. Lefogni szin­te lehetetlen, hiszen kézzel el­éri a kosarat. De védőjátékos­ként is kiváló. Dél-Ukrajnában született, és már gyermekkorában kitűnt tár­sai közül magas termetével, öltönyeit, cipőit természetesen méretre készítik, 57-es cipőt hord. 2 m 80 cm hosszú ágya ugyancsak rendelésre készült. Szizonyenko az elmúlt há­rom évben nagyon megerősö­dött — mondja Gernyik Pri- matov, a Kujbisevi Építők ve­zető edzője. Játéka jól iskolá­zott, két év múlva már klasz- szisjátékos lehet. Alekszandr a kujbisevi mű­szaki egyetem másodéves hall­gatója. Sokat olvas, kedveli a zenét.

Next

/
Thumbnails
Contents