Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

1982. április 1. ^ÍÉPÜJSÁG5 Káosz (?) a föld alatt Elváqták, kiszakították, eltör­ték... Gyakorta halljuk ezt a ma­gyarázatot, mikor az iránt ér­deklődünk, hogy mi okozott za­vart a vízellátásban, miért nem volt villany, vagy, hogy miitől némultak el a telefonok. Mert, bizony nem ritka eset, hogy a soklóerős markológépek, de néha az ásóval, csákánnyal dolgozó emberek is munka köz­ben megrongálják a vízvezeté­ket, villamos vagy telefonká­beleket. S ha tőlük kérdezzük, hogy miért, a válasz: nem lá­tunk a föld alá, nem tudtuk, hogy itt van. Valóban nem tudták? S ha így van, miért nem? A válasz valamelyest érthető is lehet. Mert még nem is olyan régen, csak úgy nagyjából je­lölték ki, hogy hol ássák az ár­kot. Aztán betették a csövet, rá a földet, s néhány évvel ké­sőbb, amikor a fű benőtte, már nem tudták pontosan, hol a víz­vezeték. A terv szerinti helytől errébb vagy arrább néhány mé­terrel találták meg - mások, akik ott akartak lefektetni egy újabb hálózatot. És sok eset­ben már csak az öregek emlé­kezete lehetett a támpont. Ezen az áldatlan állapoton kíván változtatni az a határo­zat, amit a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága hozott, mi­kor kimondta, hogy záros ha­táridőn belül el kell készíteni a közműnyilvántartást, azt a mindenre kiterjedő egységes dokumentáció-rendszert, ami­ből naprakészen megállapítha­tó, hol helyezkednek el a föld alatt a különböző vezetékek, s ami megbízható tájékoztatást tud nyújtani azok műszaki jel­lemzőiről is. Mert, bár a köz­művek üzemeltetői a hálózata­ikról jelenleg is rendelkeznek nyilvántartással, ezek nem tel­jesek, és — milyen finoman fo­galmaz a hivatal - megbízha­tóságok településenként is el­térő. fgy aztán az évtized vé­géig, tehát 1989. december 31- ig el kell készíteni a térképet, ami pontosan mutatja a csövek, kábelek helyét. De ettől füg­getlenül már most kötelező a közművek helyének még beta- karás előtti pontos meghatá­rozást. A vb-határozat az egyes településekre nem egyforma határidőt írt elő. így Szekszár- don és Pakson 1985-ig, Dom­bóváron két évvel később, Bonyhádon és Tamásiban pe­dig az évtized végére kell be­fejezni ezt a könnyűnek csep­pet sem mondható, milliókat felemésztő, de elengedhetetle­nül fontos munkát. De mi a helyzet most? A kér­désekre, amelyek aránylag ta­pintatosak voltak, elgondol­koztató válaszokat kaptunk. Ki­derült ugyanis, hogy a Posta, és a DÉDASZ elsősorban arra kényszerül, hogy fokozottabban védje a föld alatti hálózatait, s nem a rászórt föld súlyától, hanem a földgyaluktól, marko­lóktól, csákányos emberektől. Erre utal az, hogy jó negyed­méterrel a vezetékek fölött szé­les, feltűnő sárga színű, s eme hivalkodó tulajdonságát a föld alatt töltött sok év során is megőrző, szalagot is lefektet­nek. Persze az a „harminc centi" sem mindig elég. Mert előfor­dul gyakran, hogy a markoló egy harapással kitépi a föld­ből a szalagot, s a kábelt is, és ilyenkor a sárga csík már csak arra jó, hogyha addig a gépkezelő nem jött ró, a sza­lagról elolvashassa, hogy a Posta vagy a DÉDÁSZ kábele volt-e az áldozat. oooooooooo Pedig milyen egyszerű volna előre megkérdezni a szóba jö­hető néhány cég illetékeseit, hogy ott nem rejt-e valamit a föld! Posta Ferenc, a megyei táv­beszélőüzem vezetője elmond­ta, hogy ilyenkor mindig pon­tos választ adtak, sőt, ha fel­tételezhető volt, hogy a veze­tékük nem nyílegyenesen fut a mélyben, műszerrel pontosan kimérték a nyomvonalát, s cö- vekekkel kijelölték a helyét. De nemcsak egyszerű volna megkérdezni a Postát, a DÉ- DÂSZ-t, a vízmüvet, hanem ezt kötelező is megtenni! Felelősségre vonják-e a ron- gálókat? — A kárt okozó vállalat köte­les megtéríteni a helyreállítás munkadíjót, s a forgalomkiesés okozta kárt is a Postának. Ezt megteszik. De, hogy utána fele­lősségre vonják-e személy sze­rint a kár okozóját, azt nem tu­dom. S az is valószínű, hogy gyakran az sem derül ki, ki volt a hibás. Mert még családi há­zak építésekor is a tervezőnek meg kellene kérdezni a közmű­vek gazdáit, nincs-e a közel­ben hálózatuk... Aztán, a taná­cson, ha kiadják az építési en­gedélyt, szintén fel kellene er­re hívni az építtető figyelmét. Ez iis gyakran elmarad. így az­tán elvágtak nemrég egy na­gyobb falut a külvilágtól... — Azt hittük, gyökér. Nem is gondoltuk, hogy itt megy a te­lefonkábel — mentegetőztek a házépítők. A távbeszélőüzem vezetője azt is elmondta, hogy legtöbb rongálást akkor végzik a gé­pek kezelői, ha maszekolnak. Ha jövet-menet, mellékesen, egy kis mellékesért kiemelnek néhány köbméter földet, kap­kodva, nehogy időközben ki­derüljön a maszek akció... S a piroshasúak reményében de­hogy kérdezik, hogy mi van a föld alatt... Igaz, az illegális munkaadó sem fékezi a jól jött segítség tempóját a figyelmez­tetéssel. így aztán nem ritkán bajt okoz a szabálytalan terep- rendezés. Viszont - s ez is tény - a ta­valyi számok javuló tendenciá­ról tanúskodnak. A múlt évben a megyében 33 alkalommal rongálták meg a föld alatt fu­tó telefonkábeleket, s ez keve­sebb, mint az előző évi. S ami szintén örvendetes: egyre töb­ben jönnek érdeklődni, építke­zés előtt, főleg a víz bekötése­kor, hogy nem kell-e valahol különösen óvatosan végezni a földmunkát. OOOOOOOOOO Schmidt János, a f DÉDÁSZ szekszárdi üzemigazgatóságá­nak vezetője nyomtatott füzete­ket terít szét az asztalon. Elő­írások, utasítások, amelyek alapján készítik a közműnyil­vántartást. — A Geodéziával az új háló­zatokat már évek óta beméret­jük, s folyamatosan feltárjuk a régi vezetékeket is. így aztán érthető, hogy az áramszolgál­tatónak, ha még nem ás töké­letes, de a többieknél ponto­sabb a nyilvántartása. Erre utal az is, hogy más föld alatti ve­zetékek gazdái is gyakran jön­nek érdeklődni, nincs-e a mi térképeinken az ő hálózatuk­ból valami. Úgy tűnik, két év óta már a hatóságok is szigorúbb eszkö­zökkel igyekeznek elősegíteni a fegyelmezettebb munkavégzést. Már arra is volt példa, hogy valaki börtönbüntetést kapott a figyelmetlenségből következő kábelrongálásért. Igaz, ez nem itt, hanem Somogybán történt. Gyakran győz az álhumánum, s a tettes megússza... Volt, hogy valaki több alkalommal okozott zavart az energiaellátásban, s csak amikor öt településen szü­netelt miatta órákon át az áramszolgáltatás, akkor ítéltek meg néhány ezer forint pénz- büntetést. Persze, nem a büntetést hiá­nyolom, vagy keveslem, de né­ha felháborító, mekkora kárt okoz a felelőtlen munkavégzés. Csak Szekszárdon, 1980-ban, és 81 első másfél hónapjában 31 alkalommal tépték el a 20 ezer voltos, illetve egy-két esetben a közvilágítási kábelünket. Ezek­nek a kijavítása 600 ezer fo­rintba került. Ugyanis nemcsak a kábel drága, de egy 20 ki­lovoltos kábel kijavítása több mint 24 órás megszakítás nél­küli, igen gondos munkát igé­nyel. Azt sem szabad elfelej­teni, hogy az .ilyen megrongált kábel gyakran berobban. Elő­fordult, hogy a fröccsenő fém halálos sérülést okozott. Ezt azért mondom, mert szintén nem ritka eset, hogy a kéziszer­számokkal, tehát óvatosan fel­tárt, feszültség alatt álló ká­belt lépcsőnek, kapaszkodónak használják. Pedig abban az ilyen, aránylag elenyésző de- formálódástól is roncsolódhat a szigetelés, a kábel robbanhat. — Nem lenne jobb a közmű­alagútba, mint akár a védő­téglasor alá, a földbe tett ve­zeték ? — De igen, van is ilyen Pé­csett, Dunaújvárosban, Buda­pesten. Szekszárdon azonban, legalábbis jó ideig nem lesz. Ilyent gazdaságosan csak 30— 40 ezer lakosú, közműalagúttal együtt tervezett lakótelepen le­het készíteni. Utólag csinálni, nagyon drága lenne. OOOOOOOOOO — Bár az építők a vízvezeté­keket sem kímélik, a vízmű há­lózatán viszonylag ritkábban fordul elő rongálás. — Ezt Bán István, a vállalat vízellátási cso­portvezetője mondta. — Talán azért, mert a hetvenes évek kö­zepén feltérképezték a régi szekszárdi vízcsőhálózatot, s az újonnan épülőket azóta folya­matosan felrajzolják ezekre a térképekre. így most a megye- székhely minden pontján meg tudjuk mondani, hogy hol fut a vízvezeték. Nehezebb dolgunk van viszont a vízcsövek hosszá­nak valamivel több mint felét kitevő 63 kilométeres szenny­vízhálózattal. Ott gyakran csak a csatorna fedlapjai adnak támpontot.- Ha az építők ritkán ron­gálják a vízvezeték-hálózatot, mi miért halljuk gyakran, hogy csőtörés volt?- Azt általában nem az em­berek okozzák, hanem a szek­szárdi víz. Rengeteg még a vas­csövünk a földben, s az gyor­san korrodálódik. De már öt éve áttértünk a műanyagcsö­vekre, s ilyenekkel cseréljük ki a régi vezetékeket iis. Ha a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat több tíz­éves vascsövei kilyukadnak, nincs kit okoljunk. Az acél sok év alatt elrozsdásodott. De nem így mentek tönkre Szekszárdon a Mikes utcában a távfűtés csö­vei. Ezeket kívülről elvileg nem föld borította, hanem száraz hő­szigetelő anyag. Elvileg. Mert a gyakorlatban a betonalagút megtelt esővízzel. Időközben ugyanis az építők elfalazták a csapadékvíz-csatornát, s úgy építettek házat a korábbi árok helyére is, hogy nem csináltak új utat a felhőkből eredő föld alatti pataknak. A meg nem szűnő nedvesség pedig kívülről szabályosan elette a forró csö­veket. amelyek aztán, amikor a hidegebb idő miatt több hőre lett volna szüksége a városnak, a megnövelt nyomástól szét­mentek. Míg a hibás szakaszt kicserélték, hidegek voltak a környéken a radiátorok. □OOOOOOOOOO Emberhalál, gyakori üzemza­varok, milliós károk. Csak azért, mert káosz van a föld alatt? Mert még nem minden esetben tudjuk, hogy elődeink hova fektették az áramnak, víznek, meg a telefonba mondott sza­vaknak utat adó vezetékeket? Korántsem így van, mert, már majd valamennyinek helyét pontosan kiderítették. Hanem, mert akiknek dolga van a föld alatt, azok nem kérdezik meg azoktól, akik tudják. Vagy, ha ezt meg is teszik, nem fogják kézbe a lapátot, ásót, hogy óvatosan szedjék ki a földet. Inkább géppel. Nem törődve azzal, hogy a néha több mint száz kilowatt mozgatta marko­lókanál ilyenkor rombolhat is. Most sok miillió forintért pon­tos térképeket készítenek, ame­lyeken már rajta lesz minden föld alatti vezeték. De ez még kevés. Vagy addigra az embe­rek is megváltoznak? SZEPESI LÁSZLÓ „Rettenetes, hogyan beszélnek a gyerekek" — mondta idős tanárismerősöm, majd azzal folytatta, hogy amint a Mátyás király utcából hazafelé bandukolt, egy szintén nyug­díjas pályatársától, megállt a Kölcsey lakótelepi játszótérnél. A gyerekek miatt. Rúgták a labdát, és csak egy kifejezés volt szájukból hallható: „Te hülye!" Haragból? Á, dehogy! Nem veszekedtek, játszottak csak, mégse tudták egymást más néven illetni. 9—10 évesek voltak a focizok, egymást szorgalmasan hülyézők. Mit szólok én ehhez? Gyalázatos dolog, de nem szóltam semmit. Ha szólok, el kellett volna mondanom, hogy örülök. Annak örülök, hogy nem vette még át a hülyézés helyét egy tucat más, de na­gyon közkeletű, durvább, sértőbb kifejezés. A felnőttek szó­tárából. Én róluk tudok többet mondani, amikor a nyelv- használat és emberi magatartás kerül alkalmilag terítékre. A felnőttek képesek esetenként jobban meghökkenteni, nyo­morúságosán alpári szókincsükkel. Presszó, egyik nagyközségünkben délelőtt. A szomszéd asztalnál négy húsz év körüli fiatalember. Fölöttébb derű­sek, térdüket csapkodják nagy mesélőkedvükben és majd minden mondatuk végén az a bizonyos, párzásra biztató kifejezés jelenti a pontot. Lehetőleg úgy, hogy a csökkent hallásúak is hallhassák. Megyek az utcán. Egyik közhivatalunkból ebédelni indul­nak a dolgozók. A két kifogástalanul öltözött fiatal nő dis- kurálva lépeget előttem. „Mondhattam volna, hogy menjen az anyja...!" — hallom, de hallják mások is. Van aki össze­rezzen, van aki vállat von. S van, aki süketnek tetteti magát. — Hogy vizsgáztál? — kérdezem ifjú barátomtól, aki paprikavörösen közli, hogy közepest kapott attól a vén k.-tól, de le van ... Vele a postán futottam össze csúcs­időben. Senki se kapta föl a fejét, mégis gyorsan búcsúztam. Mikor kezdődött ez? Mióta röpködnek munkahelyen, ut­cán, családban, minden létező helyen a trágár kifejezések, szavak? Van aki azt mondja, hogy a dühös ember könnyít a lelkén a pocsék beszéddel. Én ezt tagadom. Megfigyelé­seim szerint öncélú a durva, sikamlós kifejezések haszná­lata. S az a legnagyobb baj, hogy a trágár stilust mind több ember veszi át olyanként, mint ami tökéletes polgár­jogot nyert. Holott szó sincs ilyesmiről! Hogy szűk baráti körben ki, hogyan beszél, esetleg magánügynek tekinthető. A nagy nyilvánosság botránkoztatása azonban már nem. Semmi értelme erről szólni? Sajnos, nagyon is van. Mert sokasodnak azok, akik nem képesek tudomásul venni, hogy az emberi magatartásból fakad a nyelvi magatartás — a beszéd. Akinek a beszéde nem tűr nyomdaiestéket, annak valószínűen nyomdafestéket nem érdemlő a gondolkodás- módja, érzésvilága, általános műveltsége is! Dombóvár kulturális életéből A Magyar Népművelők Egye­sületének művelődési otthon szakmai szervezete Dombóvá­ron tartotta vezetőségi ülését. Az ülésen a jelenlévők megvi­tatták, majd elfogadták a szer­vezet felépítésére és működé­sére vonatkozó előterjesztést, valamint a mintegy kétszáz fős tagság részére szervezendő 1982—83. évi program tervét. Ez utóbbiban kiemelt helyen szerepel az egész tagságot érintő országos találkozó és tanácskozás, amelyet ez év májusában Dombóváron ren­deznek meg. m Az elmúlt évben megtartott szakcsi bemutatkozó program tapasztalatait felhasználva már­cius 22—29-ig Kaposszekcsőre „települt" ki a művelődési ott­hon. A 22-én megtartott meg­nyitó után a dombóvári műve­lődési otthon és a kaposszek- csői díszítőművész-szakkör tag­jai közös foglalkozást tartottak. 23-án délután könyvtári gyer- mekfoglalkozás volt az alsóta­gozatos gyermekek részére. Es­te 19 órakor a kaposszekcsői polgárok részére Bérdi József, a dombóvári Városi Tanács vb- titkára és Sipos Lajos, a Volán személyforgalom vezetője adott választ az ügyes-bajos kérdé­sekre. 24-én a felsőtagozatos gyerekek részére tartott foglal­kozást a könyvtár. Este 19 óra­kor Varga Péterné dr. Csizma­dia Éva bíró, dr. Keller József, a gunarasi gyógyfürdő igazga­tó főorvosa, Ábrahám Mária városi főépítész és Éles Simon, a kertbarátkor vezetője állt a kaposszekcsői érdeklődők ren­delkezésére. Március 25-én 14 órakor játszóházon vettek részt az alsótagozatos pajtások. Este 19 órakor pedig a dombóvári amatőr filmstúdió tartott vetítést díjnyertes filmjeiből. 29-én 19 órakor a hidegtálkészítés, a húsvéti asztalterités fortélyai­val ismerkedhettek meg a ka­posszekcsői lányok, asszonyok. Ugyanezen a napos este 19 órakor a kertbarátok is talál­koztak és összemérték a kapos­szekcsői és a dombóvári borok erejét. Napjainkban egyre többször beszélnek a helyes életmódról, a korszerű táplálkozásról. Láto­gatóitól érkező információkra alapozva konyhát alakítanak ki a művelődési otthonban. A legfontosabb eszközökkel fel­szerelt konyha segítséget nyújt a sütő-főző tanfolyamokon el­hangzott előadások gyakorlati igazolására is. A közeljövőben sütő-főző tanfolyamokat hirdet­nek meg nők és férfiak, közép- iskolás fiatalok részére is. Április 2-től 7-ig az „ez a mi munkánk” bemutató prog­ram a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dél-dunán­túli területi központjával ismer­kedhetnek meg a művelődési otthon látogatói. Az öt nap során ismeretterjesztő filmeket vetítenek, 4-én gyermekek ré­szére játszót rendeznek, 5-én kertbarátok találkozója lesz, 6-án vidám műsoros estet tar­tanak a Vetőmag dolgozói ré­szére, 7-én az agrárklub tagjai foglalkozáson vesznek részt a kiselőadóban és ugyanezen a napon a vállalat és a város dolgozói, 7—9-én találkoznak a város vezetőivel. Az ötnapos program kiállításán láthatják az érdeklődők a Vetőmagter­meltető és Értékesítő Vállalat életét és a dolgozók hobbi- és díszítőművészeti munkáit bemu­tató kiállítást. A bemutatkozás­sal egy időben vetőmagvásárt tartanak, magyar és külföldi konyhakerti és szántóföldi ne­mesített vetőmagokból. ' —se— Ilyennek kéne lenni mindig. De most, csak a száraz idő jó­voltából nem állnak vizben a távfűtés csövei. Előírás, utasítás. De készülnek a térképek isi A beszéd leleplez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents