Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
1982. április 6. NÉPÚJSÁG 3 Tízéves a konyhavönat A dombóvári vasúti csomóponton tiz évvel ezelőtt, 1972- ben kezdtek főzni egy konyhavonatban. Az igazgatóság a dolgozók kérését figyelembe véve utasítást adott, egy holtvágányon létesítsenék olyan üzemi konyhát, amely alkalmas arra, hogy a közelben dolgozók ott fogyaszthassák el ebédjüket, s ezzel egy időben a távolabbi munkahelyekre el- vihessék az ételt. Régi vasúti kocsikat alakítottak át. Megfelelő kazánt, edényeket helyeztek el egy vagonban. Berendeztek étkezdét is. Úgy szervezték a vagonok átalakítását, hogy megfelelő raktár, zöldségfeldolgozó, húsfeldolgozó és hűtő- rendszer is kapcsolódjon az egységhez. A vizet, a villanyt is a vagonokig vezették, sőt a szennyvíz elvezetéséről is gondoskodtak. Olyan a tisztaság, a rend a konyhavonaton, mint az első osztályú étteremben. Ez annak köszönhető, hogy az itt étkező dolgozók vigyáznak a rendre, a konyha személyzete pedig állandóan tisztán tartja az egész szerelvényt. Pillanatnyilag hét munkahelyre szállítanak ezekből a zöld vagonokból ebédet. De mintegy ötvenen itt fogyasztják el mindennapi ebédjüket a jól felszerelt étteremkocsiban. A konyhavonat még két évig üzemel a vasútállomás melletti holtvágányon. Innen a pályaudvar északi részén dolgozókat látják el étellel, míg a déi odalon a fűtőházi konyha ,,felelős" az ebédeltetésért. Két év múlva elkészül, s átadják a kőépületben lévő konyhát. A távoli munkahelyekre gépjárművekkel szállítják az ebédet Közös célokért Szélesedik az együttműködés az Állami Biztosító és a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete között. Április 1-én dr. Szántó Árpád vezérigazgató-helyettes és Nagy Gyula igazgató írták alá a megállapodást 1982. év közös feladatairól. Többek között tovább folyik az iparli üzemekben hasznosítható ionizációs füstérzékelő kifejlesztése. Ez az eszköz egyaránt szolgálja a személy- és vagyonvédelmet. Ebben a munkában közreműködik a tűzoltóság országos parancsnoksága is. Még tavaly kezdődött, az idén pedig megkülönböztetett figyelemmel folytatódik azoknak az okoknak a kutatása, amelyek a munkahelyeken kívül, vagyis nem üzemi balesetek előidézői. E kutatásoknál számítanak a megelőzésben érdekelt más szervek részvételére is. A károk, balesetek hatékony megelőzésében az ésszerű propaganda- és agitóciós munka sokat segíthet, ezt a két intézet közös kiadványokkal is támogatja. w Uj termék Rugalmas kordbársony gyártását kezdték meg a PATEX tolnai gyárában. Az új termék abban különbözik az eddigi, tiszta pamutból készült anyagoktól, hogy keresztirányú szálai közé hajszálvékony gumiszálat is beszőnek. A tolnai gyárból ez év végéig kétszázötvenezer négyzetméter rugalmas kord- bársony kerül le a gépekről; a nyers színű anyagot a vállalat szfkfsfehérvári gyárában finomítják, színezik. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1971-ben a Magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezet vállalta a tbc-s és brucellás tehenek gyűjtését Tolna megyében. Sőt a megyehatáron túlról, Somogy megye egy részéből is hozták a gazdaságok a fertőzött teheneket. Végül a saját állomány lis fertőzött lett, ami indokolttá tette, hogy 1979-ben a szarvas- marha állományát lecserélje a termelőszövetkezet. A mentes magyartarka tenyészüszőket az ozorai Egyetértés Tsz-től vásárolták. A fiatal állatok hamar megszokták az új környezetet a korszerű istállókban. A jó minőségű takarmányok mellett a régi tehénállomány 2000 liter tehenenkénti tejtermelésével szemben az új mentesített állomány 3600 liter tejet termelt, a 100 tehénre jutó szaporulat pedig kereken 100 lett. Atsz-ta szaporulat és termékenyülési mutatók eredményeként, a Déldunántúli Mesterséges Termékenyítő Főállomás a megye első három gazdasága közé sorolta. A termelőszövetkezetben a tervidőszak végéig 140 tehén tartása lehetséges, mivel a férőhelyek csak egy telepen állnak a tsz rendelkezésére. 1980-ban a termelőszövetkezet a sertéságazat rekonstrukcióját tűzte ki célul. Az elavult szerfás épületeket megfelelő technológiával felszerelni nem lehetett, ezért megépítettek egy 200 férőhelyes kocaszállást, két és fél millióért, ISV-technoló- giával. A kocaszállás tőszomszédságában elkészült 5 mlillió- ért az 1440 férőhelyes, központi fűtéses, battériás süldőnevelő is. Kialaktíották a megfelelő ellető férőhelyeket a régi épületekben. A 40 KA-HYB FR rendszerű elletőbattéria rendszerbe állítása lehetővé teszi a korszerű elletést. A sertéstenyészteleppel párhuzamban a hízó férőhelyek bővítését is célul tűzték ki. A meglévők mellé két, egyenként 544 férőhelyes hizlaldát építettek, így egy időben 2360 süldőt tudnak hízóba állítaná. Az építkezéseket saját erőből és saját építőbrigáddal végezték. A férőhelyek a tervidőszak végére lehetővé teszik az évi 6000 hízósertés kibocsájtását. A jövőben át kívánnak térni a nedves etetésre, ami a tsz-nek energiamegtakarítást eredményez, nem kell a több száz vagon kukoricát leszárogatni. A régi állományt teljesen felszámolják, 400 tenyészsüldőt vásárolnak. A jövőben nemcsak hizlalnak, hanem tenyész- süldő előállításával is foglalkoznak. MINÁRIK LAJOS BONYHÁDI CIPŐGYÁR Jogsegélyszolgálat (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1979. januárjában alakult meg a Bonyhádi Cipőgyárban a jogsegélyszolgálat. A megalakulás évében 590 üggyel foglalkoztak, s ez év január és február hónapjaiban ötvenhaton fordultak hozzájuk segítségért. A Bonyhádi Cipőgyár létszáma közeledik a kétezerhez. A vállalatunknál dolgozók jelentős része vidékről jár be. Sok a fiatal, sok a családos is. Szinte alig van olyan dolgozó, akinek ne lenne hivatalos intéznivalója akár Bonyhádon, akár saját községében, vagy a megye székhelyén. Hogy évenként mennyi kilépőt kellett kiadni, azt még megbecsülni sem lehet. Sok-sok ezer óra kiesést okozott ez esztendőnként a vállalatnak, de a bedolgozónak is, ami anyagiakban lis jelentkezett. A jogsegélyszolgálat a munkaidő alatti eltávozást igen jelentős mértékben csökkenti. A perek elkerülése érdekében a vállalaton belül igen jó a jogsegélyszolgálat kapcsolata a munkaügyi csoporttal, az SZTK-ügyintéző- vel és a társadalombiztosítási tanáccsal, de ugyanez mondható el például a városi tanács, bíróság vagy földhivatal esetében is. Dr. Török Zsigmond vezeti és látja el a jogsegélyszolgálatot. Jól ismeri a vállalat legtöbb dolgozóját. HORVÁTH JÓZSEF Decentralizálás - demokratizálás gazdaság- és a társadalomfejlesztés fő irányát jelzi e két címszó. Korunk kihívásaira elvileg reagállhat- nánk centralizálással, a központi irányítás közvetlen módszereinek, utasitásos jellegének erősítésével, a társadalmi demokratizmus mozgásterének szűkítésével is. De mint ismeretes, hazánkban a demokratizmus fejlesztésének útját választották. Mert igazi erőforrásnak azt a fajta népi, nemzeti egységet tekintjük, amely nem a lappangó feszültségek elleplezésére épül, hanem amely a viták, a közös gondolkodás során kovácsolódik össze. A gazdaságiban a decentralizálás útján haladunk. Következetesen, a szükséges szervezeti, módszerbeli konzekvenciákat vállalva. Az 1968. évi gazdasági reform a vállalati méretstruktúrát érintetlenül Ihagyta. A trösztök és a nagy- vállalatok tovább éltek, sőt újabb összevonásokkal még terebélyesedtek is, így akartuk ugyanis 'munkaerő- és beruházási gondjainkat enyhíteni. A 70-es évek végén azután kiléptünk a gazdasági és vele együtt a szervezeti növekedés bűvköréből. A decentralizálás a hatékony munka, a változó szükségletekhez és lehetőségekhez való ésszerű, rugalmas alkalmazkodás eszközévé vált. Mindenütt, ahol indokolt, ösztönözzük a gazdasági társulásokat, a vállalatok, szövetkezetek összefogását, az integrációs folyamatokat, érdekközösséget, a tényleges gazdasági koncentrációt — téhát a valós tartalmat — részesítjük előnyben a formaiszervezeti keretekkel szemben. A jelenlegi gyakorlat, a decentralizálás nem a korábbi nagyszervezetek mechanikus tagadása, sommás elvetése. A trösztök, a nagyvállalatok jelentős gazdasági erőik koncentrálásával nagyarányú fejlesztéseket, korszerűsítéseket hajtottak végre. Sok új gyár, korszerű üzem, telephely tanúsítja ezt. Új gyártási ágak születtek, a magas fokon gépesített nagyüzemi technológiák nem ,is hasonlítanak a 20 évvel ezelőtti manufakturális módszerekre. Bár az is igaz, hogy egyes részlegek, üzemek éppen a koncentrált fejlesztések kárvallottjai: ők ugyanis nem kerültek sorra, s kedvezőtlen feltételek közt léptek az önállósodás útjára. Az ilyen induló hátrányok ellensúlyozása az új helyzet egyik legnehezebb, megoldásra váró feladata. iután az extenzív fejlődés lehetőségei beszűkültek, a belső és külső piacok minőségi igényei ugrásszerűen megnövekedtek, s a konkurrenciabarc kiéleződésével a nagyszervezetek már nem bizonyultak elég rugalmasnak, kezdeményezőnek. Egyebek közt azért, mert az új helyzetben 'hatásosabb anyagi érdekeltségre, olyan feltételekre volt szükség, amelyek mellett a jól és a rosszul gazdálkodó egységek közötti teljesítménykülönböségek nem mosódnak el, ami kifejezésre jut az anyagi érdekeltségben, a személyes jövedelmek és fejlesztési alapok képződésében is. A decentralizálástól azt várjuk, hogy megteremti a hatékony termelés, a növekvő piaci követelményekhez való gyors, rugalmas alkalmazkodás feltételeit. Az 1981., illetve 1982. januárjában a tröszti kötelékektől megszabadult útépítő, .baromfi-, konzerv, sör-, cukor-, édes-, bor- és dohányipari vállalatok, a nagyvállalatokból kivált és önállósult gép- és könnyűipari üzemek első tapasztalatai félreérthetetlenül bizonyítják a decentralizálás időszerűségét. Az önállósított vezetők szinte roskadoznak a megnövekedett felelősség súlya alatt. A nosztalgia ilyenkor egyértelműen visszahúzó erő. A vezetés eleinte nem a felszabaduló nagy lehetőségeket latolgatja, hanem a start •nehézségeit méricskéli, nem egyszer felnagyítja azokat. Ilyen lélektani helyzetben természetes az óvatosság, a kockázatvállalás hiánya. Az idő és a munka azonban hónapok alatt eloszlatja a szorongást és megteremti az önbizalmat. Az önállósult gazdasági egységek vezetői közvetlenül és nyomban érzékelik a piaci hatásokat. Ezekre a hatásokra így vagy úgy reagálni kell. A rendelők, a vevők szüntelenül minősítik a döntéseket csakúgy, mint a dolgozó kollektíva öntevékenységét. A piaci impulzusok ébren tartják a felelősségérzetet és cselekvésre késztetnek. Most már nem Je- het a tröszti, a nagyvállalati döntések és emblémák mögött személytelenül meghúzódni, hanem nyíltan színre kell lépni. Az önállóság bizonyára több dicsőséget hozna és kevesebb erőfeszítést igényelne kedvező piaci-konjunkturális viszonyok, gyorsabb ütemű műszaki-gazdasági fejlesztési lehetőségek közepette. De hát helytállni, az önállósággal jól élni, a piacok megszerzéséből és megtartásából vizsgázni itt és most, a jelenlegi nehéz helyzetben kell. S a monopol jellegű, centralizált nagyszervezetek felbontásával a verseny feltételei nyílttá, egyértelművé váltak. A versenyben az győz, aki jobban, magasabb szinten, olcsóbban képes a fogyasztói igényeket kielégíteni. Mivel csökkennek a profil és a tevékenységi kör kötöttségei, nő a versenyben a rugalmasság, a manőverezési készség szerepe. ok mezőgazdasági üzem példát mutat nemcsak tevékenységi körök ésszerű, rugalmas alakításában, a hagyományos és korszerű termelési rendszerek összekapcsolásában, hanem a megyehatárokon túllépő társulások létréhozásában, a termelési integráció kibontakoztatásában is. A vállalatok közötti verseny nem zárja ki, sőt feltételezi az együttműködést minden kölcsönös előnyökkel járó tevékenységben. (Például közös anyagbeszerzés, szakosított gépjavítás, közös vállalkozások társulásos alapon stb.) A lényeg az, hogy az ilyen közös tevékenység ne a tröszti, a nagyvállalati örökség kényszerű továbbélését jelentse, hanem az önálló vállalatok szuverén döntését, érdekeinek összéhangolását, közös cselekvését. A decentralizálás, az önállóság növekedése lehetőség az eredményes, hatékony munkára. A 'lehetőségek nem aknázzák ki önmagukat. A meglévő tartalékok kihasználása attól függ, hogy milyen mértékben sikerül növelni a dolgozók közvetlen érdekeltségét, az alkotókedvet, a kezdeményezőkészséget, a felelősségtudatot. A decentralizálás gazdasági, társadalmi szükségszerűség, téhát nem állhat meg az új — a korábbinál kisebb — szervezetek kapujában, át kell hogy járja minden vállalat belső irányítási rendszerét, módszerét. Nem lehet például a fővárosból vagy más távol eső központból eredményesen irányítani a vidéki telephely napi munkáját. Az anyavállalat szó szerint kezelje 'leányvállalatként — csaknem teljes körű önállósággal és felelősséggel — a serdülő korból kinőtt távoli részlegeit. A növekvő vállalati önállóság a demokratikus fórumok hatékonyabb működésével, a tömeges alkotó kezdeményezések felszabadításáva,l csak megtermékenyítheti az egész 'kollektíva munkáját, s lehetővé teszi, hogy a nehezebb gazdásági, piaci helyzetben mindenütt sikeresen oldják meg gazdasági feladatainkat. KOVÁCS JÓZSEF A vagonétterem Önkiszolgálás
