Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
1982. április 29. Képújság 5 Nemcsak a „gulasch”, a „tschikos”... Vendéghívó vendégvárás AMIKOR lezajlott a második budapesti tavaszi fesztivál, a résztvevő külföldieknek átadták a rendezők a harmadik, az 1983. évi fesztivál programját. Tulajdonképpen nem nagy ügy ez, hiszen így szokták a világnak bármely táján, ahol komolyan foglalkoznak idegenforgalommal. Mégsem jelentéktelen, hiszen nálunk az ilyesmi még újdonságszámba megy. örvendetes, hogy idegenforgalmi propagandánk ma már eléri a nemzetközi szintet. Ezt pedig nemcsak mi mondjuk — olykor túlzásba vitt önelégültséggel —, hanem (többek között) olyan rangos fórumon állapították meg, mint a nyugat- berlini nemzetközi turistabörze volt február végén, március elején. A résztvevő 114 ország kiállítói között is előkelő helyet foglalt el Magyarország. Vendéghívogató prospektusainkat, ismertetőinket „vitték, mint a cukrot", kevésnek bizonyult a sok ezer Balatoni kalauz, a magyar ételreceptek gyűjteménye és a zenei programfüzet. Ebből pedig könnyű leszűrni azt a következtetést, hogy elsősorban a „magyar tenger", a Liszt, Bartók, Kodály nevével fémjelzett zene, no és természetesen a jó hírű magyar konyhaművészet vonzza ide a turistákat. A három „vonzerő" közül a második mindenesetre azt is bizonyítja, hogy tűnőben van a régi kép: külföldön már nemcsak a pusztai vadromantika országának képzelik el hazánkat. Sokat tett ennek érdekében az idegenforgalmi propaganda. Például azzal, hogy óriási példányszámban küld különböző ismertetőket világnyelveken Európa és más földrészek számos városába, utazási irodájához, szállodájába, szinte mindenhová, ahol megfordulnak az utazni szerető emberek. TAVALY tíz és fél millió külföldi turista járt Magyarországon, a világturizmusból 3,4 százalék, az idegenforgalmi bevételekből pedig fél százalék volt a részesedésünk. A két adat közti különbség azt is mutatja, hogy az elmúlt években túlságosan nagy jelentőséget tulajdonított a magyar idegenforgalom a számoknak. Már-már „idegenforgalmi nagyhatalom”- ként emlegették eqyesek hazánkat, csupán azért, mert az ide érkezők számát mind több millióban lehetett mérni. A tapasztalatokból azonban most leszűrték a meqfelelő tanulságokat: mindinkább valódivá, a nemzetközi mércével mérhetővé kell tenni a turizmust. Mit és kinek hirdessen hát az idegenforgalmi propaganda? Vannak külföldiek, akik még alig-alig hallottak valamit Magyarországról, s ha (talán éppen ezért) ide akarnak látogatni, minden érdekli őket, ami előre olvasható, hallható, látható. Másokat a népművészet érdekel vagy éppen a sokat vitatott „Dusta", esetleg a cigányzene vagy az ételek- italok. Ismét mások a csendesebb vidékekre vágynak, régi kultúrák emléketi keresik. Akadnak olyanok is, akiket lovas- túrák, vadászatok csábítanak hazánkba. MINDEZEKET a kívánságokat — és még sok mindent — ki tudja elégíteni Magyarország. Ehhez azonban megfelelő propagandára van szükség. Például olyanra, amely bemutatja egy-egy táj, város, megye szépségeit és érdekességeit. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal éppen ennek érdekében ír ki pályázatot minden évben városismertetőkre. Százezres példányszámban adnának ki ismertetőket és — bármily hihetetlen — nincs elég pályázó, bár az OIH 25—50 százalékos támogatást ad e nyomtatványok, prospektusok megjelentetéséhez. Nem szólva arról, hogy mekkora haszonnal jár egy-egy megyének, városnak, ha a többnyelvű prospektusokból szerzett ismeretek nyomán sokszorosan több turista látogat oda. Természetesen — s ebben az idegenforgalom valamennyi szakembere egyetért — a legjobb propaganda a személyes tapasztalat. Aki már járt Magyarországon, itt szerzett élményeit elmeséli rokonainak, ismerőseinek. A jókat is, a rosz- szakat is. Ha több a jó, gyarapodik az idelátogatók száma. A már említett nyugat-berlini idegenforgalmi világtalálkozón például igen sokan szívesen emlékeztek vissza hazánkban nyert tapasztalataikra. De közülük is számosán kifogásolták a vendéglátóipari kiszolgálást és a tisztaság hiányát. Nem szabad általánosítani, de tény, hogy például a sok, vendéget „megvágni" akaró, udvariatlan felszolgáló akkora ellenpropagandát fejt ki, amit nehéz ellensúlyozni. ÉVRŐL ÉVRE fejlődik az idegenforgalmi propaganda, mert egyre több valódi élmény, látnivaló áll mögötte. Lényegesen csökkent és az idén tovább csökken a korábbi krónikus szálláshelyhiány, épülnek az új szállodák. Mind több az olyan kulturális esemény — a tavaszí fesztiváloktól a késő őszi zenei eseményekig —, amire szívesen jönnek ide külföldiek. Javulnak az ismertetők is, noha még mindig visszatérő panasz, hogy a különböző nyelvű anyagok egy részében sok a nyelvhelyességi hiba. Újabban Budapesten már telefonon Is kaphatnak gyors információt az ide érkező turisták. Gyorsan bevonult a köztudatba a Tourinform 179— 800-as telefonszáma, de a tapasztalatok szerint még mindig túlnyomó többségben magyarok veszik igénybe az ötnyelvű információs szolgálatot. Ami önmagában egyébként nem baj, mert a magyar turista is vendég, amint kimozdul a lakóhelyéről. Úgy is mondhatjuk: egyszerre vendég (a helybeliek, elsősorban a turizmussal és vendéglátással hivatalból foglalkozók számára) és házigazda a külföldiekkel szemben. Megtörténik, s a nyári idegen- forgalmi idényben nem is ritka eset, hogy saját tapasztalatai szerint informálja alkalmi lakóhelyén, a Balaton-parton vagy más üdülővidéken a külföldit. S ha jól érzi magát, ha udvariassággal, vendégszeretettel találkozik, annál lelkesebb propagandistája lesz az üdülőhelynek. Túl azon, amit — mert büszkén mondhatjuk, hogy ez általános — hazafias kötelességének tekintve az ország jó hírének terjesztését, úgyis megtesz. AZ ÉV VÉGE felé Budapesten tartja ülését a nemzetközi turistabörze tanácsadó testületé. Elismerése ez a magyar idegenforgalmi propagandának. S nem utolsósorban annak, ami mögötte van: a mind kultúrál- tabb vendégfogadásnak. VARKONYI ENDRE A pécsi „ezeréves” fa halála Döntött a Legfelsőbb Bíróság KÁRPÓTLÁS AZ ELVALT FÉRJNEK Egy házasság úgy bomlott fel, hogy a férj a vidéki kétszobás tanácsi lakást elhagyta, Budapestre költözött és többé nem tért vissza, majd válópert indított. Ebben a volt közös lakás használatának rendezését is kérte azzal, hogy ha a megosztott használatra nincs lehetőség, akkor feleségét kárpótlás fizetésére kötelezzék. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a házasságot felbontotta, a férjet gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a lakás kizárólagos használatára az asszonyt jogosította fel azzal, hogy volt férjének tízezer forint kárpótlást fizessen. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött: — A bíróság annak a házastársnak ítélhet meg kárpótlást, akit a lakás elhagyására kötelezett. illetve akinek a lakás megosztása következtében kisebb lakrész jut. Abban az esetben azonban, ha a hózastárs bérlőtársi jogviszonyát a bíróság azért szünteti meg, mert a lakást önként elhagyta, a kárpótlás megítélésének jogszabályi alapja nincs. Ezért a jogerős ítéletnek azt a részét, amely az asszonyt ilyen címen fizetésre kötelezte, hatályon kívül kellett helyezni. KIÉ A CSÉB-BIZTOSÍTÁS? Egy elvált asszony elhunyt. A megindult hagyatéki eljárásban a közjegyző megállapította, hogy az illető után CSÉB élet- biztosítási kötvény maradt. A volt férj kijelentette: az ösz- szegre nem tart igényt. A közjegyző végzést hozott, amely szerint e nyilatkozat alapján, a biztosítási összeg az elhunyt szüleit illeti. E végzés ellen az elhalt asz- szony kiskorú gyermeke fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy nem nagyszülei, hanem ő a törvényes örökös. A megyei bíróság a fellebbezést azzal az indokolással utasította el, hogy a gyermek 18. életévét még nem töltötte be, tehát perbeli cselekvőképessége nincs. Ezzel a közjegyzői végzés jogerőre emelkedett. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta kli :- Nincs adat arra, hogy a biztosítási szerződés értelmében kit kell kedvezményezettnek tekinteni. Ilyen lehet a szerződésben megnevezett személy, a bemutatóra szóló kötvény birtokosa, vagy ha a két feltétel közül egyik sem áll fenn, a biztosított örököse. A CSÉB biztosítási összeg nem része a hagyatéknak, a kedvezményezett a felvétel jogát a biztosítási szerződés alapján szerzi meg. Az állami közjegyzőnek nincs hatásköre arra. hogy eldöntse: az összeg kit illet meg. Erre — vita esetén - csak a bíróság illetékes. A közjegyzőnek, végzése meghozatala előtt, el kellett volna döntenie, van-e hagyaték és ha nincs, a törvényes örökös jogi képviselőjének kérésére erről öröklési bizonyítványt kellett volna kiállítania. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a hagyatékátadó végzést hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eliárásra és új határozat hozatalára utasította. MEGRÓTTAK EGY HELYETTEST Egy qyár főkönyvelője üzent a távollévő művezető helyettesének: keresse fel, mert az egyik munkással kapcsolatos problémát meg akarja beszélni vele. Az illető azonban, azzal a kijelentéssel: a főkönyvelőnek nincs joga engem beszámoltatni, az utasításnak nem tett eleget. Ezért eljárás lefolytatása nélkül szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtották. Az intézkedés ellen a művezető-helyettes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azonban elutasította. Ezekután a munkaügyi bíróságon pert indított, amely a büntetést hatályon kívül helyezte. Ezt azzal indokolta, hogy a helyettesítési jogkör a dolgozókkal kapcsolatos szefnélyi kérdések megvizsgálására nem terjedt ki. Annak a munkájáról, akiről a főkönyvelő beszélni akart, a művezető már véleményt adott, tehát azzal kellett volna tárgyalnia. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki:- A fegyelmi határozat a művezető-helyettes vétkességét az együttműködési kötelezettség megsértésében állapította meg, mert a főkönyvelő utasításának nem tett eleget és nem kereste fel. Ha valóban így történt, akkor a fegyelmi vétség fennáll. Ez azonban bizonyítva nincs. A büntetést fegyelmi tárgyalás nélkül szabták ki, tehát a munkaügyi bíróságnak a tényállás tisztázására bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia. Csak az ériintett személyek meghallgatása után hozhatott volna elöntést. Ezért a munkaüqvi bíróság ítéletét hatálvon kívül kellett helyezni és új eljárás lefolytatására kötelezni. A Legfelsőbb Bírósáa rnéa rámutatott arra: a avár által bemutatott tevékenyséai jeov- zék szerint a művezető távollétében helyettese ugyanazokat a joaköröket látja el, mint fölöt- tese, és feladata a munkafegyelem, s a munkarend megtartása is. Fegyelmi büntetést azonban nem szabhat ki. A munkafegvelem és az együttműködési kötelezettség megtartása minden dolgozónak egyaránt kötelessége. Ez alól a művezető-helyettes sem vonhatja ki magát. Ellenkező esetben ugyanis üzeme dolgozóitól sem követelhetné meg a fegyelem megtartását. HAJDÚ ENDRE A kérdés eldőlt : betemetik a strandot „Felújítani vagy eltemetni" címmel jelent meg tudósítás lapunk március 12-i számában. A nagymányoki strandfürdő rendezetlen, környezetet csúfító állapota miatt javasolta tudósítónk annak felújítását vagy feltöltését. Az írásra a nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Teleki István válaszolt: A tudósításban szereplő strandot 1954-ben a működését biztosító Nagymányoki Bányaüzem valóban lebontotta, de nem gazdasági okok, hanem a strandfürdő elégtelen műszaki állapota miatt. A strandfürdő egyébként csak 1945 utón nyílt meg a község bányászai és gyermekei számára, addig csak a megjelent képben szereplő, a község lakossága által „bányabárónak" nevezett néhány kiváltságos személy használhatta. Munkásember oda a lábát nem tehette be, legfeljebb takarítás céljából. (Még a bánya-altisztek sem.) 1945 után valóban a bányászok és gyermekeik nyári felüdülését biztosította. Zárt elhelyezkedése és kis méretei miatt azonban a minimális higiéniai feltételek sem voltak biztosíthatók. Ilyen szempontból is állandó kifogások merültek fel a strand működését illetően. Emellett, mint ahoay fentebb már említettem, 1954- ben a fürdőmedence olyan rossz műszaki állapotba került, hogy annak felújítása már nem volt lehetséges. Az 1950-es évek végén, valamint az 1960-as évek elején egy új helyen, sokkal szebb környezetben kívántak az akkori illetékesek egy új strandfürdőt építeni, melyhez hozzá is kezdtek de megfelelő pénzügyi fedezet hiánya miatt ezt az építkezést meg kellett szakítani. Azóta új strandfürdő építésére lehetőségünk nem volt és ma sincs, mert községünkben fontosabb igények is jelentkeznek, mint például Nagymányok, Kismányok, Váralja községek egészséges ivóvízzel való ellátása, valamint a legutóbbi jelölőgyűlések során a lakosság által felvetett, kul- túrház-, ABC-áruházépítés, melyeket éppen a lakosság javaslata alapján kell a strandfürdő elé rangsorolni. A tudósítás azon megállapításával, hogy a magára hagyott, betemetetlen fürdőmedence „nem nyújt valami szívderítő látványt", egyetértek, és miután a strand nem üzemtörténeti emlék, a Nagymányoki Brikettüzem vezetőivel megállapodtunk a betonmedence környékének rendezéséről, mivel a volt strandfürdő vizét biztosító kút jelenleg a brikettüzem iparivíz-ellátását szolgálja. A tereprendezés során a medencét is feltöltik. Játék kint és bent... ...címmel folytatja Tolna megyében diadalútját Antoni Rozi, Nádas László és Scherer József kiállítása. Az év második hónapjában Dombóváron mutatták be játékkiállításukat. majd Szekszárd következett. A három fiatal iparművész májusban Bonyhádon segít a gyerekeknek „emberré válni”, kiállításának anyagával. Sikert jósolni a Tolna megyei körút következő állomásán is, kockázatmentes dolog. Ez a kiállítás ugyanis minden darabjával alkalmas arra, hogy őszinte tetszést arasson. És nem csak a gyermekek, hanem a gyermeket szerető, játékos felnőttek körében is. Teljesen elhalt az ország legöregebb szelídgesztenyefája: az ezerévesnek nevezett pécsi famatuzsálem. A mostani tavaszon mór egyetlen oldalágat sem hajtott a fa vaskeménységű törzse, jeléül annak, hogy befejezte példátlan hosszúságú életét. A gesztenyefa, illetve maradványa a Pécs keleti részén levő bányatelepen látható, a Zalka Máté művelődési otthon udvarán. Távolabbról életerős, dús lombú fának tűnik, ám a látvány csalóka. A lomb nem a gesztenyefáé, hanem a rácsimpaszkodott borostyáné, amely napjainkra teljesen beborította a „holtában” is tekintélyes nagyságú fát. A ketté vált törzs körmérete meghaladja az öt métert. Pécsett mindig is fogalom volt az „ezeréves”: vendéglátóhely és autó- buszmegálló viiseli a nevét. A fa azonban - mint a szakemberek megállapították - valójában „csupán" ötszázéves, vagy valamivel több annál, akkor cseperedett fel tehát, amikor Mátyás király uralkodott Magyarországon. Az öreg fát a bányatelepi emberek nagy szeretettel, gonddal óvták: táblával jelölték meg, kerítést emeltek köréje, begyógyították a sebeit. Egy hatvan évvel ezelőtt készült fénykép még termő faként ábrázolja. A városi tanács és a bányatelep óvja a növénytörténeti ritkaságnak számító gesztenyefa maradványait is. Érdekes emléke ez a pécsi ősgesztenyésnek, valaha ugyanis nagy kiterjedésű szelídgesztenye erdő díszlett a Mecsek lejtőjén. Ebből — a magányos „ezerévestől” kissé távolabb — körülbelül harminc fa él még, valamennyi évszázados kort ért meg. Üdvözlet Magyarországról Aki ezekkel játszani akar, annak eszét, kezét egyaránt használnia kell
