Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
2 Képújság 1982. április 29. f 'ï&ëà Béke - haladás - szocializmus, ______ ........—.......-....... _____i---------------------------------------------------------------------. ««US/ I------------------' ifi ■w— A kedd esti díszvacsora Kedden este Helmut Schmidt és Hannelore Schmidt asszony díszvacsorán látta vendégül Kádár Jánost és feleségét, valamint a többi magyar vendéget. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Helmut Schmidt pohárköszöntője Kádár János és felesége Helmut Schmidt kancellárral és feleségével a kedd esti díszvacsora előtt. Kádár János válaszbeszéde Szeretnék 'köszönetét mondani a meghívásért, a vendégKádár János befejezte NSZK-beli látogatását Mindenekelőtt az asztal körül összegyűlt valamennyi német nevében még egyszer teljes szívből üdvözlöm önt, kedves Kádár úr, és valamennyi magyar vendégünket - kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: Nagyon szívesen emlékezem vissza budapesti látogatásomra 1979 őszén, két évvel azt megelőzően — 1977-ben - látogatott ön ide. Bonnba, s emlékszem Lázár miniszterelnök úr tavalyi látogatására; de kiváltképp arra, hogyan ismerkedhettem meg önnel hét évvel ezelőtt Helsinkiben. Helsinki nagyon sok mniden jót indított el Európában, amiből még nagyon sok mniden jöhetne ki, ha mindkét oldal ragaszkodik Helsinki szelleméhez. Ma délelőtt kimerítően beszéltünk a világhelyzetről, annak legégetőbb problémáiról, s beszélgettünk azokról a meq- előző évekről és évtizedekről, amelyek a mai helyzet kialakulásához elvezettek. Nagyon is élénken élnek emlékezetemben az úttörő megállapodások Brezsnyev úr és Nixon úr között, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elértünk, hála a szomszédok nagyvonalú segítségének, előbb Nyugaton és aztán Keleten, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlinben. Nagyon örülünk. hogy Magyarorszáq a hetvenes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez, és államokhoz, amelyek arra törekedtek, hogy velünk jószomszédságot keressenek. S szeretném ma este elmondani: sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek voltak. Joggal beszéltem milliókról, hiszen minden esztendőben félmillió azoknak a száma, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz Magyarországra, és sok-sok tízezer azon magyarok száma, akik évről évre ide látogatnak. Az érintkezés a két nép között olyan magától értetődő és olyan nyílt, amennyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak látogatók utaznak, hanem politikusok és gazdasági vezetők is; utaznak a különböző bankok vezetői, szak- szervezeti emberek, utaznak színészek, muzsikusok; kulturális heteket tartunk egymás országaiban. Különösén Helsinki óta, amióta ez a folyamat kiszélesedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának örvendenek, és mivel tudatában vagyok annak, hogy ez a magyarok, az ön személyes közreműködése nélkül, Kádár úr, nem következhetett volna be, szeretnék önnek személyesen, hivatalosan is köszönetét mondani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ápolni, hanem el is kívánjuk mélyíteni. Biztosíthatom önt és kollégáit, hogy nálunk kifejezett tisztelet és nagyrabecsülés tapasztalható a magyar munkavállalók és vállalati irányítók szorgalma és teljesítménye iránt. Az a törekvésünk, hogy kiépítsük a gazdasági együttműködést is, nemcsak abból az érdekből táplálkozik, hogy önök és mii gazdasági előnyhöz jussunk,' hanem nagyon mélyen gyökerezik egy politikai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a népgazdasági együttműködés ugyanakkor — messze túl a gazdaság területén - hozzájárul ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a politikai stabilitást. A jelenlegi világban mindkettőre szükség van. Mindnyájan a gazdasági stabilitás helyreállítására törekszünk, akár Budapesten, akár Varsóban, Berlinben vagy Moszkvában, akár Rómában, Párizsban, Londonban vagy Bonnban, akár Washingtonban vagy Dél-Ameri- kában, Fekete-Afrikában vagy Ázsiában - mondta Helmut Schmidt, majd így folytatta: Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen találkozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgairól. Ily módon napvilágra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is - mlind az okok tekintetében, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eközben önnek nem kellett hosszasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az ön szövetségi rendszerének, és az is akar maradni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordítva ugyanez vonatkozik ránk és a mi szövetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolqokat tisztázzunk egymással. De egyetértettünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet-nyugati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpolitikánkban, s egyetértettünk abban is, hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárqvalásra és a megegyezésre. Kifejtettem önnek, hogy ez a készséq a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Kelet-Európá- val külpolitikánk egyik fele, s ugyanígy kifejtettem azt is, hogy a Szovjetunióval és Kelet-Euró- pával szemben folytatott politikánk másik fele a szilárd eltökéltség saját magunk megvédésére. Kitartunk ama elvünk mellett, hogy az egyensúly nem bomolhat meg egyoldalú fegyverkezési előnyök révén. Hosz- szasan beszéltünk a közép-hatótávolságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—ll-ről és a SALT—lll-ról amelyet most START-nak hívnak Amerikában; és magától értetődően nagyon is különböző véleményeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hogy a leszerelési tárgyalások a két nagyhatalom között lehetségesek és szükségesek; s kölcsönösen bízunk egymásban a tekintetben, hogy mindegyikünk a maga táborában, a maga szövetségi rendszerében azért fáradozik, hogy megegyezések és szerződések jöjjenek létre, melyek a fegyverkezést csökkentik. Egész biztosan igaz, hogy Magyarország nem nagyhatalom, hogy o Német Szövetségi Köztársaság sem nagyhatalom, ám sem az önök, sem a magunk befolyását nem becsülném le. önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaiknak mindarról, amiről itt ma tárgyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, hogy önök a barátaiknak arról is be tudnak számolni, hogy ismételten meggyőződhettek komoly tárgyalási szándékainkról. Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tartós haladást kívánok azon az okos úton, amelyre a magvarok az ön politikai vezetésével léptek. Itt iqen naqv tiszteletet vált ki az ön személyes teljesítménye, s egészen biztos vaavok abban, hogy népem iqen naqv többsé- ae szívből kívánja, hoqv az önök útja, az önök politikáia meqhozza népük számára azokat a avümölcsöket, amelyek elérésére törekszenek. Befejezésül a kancellár poharát emelte Kádár János és felesége eaészséaére. a Maavnr Né n köztársa són iövőiére a továbbra is eredményes és szerencsés envüttmnkëitésre néne- ink és államaink között, n közös jövőre a béke jegyében. ■látásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte po- hánköszöntöjét Kádár János. — A kancellár úr meghívásának 'készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól .fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsái Szerződéshez tartozó Magyar Néplköztár- sfaság képviselői találkozzanak és emberi módon szót váltsanak azokról a gondokról, amelyek kormányainkat és népeinket foglalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsölatóinkról ebben íi körben részletesen ném kell beszélni, a folya'matot szinte minden jelenlévő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsol átok ra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősébb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarorszáq népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni — mondotta. — Az utóbbi időiben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni. De meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatóknak,, a gazdasági élet területén dolgozóknak, és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük. És minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése, Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hoay erre az útra mindnyájain vissza fogú n'k térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelkedően Sdhmiát kancellár úr — nagyon sokat tettek a magyar— NSZK kapcso'lato'k fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. 'Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetűik van és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdéseikről, eredményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis efölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást — mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően bizony gyakori a hangsúly- eltolódás, de az igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondottuk ki, hogy a 'kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. A kancellár úr megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk : Magyarország valóiban kis ország. Ámbár —■ megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglakozik, de egy kis ország, vagy több kis ország, nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek - én úgy mondom - egy középhatalom képviselőinek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben —: nyílt, tisztességes, megérthető és következetes politika — az, hogy szövetségeseinknek hű szövetségesei alkarunk lenni, barátainknak jó barátai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk — hangsúlyozta Kádár János. — Sokféle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy kicsit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok meg ő rzésének, fe n nta rtásá nak hívei vagyunk, s az érdemi tárgyalásokat támogatjuk. Tárgyalásainkon a hangsúlybeli eltolódást jól jellemezte a kancellár úr, amikor azt mondotta: úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokon megegyezésre törekszik és reméli, hogy a Szovjetunió is. Ezt én így fogalmaztam meg: biztos vagyok benne, hogy a Szovjetunió Genfben megegyezésre törekszik és remélem, hogy az Egyesült Államok is. Viszont abban megegyeztünk: váljanak valóra mindkettőnk reményei és e két, kiemelkedő szerepet játszó ország képviselői jussanak megegyezésre Genfben. Biztosítom önöket, hogy mi a két ország, a két nép további kapcsolatainak bővítésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meggyőződéssel, hogy nemts'ak e két ország népének teszünk kötelességsze- rűen becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népének azt kívánom, hogy dolgozhasson és munkájának gyümölcsét békében élvezhesse. Emelem pôharam a kancellár úr, 'kedves felesége, minden jelenlévő egészségére — fejezte be póháfköszöntőjét Kádár János. (Folytatás az 1. oldalról.) közvéleménye is támogatja. Szándékainak találkoznak, reális lehetőségeket látunk a jószomszédi viszony elmélyítésére. Szólt arról, hogy megbeszéléseiken nagy figyelmet szenteltek nemzetközi kérdéseknek is, kifejtették olykor egybeeső, olykor eltérő álláspontjukat. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a nemzetközi helyzet éleződését mind Magyarországon, mind az NSZK-ban veszélyesnek tarják, s közös volt az őszinte óhaj, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalóasztalnál oldják meg, a népek éljenek békében, biztonságban. :— Hívei vagyunk a helsinki szellem folytatódásának, Helsinkit mi kezdetnek tekintjük — mondotta. — Magyarország — tette hozzá — minden állammal együttműködésre, jó kapcsolatokra törekszik, ez részünkről nem napi, nem konjunkturális politika. Ennek mindig hangot adtunk, mostani tárgyalásainkon is. Végül Kádár János kijelentette: bármikor szívesen kész folytatni megbeszéléseit Helmut Schmidttel — Magyarországon. Schmidt kancellár a sajtó előtt tett nyilatkozatában kijelentette: nem sok hozzáfűznivalója van a Kádár János által mondottakhoz, mert azokkal messzemenően egyetért. Hangoztatta: nagyon örült a látogatásnak, mert nyíltan, minden fenntartás nélkül tárgyaltak egymással. A tárgyalások eredményével rendkívül elégedett — fűzte hozzá. Helmut Sdhmidt véleménye szerint mind a Magyar Népköz- társaságot, mind a Német Szövetségi Köztársaságot egyaránt érinti a világ kettős gondja: a gazdasági probléma, valamint a fegyverkezési verseny nyomán keletkezett bizalmatlanság. E két probléma megoldásához mind az NSZK, mind Magyarország hozzájárulhat. A nyolcórás, beható tárgyalásokét megkönnyítette, hogy államaink között jó a kétoldalú kapcsolat. Bár nincsenek köLengyelországban a belső helyzet normalizálódása nyomán a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa több fontos intézkedést hozott. A többi között május 2-től feloldják az éjszakai kijárási tilalmat. és szabadon bocsátanak nyolcszáz internáltat. A katonai tanács egyidejűleg arra is utasítást adott az állami szerveknek, hogy határozottan lépjenek fel az olyan személyekkel szemben, akik visszaélnek a hatalom bizalmával, nem tartják meg a szükségállapot továbbra is kötelező előírásait. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa arról is intézkedett, hogy május 2-a után is vissza kell állítani a korlátozó intézkedéseket az olyan körzetekben, ahol szélsőséges elemek rendbontást provokálnak. Ismertették a belügyminisztérium közleményét, amely szerint véglegesen szabadon bocsátanak nyolcszáz internáltat, továbbá feltételesen szabadlábra helyeznek kétszáz olyan internált személyt, akiknek további magatartása dönt majd arról, hogy elengedésük véglegesnek tekinthető-e, vagy sem. PANORÁMA BUDAPEST Kulturális aktívaértekezlet 'kezdődött szerdán, az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igazgatóságán. A kétnapos tanácskozás bevezetőjeként Pozsgay Imre művelődési miniszter tartott előadást időszerű művelődéspolitikai kérdésekről. zös határaink — hangoztatta a bonni kormányfő —, a két ország között jószomszédi viszony áll fenn. Helmut Sdhmidt is aláhúzta: mivel a két ország különböző szövetségi rendszerihez tartozik, a nehéz nemzetközi helyzet által fölvetett kérdéseket a mostani tárgyalásókon is eltérő kiindulópontokról közelítették meg. Egybehangzóan megállapítottuk — mondotta —, hogy e kérdéseket a kölcsönös biztonság szem előtt tartásával, de határozott együttműködési készséggel kell megközel íten i. Eg yetértettü n'k aban is, hogy a kölcsönös biztonságot a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. A feszültebb nemzetközi légkörben fontos, hogy tárgyaljunk egymással, meghallgassuk egymást. A kétnapos tárgyalást rendkívül jelentősnek tartom ■—■ fejezte be nyilatkozatát a kancellár. Kádár János bonni látogatásának utolsó hivatalos programjaként a külügyminisztérium vendéqházában találkozott Hans-Dietrich Genscherrel, a Szabaddemokrata Párt elnökével. * Kádár Jánosné — Hannelore Schmidt asszony társaságában — délben megtekintette a kölni dómot, majd felkereste a világhírű 4711-es kölnivíz gyárat. * Kádár János és kísérete szerdán a kora esti órákban visz- szaindult Budapestre. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, a Miniszertanócs elnöke, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Berecz János, a KB Külügyi Osztályának vezetője, Horváth István belügy-, Púja Frigyes külügy-, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter fogadta. Jelen volt Jörg Metger, az NSZK budapesti nagykövetségének ügyvivője. A belügyminiszter ezenkívül elrendelte, hogy május 2-tól az egész ország területén megszűnik a kijárási tilalom. A vajdasági tanácselnökök az irányításuk alá tartozó terület mindenkori helyzetének megfelelően külön intézkedéseket hozhatnak. Ugyancsak május 2-től a belügyminiszter megszüntette a tavaly december közepén bevezetett gyülekezési tilalmat az olyan gyűlésekre, rendezvényekre, amelyeket a nemzeti újjászületés állampolgári bizottságai, a lakóbizottságok és más társadalmi szervezetek tartanak, ideértve a munkahelyek által szervezett csoportos tu- ristautakat is. Feloldotta a belügyminiszter azokat a korlátozásokat is, amelyeket több határátkelőhely forgalmára rendeltek el a szükségállapot bevezetésével. Május 15-tel enyhítenek a Lengyelországiban tartózkodó külföldi állampolgárók tevékenységét korlátozó intézkedéséken is. Ugyancsak május közepétől ismét bővül a külföldi konzulátusok jogköre beutazási POZSONY Púja Frigyes külügyminiszter — Bo'huslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter meghívására — 1982. április 27—28- án baráti látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. A külügyminiszteri találkozóra Pozsonyban került sor. A miniszterek kölcsönösen tájékoztatták eqymást a szocialista építőmunkáról és országaik nemzetközi tevékenységéről. Púja Frigyes és kísérete szerdán este visszaérkezett Budapestre. Enyhítik a korlátozásokat virumok kiadasara.
