Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
1982. április 3. NÉPÚJSÁG 5 Tanácstagok és interpellációk Községi, városi és megyei tanácstagijainknak — akárcsak más választott testületek képviselőinek — megbízatásukkal összefüggően számos jogük és ugyanakkor kötelességük is van. Alapvető az a joguk, hogy részt vegyenek választóik képviseletében az adott tanács tevékenységében: az üléseiken felszólalhatnak, szavalhatnak, közreműködnek a döntések kialakításában, a rendeletek, határozatok meghozatalában. Ám mindez egyben kötelességet is jelent, azt, hogy kellő módon képviseljék választókerületüknek, illetve egy egész település lakosságának érdekeit. A sokféle jog és kötelesség közül szóljunk most arról a tevékenységről, amelyet a köztudottan munka-terv szerinti testületi, vagy bizottsági ülésekkel ellentétben a jó értelemben vett tervszerűtlenség, a spontaneitás jellemez. Mert egy tanácstagi testület az ülésein módszeresen előre beütemezett témakörökről tárgyal, azonban az interpellációk mondanivalója nem tervezhető. Pontosabban : ami egyik nap még nem interpeilációs téma, az a másik napon már azzá léhet. Természetesen, ha egy tanácstag valamilyen közérdekű ügyben felvilágosítást kér a tanácsi tisztségviselőktől és osztályvezetőktől, az még önmagában nem interpelláció. Ugyanis az utóbbi formában történő felszólalás a tanácsüléseken hangzik el, a válaszra is ott kerül sor. Persze előfordulhat, hogy a tanácsülésen a megkérdezett — konkrét részismeretek hiányában — nem tud érdemi választ adni. Ilyen esetben 15 napon belül írásban kell megválaszolni a felvetett problémát. A leírtak alapján felmerülhet a kérdés: az a jó tanácstestület, ahol szinte számtalan interpelláció hangzik el az üléseken, s amelynek tanácstagjai csaknem vég nélkül szólalnak fel az interpellációk napirendre tűzésekor, ráirányít- ' va a figyelmet például valamilyen ellátó-szolgáltató szerv hiányos munkájára, az esetleges egészségügyi, közlekedési gondokra, netán arra utalva, hogy egy-egy korábbi határozatot nem követett cselekedet? Vajon beszélhetünk-e arról, hogy a tanácstagok aktivitása terén ott van minden a legnagyobb rendben, ahol a jegyzőkönyvvezető az interpellációk sorozata közben nem győz újabb és újabb papírt és ceruzát cserélni? Nos, a tanácstagi aktivitást kizárólag az interpellációk számával semmiképpen sem léhet értékelni. * Ennek érzékeltetésére talán elegendő lenne csupán a már emlitett felvilágosításkérésre utalni, amikor is a tanácstag a saját választókerülete kevésbé általános gondjával lényegében nem rabolja el az ülés többi résztvevőjének az idejét, hanem él a lehetőséggel: a tanácsapparátus vezetői, dolgozói munkaidő alatt soron kívül fogadják a tanácstagokat, függetlenül attól, hogy van-e ügyfélfogadás, sőt, helyesebb is, ha a tanácstagok nem ügyfélfogadási időben keresik fel az apparátust, mert okkor a soronkívüliség óhatatlanul a várakozó ügyfelek nemtetszését válthatja ki. Ezenkívül természetesen azok a tanácstagok sem járnak el célszerűen, akik a testületi ülést — mint interpeilációs alkalmat — apró-cseprő, kisebb horderejű ügyek elintézésére, igyekeznek felhasználni. Szerencsére elmondhatjuk : ők a kivételek. Az elmúlt csaknem két évben ugyanis a számos újonnan megválasztott tanácstag is kellő rutint, ismeretet szerzett magának — nem utolsósorban azok segítségével, akik korábban is képviselték választóikat —, s bővültek személyes kapcsolataik is mind a tanácsi apparátus, mind a helyi intézmények, vállalatok illetékeseivel. Ebben közrejátszott a megyei tanácsi testület esetében például az, hogy a megyei tanácstagok zöme az összesen kilenc bizottság valamelyikében és a tanácstagi csoportokban . tevékenykedik. De hasonló e téren az alsóbb fakó tanácsi bizottságok és csoportok jelentősége is. Megállapíthatjuk tehát: nem szabad a számok bűvöletébe esni az interpellációk megítéléseikor, mert a tanácstagoknak latba kell. vetniük, hogy miikor kérdezzenek 'közvetlenül, illetve melyik kérdésük a megalapozott, azaz olyan tartalmú, amely közérdeke miatt a tanáestestület nyilvánosságát, intézkedését igényli. Ha túlságosan sok az interpelláció, akkor előfordulhat: a kevesebb többet érne, viszont ha csak néhány akad, az még nem jelenti a testület passzivitását. Hiszen adott egy tanácsi költségvetési és fejlesztési alapterv, amit rendben végre kell hajtani, s ha ez — és minden más is — rendben halad, s a kisebb ügyek közvetlenül elintézhetők, akkor felesleges a szószaporítás. Több tanácsunk él azzal a lehetőséggel, hogy éves pénzügyi terveinek elkészítésekor interpeilációs alapot képez. Ennek haszna nyilvánvaló. Mert ha a tanácsnak az egész esztendőre rendelkezésre álló összege már eleve „betáblázott", akkor ugyan miből fedeznék a „menet köziben", az interpellációk nyomán is jelentkező költségeket? A szekszárdi Városi Tanács ülésein tavaly például 44 témában 19 tanácstag interpellált, s e témák, javaslatok, kérések közül 37 megvalósítható volt. Harminckettő még abban az évben. Persze a gondosan mérlegelt interpellációk közül is számos olyan akad, amelyet objektív okok miatt képtelenség azonnal, vagy akár egy éven belül elintézni, végrehajtani. De tény: Szekszárdon többek között az Előhegyi utcai szennyvízelvezető csatorna építését, az ózsákpusztai kút fúrását, s a szőlőhegyi vízhálózat létesítését is tanácstagi interpellációk kezdeményezték, és 'tsz ezekkel kapcsolatos munkákat 1981-ben el is végezték. Am említsünk olyan példákat is, amelyek az idén válnak valósággá, s szintén interpellációk eredményeként. A megyeszékhelyen többször elhangzott: a borkombinát előtt járdát kell építeni, s ideje lenne megoldani az Ezerjó utcai szennyvízlevezetést. ,Nos, ezeket az igényeket ebben az évben kielégítik, akárcsak több mást. Szekszárd város fejlesztési alapjából 1 millió forintot terveztek erre az évre inter- pellációs alapra, s ezenkiívül 300 ezer forint áll e célra a város költségvetési üzemének rendelkezésére. A pénzügyi szakemberek — s bizonyára minden tanácstag — azonban tudják, hogy az úgynevezett más költséghelyekről átcsoportosítható anyagi eszközök az interpellációkban felvetett kérdések megoldására. Ám nagyon fontos a rangsorolás, s egyáltalán az, hogy a felvetett témák ne személyes ügyek legyenek, h'anem a lakosság közvetlen érdekeit szolgálják; ne egyéni, hanem csoportcélokat fejezzenek ki. Az interpellációkra adott válasz elfogadásáról nemcsak az illető tanácstag, hanem a tanácstestület is dönt. ■Igen fontos tehát a mérlegelés, amely kötelessége is a tanácstagoknak, akiknek ebben a legnagyobb segítséget — a tanácsapparátus és más hivatalos szervek mellett — a választóikkal való közvetlen és rendszeres kapcsolat nyújthat. VITASZEK ZOLTÁN A színek és a mozgás harmániája Szerdán este Szekszárdon, a megyei művelődési központ zsúfolásig megtelt színháztermében vendégszerepeit a 105 tagú Állami Krasznojarszki Szibériai Táncegyüttes. Ez az este is egy állomást jelentett töretlen sikersorozatukban, ahogy az elragadtatástól fűtött nézősereg fogadta őket a világ számos országában: Mongóliáiban, Vietnamban, Tunéziában, Jugoszláviában, az USA-ban, Ausztráliában, Peruban, Chilében... A huszonkét esztendővel ezelőtt alakult együttes eredeti előadásmódban mutatja be a szibériai táncokat, s a temperamentum, a színek és a mozgás harmóniája, a zene mozgalmassága, a sajátos stílus lenyűgözi nézőit, A szekszárdi színházterem is sok tapsnák volt tanúja szerdán este. Úgy gondoljuk, az ott készült fotók is bizonyítékul szolgálnak minderre; s ízelítőt nyújtanak azoknak, akik nem lehettek szemtanúi e lenyűgöző látványosságnak. Kapfinger András képriportja A ritmus a vérükben van Táncköltészetük egyik epizódja Köszönet Szédítő gyorsasággal _J Kép la „nagyzenekarról11
