Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

XXXII. évfolyam, 96. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. április 25., vasárnap. Mai számunkból KITÜNTETETT KOLLEKTÍVÁK (3. old.) GARANTALT ÉLETVESZÉLY... ? (4. old.) AZ ÁGY TÖRTÉNETE (5. old.) SÍPSZÓ ELŐTT (6. old.) TANFOLYAM A GABON AIPARINÁL (3. old.) Az egyéniség mozgástere Az egyéniség, az egyéni önállóság, felelősség, kezdemé­nyező képesség, kockázatvállalás, az eredetiség és kreati­vitás korunk társadalmának alapvető értékei közé tartoznak. Olyan értékek ezek, amelyeknek léte számunkra természetes, magától értetődő, s talán ritkán gondolunk' arra, hogy az alkotó szabad egyéniség társadalmi méretekben történő megjelenése hosszú történelmi fejlődés terméke. A kapitalizmus előtti társadalmiak az egyént a közösség alá rendelték, az egyén önállósága, s ezzel az egyéniség kifejlődése elé túiléphetetlen korlátokat állítottak. Gondol­junk például arra, hogy egy faluközösség szigorúan meg­szabta tagjainak egész életvitelét, szabályozta valamennyi tevékenységét. E társadalmi közeg, amely a hagyományok megsérthetetlenségén alapult, eleve kizárta vagy igen erő­sen korlátozta az egyéni alkotó tevékenységet. Csak az árutermelés általánossá válása, a tőkés magán- tulajdon kialakulása teremtette meg a társadalmi értelem­ben vett egyéniség kifejlődésének előfeltételeit. Nagy em­berek, történelemformáló személyiségek persze már koráb­ban is léteztek. De csak a kapitalizmus tette a fejlődés mo­torjává az egyéniséget, vitte be a kifejlett árutermelés révén a mindennapi életbe az állandó változás, az önálló egyéni cselekvés szükségességének elemeit. A tőkés árutermelés általánossá válása szétzúzta a korábbi közösségeket, a tra­díció uralmát az egyének felett, kiszabadította az egyéneket a közösség korlátái közül, létrehozta a magánegyént, a kö­zösségi szférától elkülönült magánszférát. A klasszikus kapitalizmus világában és önértelmezésében a társadalom minden tagja egyszerre magánegyén és a po­litikai közösség egyenlő jogú tagja, azaz állampolgár. A klasszikus kapitalizmus ideológiája szerint a magánegyének politikától mentes gazdasági tevékenysége a személytelen piac révén jobban szolgálja a közijót, mintha a politika kívánná szabályozni a gazdaság működését. E felfogás sze­rint az emberek egyenlőségét nem a magánszférában, ha­nem a politikai életben kell létrehozni, mégpedig a törvény előtti egyenlőség révén. Az egyéni szabadság és öntevékenység alapja így a ma­gánszféra önállóságán alapult, a magánszféra önállóságá­nak biztosítékává pedig a politikai közszféra vált. A kapi­talizmus tehát valóban eltávolította az egyéni öntevékeny­ség elé állított korábbi társadalmi korlátokat. Abból adódó­an azonban, hogy az egyén magánemberre és állampolgár­ra „szakad ketté”, újabb korlátok és társadalmi ellentmon­dások keletkeztek. Az egyén kiszabadult a közösség szorítá­sából, hogy a magánérdek rabjává váljon. A gazdaság, hogy kifejlessze a társadalmi termelőerőket, önállósult a po­litikával szemben, s kiszolgáltatta magát a piac önkényének. A társadalom egyénei megteremtették politikai egyenlősé­güket, s mivel csak a politikai egyenlőséget hozták létre, el­ismerték és szentesítették a politikán kívül, a magánszférá­ban, a gazdaságban létrejövő eg ye n I őtíe n ségte két. Ezekkel az ellentmondásokkal néz szembe a szocializmus elmélete. A marxi felfogás szerint a kommunizmus nemcsak feloldani hivatott a kapitalizmus ellentmondásait, tehát nem pusztán tagadja a kapitalizmust, hanem megőrzi mindazt a társadalmi értéket, amelyet a kapitalizmus hozott létre. Meg­őrzi mindenekelőtt az individualitás, a szabad öntevékenység értékeit, sőt ezeket teljesíti ki akkor, amikor az egyén és kö­zösség új egységét hozza létre. Ahhoz, hogy a szabad em­beri öntevékenység s így a gazdaság, a társadalom fejlődé­se kiteljesedjen — mondja Marx —, ki kell szabadítani az egyént a magánérdek béklyóiból, a magánegyént társadal­mi egyénné kell változtatni, fel kell számolni a magánszféra és a közszféra, a gazdaság és politika elkülönülését a tő­kés magántulajdon és a tőkés árutermelés megszüntetése révén. A szocialista társadalmak eddigi fejlődése azonban azt mutatja, hogy a tőkés magántulajdon felszámolása nem szünteti meg az árutermelést, s ebből adódóan nem szűnik meg a magánszféra és a közszféra, a gazdaság és a poli­tika különbsége. Ma már tudjuk: az a kísérlet, amely a szo­cialista országokban a társadalmi viszonyok teljes átpoliti- zálását tűzte ki célul, nem az eljövendő közösségi társadal­mat előlegezte meg, hanem a társadalmi-gazdasági elma­radottság talaján jött létre, ezt az elmaradottságot fejezte ki. A társadalmi viszonyok erőteljes* átpolitizálása nem az egyén és közösség új típusú szintézise, hanem törekvés arra, hogy megszűnjön a politikai és nem politikai tevékenység közötti objektív különbség. E törekvés eredménye az egyéni öntevékenység, önállóság, kezdeményezőkészség korlátozá­sa, az önálló egyéni tevékenység mozgásterének szűkítése. Ennek helyére az iparosítást célul tűző központi feladatokra való mozgósítás lép. Ahogyan azután e feladatok megvaló­sulnak, egyre inkább az egyéni döntés és felelősség, rugal­masság és kockázatvállalás, az egyéni és csoportos önte­vékenység lesz a fejlődés egyik fő forrása. A továbblépés­hez azonban el kell távolítani az öntevékenységet gátló té­nyezőket. E folyamat első lépéseit jelentik a szocialista or­szágokban bevezetett gazdasági reformok. Nem többről van szó, mint első lépésekről, hiszen a megoldandó feladat igen bonyolult. A kérdés az, hogyan lehetséges a tulajdonviszo­nyokat átpolitizáló szocialista társadalomiban kialakítani a gazdaság önállóságának és a politikai beavatkozásnak a helyes arányát, hogyan lehetséges egy köztulajdon alapján álló társadalomban biztosítani az egyének politikáján kívüli magántevékenységének szükséges autonómiáját. GEDEON PÉTER A munka ünnepén Felvonulások, kulturális és sportrendezvények A közel négy évtizedes ha­gyományoknak megfelelően ün­nepük megyénkben május el­sejét. A megyeszékhelyen reggel hatkor zenés ébresztővel kez­dődik a program, majd fél tíz­kor veszi kezdetét a város dol­gozóinak és az iskolák tanulói­nak felvonulása. Tizenegykor nyílik az úttörőház aulájában a „Hass, alkoss, gyarapíts!" ki­állítás az úttörőcsapatok gyűj­tőmunkájából. A felvonulás után majális lesz a Csörge-tó- nál és Sötét-völgyben. Délután hatkor kezdődik a térzene a megyei művelődési központ előtt. Szombaton is, vasárnap is egész napos sportprogramot rendeznek a városi, illetve a Dózsa-sporttelepen. Mint a me­gye többi nagyobb településén, Szekszárdon is megtartják az országos sportnapok rendezvé­nyeit. Pakson hétkor kezdődik a zenés ébresztő, majd fél tízkor az ünnepi felvonulás. Utána majálist rendeznek az ürge­mezőn. Az ünnepi műsorban fellép a fúvószenekar, a paksi gyermektánccsoport, a Vasas népi együttes és a gimnázium irodalmi színpada. A majális színhelyén népművészeti vásárt rendeznek. A sport kedvelői ökölvívó- és cselgáncsmérkő­zést tekinthetnek meg és részt vehetnek a modellezők bemuta­tóján. Bonyhádon az ünnepi felvonulást követően az ifjúsági parkban egész napos majálist rendeznek. A megye több településén már pénteken megkezdődik az ünnepi program. Dombóváron a Láng Gépgyárban az Alkot­mány Tsz-szel, a kaposszekcsői tsz-ben a Csavaripari Vállalat­tal rendeznek munkás-paraszt találkozót, a városban szomba­ton tízkor kezdődik a felvonu­lás, amelynek élén a kitünte­tett üzemek dolgozói haladnak. A felvonulást követően a stran­don és a Béke-parkban rendez­nek majálist. Fáklyás felvonu­lással köszöntik a munka ünne­pét pénteken este Lengyelen, Kurdon, tábortűz lesz Gyulajon. Gazdag, immár hagyomá­nyosan háromnapos program lesz Simontornyán, ahol meg­rendezik a Sió menti fiatalok találkozóját. A találkozó ün­nepélyes megnyitására oénte- ken délután kerül sor, ötkor a várban megnyitják Würtz Adóm grafikusművész kiállítását, szom­baton a találkozóra összegyűlt fiatalok együtt vonulnak fel a község dolgozóival. Mint a me­gye több településén, itt is tartanak úttörőavatást. Három­kor kezdődik a sportdélután, este tábortűz és tűzijáték lesz, majd koncert. Vasárnap majá­list rendeznek a lőtéren. Tamá­siban a felvonulást sportprog­ram követi, majd divatbemuta­tó lesz. Tolnán tízkor ünnepi köszön­tő, utána kezdődnek a kulturá­lis műsorok, délután pedig a sportprogramok. A selyemgyári fonógalériában Végh János, Mayer Berta és Végh András festőművészek kiállítása tekint­hető meg. Dunaföldváron majálist ren­deznek, munkás-paraszt találko­zók lesznek a Virágzó Tsz és a Kendergyár, valamint az Al­kotmány Tsz és a Gumiipari Szövetkezét dolgozóinak rész­vételével, délután horgászver­senyt és csónakversenyt rendez­nek. Kádár János hétfőn utazik az NSZK-ba Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Helmut Schmidt szövet­ségi kancellár meghívására április 26-án, hétfőn a Né­met Szövetségi Köztársaságba utazik. ENSZ Magyar felszólalás Az ENSZ-közgyűlés 7., a pa­lesztin kérdéssel foglalkozó rendkívüli ülésszakán pénteken felszólalt Rácz Pál nagykövet. Magyarország állandó ENSZ- képviselője. Az esti plenáris ülé­sen elhangzott beszédében ki­fejtette: az ülésszak huszonegy hónappal ezelőtti felfüggeszté­se óta semmi sem történt az ott elfogadott határozatok valóra váltása érdekében. Május: béke- és barátsági hónap A középpontban Európa biztonsága Az Országos Béketanács kez­deményezésére — a mozgalom hagyományainak megfelelően — az idén is sor kerül politi­kai közéletünk kiemelkedő, az egész országot átfogó ese­ménysorozatára, a májusi béke- és barátsági hónapra. A fa­sizmus felett aratott győzelem 37. évfordulójának jegyében rendezendő program sok ezre­ket mozgósító békedemonstrá­ciókat, munkásgyűléseket, a le­szerelés és a nemzetközi biz­tonság legátfogóbb összefüggé­seit, s a mai világesemények hátterét feltáró fórumokat, be­szélgetéseket, baráti találkozó­kat egyaránt tartalmaz. A ta­vaszi akciók szervezéséből a Hazafias Népfront mellett részt vállalnak a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezetek, más tár­sadalmi, tömeg- és rétegszerve­zetek, valamint az egyházak is. Az Országos Béketanácsnál Császár Tibornak, az MTI mun­katársának elmondották: a hó­nap rendezvényei kifejezik majd a hazai békemozgalom törek­véseit, a jelenlegi nemzetközi helyzet megkövetelte feladatait. Azt a tényt, hogy a béke védel­me hazánkban nemzeti ügy; (Folytatás a 2. oldalon.) Magas színvonal Megrendezték a megyei borversenyt Immár másodízben Tengeli- cen, a megyei tanács oktatási központjában került sor a me­gyei borversenyre. Négy bíráló bizottság döntötte el, hogy me­lyik borminta, milyen minősítést kap. Két bizottság a vörös és ugyancsak kettő a fehér borok- * \ - n Dr. Kozma Pál akadémikus két mintát hasonlít össze ról döntött. Az esemény jelen­tőségét mutatja - a többi kö­zött az is, hogy a verseny fő védnöke és egyben valameny- nyi zsűri elnöke dr. Kozma Pál akadémikus, a Kertészeti Egye­tem tanszékvezető tanára volt és részt vett a zsűrik munká­jában dr. Diófási Lajos, a Vil- lány-Mecsekaljai Borkombinát pécsi kutatóintézetének igazga­tója, országos borászati szakte­kintély is. Meglátogatta a bor­versenyt Császár József, Tolna megye Tanácsának elnöke és el­ismeréssel nyilatkozott a ren­dezésről. A versenyt Borsi Mihály, a megyei tanács vb. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályá­nak vezetője nyitotta meg. üd­vözölte a bíráló bizottság tag­jait, a közreműködőket és a vendégeket, majd rövid áttekin­tést adott a megye szőlészeté­nek, borászatának helyzetéről, a feladatokról és a tervekről. Megyénkben az elmúlt évek­ben fellendült a szőlőtelepítés, a VI. ötéves tervben a nagyüze­mek közel kétezer hektár szőlő­telepítést terveznek, de a kister­melők körében fi megnőtt a szőlőtelepítési kedv. A tervidő­szak végére Tolnában közel nyolcezer hektár szőlőterület lesz, főként korszerű, magas művelési ültetvény. Az illetékesek mindent elkö­vetnek annak érdekében, hogy a korszerű szőlészethez korsze­rű borászat párosuljon. A töb­bi között ezt a célt szolgálják az évről évre megrendezésre ke­rülő borversenyek, amelyek kö­zül az ideinek az ad különös jelentőséget, hogy az idén meg­rendezik az országos borver­senyt lis. Az idei megyei versenyen a helyi versenyeken legjobbnak ítélt borok szerepeltek, 67 fehér és 79 vörös minta. A beküldött minták alapján megállapítható, mégpedig örömmel, hogy a ha­gyományos fajták mellett mind nagyobb számban jelennek meg a korszerűbb fajták, mint például a rizlingszilváni, a tra­mini, a chardonnay, a kékfran­kos, a cabernet, a merlot, stb. (Azért zárójelben hadd jegyez­ze meg az újságíró, akinek módja volt ízlelni és összeha­sonlítani; nem kell „leírni” a kadarkát, mert például négy megkóstolt minta az ízek olyan harmóniáját adta, ami akár- mely más fajtánál is csak rit­kán tapasztalható.) A bíráló bizottság abban ál­lapodott meg, hogy nem két, hanem négy nagydíjat ad ki, mind a vörös, mind a fehér bo­roknál. Egyet-egyet a tavalyi év­járatban, egyet-egyet pedig ~a korábbi évjáratok borainál. A vörös borok versenyében nagy­díjat kapott a decsi Egyetértés Tsz 1981-es évjáratú cabernet és a Szekszárdi Állami Gazda­ság 1978-as évjáratú ugyancsak cabernet bora. A fehér borok közül nagydíjas lett a szekszár­di Aranyfürt Tsz 1981-es évjá­ratú cirfandli és a Villány-Me- csekaljai Borkombinát 1978-as évjáratú chardonnay bora. A vörös borok közül arany­érmet 25, ezüstöt 28, bronzot 14 mintának ítéltek, oklevelet 20 bor kapott. A fehér borok közül arany-» érmes lett 12, ezüst- 21, bronz- 23, oklevelet kapott 20 minta. L. Gy. Munkában a zsűri

Next

/
Thumbnails
Contents