Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

XXXII. évfolyam, 79. szám.

ARA: 1,80 Ft

1982. április 3., szombat

Mai számunkból

MŰVELŐDÉSI HÁZ ÉPÜL MADOCSÁN

(4. old.)

TANÁCSTAGOK ÉS INTERPELLÁCIÓK

(5. old.)

DIPLOMA ÉRETTSÉGI NÉLKÜL

(7. old.)

HÉTRŐL HÉTRE — HÍRRŐL HÍRRE (3. old.)

Szabadságunk ünnepe

agyarország történetében nem könnyű találni olyan korszakot, amikor annyi figyelmet és annyi elismerést kapott volna a világtól, mint manapság. Hogy barátainktól figyelmet kapunk, az természetes. Amióta S szocialista világrendszer létezik, a testvér- 1 országok kölcsönösen tanulnak egymás tapasz- i tálatokból, módszereiből; ezt teszik, illetve tesz- 1 szűk ma is.

I Az már korántsem ennyire magától értetődő,

I

hogy a tőkés országok közvéleménye is nagyobb figyelmet fordít ránk, mint amekkorát hazánk méretei indokolnának, hiszen valóban _ kis ország vagyunk, nem számítunk világpoliti- 1 kai tényezőnek, gazdasági súlyunk sem nagy. g Mégsem lebecsülendő mindaz, amit reális I nemzeti önértékeléssel vállalhatunk, elfogad- 1 hatunk hazánk mai, kedvező nemzetközi meg- ■ ítéléséből. Néha „csodáról" nem beszélhetünk, I kellő szerénységgel annyit azért lefordíthatunk I a magunk számára, hogy elismertebb helyet £ foglalunk el a világban, mint hosszú évszáza- I dókra visszatekintve bármikor. A magyar nép B vitathatatlanul sokat, nagyon sokat ledolgozott 8 az utóbbi hanmindhét évben, a felszabadulás óta több évszázados elmaradottságból.

1945. április 4.-e nem egyszerűen a fasiszta 1 német megszállás és a nyilas rémuralom vé- I gét, a mérhetetlen pusztítással és szenvedéssel E járó háború befejezését jelentette ezen a föl- ■ dön. Nem is csupán a negyedszázados ellen- ! forradalmi Horthy-rendszer bukását, minden ■ haladó erő és ártatlan százezrek üldözésének I megszűntét. A Szovjetunió Vörös Hadseregé- h nek katonái — közülük oly sokan fiatal életük I feláldozásával —■ kiűzték a hitleri agresszort I hazánk területéről, egyszersmind szabaddá tet- 1 ték a terepet egy valóban új Magyarország B megszületéséhez. A lehetőséget hozták el egy I sokat szenvedett nép számára a már rég £ anakronisztikus félfeudális állapotok eltörlésé- I hez, a kiáltó társadalmi igazságtalanságok fel- ■ számolásához. Jó esélyt teremtettek egy sza- £ bad, demokratikus sorsválasztáshoz, majd a I szocialista forradalom győzelméhez, a munkás- ! hatalom megteremtéséhez.

9

A felszabadulás pillanatában annak nagy I történelmi jelentőségét lehet, hogy csak keve- i sen látták világosan; a tömegek csaik fokoza- | tosan értették meg. Hiszen előtte túl hosszú I ideig mételyezte a közgondolkodást az ellen- ! forradalmi, nacionalista ideológia. S az is I tény, hogy a hivatalos Magyarország, a ' háborús-bűnös politika következtében a fasiz- É mus oldalán, vesztesként érte meg a háború g végét, akkor is, ha a népnek semmi köze nem volt e hivatalos politikához. Mi magunk kevés- bé járulhattunk hozzá önmagunk felszafoadítá- sóhoz; itt az antifasiszta ellenállási mozgalom — a terror hálójában — szűkebb méretekre korlátozódhatott, bár nem kevesebb hősiességet és áldozatkészséget igényelt, mint másutt. Mindennek ellenére a felszabadítók nem vesztesként kezelték népünket: április 4.-e objektív, történelmi értelemben a győzelem és a szabadság ünnepévé, legnagyobb nemzeti ün- /: népünkké vált.

Az azóta eltelt harminchét év eseményei azt í; igazolják, hogy népünk élni tudott a fel- szabadulás adta történelmi lehetőségekkel; ^ valóban új országot épített fel a régi helyén.

: A szocialista társadalmi fejlődés útját választotta, munkáshatalmat teremtett, s ez a legnagyóbb történelmi Vívmányunk, .amelyen minden eredményünk alapul. Hiba volna szűklátó- ; körűen csak a gazdasági növekedés számalda- taival mérni utunkat. Nemcsak egyszerűen ar- j ról van szó, hogy e hajdani elmaradott agrárország — amelyet alapvetően a félfeudális : nagybirtok terpeszkedése, mellette a naturális j gazdálkodást folytató kisparaszti gazdaságok sokasága, a nincstelen agrárproletárök millióinak nyomora, a gyengén fejlett ipar és a í\ nyugat-európai mércével kis létszámú munkásosztály jellemzett — mára megtízszerezte ipari termelését, meg nyolcszorozta nemzeti jövedelmét, nagyüzemi szövetkezeti gazdaságával, annak termelékenységével és színvonalával sok tekintetben a világ élvonalához zárkózott fel.

Nemcsak arról van szó, hogy ma gazdaságilag legalábbis közepesen fejlett országnak mondhatjuk magunkat; hogy tisztességes, minden mércével mérve elfogadható életszínvonalon élünk. Sokkal fontosabb az a gyökeres, mélyreható társadalmi átalakulás, amely a gazdasági felemelkedés közepette végbement és folytatódik.

Ezt az immár harminchét éves, szocialista úton járó országot — szemben a felszabadulás előtti úri Magyarországgal — valóban a sajátjának tudhatja dolgozó népünk. Valamennyi dolgozó osztály és réteg cselekvőén, mindennapi munkájával és eleven közéleti aktivitással támogatja azt a negyedszázad óta következetes politikát, amelyet társadalmunk vezető ereje, a marxista—leninista párt, történelmi felelősségtudattal, a nép szolgálatában — s egyszersmind a nemzetközi haladás és a béke szolgálatában — folytat. Az a szocialista nemzeti egység, amely a párt és a nép közötti őszinte bizalmon alapul, s amely a szocialista országépítésben szövetségessé tesz kommunistákat és pártonkívüIieket, marxistákat és hívőket, felszabadulás utáni történelmünk leg- becseséb'b vívmánya.

Sokat vitázunk a gondokról, tennivalókról, a körülményekhez igazodó módszerekről; kritikus szemmel — olykor türelmetlenül — szemléljük az öröklött, vagy újratermelődő, a fejlődéssel járó társadalmi ellentmondásokat. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy mindezek a viták egy alapvetően szocialista közgondolkodás koordinátarendszerében zajlanak; a szocialista alapelvek elidegenífhetetlenek az emberek többségének gondolkodásmódjától. És lehetetlen nem méltányolnunk a szocialista demokrácia kibontakozását, egészséges fejlődését egy olyan országban, amely 1945-ig a polgári demokráciát is úgyszólván csak hírből ismerte.

Felnőtt módon, érett fejjel, alkotó energiánk teljében tudunk válaszolni a jelenkor olyan kihívásaira, amelyek nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokat is megrázkódtatnak. Igaz, a gazdasági élet „műszerfalának" mutatói ma, nem jeleznek oly dinamikus növekedést, mint a felszabadulás óta eltelt korábbi évtizedben. Szerényen csak a hetvenes évek végéig elért életszínvonalunk megőrzését tűzhettük magunk elé célul. De ez egyáltalán nem csekélység, hiszen ahhoz is nagy erőfeszítés kellett, hogy elkerüljük a nemzetközi gazdasági folyamatok drasztikus visszaeséssel fenyegető következményeit. És éppen a mai, roppant gazdasági erőfeszítéseinknek lehet az eredménye, hogy hozzáedzödünk a szigorú feltételekhez; hogy a munka minőségi, gazdaságossági jellemzői kerülnek előtérbe; hogy népgazdaságunk megerősödve marad talpon a válságoktól terhes világban. Belpolitikai stabilitásunk és gazdasági manőverezőképességünk egyaránt a szocializmus életrevalóságát, a párt politikájának megalapozottságát hirdeti.

arminc'hét évvel ezelőtt, amikor a

H határszéli kis faluban, Nemesmedve- sen elhallgattak a fegyverek, megszületett a megalapozott reménység is, hogy soha többé nem fognak

_______ megszólalni. Felszabadulásunk napja

ez

ért a béke első napja is a mi számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy napjainkban — az imperializmus agresszív politikájának következményeképpen — ismét súlyosan fenyegeti az emberiség létét egy minden eddiginél pusz- títább, termonukleáris világháború veszélye. Tudjuk azonban azt is, hogy létezik reális erő, amely megakadályozhatja a katasztrófát: a

népek elszánt békeakárata és a szocialista világ-rendszer országainak összéhangolt, következetes békepolitikája; harca a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az egyenlő biztonságon alapuló leszerelésért, az enyhülési folyamat újraérvényesítéséért. Számunkra a béke és a szocializmus elválaszthatatlan fogalmak; a béke megvédéséért a legtöbbet a szocialista építés eredményes folytatásával tehetünk. S ez az, ami valódi megbecsülést szereZhet a világban a most hanmindhét éves, új Magyar- országnak.

• •

Ünnepi nagygyűlés Szekszárdon

István József ünnepi beszédét hallgatják a nagygyűlés résztvevői

Tegnap megyeszerte megemlékeztek a feszabadulás évfordulójáról. Szekszárdon a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban tartották az ünnepi nagygyűlést.

A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Mátyás István, a városi pártbizottság

— Tavaszi ünnepi évfordulóink közül a legjelentősebbet, április 4-ét hazánk felszabadulásának 37. évfordulóját ünnepeljük ezekben a napokban. Ekkor a magyar nép nemzeti létének legnagyobb sorsfordulója következett be - mondta bevezetőben a megyei tanács elnök- helyettese. - A fasizmus és a háború sújtotta ország tragikus állapotát látván sokan nem gondolták akkor, hogy a füstölgő, üszkös romokon, ezernyi sebből vérzőn feltápászkodó nemzet új honfoglalásba kezd. Még a résztvevőknek, akik átélték, sem egyszerű emlékezni azokra az állapotokra, amelyekben a nemzet inkább csak jelezte az élni akarást, mintsem élte is azt,

Az idegen elnyomás és a szolgaság bilincseitől megszabadult munkások, parasztok, akik az első proletárhatalom lángját érezték szívükben, a párt hivó szavára saját kezükbe vették a nép sorsának irányítását. A munkások korgó gyomorral megindították a gépeket, a parasztok elvetették a magokat, a barátság szálain élelem, nyersanyag érkezett onnan, ahol szintén szükséget láttak. És elkezdődött az új élet, az építés korszaka. A magyar nép önerejéből nem szabadulhatott fel. A szabadság mégis eljött. Elhozták a szovjet nép fiai, a szovjet hadsereg katonái.

A Szovjetunió a legnagyobb áldozatot hozta azért, hogy megmentse az emberiséget a gyarmati rabságtól és elnyomástól, a háborútól. Ezeket az áldozatokat nekünk, az áldozatok gyümölcsét élvezőknek nem szabad, nincs jogunk elfelejteni, mindig emlékezni kell rájuk. Soha el nem múló hálával tartozunk a felszabadulást hozó

első titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, köztük az elnökségben helyet foglaló dr. Király Ernőt, a megyei pártbizottság titkárát és István Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, o szovjet hadsereg képviselőit, majd István József emelkedett szólásra.

hős szovjet katonáknak. Tettük nagyságára nemcsak a kegyelet, a tisztelet, soha el nem hervadó virágai emlékeztetnek, hanem mindenekelőtt az a történelmi „emlékmű", amely a szocialista Magyarország építésében ölt testet.

A továbbiakban a felszabadulás óta, a szocializmus építésében elért eredményeinkről beszélt a szónok. — A magyar munkásosztály nehéz küzdelmek árán gyűrte le a kizsákmányoló osztályokat és támogatóikat, vitte győzelemre a szocialista forradalom ügyét. E harcban a győzelemnek döntő tényezője volt, hogy sikerült kialakítani és megőrizni a munkásosztály politikai egységét, s megnyerni szövetségesül a kis- és középparasztság, valamint más dolgozó rétegek számottevő részét. A szocialista tulajdonviszonyok általánossá tételével, a kizsákmányolás és az osztályantagonizmus felszámolásával e szövetségi politika bázisa egyre szélesedett, mely fokozatosan átfoghatta az egész népet, nemzetet, vált a szocializmus az egész nép közös ügyévé.

Országunk társadalmi fejlődését szolgáló küzdelmeink és építőmunkánk eredményei ugyanakkor nem választhatók el a világban végbemenő folyamatoktól, a nemzetközi élet küzdőterein zajló ütközetektől, összefogásunk, szoros szövetségünk és egységünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával ma is nélkülözhetetlen záloga előrehaladásunknak és legfőbb biztosítéka a békés építőmunka körülményeinek.

Az elmúlt 37 év történelme egyetlen nagy forradalmi folyamatnak tekinthető. Megoldottuk a feudális maradványok és a fasiszta rendszer leküzdésével kapcsolatos demokratikus feladatokat, megteremtettük és megszilárdítottuk a szocializmus alapjait, majd a hatvanas évek első felétől a fejlett szocialista társadalom kialakításán munkálkodunk. Történelmi fejlődésünk legnagyobb vívmánya, minden egyéb eredményünk alapvető feltétele, hogy létrehoztuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy a néptömegek szocialista demokráciáját megtestesítő munkáshatalom a legfőbb és nélkülözhetetlen eszköz a dolgozók érdekeinek érvényre juttatásában, a társadalom szocialista átalakításában.

Harminchét év politikai tapasztalatai alapján ma a magyar nép természetesen módon fogadja el marxista—leninista pártját az ország irányító erejeként. A párt szerves része a népnek, mely az élet minden fordulóján tőle várja a kezdeményezést, a megoldás megtalálását, a további út megjelölését. Olyan munkastílust kellett pártunknak ehhez kialakítani, amelyben természetes módon fejeződik ki, hogy a nép szolgálatában látja történelmi hivatását, s nemcsak tanítani kívánja a tömegeket, hanem tanulni sem restell tőjük.

A szocialista demokrácia további elmélyítése, a tömegeknek a közügyekbe való még erőteljesebb bevonása eqyik legfőbb záloga annak, hogy a soron következő évek nem könnyű feladatait az egész társadalom egyetértésével meg tudjuk oldani, s a nehezebb körülmények, a helyenként és időnként szükségszerűen éleződő feszültségek közepette se lazuljon, ellenkezőleg, tovább szilárduljon a párt és az egész nép kapcsolata.

— Harminchét év alatt lényegében felépítettük a szocializmus otthonát hazánkban. Most talán egy ideig szerényebbek lesznek léhetőségeink, hogy nagyobb mértékben lássuk el berendezési tárgyakkal. De számos lehetőségünk adódik, hogy otthonosabbá tegyük, kelleme(Folytatás a 2. oldalon.)

István József beszéde