Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
U rtÉPÜJSÀG 1982. április 20. Moziban fl nők varosa Jelenet a filmből Citta-delle-donnét hiába keressük a legújabb kiadású térképeken is, még annyi szerencsénk sem lesz, mint azzal a bizonyos Rómával, amelynek legalább névrokona megtalálható rajtuk. Ugyanis ez a két testvérváros Fellini-országban létezik, vagyis teljesen szuverén területen, habár tagadhatatlanul felfedezhetők rajtuk hasonlóságok a másik Örök Várossal és a közismert világgal. Miként Fellini-ország történelme is mutat rokon vonásokat Itália, meg a Földkerekség múltjával és jelenével, egyes nevezetes személyiségeivel, amint erről a Satyricon, a Casanova és a Zenekari próba alapján meggyőződhettünk. Ha nem így lenne, ezek a tudósítások csupán érdekesek lennének számunkra, de nem fontosak. Fellini most látott filmjét lehetne elemezni hosszasan, akkor csinos kis kötet kerekednék ki, részletes utalásokkal a Bikaborjaktól és Édes életen és a 8 és félen át valamennyi önvallomásos művére, továbbá a kölcsönhatásokra a világ filmművészetével, sőt, az éppen divatos műfajokkal. Lehetne röviden is, az így létrejövő száraz és szakszerű szöveg leginkább egy pszichiátriai értekezésre hasonlítana. Lehetne róla hagyományos, egyrészt-másrészt kritikát is kierőlködni, csakhogy a ho- zsannázás, éppúgy nevetségessé torzulva hullana vissza a próbálkozó fejére, mint a kicsinyes csipkelődés. Nem, mintha Fellini afféle moziisten lenne, akit csak hódolat illet meg és nem bírálat. Hanem, mert amit elmond, azt egyáltalán nem akarja ránkerőszakolni. Csak elmeséli, hogy ő miként látja a dolgokat, jelen esetben a nőket, mindennek tálján, bölcs öregként, akit nem a kora tesz azzá, hanem a másoknál érzékenyebb megismerő képessége. Ebben a filmjében ismét Marcello Mastroianni bőrébe bújik. Más talán nem is tudná ripacskodás nélkül eljátszani a szorongást és kívánkozást, a tiltakozást és rezignált belenyugvást, a menekülési ösztönt és kíváncsi kutatókedvet, amely egy modern, bizsergető és undorító, vonzó és taszító boszorkány- szombat kellős közepébe csöppenő, korosodó férfiben kavarog. Az előző mondat, tudom, jócskán barokkosra sikerült. De Fellini művében is ott van a barokk szövevényesség és dinamika. Nem is vállalkoznék rá, hogy a szokott módon vázoljam a cselekményt. Ez nem jelenti azt, hogy akár csak egy pilanatra is „áll" a film. Nagyon sok minden történik foly- ton-folyvást. Váratlan és meghökkentő események kapcsán adja elő Fellini, hogy mit tud a nőkről (és a férfiakról). Szereti vagy megveti őket? ízléstelen és trágár módon beszél róluk, vagy a látszaton átsu- gárzik valami megértés? — Döntse el a néző. Nem a szakértőén csettinqető mozirajongó és nem is a sznob. Az átlagnéző. Tehát a fizikai munkás és értelmiségi, a diák és a háztartásbeli, mindenki, aki filmet szokott nézni, minden korosztály. 18 felett. A filmforgalmazás az utóbbi években igazán dicséretes gyorsasággal adja közre a világban felbukkanó értékeket. Vajon, jelen esetben is bebizonyítja-e a közönségünk, hogy nemcsak nagykorú, de felnőtt is? CSONTOS KAROLY Kossuth könyvek Péchy Blanka: Regény „Alakjait nem írói fantázia teremtette, és cselekményét nem Írói lelemény bonyolította" — mondja a szerző, az ismert színésznő és nyelvművelő, Péchy Blanka. Nikó János hírlapíró és Ács Márta színművésznő szerelmi regéhyét a történelem írta, sorsukat két világháború, forradalom és ellenforradalom bonyolítja, a szó mindkét értelmében. Negyedik kiadásban jelentette meg a kiadó, a zömmel a két főhős levelezéséből álló regényt. Ezek bepillantást engednek nemcsak két ember legbensőbb magánéletébe, hanem a kor politikai eseményeinek hátterébe is. Elvetődnek a széreplők sok városba, találkoznak a kor ismert személyiségeivel, hol részt vesznek az eseményekben, hol pedig csak szemlélői, de mindenkor szenvedő alanyai a történelmi viharoknak. Bemutatja a levelezés, milyen volt ebben a korban az élet, hogyan lehetett ilyen körülmények között gyereket nevelni és mindezek ellenére megtalálni a boldogságot. Költészet napja Gálán Géza Petöfi-estje Mór-mór hősi vállalkozás Gálán Gézáé: Petőfit mutatja be, egy ,kissé Peter Weissre emlékeztető címmel, ,,Petőfi percei a segesvári ütközetben, ahogyan a költő és kortársai írásainak ismeretében átélte". Enyhén szürrealista, a képek egymást kergetik, látszólag akár logikai kapcsolat nélkül is, miközben az egész pálya kirajzolódik előttünk, jóllehet egy-egy eseményt néha csak strófák, yagy töredék verssorok idéznek fel. Levélrészletek, kritikák hangzanak el, visszaemlékezésekből hallunk részleteket, s ebben a roppant szellemidézésben élesen rajzolódik ki a költő, a forradalmár életének minden fontos eseménye, még akkor is, ha néha arra gondolunk, hiányzik egy-egy vers, másokból többet is szívesen hallanánk. Mert Gálán Géza kitűnő előadóművész, ,meggyőzően bánik hangjával, s nagyon tudatosan csinál tmindent. Egy kicsit előadóest, egy kicsit színház, knég akkor is, Iha eszközei egyszerűek, s szándékosan nem törekszik teatralitásra. Amit hiányoltunk: Arany. Ez a felhőtlen barátság mindkettőjük meghatározó élménye, kiegészítik egymást, a Toldi után csak együtt tudjuk elképzelni őket. Arany nemcsak többet érdemel, de a teljes Petöíi-képhez hozzá is tartozik. A költészet napjának ünnepi estje volt, a szekszárdi művelődési ház márványterme megtelt, s a siker nemcsak Gálán Géza szándékát igazolta, hanem Petőfinek is szólt, s rajta keresztül a magyar költészetnek. Cs. L. A Dél-Balaton nyári kulturális programjai A siófoki Dél-Balatoni Kulturális Központban elkészítették a nyári szezon vendégváró kulturális és szórakoztató programjait. Az évadnyitóra május 22-én és 23-án Siófokon, Balatonföld- váron, illetve Boglárlellén kerül sor számos országos hírű kórus közreműködésével. Június végén lesz a szövetkezeti néptáncosok országos találkozója Lellén és Siófokon. A hagyományos balatoni folklórtalálkozót július 23. és 25. között Földváron rendezik, melyen a hazai együttesek mellett a Csíkszeredái néptáncosok is szerepelnek. A bogiári dombon kétszer lesz vidám vasárnap: július 18-án és az alkotmány ünnepén. A hagyományos Jakab napi búcsúra július 17- én és 18-án kerül sor Szántód- pusztán, a buzsáki búcsút pe- dia augusztus 15-én tartják. A komolyzene kedvelői az idén is ellátogathatnak a bala- tonszemesi postamúzeum udvarába, ahol a kaposvári Barokk és Reneszánsz együttes, Ágay Karola és Szendrey Karper László szórakoztatja őket. A régi muzsika kertjében — a bogiári kápolnák előtt - a többi között az Ars Renata együttes muzsikál majd. A számos színházi est közül kiemelkedik a Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő gálaműsor, melyet augusztus 2-án a televízió Is rögzít. A bogiári kápolnatórlatok idei vendégei Bán Marianna keramikus, Gyulai Lívius grafikus, Asszonyi Tamás szobrász, Gross Arnold grafikus, Bohus Zoltán iparművész és Mészáros Mária szobrász. Ezenkívül a Dél-Balatoni Kulturális Központ is több kiállításnak ad otthont. A többi között július 2-ától itt láthatók a népi iparművészeti országos pályázat díjazott művei. Könyv Szavak piacán Ratkó József irta egy helyütt Kormos Istvánt és Nagy Lászlót siratva : „a remény a gyászban csak egy, hogy jönnek új énekesek. Akikben még szent az elrendelés, s végzik az el- végezhetetlent, az elözvegyült munkát". S íme: a 70-es évek legvégén az énekesek egy egész nemzedéke kapott szárnyra (Madárúton), „új égboltozatok" becirkálásának ígéretével. Közülük kettő, Hideg Antal és Lezsák Sándor, a jelen antológiában is szót kapott. Társaikként melléjük, Szilágyi Sándor és Virágh József szegődött verseivel. Számos különbözésük ellenére (alkati, szemléletbeni), élménykörük sok esetben azonos. Hatvani Dániel, a kötet' útra- indításánál így fogalmaz: .. egyiküket sem kényeztette a sors..., verseik a mindennapi kenyérkereső lét sűrűbb... légkörében születtek." Indulásukban szerencsés, hogy a Kecskeméten megjelenő Forrás időben felfigyelt rójuk. A jól elsajátított modern versbeszéd, az egyén és a közösség új viszonyainak megfogalmazása jellemzi Hideg Antal sorait. Gyakorta játékos, groteszk. (Ld. Az úr eljövetele üzemi étkezdénkbe). Lezsák vívódásainak tárgya a magyar és európai sorsvállalás, a történelmi szereptudat (Juliánus harmadik útja; Görgényi kuruc ének 1708-ban). A paraszti életforma — szinte szociográfikus pontosságú — versbe emelésével találkozhatunk Szilágyi Sándor „olykor nehézkes, darabos" írásaiban. (Szögezve mezőre; Tolpalattnyi élet.) Vele ellentétben, könnyed, dalszerű líra jellemzi a kötet negyedik verselőjének, Virágh Józsefnek munkáit. Ám ezek, a tán „kissé hagyományosan" értelmezett versek is súlyos tartalmakat hordoznak. (Hamlet Orgoványon; Katona; Induló.) A versek analitikus boncolgatására ez az ismertető nem vállalkozhat, legyen ez a befogadók kiváltsága, mint ahogy az is, hogy e versek általuk méressenek meg, s nemcsak a szavak piacán. A Rózsa Endre és Kiss Benedek lektorálta kötet, a Bács- Kiskun megyei Tanács kiadásában, Kecskeméten jelent meg, 1981-ben. (Bayer Béla) Rádió Mi, vidékiek A címnek senki se tulajdonítson pejoratív értelmet, pusztán helymeghatározásul szolgál, mivel a vidéki rádiózásról fogok írni. Pontosabban a körzeti rádiózásról, amiben - a pécsi rádió révén - mi, Tolna megyeiek is érdekeltek vagyunk. Az elmúlt hét végén örömmel hallgattam a Petőfi rádió műsorán az „Erről beszéltünk” riportösszeállítást. Az új sorozatról a rádióújság is hitt adott és a szerkesztő - Podráczki Zsuzsa - céljait, elképzeléseit ismertette. Azt, hogy az öt „rádióégtáj" (körzeti stúdió) hangarchívumaiból állítja össze műsorát. Az hogy ezek már elhangzott rádiófelvételek, semmit sem von le értékükből, hiszen a Győrben már ismert dolgok is érdekesek, tanulságosak lehetnek, mondjuk a Nyíregyháza környékén lakóknak. És az archív felvétel meghatározást sem kell túl komolyan venni, hiszen az elmúlt hét vége is igazolta, hogy friss, aktuális dolgokat hallgathatunk majd ezekben a- kéthetente jelentkező - műsorokban. Vasárnap Győrből Szeghő Miklós, Szabolcsból Rózsavölgyi Erzsébet, Borsodból G. Tóth Ferenc, Egerből Zakar János, Szombathelyről Takács Árpád, Pécsről pedig Kovács Imre és Balogh Zoltán egy-egy riportját tartotta érdemesnek a szerkesztő az ismétlésre. Előbbi állításom igazolására — miszerint másutt is érdekes lehet egy-egy körzeti műsor - példaként említem Szeghő MikTV-NAPLÓ Hallomásból Nem vagyok sportember, mint József Attila versében, ,,méla szemem csak a sakk kockáin öregbült", következésképpen sok mindenről nincs é* nem is lehet véleményem. Így érthető, ha azt a filmet sem néztem meg, amelyik egyik sportvezetőről szólt, bemutatva, hogyan kormányozza csapatát, s biztatja győzelemre. Már amikor sikerül. Lelkes sportbarátok viszont viszolyogva és megrökönyödve beszélték, hogy a szóban forgó filmben a szóban forgó sportvezető, akár örömében, akár haragjában, olyan minősíthetetlen hangot használt, amire országnyi nyilvánosság előtt nem volt eddig példa. A sportvezetőről a továbbiakban immáron ne essék szó, sajnos, tőle függetlenül is terjed az ocsmány beszéd, a teljesen céltalan, önmagáért való trágárság, és sajnos, a rossz példát a tv is terjeszti, egyre sűrűbben hangzanak el minősíthetetlenül durva szavak, mintegy azt sugallva, hogy az obszcén kifejezések harsány használata kizárólag bátorság, nem pedig jó ízlés kérdése. Természetesen iminden emberi és állati testrésznek van neve, s a különböző emberi cselekvéseket is ki lehet szóval fejezni, sőt ha valaki nyelvtörténeti tanulmányokba mélyed, csodálkozva tapasztalja, hogy mindenképp gazdag szókincsünk eme része jobbára finnugor eredetű, bizonyságul arra, hogy eleink is mindent nevén neveztek. Már amikor szükség volt rá, teszem gyorsan hozzá, s azon sem kell csodálkozni, ha valaki hirtelen haragjában egy pillanatra elragadtatja magát. Vérmérséklet dolga, s a bosszúság vagy harag imúltával helyre is áll a világ és a lélek egyensúlya. Álszemérmesnek sem kell lenni, mert úgy járunk, mint Moliere valóban nevetséges kényeskedöi. De mostanában épp ellenkező folyamatnak vagyunk tanúi, a hetykeség, a nagykorúság, vagy akár a szabadság nevében vészes módon terjed a trágárság, a visszataszítóan ocsmány beszéd, a fiatalok, bizony még csinos lányok is, az utcán olyan szavakat ordítoznak, amikért valamikor egyszerűen szájon vágták volna őket. Ezt azért ne, a világért sem, bár időnként másfajta brutalitásoknak is tanúi lehetünk, de legfőbb ideje lenne egy kis illemet, jómodort tanulni, utcán is, otthon is, hogy az emberi kapcsolatok ne redukálódjanak néhány, alapjában véve visszataszitó kifejezésre. Ezt a televízió is elő tudja segíteni. Egyelőre sajnos inkább az ellenkezőjére látunk szaporodó példát, de ideje lenne útját állni ennek a nagyon, de nagyon ízléstelen gyakorlatnak. CSÁNYI LÁSZLÓ Panoráma Bármely panoráma szépségeit óhajtjuk is élvezni, csukott szemmel nehéz a gyönyörködés. Fél szemmel se teljes értékű, ha pedig az álmosság ellenére, többé-kevésbé nyitva hagyott fél szemünkre — mondjuk — szürke monoklit teszünk, akkor örömünk mélyen a mérsékelt szint alá csúszik. Elismerve azt, hogy hamuszürke árnyalatú monoklival még kevesen találkoztak, az előbbiekben se képzavar, se gonosz- kodás nincs. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy az április 15-én, csütörtökön „mélyebb elemzéssel" kecsegtető, sőt a fenyegető előjelek szerint immár kéthetenként esedékes Tv- Panoráma még a Magyar Televíziónál is ritka módon tömörítve viselte magán a melléfogás összes jeleit. Újat Ígértek a nézőne és jószerivel régit se adtak. A különböző külföldi tv-adók hasonló jellegű műsorainak puszta felvillantása nem szolgált többet annak bizonyításánál, miszerint a spanyolviaszt nem mi találtuk lel. Egy rokonszenves brit újságíró mindent megtett annak érdekében, hogy a Falkland-válsággal kapcsolatos véleményét ne fogadjuk el kompetensnek, Sugár András mégis úgy beszélt vele, mintha Thatcher asszony sajtótitkárát fútta volna vendégül. Továbbá abbéli kifogására, hogy „Keleten" nincsenek békedemonstrációk, közölte az ellenkezőjét. Igenis vannak, az egyik hazairól film is készült, majd megmutatja. Aztán nem mutatta meg. A Panorámával (egyelőre) még csak egy kötetben se emlegethető, megújulásra képes A Hét-nek is egyik leggyengébb pontjaként értékelhető a végetérhetetlen beszélgetések sora. Itt mást se kaptunk, kihagyva minden kínálkozó lehetőséget. Például a jobb belátásra tért ex-NATO- tábornok Nino Pásti, vagy Costa Gomez korábbi szereplésének képekben történő felvillantását: A műsor percről percre fáradtabb lett, amin a kitűnő Avar János felbukkanása sem változtatott, mert unalmas volt: A végén csattant volna az ostor Teleki Pál öngyilkossága (meggyilkolása?) felelevenítésével. A néző már-már azt hitte, hogy most, most a legvégén következik valami világrengető. Nem következett több annak közlésénél, hogy lehetséges ez is, meg az is, de azért inkább ez... ami bizony édeskevés. Gróf Teleki Pál egyébként éppen 41 évvel és 12 nappal a rá (alig) vonatkozó adás előtt távozott az élők sorából. Ami ugyebár az elképzelhető legkerekebb évforduló...? ORDAS IVÁN lós riportját, amiből kiderült, hogy építő munkaközösség alakult a városban. Tagjai - a beruházási vállalat dolgozóiból verbuválódtak — vállalják családi és társasházak építését, építtetését a tervezéstől az anyagbiztosításon keresztül a végső műszaki átvételig. Hogy ezt milyen hasznos lenne az ország más területein is megszervezni, azt az tudja Igazán, aki belefogott már valamilyen építkezésbe. Vagy említhetném a kaposvári kezdeményezést, ahol' egy munkaközösség rossz akkumulátorok javítását, felújítását vállalta. A mezőgazda- sági munkagépekhez használatos nagy teljesítményű, drága és jószerivel még javítható állapotban eldobott akkumulátorok javításának hasznosságáról azt hiszem senkit sem kell meggyőzni. És mindezek után talán már ennek a műsornak a hasznáról, fontosságáról sem ...- Tamási Versmondó munkásfiatalok Befejeződött a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenye. A kétévenként megrendezett fesztivál színvonala ezúttal is megfelelt a zsűri által szabott szigorú követelményeknek. A salgótarjáni Kossuth Munkásotthonban vasárnap megrendezett záróünnepségen osztották ki a díjakat. Tizenöten nyertek diplomát, köztük öten — Boros Mónika és Győrfi József Komárom megyei, Józsa Mihály Békés megyei, Szántó György Vas megyei és Tóth Károly Borsod megyei versenyző — aranydiplomát, s vele ötnapos lenin- grádi utazást. A Salgótarjáni öblösüveggyár vándorserlegét Vas megye kapta. A Népszava vándorserlegét Veszprém megyének ítélte a zsűri.
