Tolna Megyei Népújság, 1982. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

1982. április 15. NÉPÚJSÁG 5 Társadalmi összefogás: SfÄ lait önzetlen segítsége. Legeredményesebb formája a társadalmi munka. A településfejlesztési versenyben az összefogás az az erő, amely előreviszi, gazdagítja a községeket, városokat, segít meg­oldani a feladatokat. Út, pihenöpark, meg tó is... Az elmúlt évben fejenként több mint négyezer forint ér­tékű társadalmi munkát végez­tek a szedresiek. Megépítettek többek között 3600 négyzetmé- ternyii szilárd burkolatú utat, csináltak egy bitumenes kézi- labdapályát, felújították mellet­te az öltözőket, segítségükkel - meg a Szekszárd-Paksi Vízitár­sulat segítségével - elkészült még egy pihenőpark és egy tó. így mi sem természetesebb, mint az, hogy a szedresiek a megyei településfejlesztési ver­seny győztesei lettek a .közsé­ged- kategóriájában és az őket megillető oklevél mellett fél­millió forint pénzjutalmat kap­tak, amit szintén a falu gya­rapítására fordítanak. Elmúlt évi fejlesztési munká­jukért a szedresiek elnyerték a Hazafias Népfront országos ve­zetőségének nemzetiszínű zász­laját is. Ezzel a zászlóval — két év óta - a társadalmi munka­végzésben élen járó községeket, nagyközségeket, városokat, il­letve cr budapesti kerületeket tüntetik ki. Dunántúlon a köz­ségek kategóriájában három te­lepülést jutalmaztak, s ezek kö­zé jutott most Szedres is. Félmillió „indulótőke Decsi eredmények A dunaföldvári Nagyközségi Tanács minden évben együttmű­ködési megállapodást köt a nagyközség nem kevesebb, mint huszonhárom vállalatával és in­tézményével. E szerződés tar­talmazza a vállalatok dolgozói­nak Dunaföldvárért felajánlott társadalmi munkavállalásait. Az szállított kohósalakot a lakos­ság terítette szét, — a gyermekintézmények fes­tését az áfész és a faipari szö­vetkezet dolgozói végezték. A településfejlesztési ver­senymozgalom díjaként Duna- földvár félmillió forintot kapott. Jáklli Péter tanácselnöktől ar­ról kértünk információt, hogy ezt a kizárólag csak felújításra fordítható summát mire hasz­nálják. — A további társadalmi mun­kavégzéshez szükséges építő­anyagot vásárolunk belőle. Van még sok-sok tennivalónk. A het­venöt férőhelyes óvodát rész­ben társadalmi munkában ké­szítjük el. Befejezzük az MHSZ- lőtér építését. Sportpályát és teniszpályát szándékozunk ki­alakítani. Ezekután következük a Táncsics Mihály, a Vörös­marty és az Attila utca kar­bantartása. További parkokat és játszótereket is szeretnénk a lakosság további közreműkö­désével kialakítani. — A már elvégzett és a most sorra kerülő feladatok mikor készülhettek volna el csak ta­nácsi költségvetésből? — Nagysokára vagy soha­sem. A decsi pártszékház körül ki­alakított park- és járdaépítés csak csekély töredéke a nagy­községben és társközségében az elmúlt évben végzett társadal­mi munkáknak. Felújították a lőteret, a kiépítetlen utak kar­bantartását az Egyetértés Ter­melőszövetkezet végezte. Egy kilométer hosszúságú szilárd burkolatú út földmunkái a la­kosság kezét dicséri, úgyszin­tén a - Decsen és Sárpilisen végzett - járdaépítés. A Sárköz „fővárosában” 1981-ben ezer- nyolcszázegy forint volt az egy főre eső társadalmi munka ér­ték. A lakosság összefogással csaknem 9 millió forint értékű társadalmi munkát végzett el. Decs mindenesetre szépen a háta mögé utasította nagy ri­válisát, Simontornyát, de lekö­rözte a városiasodó Tamásit is, nem beszélve más nagyközsé­gekről. Például Faddról, Hő-* gyészről vagy Pincehelyről... egyének és a kollektívák a terv alapján dolgoznak. Néhány tény a '81-es vég­eredményből :- a közterületi parkok kiala­kításában és karbantartásában segédkeztek a helyi KISZ-esek,- az utakhoz szükséges, a Dunaújvárosi Vasműből ide­A hetvenöt férőhelyes óvoda, amelynek építésénél továbbra is számítanak segítségre Megszépült a decsi pártszékház környéke is A Bláthy brigád órája Az elmúlt évben Bonyhádon is szép eredmények születtek. A lakosság önkéntes hozzájárulá­sával - és természetesen mun­kájával - a város két utcájá­ban is megépült a szilárd bur­kolatú út. A teniszpálya meg­valósításánál az általános is­kolás gyermekek serénykedtek. Sporttémánál maradva: ugyan­csak társadalmi összefogással készült el a sportcsarnok ered­ményjelző órája, melynek készí­tője a Bonyhádi Zománcárugyár 1975-ben alakult, egyik brigád­ja.- Halló, Klujber Károly, a háromszoros arany fokozatú Bláthy Ottó szocialista, a válla­lat kiváló brigádjának vezető­je?- Igen.- Miként vetődött fel az eredményjelző-óra elkészítésé­nek gondolata?- A sportcsarnok vezetősége keresett meg bennünket. El­mondták elgondolásaikat és kí­vánalmaikat az órával kapcso­latosan. Elvállaltuk. Az anyag- beszerzéstől kezdve a tervezé­sen keresztül a konkrét munká­ig mindent mi csináltunk.- Mennyi az óra értéke?- Úgy 360 ezer forint körül.- Gondolom, nem ez volt az első társadalmi munkájuk...- Természetesen nem. Bony- hádnak és a vállalatnak már régóta végzünk társadalmi mun­kát. A városi bölcsődénél, óvo­dánál és a vállalat üdülőépüle­ténél csináltunk elektromos munkákat, de más jellegűt is. Most, a közeljövőben készül el a balatonszemesi üdülő. Ha ott is segítségre van szükség és megkeresnek bennünket, segí­teni fogunk.- Lesz az eredményjelző órá­nak párja?- Lehet, mert már a futball- pályáról is megkerestek ben­nünket.- Szokás, hogy maradandó tárgyakon a kollektívák feltün­tetik a nevüket, önök...?- Mi nem szeretünk hival­kodni. A munka úgyis magáért beszél. Akit pedig érdekel, hogy kik is készítették, azok úgyis megkérdezik. Ezernyolcszáz rózsatő egy nap alatt elfogyott Ahhoz, hogy egy település külső képében és belső életé­ben is változás domináljon, programokra van szükség. Du- naszentgyörgyön legalábbis így gondolkodnak. Az elmúlt V. öt­éves terv időszakában itt így lett öregek napközi otthona, így korszerűsíthették az utakat, és így készülhetett el a 10 ezer négyzetméteres játszótér és park. Herman János tanácselnök­től megtudtuk, hogy április 4-e tiszteletére a Széchenyi utca la­kói anyagot kértek járdaalapo­záshoz. Aznap a munkát el is végezték, értéke 41 580 forint. Dunaszentgyörgyön roham­tempóban folyik a virágültetés is. A tanács brigádja eddig kö­zel kétezer fenyőfát ültetett ki. Évente ugyanennyi rózsatövet vásárol a tanács, ezeket a ta­nácstagok javaslatai alapján osztják el és ültetik szét az ut­cákban. Eddig mintegy 10-12 ezer rózsatő várja a virágba- borulást. A legfrissebb rózsahír: nem­régiben nem kevesebb mint 1800 rózsatövet ültettek ki egy nap alatt a dunaszentgyörgyi- ek. A tanács még fel sem ocsú­dott a falu lakói már vitték is a töveket. Az ültetnivaló elfogyott, de a közeli napokban érkezik 200 ezüstfenyő és tuja. Már jelent­keztek azok, akik ásókkal vár­ják az új szállítmány megér­keztét. A lakhatóbb, szebb Döbröközért! Dombóvár városkörnyéki köz­ségei közül leginkább Döbrö- köz tett ki magáért 1981-ben. Azért jóleső dolog ezt újra, meg újra leírni, mert a jómód­járól nevezetes település hosz- szú ideig nem dicsekedhetett a cselekvőkész lokálpatriotizmus­sal. Beavatottak tudni vélik, hogy ennek egyszerű a magya­rázata. A községpolitikai pezs- dülésnek az az összhang az alapja, amit a helyi tanács nemrég teremtett meg, együtt­működve más szervekkel. A településfejlesztési ver­senyben Döbrököz a községek kategóriájában a negyedik lett. öt utcában építettek — társa­dalmi munkában megtervezett - utat, építettek ezenkívül csak­nem két és fél kilométer hosz- szúságú járdát és községszépítés címén ifjúsági parkot is kiala­kítottak. összefogásból 7 millió 382 ezer forintot fektettek a döb- rököziek abba, hogy lakóhelyük komfortfokozata 1981-ben emel­kedjék. Eredményes munkájuk szépségét csak emeli, hogy nemcsak a szerszámnyelet fog­ták meg keményen, hanem „zsebbe is nyúltak”. Több, mint félmillió jött össze önkéntes hozzájárulásból. Az oldalt írták: V. Horváth Mária, László Ibolya, Sze­pesi László és Szűcs László János. A fényképeket Czakő Sándor és Kapfinger And­rás készítette. „Ezredesek”, „zászlósok”, más kiválóságok Születésétől fogva figyelemmel kísérjük a megyei település- fejlesztési versenyt, s alakulásáról, eredményeiről készségesen beszámolunk mindenkor. :Hogy ikrónikáink főleg az élen járók­ról szóltak? így igaz. Előre megfontolt szándékkal választottuk ezt az utat, bízva abban, hogy a követésre ajánlott példák mozgásba hozzák a derékhadat alkotókat és >idő múltán felszín­re hozzák a sereghajtók ambícióit is. Az előbbiek „vették" a lapot, az utóbbiak ma sem fényeskedhetnek eredményeikkel. Pedig az egy főre eső társadalmi munka értékének átlaga 1981- ben meghaladta már a kilencszáz forintot. De, mig kialakult az „ezredesek" csoportja, az élen húsz település lakosságának eredményes összefogása alapján, sok még a háromszáz forin­tot el se érő, vagy alig meghaladó egy lőre eső érték is. Duna- földváron ugyanakkor 1764 forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság, Decsen ennél is többet. A községek ka­tegóriájában versenyző Aparhant lakosonként 1614 forintot, Szedres viszont egy lőre több mint négyezer forintot számolha- tot el. S nyerte el a Hazafias Népfront zászlaját... Két- és háromezer forint közötti társadalmi munka értéket hoztak össze az iregszemcseiek, györkönyiek, gerjeniek, duna- szentgyörgyiek és kaposszekcsőiek. Erősödött, szélesedett a mezőny, bár a dobogó közelébe igencsak azok sorakozhattak \most is, akik már nem szorulnak bemutatásra. A verseny első helyezettje a városok kategóriájában Bony- hád — jutalma a vándorzászlón kívül egymillió-kétszázezer forint. A nagyközségeink iközül első Decs — jutalma: egy­millió forint. A második Dunaföldvár, jutalma félmillió. A köz­ségek kategóriájában első helyezett Szedres félmilliós fejlesz­tési alap támogatást kapott, a második Dunaszentgyörgy négy- százezer, a harmadik helyezett Iregszemcse háromszázezer, a negyedik Döbrököz kettőszázezer, az ötödik helyen „befutó" Györköny pedig százezer forintot. Csoda-e, ha a győztesek háza táján ezekben a napokban nagy az öröm? Egyáltalán nem az. Ünnepelnek a helyi tanácsok. Azt ünnepük, amit az elmúlt évben a lakosság, az üzemi, szövetkezeti kollektívák tár­sadalmi összefogással teremtettek meg. Megyei viszonylatban ez 245 millió 610 ezer forint értéket képvisel, csupa olyan léte­sítményben, ami a lakóhely életét gazdagítja. „A hétvégeken dolgoztunk...” Iregszemcse Egy - a kitüntetettek közül Pámer Lőrinc, a györkönyli Szabadság Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet építési brigád­vezetője elégedett, hiszen mun­kájukra szükség van a téesz- ben és a szépülő községben egyaránt. S nemcsak, hogy szükség van rá, hanem nagy becsülete is van a társadalmi munkának. Legutóbb a helyi művelődési ház tetőcseréjénél dolgoztak.- Tudtuk, hogy a tanácsnak nem volt erre a munkára pén­ze - mondja -, a tetőcserét pe­dig mihamarabb el kellett vé­gezni. Mii ezért ajánlottuk fel segítségünket a tanácsnak. Ere­detileg szerettük volna a lesze­dett cserepet eladni és a pénzt egy közös brigádkirándulásra fordítani, de teljesen használ­hatatlanok voltak a cserepek, így azokat később a régi utak­ra vitték töltésnek.- Hány órát dolgoztak a te­tőn?- A hétvégeken dolgoztunk. Nagyon sok munkánk van ben­ne. Nem volt egy könnyű fel­adat, az biztos! Szerintünk úgy 100 ezer forint értékben végeztünk ott társadalmi mun­kát, az új cserepeket már má­sok tették fel.- Megköszönték munkáju­kat?- A közeljövőben lesz az ün­nepli tanácsülés, ahol elismeré­seket adnak át a társadalmi munkásoknak.- Ott lesz a brigád is?- A munkától függ, hogy há­nyán leszünk ott. Szép, rendezett porta. A ház előtt pázsit, fenyőfa, virágok. A „Tiszta udvar, rendes ház" fel­irat természetesen illik a kör­nyezetbe. Ha nem lenne, hiá­nyozna. — Rólam akarnak írni? — kérdi meglepetten Susóczki György cementáru-készítő kis­iparos Iregszemcsén. — Nem akarok én kérkedni... Meg a munkák, amit csináltam, nem jelentenek külön érdemet. A természetemből adódik, hogy dolgozzak, hogy rendet teremt­sek magam körül. Itthon is rend van, az utcánkba is, hát szeretném, ha a községben is az lenne. Egyébként én pro­letárgyerek voltam. A nagy csa­lád korán, már tízéves korom­ban munkára „kényszerített”... Kőművesnek tanultam, majd azután, 1955-ben lettem ce­mentkészítő. Az akkori tanács­elnök mondta, hogy sok beton- árura van szüksége a falunak. És szüksége volt még sok­sok társadalmi munkára is a községnek. így hát Gyuri bácsi - aki már elmúlt hetvenesz- tendős — rendszeresen eljárt a közért dolgozni. Eleinte, az ötvenes években szívességből csinált meg egy-egy rajzot, hú­zott fel falakat, segített azokon, akiket baj ért. Később pedig nem volt olyan közös munka, amelyben ő ne vett volna részt. Az elmúlt esztendőben 33 négy­zetméter válaszfalat bontott el az iskolában, tíz ajtótokot vett ki, hajópadlót, parkettát szedett föl. Pontosan egy héten át dol­gozott ott. — Amikor a tanácselnök és a doktor eljöttek megnézni, hogy haladtunk, hát nem hittek a szemüknek. Susóczki György felesége elő­veszi a „Kiváló Társadalmi Munkáért" kitüntetést, s a kis dohányzóasztalra teszi: — Amikor a tanácsra hivat­tak, nem lepődtem meg — mondja Gyuri bácsi —, hiszen engem gyakran hivatnak. Vi­szont akkor, amikor a kitünte­tést átadták, nagyon boldog voltam. Ebben a borítékban kaptam a pénzjutalmat. Még ezt is megtartottam... Dunaszentgyörgy új büszkesége a játszópark

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents