Tolna Megyei Népújság, 1982. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

1982. március 13. Képújság 3 Magyar-szovjet barátság Sokféle forma, egységes tartalom Hagyománnyá hv°^ a tavaszi ünnepek előtt a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság megyénkben működő tagcso­portjainak vezetői járásonként, városonként találkoznak és megbeszélik az elmúlt évi mun­ka tapasztalatait és ötleteket vesznek át egymástól az* idei munkatervek végrehajtásához. A terveket már rögzítették, hi­szen az évfordulós megemléke­zéseket a pártszervezetekkel, KISZ-szel közösen szervezik. Közeledik a béke és barátsági hónap is, ami mündig az önálló MSZBT-rendezvények nyitánya, a mozgalmi év aztán ősszel a barátsági hetek rendezvényso­rozatával zárul. ötven tagcsoport működik a megyében, valamennyinek az értékelésére és az idei munka­tervek bemutatására nincs mód, ezért csak néhány jellemző ten­denciát emelünk ki a sok közül. A tagcsoportok munkája at­tól is függ, hogy az illetékes pártszervezetek mennyire segí­tik, vagy éppen ellenőrzik a te­vékenységüket. A tamási járásban például 11 MSZBT-tagcsoport működjk, munkájukat csütörtökön érté­kelte a járási partbizottság végrehajtó bizottsága. A terü­let érdekessége e tevékenység szempontjából, hogy nemcsak egy vagy két tagcsoport műkö­dik együtt, hanem kialakultak az egész járás barátságii mun­káját átfogó együttműködés keretei. Tudnak egymásról, a tapasztalatcserék rendszeresek. Évente tavasszal és ősszel ren­deznek találkozót, ahol az akti­visták megbeszélhetik egymás­sal munkájukat. Azért is fon­tosak ezek a közös programok, mert közösséget teremtenek. A Nagykónyiban dolgozó mező- gazdasági tagcsoport tagjai megiismerkednek a tamási gim­nazisták * és pedagógusaik gondjaival, elképzeléseivel a bőrgyári munkás közeli képet kap a Hőgyészi Állami Gazda­ságnál dolgozó emberek mun­kájáról, és nemcsak a barát­sági munkáról. Az aktivistákat összefűzli a közös érdeklődés és a vállalt feladat, a két nép barátságának elmélyítése. A tagcsoportok hatóköre más értelemben sem marad meg a munkahely keretein be­lül, mert rendszeres kapcsola­tokat tartanak fenn más járá­sok tagcsoportjaival, a KISZ- szervezetekkel, a szocialista brigádokkal és a nem tagcso­port általános iskolákkal is. Fel lehetne sorolni, hogy --------------------------hány rendez­vényt tartottak az elmúlt évben, mennyi magyar nyelvű szovjet lapot vásároltak meg, milyen sikereket ért el a gimnázium tagcsoportja és a bőrgyáriak a különféle vetélkedőkön. Lehet­ne beszélni a nagygyűlésekről, KISZ-Komszomol találkozókról, előadásokról, amik az űrkuta­tásról, a szovjet népgazdaság fejlődéséről vagy éppen a szov­jet-magyar együttműködésről szóltak. Volt levélváltás és sze­mélyes látogatás a Szovjet­unióba, jártak szovjet turista- csoportok a tamási járás tag­csoportjainál is. Rendeztek nem egy kiállítást, vetélkedőt. E zek tények, sokat jelente­pek önmagukban is, mert sok és fontos munkát takarnak. De a lényeg mégiscsak az, ami tényekkel, számokkal, adatok­kal nem bizonyítható és még elmondani is nehéz. Ez megfo­galmazódott a járási pártbi­zottság ülésén is. Nevezetesen a személyes élményről van szó, azokról az érzésekről és gondo­latokról, amelyeket a rendezvé­nyeken való részvétel keltett az emberekben. Különösen az a hatás fontos, amit az általános és középiskolás fiatalok világ­nézeti, hazafias és internacio­nalista nevelésében ezekkel a rendezvényekkel elérni sikerült. Mert az érzelmi hatás nélkül nem igazi semmiféle propagan­da. Szürkék maradnak a tények is, ha azokat nem hatják át az érzések, élmények. Mindez kap­csolódik az MSZBT Országos Elnökségének új feladattervé­hez is, ami az országos értekez­let után került kidolgozásra. E szerint a magyar-szovjet barát­sági munkában is előbbre kell lépni a rétegmunka területén. Nyilvánvalóan mást igényelnek a tapasztalatokban, személyes ismeretekben gazdag nyugdíja­sok és másféle információt és élményt vár az MSZBT tagcso­porttól az a fiatal, aki koránál fogva esetleg még a KISZ-nek sem tagja. Ugyanazon ismeret- terjesztő előadás ritkán érdekli egyszerre a körzeti orvost és az úttörőket, márpedig a tag­csoportoknak mindenkihez szó­ló programot kell kitalálni és megszervezni. Az országos el­nökség ismét meghirdet régeb­ben bevált akciókat és lesznek újak is. Ezek közé ,art°zik például---------------------- a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordu­lója alkalmából tervezett iro­dalmi vetélkedősorozat. Ezenkí­vül az országos elnökség még sok más központi programot hirdet meg az idén, amelyekhez a tagcsoportok év közben kap­csolódhatnak. Szekszárdi tapasztalok A nőbizottság szerepe a népfrontban Minden népfrontbizottság el­nöksége mellett létezik nő­bizottság, hogy aztán műkö­dik-e és hogyan, az az irányí­táson és a helyi aktivisták tett­rekészségén múlik. » A szekszárdi városi népfront mellett is van nőbizottság, te­vékenységüket rendezvények, előadások sora jelzi. Természe­tesen látványos eredményeket nem lehet várni ezen a téren sem, csak folyamatos munkával érthetőik el tartós változások az emberek életformájában, gon­dolkodás m ód jóba n. Kiss Istvánné, a HNF szek­szárdi városi titkára az elmúlt hónap végén számolt be a vá­rosi pártbizottság végrehajtó bizottsága előtt az eddig vég­zett munkáról. Amiben a leg­egyszerűbb eredményt elérni, <az a statisztika. E szerint a megválasztásra került testületi tagoknak majdnem a fele nő. Egészen új, hogy négy körzeti népfrontbizottság élén is nő áll. Valamennyi körzeti bizottság­ban megszervezték a nőbizott­ságot. Az aktívahólózatban nincs mit javítani a statisztikán, mert mindig is részt vettek a nők a népfront munkájában. A városi tanácstagok harminc százaléka is nő, szép számmal vannak közöttük harminc év alattiak is. A nőbizottság ötventagú, munkájuk szorosan kapcsolódik az elnökség tevékenységéhez, annak mintegy társadalmi bá­zisát képezi. A nőbizottságon belül két albizottság van, peda­gógiai és ifjúságvédelmi. Új­szerű kezdeményezése volt a már hagyományos előadásos rendszer mellett a klubszerű forma. Már második sorozatban működik a megyei művelődési központban a családi klub, amelyben szakemberek bevoná­sával készítik fel a családokat a szülő szerepére, majd pedig a gyerekek nevelésére. A pedagógiai albizottság ak­tív munkát végez a szülői mun­kaközösségek irányításában, az iskola és a szülői ház közötti kapcsolat és egységes nevelési szemlélet kialakításában. Há­rom szekcióban dolgoznak, hi­szen másak a feladatok, tenni­valók az óvodában, az általá­nos iskolában és a középisko­lában. A család- és ifjúságvédelmi albizottság pedagógusokból, védőnőkből és iskolai, óvodai gyermekvédelmi felelősökből áll, akik folyamatosan figyelem­mel kísérik a csecsemőkortól a veszélyeztetett gyerekek sorsát. Az öregekkel is folyamatosan törődnek. Külön figyelmet for­dítanak a cigány lakosság élet­körülményeinek, szemléletének alakítására és a konkrét, gyors segítségnyújtásra. Ez vonatko­zik óvodai elhelyezéstől kezdve a gyermeknapi ünnepségen ke- «esztül, a használt ruhák köz­vetítéséig sok mindenre. Es ez a munka nem papíron létezik, a helyszínen tájékozódnak a bizottság tagjai. Meglehetősen ismertek a vá­rosban a nyugdíjas és olvasó asszonyok klubok is. Újakat is szerveznek majd. Rövidesen országszerte meg­kezdődnek a tavaszi határ­szemlék, amikor is a mezőgaz­dászok a helyszínen értékelik, hogyan állta a kemény telet az őszi vetésű növényállomány. A legutolsó országos határ­szemlét még az elmúlt év őszén tartották. A növényállomány 60-70 százaléka akkoriban jó minősítést kapott, gyengén ki­kelt növérfyeket a termőterület­nek alig több mint 10 százalé­kán találtak. Am a későbbiek­ben ezek is erőre kaptak és így általában a szakemberek biza­kodva várták a téli időszakot. Az agrometeorológiai összesí­tések szerint az elmúlt év de­cemberében elegendő csapa­dékot kapott a talaj és elő­nyös volt az is, hogy többnyire hó fedte és védte a vetéseket. A hótakaró alatt fagyos volt a talaj mindvégig. Januárban sem sokat változott a helyzet, ám időnként igen kemény hidegek tették próbára a gabonát. Februárban a földek az ilyen­kor szokásos átlagos csapadék­nak csak mintegy 30—50 száza­lékát kapták meg és ez a kiesés alapjában véve kedvezőtlenül érinthette volna a későbbi ta­vaszi kilátásokat, viszont a mé­rések bebizonyították: a nagy hidegekben alig volt párolgás és az időjárás melegebb pe­riódusaiban a hóié egy része ismételten feltöltötte a talajt. A tél végén a mezőgazdá­szok mindig különös gonddal figyelik a melegebb éghajlatú vidékekről származó külföldi búzák, egyebek között az olasz eredetű gabonák sorsát. Ezek ugyanis általában érzékenyeb­ben reagálnak a fagyokra és bizonyos következtetéseket le­het levonni arra nézve, hogyan „védekeztek” a sokkal télállóbb hazai, illetve szovjet eredetű fajták. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol gon­dosan megmunkálták a talajt és időben vetettek, ott a ke­mény tél ellenére az olasz bú­zák is átvészelték a fagyokat. Ám - úqy, mint mindig - ke­vésbé ellenállónak bizonyultak még a legnagyobb hideqekben is életképes búzafaiták ott, ahol az őszi vetéseknél nem si­került betartani az agrotechni­ka előírásait. HÉTRŐL HÉ TRE Hll RRE Nemzetközi nőnap ünneppel kezdődött ez a hét, hétfőn — március 8-án — immár hetven kettedik alka­lommal ünnepelték meg világszerte a nemzet­közi nőnapot. Nálunk nem piros betűs ez az ünnep, nem munkaszüneti nap, ám ez mit sem csökkent „értékén". Mint más, hasonló al­kalommal, most is sokszor csengtek a szerkesz­tőség telefonjai, üzembe, intézménybe, hiva­talba, iskolába invitáltak bennünket, mond­ván: érdemes kimennünk, mert olyan szépen megrendezték, ahogy még sóha sem. Udvaria­san megköszöntük a meghívást és sajnálattal közöltük, hogy nem tudunk elmenni, mert min­den hívásnak úgysem tudunk eleget tenni, a lap terjedelme is véges, csak sértődés lenne abból, ha kivételt tennénk. Egyébként, vasár­napi számunkban színes oldal-összeállításban emlékeztünk meg a nemzetközi nőnapról, most pedig utólag megírjuk: a munkahelyeken — a gépeken, íróasztalokon, munkapadokon hó- virágcsokor és kedves kis ajándék fogadta a nődolgozókat, majd a munkaidő lejártakor ünnepségéket tartottak, ahdl köszöntötték őket férfi kollégáik. A dombóvári áfész külön- meglepetése: mini expót nyitott a Napsugár Áruház mögött március 8-án. A nőnáo kezdetben csak munkahelyi ünnep volt, ám az utóbbi időben egyre inkább erő­södik családi jellege is, amikor férjék, fiák köszöntik virággal és szerény ajándékkal édes­anyjukat, nagymamájukat, nővérüket, felesé­güket. Bizonyára e célzattal rendezte meg a szekszárdi városi úttörőház hagyományos hó­virágtúráját. Nem készült statisztika arról, hogy hány csokor hóvirágot vásároltak megyészerte ezen a napon. Nem mehettünk el mindegyik nőnapi ün­nepségre — a legrangosabbbon, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet által rendezetten — ott voltunk és tudósítottunk róla — nem írtunk meg minden kitüntetést. Arról meg, ahol fi­gyelmetlenül elmulasztották a nődolgozók kö­szöntését, csak utólag jutott hír a fülünkbe, ünneprontás lett volna akkor megírni. Állító­lag — nem néztünk utána — néhány leányt- asszonyt foglalkoztató kis munkahelyről van szó, fértíidolgozájúk nincs, a távoli központ meg megfeledkezett róluk. Talán egy év múlva majd eszükbe jut. Vetömagözön Kielégítő a tavaszi vetőmagellátás — írtuk a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Dél­dunántúli Területi Központjának tájékoztatása alapján lapunk szerdai számában. A zabtól a burgonyáig, a hibrid kukoricától a különféle zöldségekig bőséges választék és kellő meny- nyiség áll a termelők rendelkezésére. A vető­magvak tekintélyes része már eljutott a mező- gazdasági üzemekbe, „telítve” van a megye százhuszonkét, vetőimagot forgalmazó boltja is. Egy-két fajta hiányzik, vagy kevés van be­lőle, a vállalat — nagyon helyesen — más, azonos értékűt ajánl a hiányzók helyett és okos tanácsokat is ad, például azt, hogy a lucernavetésnél a szokottnál kevesebbet hasz­náljanak fel, hiszen a mai korszerű vetőgépek­kel hektáronként 10^—15 kiló magot is egyen­letesen el .lelhet vetni. Bőséges a választék a szekszárdi kertészeti ABC-boltban Szórva A korszerű vetőgépekre hivatkozva javasolja a kevesebb lucernamag felihasználását a dom­bóvári központ. Ennék ellentmondani látszik a csütörtöki lapszám híre, miszerint szórva ve­tik a búzát, erről tartottak tanácskozást az agrárszakemberek Decsen. A meghívó címe nagyapáimat juttatta eszem­be. Kivitt — egylovas kocsijával — kora haj­nalban a határba, megmutatni, miből lesz a kenyér. Pár óra alatt végzett a nadrágszíj- parcella fölszántásával, majd nyakába akasz­totta a kis zsákot, tele búzával. Aztán elindult. Lépésenként nyúlt a zsákba, és szórta. Az egyik lépésnél jobbra, a másiknál balra. Volt akkor már az utcánkban egy-két gazdának vetőgépe, de nagyapámnak nem tellett rá. — Nagyon fontos — magyarázta —, hogy mindenhova jusson mag. Mint aztán most megtudtam, ez a szórva- vetés is hasonló, csakhogy nem kézzel, hanem géppel csinálják. A békésszentandrási terme­lőszövetkezet szakemberei kísérletezték ki és próbálták ki a műtrágyaszóró gépeket erre fölhasználni. A lényeg: ily módon egy olyan gazdaságban, amelyik különben — vetőgép­pel — hetek alatt végez az őszi kalászosok el­vetésével, e módszerrel pár nap elegendő. A vetési teljesítmény öt-hatszorosa a hagyomá­nyos módszerének. A kecskeméti MEZŐGÉP az idén már hat műtrágyaszórót alakított át vetéshez, folynak még a kísérletek. Annyi azonban már beigazolódott, hogy szórással is egyenletesen lehet elvetni a magot és a ter­méshozam sem alacsonyabb, mint amit ha­gyományos vetési módszerrel elérhetnek. A nyereség tóhát az őszi munkacsúcsok idején jelentkezik, amikor kevesebb gép, ember kell a vetés'hez és meg lehet választani annak op­timális időpontját (ami különben hozamnövelő tényező is). Természetesen nincs arról szó. hogy egyik-'másik gazdaság máról holnapra áttérjen az új módszerre, ám érdemes lehet kezdetben egy-két táblán — mellettük hagyo­mányosan vetett kontrolltáblákkal — kipróbál­ni. Az biztos, nem lehet majd elmondani, hogy „sorol" már az őszi vetés, hiszen a szórva ve­tett búza „szórva" is kel ki, de az eredmény majd júliusban-augusztusbün lesz mérhető. És ha a vetésnél tartunk, hozzátartozik az összképhez a pénteki lap képes híre, a heli­kopteres fejtrágyázásról, mely szerint folyik az őszi kalászosok állagbecslése is. Az eddigi eredmény: jól teleltek az őszi vetések. Kiállítás Tamásiban A Tamási központjának rendezésére készült legjobb pályaművek a kiállításon Gyakran lehet olvasni kiállításról szóló hírt a lapban, néha egy számban többet is. Van, amelyikben csak gyönyörködünk, esetleg véle­ményünket beírjuk a vendégkönyve. A Tamá­siban megnyílt kiállítás ennél nagyobb jelen­tőségű, elsősorban a helybeliek számára. Meg­tekintésekor azt tudhatják meg, sőt, fogalmaz­zunk pontosabban: abba szólhatnak bele, hogy milyen legyen a nagyközség központja. Új — helyenként már korábban alkalmazott — módszere a településtervezésnek, hogy pályá­zatot hirdetnek, azt szakértőkből álló zsűri el­bírálja, majd miután közszemlére teszik, ki­kérik a leginkább érdekeltek, a helybeli lakos­ság véleményét is. Véleményt kér a tanács és — segítséget is. Mert nemcsak a véleménykérő lapokat tölthetik ki a látogatók, hanem kom­munális kötvényt is jegyezhetnek, azaz, köl­csönnyújtással segíthetik a fejlesztési elképze­lések megvalósítását. íNem titok: Tamási is aspirál a városi rang­ra. A hajdan egyvárosú Tolna megyének már négy városa van, Tamási az egyetlen járási székihely, amely még csak nagyközség, így a legközelebbi új városunk valószínűleg Tamási lesz: Hogy mikor? Azt ma még nem lehet megmondani. Azt azonban igen, hogy ez a pályádat, a végleges tervek kidolgozása, majd megvalósításának megkezdése is egy-egy lé­pés a várossá fejlődés útján. Mérlegzáró közgyűlések A héten folytatódtak a mérlegzáró közgyű­lések a megye ipari szövetkezeteiben. A Sár­közi Népi Iparművészeti Szövetkezet kiemelke­dő eredményeiről tudósítottunk, de nemcsak a decsiek zártak eredményes esztendőt, hanem jó gazdálkodásról számolhat be a szövetke­zetek többsége. Tavaly folytatódott az immár több éves hagyomány: nem volt veszteséges ipari szövetkezet a megyében. E hét végére ütemezték a legtöbb közgyű­lést. Pénteken a dunaföldvári Fa- és Építő­ipari, a Tolna megyei Szolgáltató Ipari, a si- •montornyai SIMOVIiLL és a Hőgyészi Vegyes ipari Szövetkezetnél tartottak közgyűlést, me­lyen a vezetőség beszámolt az elmúlt évi gaz­dálkodásról, döntöttek a nyereségfelosztásról és elfogadták az 1982. évi tervet. Ma, szom­baton a Paksi Körzeti Építőipari, a dombóvári Unió, a BONY—KS Cipőipari és a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetnél tartanak közgyűlést. • A jövő hétre már csak három szövetkezet ma­rad, ezzel befejeződik a megye ipari szövet­kezeteinek „zárszámadása". JANTNER JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents